A Youtube kapcsán az elmúlt években sok minden elhangzott. A szikár pénzügyi adatok alapján a mai napig kijelenthető, hogy a Youtube a digitalis zenei szolgáltatások legjelentősebb pénzgyára, ami alapvetően az üzleti modelljéből, és tulajdonképpeni, a felhasználók által érzékelt ingyenességéből is adódik. Pontosan ez utóbbi miatt feszült a viszony a kiadók és a Youtube között.
A kiadók sokkal inkább szeretnék egyfajta prémium zenei szolgáltatásként látni, nagy kérdés azonban, hogy ezt a szerepet a Youtube be tudja, be akartja-e tölteni, illetve ha igen, akkor ki vesz, veheti át a helyét az ingyenes zenei videók terén.
A csete-paté Európában ugyanakkor teljesen új szintre jutott el, és ehhez (sajnos) a politikának is nem kevés köze van.
|
Value gap- maga a probléma Az alapvető probléma az, hogy a nagy videómegosztók, mint például a Youtube, óriási üzletet csinálnak azzal, hogy mások tartalmait közzéteszik, miközben ezekért a tartalmakért viszonylag keveset fizetnek. Hovatovább, amennyiben az oldalon jogsértő tartalmak jelennek meg, akkor a videómegosztó nem tett mást, minthogy azokat a tartalomtulajdonos kérésére eltávolította. A Digital Millennium Copyright Act (az amerikai szerzői jogi törvény) értelmében a szolgáltatók nem voltak felelősségre vonhatóak a felhasználók által hozzájuk feltöltött tartalmakért. Ez a tényállás volt a tétje a Viacom és a Youtube elhíresült perben, amely végül a két cég megállapodásával zárult.
De a legális tartalmak esetében is gond van a Youtube-al, legalább is a tartalomtulajdonosok szerint. A probléma pedig a Value gap néven elhíresült probléma. Ami röviden így foglalható össze: a hirdetés alapú streaming szolgáltatások berkein belül nézett/ hallgatott zenei tartalmak száma brutálisan növekszik, miközben az ilyen jellegű szolgáltatásokból befolyt bevételek alig-alig nőnek. Azaz az ilyen jellegű szolgáltatások úgy növekednek, hogy közben a sikerekből az előadók és a tartalomtulajdonosok mérsékelten részesülnek. A zene pedig a Youtube népszerűségének egyik legfontosabb eleme. Becslések szerint a Youtube teljes forgalmának több,mint a harmada ugyanis zenei videókból származik, azaz a kiadók szeme előtt érthető okokból villognak a dollár jelek… A kiadók ugyanis pontosan a Safe Harbor elvhez kapcsolódóan sokkal nagyobb részesedést szeretnének kapni a Youtube hatalmas ,zenei videókon elért hirdetési bevételeiből, mint amennyit jelenleg garantálnak nekik a szerződéseik. |
Na ez, a Youtube számára alapvetően kedvező megközelítés a fenti megközelítés és joggyakorlat , ami alapjaiban változik meg az Európai Parlament döntése értelmében. Az internetes platformok felelnek a felhasználók által feltöltött tartalmakért – mondta ki egy keddi szavazással a grémium. A döntést az EU Tanácsának, az uniós tagállamok kormányait tömörítő testületnek is jóvá kell hagynia, ezután pedig mindegyik tagállam törvényhozásának külön be kell emelnie a saját jogrendjébe. Erre a beemelésre két évük van az uniós országoknak. A gyakorlati változás tehát nem egyik napról a másikra történik majd meg.
Folytatódik a Youtube és a kiadók háborúja
A Youtube a legmeghatározóbb digitális zeneipari szereplők egyike, amelynek bevételei sokszorosan meghaladják az összes vetélytárs streaming szolgáltatásét, és amelynek csak a zenei videóit többen nézik meg naponta, mint bármely más zenei szolgáltatás használóinak a száma. Valamikor tavaly tavasszal kezdődött meg az a támadás sorozat, amely teljesen egyértelműen a Youtube ellen irányul, és amelyet a nagy nemzetközi kiadók és jogvédő szervezetek vezetnek.
De jelen állapot és tudásunk szerint megtörténik és ez alapjaiban változtatja majd meg az internetes tartalmak jogi helyzetét és jó eséllyel akár az olyan óriások, mint a Google vagy a Facebook ügymenetét is.
A javaslat értelmében a következő eljárás lesz a követendő ugyanis:
- A lemezkiadó menjen oda a szolgáltatóhoz, és mondja azt, hogy itt a katalógusom, ha használni akarod, fizess érte.
- Ha nem fizet érte, akkor viszont ezeket a dalokat ne engedje meg, hogy feltöltsék hozzá, szűrje ki őket.
S hogy mit fog mindez eredményezni? Egyrészt azt, hogy a YouTube és társai ezután közvetlenül perelhetőek lesznek a feltöltött jogsértő tartalmakért, illetve kénytelenek lesznek a kiadók számára is elfogadható megállapodásokat kötni, már az ingyenesen elérthető szolgáltatásukkal kapcsolatban is. Ez még nem is biztos, hogy baj, sőt…
Az azonban már igen, hogy annak érdekében, hogy a direktívában meghatározott elvnek, - a szolgáltatók felelősek a hozzájuk feltöltött tartalmakért így amennyiben olyan zenét vagy videót töltenek föl hozzájuk, amelynek a kiadójával nincsen megegyezésük annak a zenének vagy mondjuk filmrészletnek a felhasználásáról, akkor azt nem tehetik közzé- megfeleljenek nyilván valamilyen (újabb) ellenőrzési módot kell bevezetniük. Automatizálni kell a feladatot, és szoftverekkel, gépekkel kell végrehajtani. Elképzelhető, hogy a gépek az olyan tartalmakat is kiszűrnék, amelyeknek teljesen jogosan az ingyenes, nyílt interneten van a helyük: paródiát, kritikát, idézeteket, tudományos ismeretterjesztést. És extrém esetben akár a mémeket is.
Az E döntése tehát valóban földrengésszerű változásokat hozhat, és egyáltalán nem biztos, hogy csak pozitívakat. Azt és ahogyan az internet az elmúlt 20 évben működött, tulajdonképpen elfelejthetjük. Ahogyan egy blogtársunk fogalmazott, nagyon helyesen: Az Unióban beköszönt a szellemi tulajdon új feudalizmusa. Ahol a jogdíjakat birtokló kevesek győztek a tömegekkel szemben. A kérdés most már csak az, hogy ez végül valóban okozza-e majd azt, amit a jogtulajdonosok szeretnének, azaz az előadók, zenészek és egyéb tartalomelőállítók sokkal jobb fizetségét.
