Előjáték

Tavalyi év egyik slágertémája volt a két kiadó egymás felvásárlására tett ajánlatsorozat. A Szilveszteri petárdazaj elcsendesülése , és a kölcsönösen sikertelen felvásárlási kísérletek után igazán senki nem gondolta, hogy az események ilyen gyorsan, ilyen intenzitással vesznek új fordulatot.

2007, első felvonás

Az idei év februárjában azonban ismét elkezdték közös násztáncukat a kiadók. Az udvarlást (már ha a másik felvásárlása annak minősülhet egyáltalában) a Warner kezdte, avval, hogy az EMI, év végén bejelentett EBIDTA figyelmeztetése ellenére mindössze 19%-al alacsonyabb 260 penny/részvény felvásárlási ajánlatot adott. 

Második felvonás 

Az EMI elutasította ezt az ajánlatot, amivel a legtöbb iparági szakértőt, legyen az kezd, vagy kevésbé kezdő meglepte. Meglepte, mert az előrejelzések szerint a cég helyzete, mind pénzügyi, mind stratégiai szempontból gyengülni fog az év hátralevő részében.

Szakérők egy része ugyanakkor felveti, hogy a Warner felvásárlási szándékai jelenleg nem annyira komolyak, mint amennyire azokat feltüntetik , illetve hátráltathatja a tranzakció sikeres lebonyolítását, a tény, hogy a tavalyi SONY-BMG tranzackió versenyhivatali vizsgálata még jelenleg is tart.

A Last.fm

Aki nem ismerné a világ egyik legnagyobb, és legismertebb zenei közösségi oldala, alavetően rádión illetvbe a user által halgatott dalok, azok étékerlésén és címkézésen nyugvó technológiával. 2002-ben alapították, igazán sikeres és (el)ismert azonban 2005-ben vált, többek között nyilvánvalóan a közösségi tartalomgyártás és megosztás előtérbe helyeződésével.

Mint minden ilyen jellegű szolgáltatásnak a last.fm-nek is a legnagyobb problémája, hogy hogyan tudja a rettenetes méretű, és aktív (15 millió regisztrált ) felhasználói bázisát kapitalizálni, illetve, hogy hogyan tudja legalizálni az elérhető tartalmait.

Last fm- Warner

Részben tapasztalatból mondom, hogy mindena nagy nemzetközi kiadókkal folytatandó tárgyalássorozat lebonyolításában az első lépés megtétele a legnehezebb! Éppen ezért kiemelt jelentőségű, hogy a Last.fm és a Warenr Music megállapodtak, hogy a kiadó teljes repertoárja elérhető lesz a közösségi portálon.

A megállapodáshoz vezető út egyik fontos állomása volt, hogy a Last.fm vállalta, hogy a közeljövőben prémium szolgáltatások alakít ki, amelyek bevételeit megosztja a warnerral.

More to come, ahogy az angol mondaná..

A másik oldal

Az egész DRM-el kapcsolatos vita kapcsán a "másik oldal" az online zene forglamazói oldal eleddig meglehetősen csendben volt, leszámítva Jobs levelét, illetve a Yahoo vezetőjének a Music 2.0 konferencián elejtett jóslatát leszámítva.

Éppen ezért különösen érdekes, hogy tegnapi hatállyal, mind David Goldberg, mind közvetlen helyettese távozott a Yahoo-tól. A hivatalos indoklás szerint: "13 évnyi zeneipari munka után szeretnének ismét feltalálói énjüknek." Így a hivatalos közlemény. Aki egy kicsit járatos az ilyen közlemények sorok között megbúvó részében, az kiolvashatja belőle a békés elválást, és a szakmai kérdésekben való mély egyet nem értést, egyaránt...

Mindez persze a fent már emlytett konferencián elhangzottak alapján számít kulcs hírnek, újabb kérdéseket emel felszínre: Mi lesz az eddig ezen a területen valóban úttörőnek számító Yahoo stratégiája a jövőben? Netán egy teljes zenei stratégiai fordulat áll a váltás hátterében?

Előzmény

Volt több is. Egyrészt a Music 2.0 konferencián elhangzott beszédek, aztán Jobs levele, végül pedig az EMI házatájáról kiszivárgott hírek. Bérmelyiket is vette a nem teljesen naív olvasó alapul érezhette, éreznie kellett, hogy ellenkező vélemények is vannak szép számmal.

Warner Music Group

Némiképpen ugyanakkor meglepő volt, hogy a legélesebb kirohanást Jobs üzenete, és a "DRM-mentesítés" ellen a Warner elnöke, Edgar Bronfman, Jr intézte. Nyilatkozatában igen-igen erélyesen fogalmazott: "Engedjék meg, hogy egyértelmű legyek: a DRM és egyéb jogvédő eljárások művészeinket és minket védenek"

Majd így folytatta: "Az, hogy a zene nem élvez ugyanolyan védelmet, mint a szofverek, a film, a videók vagy televíziós műsorok vagy bármely más szellemi termék, mert, hogy létezik egy olyan fizikai megjelenési formája (a CD-a szerk. ), amely nem védett, egész egyszerűen ésszerrűtlen! "

Mindennek vége tehát?

Akár ez is kiolvasható az üzenetváltásból, mégis egyfajta hatodik érzék azt súgja számomra, messze még a vége a DRM-játszmának!

Korábban

Tegnapi bejegyzésünkben írtunk Steve Jobs Apple főnök szokatlan , az Apple honlapján közzétett nyílt leveléről. Nem váratott sokáig magára a folytatás sem.

Az EMI megszólal?!

A Reuters pénteki, bizalmas forrásokra hivatkozó híre szerint ugyanis az EMI a tervek szerint

még az idén DRM nélküli formában is elérhetővé teszi katalógusát. Mindez két okból "velőt rázó hír" Egyrészt, mert feltételezhetően egy kiadó ilyen jellegű próbálkozása a "nagy négyből" maga után vonja a többiek hasonló döntését is. Másrészt ,mert január elején az EMI még úgy nyilatkozott, hogy felülvizsgálják a fizikai hanghordozók (!!) esetében alkalmazott DRM technológiákat, azonban el tekniteni tőlük semmiképpen sem kívánnak, ugyanakkor olyan megoldást tartanának kívánatosnak, amely a megvásárotl zenék minden lejátszón való lejátszását támogatná.

A híresztelések szerint az EMI üzleti modell megvalósításában lát lehetőséget. Az egyik a szerint a szolgálatók választhatnak majd a DRM mentes vagy a DRM-ezett zenék közül. Az előbbi esetében a viszonteladóknak előeleget kellene fizetniük a DRM nélkül értékesített zenék után. A másik lehetséges megoldás a jelenlegi hírek alapján jóval konkrétabbnak tűnik. Eszerint ugyanis az EMI, a Napster alapító Shawn Fanning új cégével, a Snocapp-el tervez együttműködést, az EMI tartalmak Myspace-n való megjelentetéséről.

Történelmi pillanat?

A Los Angelesben tartott Music 2.0 konferencián elhangzott DRM-el kapcsolatos vélemények, ahogy az várható volt nem maradtak folytatás nélkül. Maga Steve Jobs, az Apple mindenható ura reagált az elhangzottakra, meglehetősen egyedi formában, az apple honlapján közzétett nyílt levélben!

A levél elején Jobs leszögezte, hogy cége teljes mellszélességgel támogatja, támogatná, hogy a digitális zenei tartalmak másolásvédelem nélkül legyenek megvásárolhatóak! Természetesen mindehhez a kiadók hozzájárulása is szükséges, de ennek birtokában egy teljesen átjárható és kompatibilis piac lenne létrehozható.

Európa vs Apple

Az Apple-t a legtöbb kritika saját DRM megoldása és annak kompatibilitási hiánya miatt Európában, Európából érte. Ezekre a kritikákra Jobs a következőképpen reagált levelében: "Az Apple DRM alkalmazását legerőteljesebben Európából kritizálták. Úgy gondolom, a jelenlegi helyzettel elégedetlenek jobban tennék, hogyha energiáikat a kiadók meggyőzésére fordítanék, a DRM mentes terjesztés érdekében. Európából nézve a piacot a négy nagy major kiadó közül két és fél a szomszéádban van "- írta Jobs.

Jobs gondolatmenetének legfontosabb építőkockája a fizikai CD eladásokra való hivatkozás. A teljes zenei forgalom 90% ugyanis technológiailag nem védett CD-k forgalmazásából adódik, így a maradék 10% ily módon való korlátozása felesleges és értelmetlen.

Hogy miért lehetne ,meggyőzni a lemezkiadókat arról, hogy tartalmaikat DRM nélkül tegyék elérhetővé? Jobs válasza erre is egyszerű: "mert a DRM sosem működött, és valószínűleg sosem fog működni a kalózkodás ellenszereként!"

Tetőpont?

Jobs okfejtése egyrészt érdekes, másrészt egyértelműen jelzi azt a felszín alatti forrongást, ami a zeneipart a DRM-el kapcsolatban jellemzi az utóbbi időben.  Őszinteségeugyankkor többek által megkérdőjelezett, hiszen például az Apple, az iTunes-on DRM -el védve kínélja azoknak a független kiadóknak az anyagait is, amelyek máshol (lásd emusic) DRM nélküli MP3 formátumban kaphatóak) 

Az eredendő probléma

Emlékezhetünk rá, nem volt olyan rég, amikor a zenei élet szereplőinek egy része pánikkal a tekintetében leste az internet fejlődését. Az ezredforduló tájékán járhattunk. Dübörgött a Napster,mindenki az MP3.com-t használta, no és persze az illegális letöltő site-ok is virágkorukat élték.

A megoldás

Igazábóla technikai megoldás meglehetősen hamar megvolt, az ekkoriban a szerzői jogok digtális zenei területen való megjelenésének élharcosaként tekinthető, Microsofttól. Ez volt a DRM, személyesen...

A gyakorlat

Arról, hogy a gyakorlatban, a közben megjelenő, és jól alkalmazható üzleti modellek alapján műküdő, elsősorban zenei szolglátatások esetábwen mennyire jó, és mennyire hasznos a technokógia, széles körben zajlanak a viták. A két alapvetően jól elkülöníthető álláspontot a felhasználók szempontjából értékelő, illetve a jogtulajdonosok szempontjából értékelők képviselik. Előbbiek avval érvelnek, hogy a jelenleg alkalamzott DRM technológiák súlyosan gátolják a legálisan letöltött zenék hordozható lejátszóra való átmásolását, illetve közel sem annyira plaform függetlenek, mint amennyire azt beállíltják. A jogtulajdosok ezzel szemben azt hangoztatják, hogy a legális letöltés jövőjét alapvetően befolyÁsolja, hogy a jogtulajdonosk megkapják jogos jussukat.

A jelen

A jelen felettébb érdekes. Ugyanis amellett, hogy a kiadók hangoztatják a DRM szükségességét, keresik is azokat a nyitási lehetőségeket, amelyek segítségével a markánsan csökkenő CD eladási bevételeiket helyettesíthetnék.

Ki nem mondják, de mindenki, mind a lemezkiadók, mind a forgalmazók, mind az előadók úgy gondolják, hogy a DRM jelen pillanatban gátolja az amúgy őrüleets tempójú növekedést. A napokban a Los Angelsben tartot, Music 2.0 konferencián Music 2.0 konferencián heves vita alakult ki a DRM megítéléséről. A DRM ellenes oldal egyik vezetője, David Goldberg, a Yahoo Music elnöke, a az említett konferencián hangsúlyozta, abbéli meggyőződését, hogy egyre több és több kiadó fogja tartalmainak DRM mentes terjesztését biztosítani.

Az egyetértés ugyanakkor semmi esetre sem mondható teljesnek, és harmónikusnak hiszen ugyanazon a helyen, ugyanakkor Larry Kenswil, a Universal elnöke ha diplomatikusan is, de a DRM nélküli tartalmak eladási problémáira hívta fel a figyelmet!

A jövő

A DRM ellenzők, és DRM pártiak között foglalnak helyet azok, akik az átjárhatóság hiányában látják a legfőbb problémát.  Az olyan szakmabeliek, mint Albhy Galuten a SONY képviseletében,  vagy  Pedro Vargas a hordozható lejátszó cég. a Sandisk elnöke jegyezték meg, hogy "évek óta a DRM haláláról  beszélünk, hallunk, de lehet, most tényleg eljött az idő"

Egyszer volt..

KI ne emlékezne a lemezipar anno volt esküdt ellenségére a Napsterre? Szerzői jogi perek, bezárássál fenyegetés, sikeres bezárás. Majd új tulajdonos, legalizálás, tulajdonoscsere, újabb tulajdonoscsere, és nem utolsó sorban sikertelenség.

Új seprő jól seper?

A legújabb tulajdonos,. a Roxio sem sokáig bírta az erőfeszítéseket, és a tavaly év során többször is szóba került a cég értékesítése. Az első jelölt a digitális letöltés biznisztől magát szándékosan(??) távol tartó Google volt, tavaly januárban. Akkor, a pletykák ellenére sem talált gazdát az egyszer volt a P2P óriás, a keresóriás markaiban.

2006 szeptemberében aztán a cég hivatalosan is belejentette, hogy a UBS Bank segítségét kérte, a lehetséges stratégia alternatívák - köztük a cég értékesítése- feltárása és értékelése érdekében.

Ez év januárjában aztán teljesen más- a Napster szempontjából igen kedvező- fordulatot vettek az események. Az AOL bejelentette, hogy a 2005 során a indított, előfizetés alapú Music now szolgáltatását a továbbiakban a Napster fogja működtetni.

A piszkos anyagiak

A megállapodás értelmében, a z AOL Musicnow szolgáltatásának, jelenlegi 350 000 előfizetője 60 napon belül átkerül a Napsterhez, ha ezt az egyes felhasználók is engedélyezik. A Napster vállalta, hogy az AOL-től érkező előfizetők számára létrehoz ún. Music Now könyvtárakat, melyekben az AOL-nél létrehozott plalyistjeik lesznek megtalálhatóak.

Az AOL pedig vállalta, hogy a továbbiakban is működp ingyenes zenei szolgáltatásnak felületein promotálja a Napster által üzemeltetett előftzetés alapú szolgáltatást.

Iparági szakértők szerirnt a deal értéke megközelíti a 15 millió dollárt. Ennél sokkal jelentősebb lépés lehet ugyanakkor a Napster számára, hogy az AOL 350 000 előfizetőjének megfelelő mértékű akvirálásával saját, jelenleg mintegy 570 000 főt számáláó előfizetői bázisát közel 1 millióra növelheti.

2006 vs 2005

Tulajdonképpen 2006 átlagos év volt, ha úgy vesszük. A Nielsen/Soundscan adatai szerint 2006-ban közel 582 millió dalt értékesítettek online. Ez 65%-os növekedés, az előző évihez képest. Az albumeladások tekintetében még jelentősebb volt a növekedés, a 2005-ben regisztrált 16,2 millió albumot követően 2006-ban 101%-os növekedés révén 32,6 millió album talált gazdára online.

A fizikai albumértékesítés, a már-már megszokott trendnek megfelelően tovább csökkentek. Jelen pillanatban a digitális letöltés robusztus növekedése ellensúlyozza a hagyományos hanghordozók területén beállt csökkenést.

na de meddig?

2006 karécsonyán azonban váratlanul komor, szürke fellegek jelentek meg a digitális zene piac egén, ráncokat csalva ezzel a benne bízó vagy érdekelt befeketetők homlokára. A karácsony utáni első hét- ami egyfajta forgalmi kijózanodás, és értékmérő- forgalma 2006-ban 46%-al volt magasabb, mint az előző évben. Csakhogy 2005/2004 viszonylatéában ez a szám 246% volt!

A 46% azért is különösen fontos érték, mert iparági szakértők szerint abban az esetben, hogyha a digitális letöltések éves szinten 40% alatti ütemben bűvülnek, akkor nem lesznek képesek ellensúlyozni a fizikai eladások 7-8%-os csökkenéséből adódó bevétleikiessét, s így 3-5 éven belül az iparág válsága tovább mélyülhet!