Az Apple  az irányú tervei, hogy több lenne, mint csupán egy sikeres zenei szolgáltató, abszolút nem új keletűek, sőt. A Jobsi hagyaték egyik legizgalmasabb pillérét jelentették. Maga Jobs ugyanis abszolút nem volt  kiadó pártinak mondható, sőt köztudottan rossz viszonyba került a kiadókkal és azt gondolta, hogy azok sok tekintetben akadályozzák az innovációt.

Márpedig Jobs kezében ott volt már halála előtt is az, amire leginkább szükség lett volna ehhez: egy működő platform az előadók és a zenekedvelők között.  Jobs elképzelése ugyanis az volt, hogy a szerinte teljesen felesleges közvetítő ( ebben az esetben a kiadó)  kiiktatásával közvetlen kapcsolatot hozzon létre az előadók és a rajongóik között.  A platform- ez esetben az iTunes- lehetővé tett volna egy leginkább az appstore fejlesztőkkel fennálló viszonyrendszerhez hasonló, végtelenül egyértelmű szabályokkal bíró megoldást a kiadó-előadó viszonyban. Az előadók –közvetlenül- fizetnek az Apple-nek az iTunesban való megjelenésért, a bevételeken pedig a már megszokott 70/30 arányban osztoznak a felek.

Jobs halálával aztán sokáig ezek a tervek háttérbe szorultak, sőt maga a zenei is vesztett a hangsúlyából. Mindez aztán 2015-ben változott meg, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az Apple-nek zenei stratégiát kell váltania és el kell mozdulnia a streaming szolgáltatások felé

A stratégia irányváltáshoz pedig nem csak az akarat, hanem a szürkeállomány is megérkezett a Beats 2015-ös akvizíciójával.  Amit akkor írtunk, az sok tekintetben meg is állta a helyét: Az akvizícióval tehát a digitális zeneipar három legkomolyabb előadó oldali szakembere kerülhet az Apple kötelékébe. Segítségükkel az Apple valóban létrehozhat egy olyan, modern kiadót, amely egyszerre ötvözi az exkluzív megjelenéseket, a koncertekkel, a jegyekkel, a tehetségkutatással.

Az első lépéseket felettébb hamar meg is tette az Apple, amikor a mintegy 250 millió dollárért megvásárolta Taylor Swift kiadóját, a Big Machine-t, melynek köszönhetően lehetősége adódott exkluzív tartalmakat biztosítania maga számára, ezzel még jobban kihangsúlyozva a többi streaming szolgáltatás egyik legjelentősebb problémáját: fontos előadók hiányát az amúgy hatalmas méretű katalógusukból!

Az Apple később, 2017-ben, a saját gyártású és exkluzív tartalmakért kibontakozó harcban tett egy újabb lépést a kiadóvá válás irányába, bár ott elsősorban videó tartalmakról beszélhettünk.

A mostani lépés ugyanakkor ezekhez abszolút nem fogható, jóval jelentősebb ,méghogyha a zenekedvelők, Apple Music felhasználók számára nem is feltétlenül olyan látványosak.  A fent említett irányváltásban kulcs szerepet játszó Jimmy Iovine távozása valamint az iTunes várható bezárása  amúgy is igényelné a szervezet átalakítását, de minden jel szerint az Apple a jót ás a szükségest összekötve mindezt kihasználná arra, hogy tovább lépjen előre a kiadó válás útján.

A cupertinoi gigacég ugyanis zenei kiadói divíziót (Music Publishing Division)  hozott létre, annak érdekében, hogy jobban a hivatalos megfogalmazás szerint  a dalszövegírók érdekeinek erőteljesebb képviseletét hivatott elősegíteni.

Az üzletágat Jelena Segal vezeti majd, aki korábban az iTunes nemzetközi jogi vezetője volt, és 5 alterületet operations, kereskedelmi, előadói kapcsolatok, PR valamint A&R-  foglal majd magában!

Az, hogy az Apple jövőben, az új üzletág révén  maga is klasszikus kiadóvá válna, és elkezdene létező zenei katalógusokat vásárolni, nem tűnik valószínűnek! Márcsak azért sem, mert az Apple sosem a jelenlegi kiadók üzleti modelljét szerette volna másolni, hiszen azt rossznak tartotta!

Hogy  akkor mégis lehet az Apple tényleges célja az új üzletág indításával? Egyrészt, hogy biztosítsa magát üzleti és marketing szempontból!

Egyrészt, hogy biztosítsa magát üzleti és marketing szempontból! Az Apple márkanév Az egyik- ha nem a legértékesebb- márka a világon, a digitális zenei csatatéren ellenben egyre gyakrabban mennek neki az előadók vagy  kiadók egy-egy szerelőnek, elég ha csak a Youtube és a kiadók évek óta folyó vitájára, vagy  a Spotify és az előadók közötti feszültségre gondolunk. Az Apple nem engedheti meg magának azt, hogy az Apple Music ilyen értelemben „besározódjon ”  ehhez pedig kiváló eszköz lehet a kiadói üzletág.

És persze az új üzletág nagyon hasznos lehet majd abban is, hogy az előadókat sokkal jobban bevonják az eddigiekhez képest az Apple- által olyannyira kedvelt és szeretett szerkesztői ajánlások rendszerébe. Amelyek valljuk meg sokkal hatásosabban működhetnének, amennyiben az előadók és magukénak érzik, promotálják őket.

Persze a hosszútávú,  stratégiai cél ennél sokkal-sokkal több és ambiciózusabb és az lenne, hogy az Apple egyszerre  legyen platform a zeneszeretők  és megoldás az előadók számára is.  Abban 20.századi értelemben véve ez nem nevezhető zenei kiadónak, de  jó eséllyel kimondható, hogy a 21.század 20-as éveire az a modell el is veszti majd létjogosultságát!