Ma, 18 órától kezdi meg, régóta várt beszédét Steve Jobs az Apple fejlesztői konferenciáján, a WWDC-n. A sok várható bejelentés közül az egyik legjobban várt az iCloud, azaz az Apple felhő alapú zenei szolgáltatásának a bejelentése lesz. Az elmúlt napokban meglehetősen sok részinformáció kiszivárgott, így nagyon-nagy meglepetésekre e téren nem számíthatunk.  

 

Ami a szolgáltatás funkcionalitását illeti, az már korábban kiszivárgott, hogy a Google valamint az Amazon korábban elindult szolgáltatásával ellentétben  nem lesz szükség a zenék hosszadalmas, központi tárhelyre való feltöltésére, hanem a merevlemezen levő zenei tartalmakat maga az alkalmazás indexeli majd fel.

 

A hétvégén aztán az is napvilágot látott, hogy a korábban már az iTunes-on keresztül zenéket vásárlók számára ingyenes lesz a szolgáltatás, a későbbiekben azonban 25 dolláros éves díja lesz.  Az is egyértelműnek tűnik, hogy az Apple nem csupán egy zenei tárhelyszolgáltatásként képzeli el az iCloudot, hanem többfajta tartalomtípus esetében is ezt az irányt erőltetné Steve Jobs, amely ebben az esetben inkább lesz tekinthető platformnak, mint szolgáltatásnak.

 

A szolgáltatás a hírek szerint valóban elindul a mai napon, azonban némileg korlátozott funkcionalitással, ugyanis a streaming- azaz a feltöltött zenék korlátlan meghallgathatósága- nem lesz benne az induló csomagban.

 

A tartalom ugyanakkor teljes lesz, ugyanis az utolsó pillanatban a technológiai óriásnak sikerült tető alá hoznia az utolsó nagy kiadóval, a Universallal is a szerződést, valamint a zeneműkiadókkal és a kisebb kiadók nagy többségével is megállapodásra jutott. A kiadók meggyőzésének pedig ára volt, nem is kicsi. Az Apple és a kiadók közötti tárgyalások részletei ismerőktől kiszivárgott információk alapján a Cupertinoi technológiai óriás, a felhasználóknál tárolt dalok mennyisége alapján 25 és 50 millió dollár közötti előleget fizet a kiadók részére. A befolyó bevételekből pedig 58% a kiadókat, 12% a zeneműkiadókat illet, s a fennmaradó 30% marad az Apple-nél. Azaz a modell megszólalásig hasonlít az alkalmazásokkal kapcsolatban kialakított bevétel megosztási modellhez, azonban itt az Apple még bevétel megosztási garanciát is fizetett a kiadóknak. Nem ez volt az évszázad üzlete az Apple-nél, ezt bátran kijelenthetjük…

 

A legnagyobb és mindent felülíró kérdés talán mégis a bevezetéssel kapcsolatos. A MobileMe az Apple egyik legsúlyosabb kudarca volt, mind technológiai, mind marketing értelemben.  Az iCloud tehát nem lehet bukás. Ugyanakkor az Apple egy olyan területre merészkedik be, ahol a piacon már két, erős szereplő tevékenykedik- az Amazon és a Google- így bizonyítania kell, már a kezdetektől fogva. Érdekes lesz, hogy hogyan alakul majd ténylegesen az iCloud árazása és mi fog történni a már most is benne foglalt szolgáltatásokkal?

 

Egy szónak is száz a vége, rég tett a zenét is a tartalomipart amennyire meghatározó bejelentést az Apple, mint amilyen ma, az iCloud bejelentése lesz. Sok múlik rajta, az Apple számára is, de hosszú időre el is döntheti vagy éppen teljesen nyílttá is teheti a Apple-Google-Amazon vetélkedést a zenei piacon.

Nem történt igazából meglepetés. Tegnap, a kb. egy hete ismert és kiszivárgott híreknek megfelelően az Apple a jövő hétfői WWDC fejlesztői fórumon, első napirendi pontként jelenti majd be, felhőalapú szolgáltatását, az ugyancsak nem meglepő nevű, iCloud-ot. Az egyelőre még továbbra is kérdéses,- többek között a kiadókkal és egyéb jogtulajdonosokkal folyó tárgyalások miatt is- hogy már magát az indulást, vagy csupán az indulás várható időpontját jelenti majd be Steve Jobs.

 

Ami ellenben meglepő- legalábbis az elmúlt hetek, hónapok pletykái alapján- az az, hogy a szolgáltatás messze nem csupán a zenei tartalmakról szól majd, hanem fotókat, videókat is tárolhatunk, megoszthatunk majd a segítségével, azaz az iCloud gyakorlatilag a MobilMe helyére lép majd. S ha mindez nem lenne elég, a szolgáltatás az iOS 5-ös verziójának integráns része lesz, azaz gyakorlatilag korlátlan számú, tartalomtípusra optimalizált felhő alapú szolgáltatás indítás lesz elképzelhető, így a MobilMe eltűnése szinte nem is lesz érzékelhető.

 

A szolgáltatás működésében- legalább is, ami a zenei területet érinti- nagy újdonság nem vérható, szemben az Amazon vagy éppen a Google szolgáltatásával, - azaz az alkalmazás a felhasználó PC-jén található tartalmakat átfutja, beazonosítja és elérhetővé teszi az Apple központi szervereiről, bármilyen hordozható eszköz számára.

 

Igazán izgalmassá a bejelentést tehát nem is feltétlenül (csak) a zenei téren való jelentősége teszi, hanem az, hogy könnyen elképzelhető, hogy az iCloud megjelenésével az Apple valójában egy új platformot jelent be, melyre a későbbiekben bárki alkalmazásokkal is megjelenhet majd. Mindezen felül pedig lehet, jövő hétfőtől az iTunes-ról sem mint egy desktop alkalmazásról beszélünk majd, hanem az itunes.com révén, egy felhő alapon és böngészőben is működő  (zenei )szolgáltatásról.

Élcelődhetnénk azzal, hogy Mark Zuckerberg nem véletlenül jár a nyolc legfejlettebb ország megbeszélésre, hogy Barack Obamával váltson pár szót, de nem tesszük. Nem tesszük, mert Mark Zuckerberg valóban egyre fontosabb és fontosabb szerepet tölt be.

 

Tavaly decemberben jelentette ki, hogy a Facebook hosszú távon ugyanazt a változást szeretné indukálni a film és a zeneipar esetében, mint amit a Zynga, a Facebook alkalmazások révén a játékiparban elért. Eltelt pár hónap és úgy tűnik, a hosszú táv nem is olyan távoli. A filmipar gyakorlatilag saját maga ismerte fel a Facebook-ban rejlő lehetőségeket és kezdte el az önként egyfajta disztribúciós csatornaként használni…

 

A zeneipar is aktívabban használja a Facebook-ot, de alapvetően csak kommunikációs csatornaként.  Maga a Facebook, a több, mint 600 millió regisztráltjával ugyanakkor maga a tökéletes alap egy zenei szolgáltatás bevezetésére. Volt is zenei szolgáltatás a Facebook-on, azonban az  iLike MySpcae általi akvizíciója után lekerült a téma a napirendről, s az utóbbi időben egyre ritkában lehetett hallani a közösségi óriás zenei terveiről.

 

 

Ezt a csendet törte meg tegnap a Forbes, amikor is világgá kürtölte, hogy az amerikai piacokra törekvő Spotify lesz a Facebook kizárólagos zenei szolgáltatója. A –természetesen- meg nem erősített hírek szerint a hírfolyam bal oldalán lesz elhelyezve a Spotify logója, melyre kattintva annak desktop alkalmazása automatikusan települ a gépre.

 

Az alkalmazáson keresztül lehetőség lesz arra, hogy folyamatosan, akár a barátainkkal megosztva hallgassunk zenét, a Facebook használata közben. A hírt megszellőztető oldal szerint a szolgáltatás már tesztelés alatt áll, s minden olyan országban ahol a Spotify elérhető, elérhető lesz a Facebook felhasználók számára is.

 

A hír-amennyiben igaz- klasszikus win-win szituációt teremt mindkét fél számára. A Facebook azt adja a megállapodásba, ami a legnagyobb értéke: a felhasználóit, akik a Sptofiy számára mind-mind potenciális prémium előfizetők. a Spotify pedig egy magas színvonalú, rengeteg tartalmat kínáló szolgáltatást.  Ha pedig netán sikerülne az amerikai piacra is belépnie és ezzel az amerikai Facebook felhasználók számára is elérhető lenne a szolgáltatás, úgy a Spotify könnyen az amerikai piac vezető szolgáltatójává válhat és követheti a Zynga-t a sikerek felé vezető úton.

 

A cloud alapú szolgáltatás tervével először foglalkozni elkezdő Apple-ről tavalyhoz képest meglepően kevés hír jelent meg, ami nem feltétlenül rossz hír, hiszen jelentheti, jelenthette a háttérben folyó munkák okozta csendet is. Mindez ugyanakkor a múlt, lehet, a közelgő Apple esemény, a WWDC miatt, de ismételten a hírek és találgatások középpontjába kerültek az Apple zenei elképzelései.

 

A Cnet által megszelőztetett információk szerint a Cupertino-i cég ugyanis a korábban tető alá hozott Warner Music-al való megállapodás után, a saját gondjaival amúgy éppen eléggé elfoglalt EMI-al is megállapodott, s a két másik kiadóval, a Universal-al és a SONY-val is a megállapodás küszöbén áll.

 

(UPDATE: Pénteken késő este a SONY megállapodás ténylét is bejelentették hivatalosan is.)

 

Megfordítva pár héttel ezelőtti bejegyzésünk címét, mit jelenthet mindez a riválisok számára? Nem sok jót.. Ha a hírek igazak, az Apple technológiai értelemben már tavaly ősz óta készen áll a szolgáltatás elindítására, a visszatartó erőt csak a kiadói tárgyalások jelentették. Mindezen felül az Apple koncepciója drasztikusan eltér attól, mint amellyel az Amazon piacra lépett, vagy amellyel a Google jelen van a piacon. A jó eséllyel ICloud névre hallgató szolgáltatásban ugyanis a felhasználóknak nem kell feltölteniük a zenei tartalmakat egy központi tárolóegységre, hanem a szolgáltatás a gépükön található zenei tartalmakat átfutva, elérhetővé és meghallgathatóvá teszi azokat az Apple saját, szervereiről.   

 

 

Ahogyan azt a Paidcontent írta is, a szolgáltatás technológiai koncepcióját  az Apple már a tavalyi év során szabadalmaztatta, így a szolgáltatás funkcionalitása, sőt az iTunesban szükséges módosítások is ismertek.

Márpedig ez lehet az egyik kulcsmomentum majd a szolgáltatások közötti, a fogyasztók kegyeiért zajló versenyben. nem mindegy ugyanis,hogy valakinek fel kell-e töltenie a több giga vagy akár több tíz gigabájtnyi zenei gyűjteményét ahhoz, hogy bárhonnan elérhesse, vagy elegendő egy alkalmazást lefuttatnia mindehhez .

 

 

Az egész versenyben talán a legérdekesebb ugyanakkor a helyzet, ami ahhoz vezetett, hogy az Apple lépjen utolsónak színtérre, ugyanakkor egyedüliként olyan szolgáltatással, amely a valódi fogyasztó i igényekhez közelít. A Steve Jobsék- amúgy igencsak nehéz- helyzetét ugyanis gyakorlatilag a két nagy vetélytárs gyors(elhamarkodott?) lépése könnyítette meg! Mind az Amazon, mind a Google esetében kiadói megállapodások nélkül elindult szolgáltatásokról van szó, ami érthető módon csípte, csípi a kiadók szemét. Ebben a helyzet nem engedhették meg maguknak, hogy egy akkora szereplő, mint az Apple elinduljon kiadói megállapodások nélkül, de az sem (volt) tartható állapot számukra, hogy a piacon csak az a két szereplő legyen jelen, amely nem jutott megállapodásra velük. A két, az elmúlt években nem egymás tenyeréből evő fél tehát abban a helyzetben találta magát, mint anno 2003-ban az iTunes indítása előtt. Egymásra voltak utalva ismét. csak jelen esetben inkább fordított felállásban: Míg 2003-ban az Apple számára volt kulcskérdés a gyors megállapodás, a mostani helyzetben a másik fél volt kénytelen engedményeket tenni annak érdekében, hogy minél hamarabb tető alá hozzák a megállapodásokat az Apple-el.

 

Minden jel tehát abba az irányba mutat, hogy az Apple június 6-án a WWDC konferencián bejelentheti majd a felhő alapú zenei szolgáltatását. Az egyetlen nyitott kérdés szinte már csak az, hogy az indulás időpontja is június lesz, vagy csak a bejelentést teszi majd meg, a téma jelentőségéhez mérten, feltehetően maga Steve Jobs. Mitől függ az indulás tényleges dátuma?  Alapvetően attól, hogy a már meglevő kiadó megállapodásokon felül az Apple mikorra tudja lezárni a Universallal a tárgyalásokat (valószínűleg még a jövő héten), mikorra sikerült megállapodnia az egyelőre még meg sem keresett független kiadókkal ( akikkel lényegesen könnyebb egyezkedni, így ez sem valószínű, hogy hosszú időt venne igénybe s talán ami a legnehezebb, mikorra jut egyeszségre a kiadókon felül a zeneműkiadókkal.

 

( A zenei tartalmak esetében ugyanis a jogok gyakorlatilag kettéoszthatóak: Maga a hangfelvétel joga van a lemezkiadóknál. A hangfelvételen felüli kiadói jogok (pl. a dalszöveg) ugyanakkor nem maguknál a lemezkiadóknál, hanem az azokkal egy cégcsoportban levő zeneműkiadóknál vannak., akikkel külön meg kell állapodni, minden egyes esetben)

 

Ez a megállapodás mutatkozik a legidőigényesebbnek, s amennyiben június elején csak az indulás tervét tudja majd bejelenteni az Apple, szinte biztosak lehetünk majd benne, hogy ez állt a háttérben.

A digitális zenei piac az Amazon, az Apple és a Google csatájától hangos. kevesebb hír szól, szólt ugyanakkor a Spotify-ról, az amerikai piacra oly régóta tervezett belépésükről,b ár jelek kétség kívül mutatnak abba az irányba, hogy  a svéd vég közel áll az induláshoz.

A teljesen ingyenes, hirdetések által finanszírozott modell megszüntetése és az azt követő felháborodás hullám enyhítésére talán a legjobb megoldással rukkolt elő Daniel Ek cége. A Spotify egy újabb ,még  jobb, még bővebb funkcionalitással bíró verzióját tették elérhetővé.

 

A szoftver új verziójában lehetőség van az Iphone-al és iPad-el való szinkronizációra, mintahogy a különböző Android operációs rendszer használó mobil készülékkel való szinkronizációra is, sőt a készülék szinkronizációja vezeték nélkül, WIFi segítségével is megvalósítható lesz!

 

 

S ha mindez nem lenne elégséges, a Spotify mostantól lehetőséget biztosít a hallgatott dalok letöltésére is, kedvezményes áron, csomagokban. 10 dal 8, 100 dal pedig 50 frontos áron lesz letölthető.

 

Egyértelműen és letagadhatatlanul a Spotify ezekkel a fejlesztésekkel az Apple és az iTunes dominanciájának letörését vette célba, mégha ezt be eddig még nem is vallották.  Be nem vallják, de az, hogy az Apple készülékek a Spotify-ból is menedzselhetőek egyértelműen erre utal.

 

Nem gondoljuk persze, hogy innentől kezdve Cupertinoban remegő térddel kellene minden szakembernek járnia-kelnie az Apple elegáns épületében, de az biztos, hogy a svéd cég jelen pillanatban az egyelőre még marginálisnak mondható, de egyértelműen fejlődő mobilzenei élmény terén előrébb tart, mint az Apple.  Mivel jelen pillanatban nem ugyanazokon a piacokon van jelen a két cég, ez a tény elhanyagolható. Attól a pillanattól kezdve ugyanakkor, amikortól a Spotify végre elérhető lesz az óceán túlsó partján élők számára is, a jelenleg még talán kicsit le is sajnált svéd startup nagyon komoly kihívójává is válhat az Apple-nek.

 

Persze egy pillanatra se feledjük, hogy a platformot továbbra is az Apple kontrollálja, s ez hihetetlenül nagy fegyver a kezében. A rövid távú célja ugyanakkor valószínűleg nem is az Apple legyőzése a Spotify-nak, ehhez azért több kellene. Az új funkciók ugyanakkor arra tökéletesen elegendőek, hogy a kisebb –nagyobb nehézségekkel a prémium szolgáltatásba átcsábított ügyfelek elégedettségét drasztikusan növelje. S ha már ügyfelek: ne feledjük,kizárólag európai ügyfelekről beszélünk. Európában pedig az iTunes elterjedtsége töredéke a tengerentúlinak.

 

A múlt hét hétfőn elkezdődött végső egyeztetések végeredménye a pénteki eredményhirdetés előtt bő 1 nappal világra került, így senkit nem lepett meg, amikor hivatalosan is Len Blavatnyik orosz befektetőt és cégét, az Access Industries-t jelentették be, mint a licit győztesét. Blavatnyikról sok mindent el lehet mondani,csak azt nem, hogy egy megbízható, jó hírnévnek örvendő befektető lenne.

 

 

Ami ellenben tény, hogy mindennek ellenére a Warner Music Group tulajdonosának mondhatja magát, 3.3 milliárd dolláros vételár ellenében. Ezzel egy időben a kiadó részvényeit kivezették a New- Yorki tőzsdéről.

 

A jövőről jelenleg roppant keveset lehet tudni. Nem kizárható- mivel Blavatnyik a korábbi vezérigazgató Brofmann nagyon jó barátja volt, hogy az irányvonal semmit nem változik majd. Szakértők szerint könnyen elképzelhető az is, hogy a szorult helyzetben levő EMI és Blavatnyik érdekeltségébe kerül hamarosan, s ezzel teljesen új helyzet teremtődhetne, hiszen három ,gyakorlatilag azonos piaci részesedéssel bíró kiadó, a Universal,a SONY és az összeolvadó EMI és Warner küzdene egymással. S végül, de nem utolsó sorban ne felejtsük el, sajnos elképzelhető, hogy iparági tapasztalat nélküli vezetője miatt a Warner is hasonló sorsra jut, mint ahogy az EMI jutott Guy Hands-el….

Az, hogy a Google zenei törekvései komoly veszélyben vannak, korábbi bejegyzésünk alapján egyértelmű . Mintahogy az is, hogy a cég már-már kétségbeesetten keresi a megoldást. A projekt befejezése, a kiadói megállapodások nélküli piacra lépés mellett felmerült az akvizíció lehetősége is.

 

S ha akvizíció, akkor az utóbbi időben minden esetben az alany a sikeres európai zenei startup, a Spotify. Meg nem erősített információk szerint ugyanis a Google harmadik megoldásként a Spotify-t kereste meg annak érdekében, hogy piacra léphessen cloud alapú zenei szolgáltatásával.

 

 

Elméletileg ez a fajta együttműködés abszolút elképzelhető és üzletileg reális is lehet(ne).  Spotify régóta szeretne megjelenni a tengerentúli piacokon is, rendelkezik a megfelelő kiadói kapcsolatokkal és tartalomipari ismeretekkel. A Google pedig rendelkezik azzal -a gyakorlatilag korlátlan- készpénzmennyiséggel, amely jelenleg a Spotify-t még megakadályozza abban, hogy valamennyi kiadói szerződését tető alá hozva megjelenjen az Egyesült Államokban is.

 

Mi szól mégis a megállapodás ellen? Gyakorlatilag minden észérv. A google eltöltött több, mit egy évet most már a szolgáltatás technológiai hátterének kialakításával, a kiadói tárgyalásokkal. A piacra lépés egy ilyen, stratégiai együttműködés segítségével gyakorlatilag a kudarc beismerése lenne, arról nem is beszélve, hogy a Spotify által nyújtott funkcionalitás az elképzelt, és a potenciális felhasználók körében oly népszerű cloud alapú zenei szolgáltatáskoncepciótól lényegesen eltér.

Zeneáruházak terén A track.hu és a songo kimúlása után meglehetősen gyéren áll a magyar web, olyannyira, hogy aki ma, legálisan zenét szeretne vásárolni és letölteni az ezt bizony nem teheti meg, trükközés, kiskapuk nélkül.  

 

S ugyan a piac és a kereslet roppant kicsi, a kínálati árt és a keresleti ár fényévekre vannak egymástól, ennek ellenére szomorú, hogy még a lehetőség sincsen meg arra, hogy teljesen legálisan, széles repertoárból válogatva vásárolhasson zenét, akinek ez a furcsa szokása megmaradt.

 

A hajdan volt legnagyobb magyar zenei kiadó (maradványa) a Hungaroton, miután az iTunes-on is elérhetővé tette teljes katalógusát, a hírek szerint hamarosan saját zeneáruházat indít Az áruház a korábban is élő Hungaroton shop-ot váltja majd fel, s a zenei tartalmak DRM mentesen, MP3 formátumban lesznek letölthetőek.

 

A probléma nem is ezzel van (bár a vannak akiknek csak a FLAC a jó..) hanem a kínálattal. A Hungaroton, magyar szinten termetesnek nevezhető, 50 000 dalból álló repertoárja egy zeneáruház esetében gyakorlatilag minimálisnak nevezhető. Márpedig a repertoár nem fog növekedni, hiszen a Hungaroton új kiadványokkal rendkívül ritkán jelentkezik.

 

A kis méretű  és alapvetően archív jellegű repertoár, a korlátozott vagy meg sem levő növekedési lehetőségek együttvéve túl sok jóval nem kecsegtetnek az áruház számára. De azt gondolom, nem járunk messze az igazságtól, ha inkább egy CD-s webshop kiváltásáról beszélünk ezen esetben. Ennek a célnak teljesen megfelel majd az áruház. A bevételek jó eséllyel kis mértékben még talán nőnek is majd a szabad letöltés miatt, a raktározási, postai és egyéb költségek pedig jelentősen csökkenthetőek.  Ennyi. Semmivel sem több, sajnos.  

 

A hírek szerint ugyanis a News Corp. megkereste a Google-t annak érdekében, hogy a zenei téren sokáig vezető erőnek számító MySpace tulajdonjogának átengedéséért egyesülne a Vevo és a MySpace, ezzel egy újfajta zenei teret létrehozva.

 

 

A hírt természetesen mindenki aki él és mozog a két cég környékén sietett megcáfolni, ugyanakkor tény, Rupert Murdoch számára egészen biztosan kecsegtetőbb opció beszállni valamibe a MySpace segítségével, minthogy eladja azt- veszteségesen- és a jövőben semmilyen beleszólása ne legyen a hajdan sikeres közösségi portál sorsába. A zenészek oldaláról nézve is lenne létjogosultsága az egyesülésnek, hiszen a MySpace oldalain elképesztő mennyiségű rajkongó, rajongói üzemet és az együttesek által feltöltött tartalom található, a Vevo pedig stratégiailag mint az ismert szeretne a  zenei videómegosztó oldal felől a zenei tartalomközpont irányba elmozdulni. Ehhez a betegeskedő MySpace-nél jobb alanyt még mindig nehezen találna, bármennyire is ellentmondásosan hangzik is mindez.

 

Sok ismeretlenes az egyenlet, a Vevo oldaláról származó információk szerint valóban tárgyaltak a Felek, de megegyezni nem tudtak. Mindez persze nem jelent semmit, hiszen nagy kérdés, mire jutnak majd a tárgyalások során a többi, hivatalos, nem szakmai befektetővel. S azt se felejtsük el, hogy maga a Vevo is részben a nagy kiadók tulajdonában van. Azon nagy kiadók tulajdonában, melyek közül kettő helyzete rendkívül képlékeny jelen pillanatban. A libikóka tehát mindkét irányban eldőlhet…De érdekesnek feltétlenül érdekes lenne, hogyha a Myspace-t a Vevo segítségével élesztenénk- legalább részben- újra. Azt gondolom,szűkebb scope-csak zene- mellett nem lenne életképtelen vállalkozás!