A sokat megélt Pandora tőzsdére menetele izgalmakban bővelkedett, de mint minden tőzsdei cég esetében  a tőzsdéremeneteltől fogva az izgalmak negyedévente ismétlődnek a negyedéves jelentésekkel összhangban.

 

A cég tőzsdére menetelekor alapvetően még nem annyira, napjainkban azonban igen—igen nehéz körülmények között kell helytállnia! A befektetők a menekülnek mindentől amiben kockázatot látnak. Egy zenei startup pedig sok mindennek elmondható, csak éppen kockázatmentesnek nem…

 

Dacolva mindezzel, a cég első negyedéves jelentése tőzsdei cégként egy erős és növekedésre képes vállalat benyomását keltette. A legfontosabb bevételi forrásnak számító hirdetési bevételek  a második negyedévben elérték a 58 millió dollárt, ami az előző évhez képest 117%-os növekedést mutat, s a teljes 67 millió dolláros bevétel közel 90%-t teszi ki.  Nagyon erős a mobil platform, a hirdetési bevételek immáron közel fele ezen a platformon megjelenített hirdetésekből származik. A teljes éves bevételi előrejelzést  ennek megfelelően 270 és 275 millió dollár közé várja a cég.

 

Ahogyan azt Joe Kennedy a cég elnöke a negyedéves jelentésben kiemelte, az on demand rádió immáron a teljes amerikai rádiós piac 3.6%-t tesz ki a hallgatottsági adatok alapján. Ez szép növekedés az előz negyedévben regisztrált 2.3 %-hoz képest is, az előző évi értéknek pedig a duplája.

 

 

A Pandora, mint vállalat helyzete tehát stabilnak tűnik, amennyiben nem változnak meg drasztikusan a gazdasági körülmények. Előretörése és növekedése folyamatos, és ha tisztán termék oldalról nézzük úgy tűnik, még a termékéletciklusának az első, erőteljes növekedéssel járó szakaszában jár. A befektetők pedig mindezt még most is díjazzák, legalábbis erre utal a bejelentés utáni 7%-os részvényáremelkedés illetve az azóta letelt napok kereskedésének adatai.

 

Az amerikai piacon való megjelenésére közel két évet vártunk. Idén nyáron hosszas tárgyalássorozatok, kompromisszumok és a szükséges addicionális tőke bevonása után minden adva volt végre ahhoz, hogy Európa és Svédország zenei üdvöskéje, a Spotify megmérettesen végre az amerikai piacon is. 

 

Bő 2 hónappal az indulás után érdemes kicsit visszatekinteni és megnézni, mennyire is változtatta meg az amerikai zenei palettát a svéd cég. Mint hogyan azt Sean Parker a hajdani Napster feltaláló, Facebook és a Spotify egyik befektetője (is) mondta; , a Spotify két területen hozott Európában forradalmat a zenefogyasztásba, s teheti mindezt az óceán túlpartján is. Az egyik a zene közösség jellegének a megjelenítése. Maga a zenehallgatás mindig is közösségi élmény volt, elég ha pl. a koncertekre gondolunk. Mégis, a weben meglepően kevés (volt) az olyan szolgáltatás, ami erre az erőre épített, Az olyan meg még kevesebb,amely mindezt a zenevásárlással ötvözte volna.

 

A másik terület tulajdonképpen már magának a Spotify-nak az üzleti modelljéhez kapcsolódik. A szigorított modell lényegében meg nem változtatta a szolgáltatás arc poeticáját. A PC-n való zene megismerés- ha havonta időben korlátozva is- de továbbra is ingyenesen mindenki rendelkezésére áll. A prémium, a mobilon illetve minden eszközön való korlátlan zene elérés az, amiért fizetnie kell a zenefogyasztónak.

 

Ez utóbbi korlátozást ki mondva, kimondatlanul az amerikai piacokon való megjelenés érdekében hozták meg a cég vezetői. A márciusban meghozott döntés hatásait nyilván hosszú távon érdemes értékelni, ugyanakkor a rövidebb távú adatok is sok tanulsággal szolgálhatnak.

Ugyan az adatokban van némi ellentmondás, de a jelek szerint az alap célt- minél nagyobb százaléka legyen az előfizetőknek prémium előfizető, sikerült elérniük a svéd cég marketingeseinek.

 

A márciusban- a korlátozások bevezetése előtt mért- teljes 5.7 milliós táborból alig több,mint egy millió volt prémium előfizető, azaz a teljes felhasználói kör mintegy 16%-a.   A változások bevezetése és hatályba lépése után a teljes felhasználói kör 4.7 milliósra zsugorodott, ugyanakkor a fizető, prémium előfizetők száma drámaian, 1.5 millióra, azaz a teljes előfizetői kör 32%-ra nőtt.

 

Ez az a hír, amit klasszikusan kétféleképpen lehet értelmezni és interpretálni. A prémium felhasználók arányának megduplázódása azt mutatja, a szolgáltatás minőségben, ár/érték arányban kiállja a próbát. a teljes felhasználói bázis közel egy millió fővel való csökkenése ellenben roppant mód aggasztó jel Daniel Ek-ék számára. Ez ugyanis több dolgot is sugall. Az egyik feltétlenül az, hogy nagyon jelentős azoknak a száma, (egész pontosan a nem fizető tábor mintegy 30%-a) akik számára a prémium csomagra váltás nem opció, az új feltételek mellett ugyanakkor már a szolgáltatás sem kellően vonzó a számukra. Ez pedig aggasztó jel. Aggasztó, hiszen alapvetően a használat mértékét korlátozták, a funkcionalitását nem. Mégis, a felhasználók tömegei reagáltak minderre azzal, hogy felhagytak a használatával.

 

Nem az persze az egyetlen kihívés, amellyel meg kell küzdenie a svéd cégnek napjainkban. Az amerikai piacokra való belépés kiadók sorának haragját vívta ki, melyek sorra vonják vissza tartalmaikat, ugyan a szolgáltatáshoz tervezett PR gépezet beindult, egyelőre számadatokkal még nem rendelkezünk arról, mennyire sikeres is valójában az amerikai piacokra való belépés. Amellyel a sor elvileg nem is zárul, hiszen a Spotify nem titkolt célja a további nemzetközi terjeszkedés. Gondokban, kihívásokban tehát az elkövetkezendő hónapokban sem lesz hiány.  

 

Az persze mindezek alapján nem jelenthető ki, hogy a Spotify amerikai indulása sikeres vagy esetleg sikertelen volna. Más piaci környezetbe csöppentek, ehhez hozz kell szokniuk. A legfontosabb megoldandó probléma nem is igazán az amerikai piacok kapcsán észlelhető, hanem az új üzleti modell kapcsán. A meglevő előfizetők ilyen nagy számban való elvesztése rendkívüli mértékű kockázatot rejt magában. Ahhoz, hogy ez ne gerjedjen tovább és veszélyeztesse ismételten a cég üzleti stabilitását úgy tűnik fel kell gyorsítani az új előfizetők bevonását. Pontosan ez az, amiért az amerikai piaci események döntő fontosságúak lesznek a Spotify számára.

Tavasszal, ünnepélyesnek egyáltalán nem mondható körülmények között a songo bezárásával elbúcsúztunk a magyar legális zeneletöltéstől. Nem meglepő módon senki, sem az Artisjus, sem a kisebb sem a nagyobb, major kiadók nem érdekeltek ennek a hosszú távú fennmaradásában, a helyzet mégsem változott, változik és előreláthatólag rövid távon nem is fog.

 

A korábbiakhoz hasonlóan most is a legnagyobb probléma jelentkezik: A magyar, potenciális szolgáltatók számára a költségek még mindig túlzottan magasak ahhoz, hogy belevágjanak önálló, minden kiadó tartalmait magában foglaló, komolyan vehető zeneáruház indításába. A hazánkban jelenlevő major kiadók számára a digitális bevételek kulcsfontosságúak, így jobb híján egyedi együttműködéseket kezdeményeznek, valamint saját repertoárjukat próbálják online értékesíteni. 

 

A legújabb és egyben az elmúlt évek talán legjelentősebb ilyen jellegű vállalkozása a SONY és a Spar közös akciója, a Starzone. Az a Starzone, amely több próbál lenni, mint egy digitális zeneáruház. A hozzákapcsolt marketing akciók- ingyenzene, nyeremények, koncertek, az X-faktor sztárjai- révén valóban egy 360 fokos zenei élményt próbál adni.  

Mi akkor mégis a baj vele? A legnagyobb, hogy egyetlen kiadó kiadványai érhetőek el benne, sőt, legyünk őszinték magunkkal, az egész akció az X-faktor sztárjaira épül.   Jó lenne, de egy percig ne áltassuk magunkat, hogy a Spar vásárlók minőségi Jazz-t vagy klasszikus zenét töltenek, töltenének le. A prímet feltételezhetően Britney Spears, Beyoncé, Varga Csaba, Janicsák Veca és a többi mainstream előadó viszi.

 

 

Az, hogy az egyes kiadók- alapvetően kényszerből- egyedi kis irodalmakat építenek a lehetséges legrosszabb üzenet a zenekedvelők felé. Azt üzeni ugyanis, hogy legálisan a zenei tartalmak egy helyről nem szerezhetőek be. Britney Spears, a Coldplay, a U2 és Red Hot Chili Peppers egy helyen, egy áruházból nem vásárolható meg, ellentétben a hagyományos áruházakkal, lemezboltokkal no és persze a torrent siteokkal.   Azaz a neten nem lehet úgy zenét vásárolni, mint a való életben? Kell ennél rosszabb üzenet? Nem!

 

Persze az sem segít, hogy maga az oldal, minta ahogyan azt a quart ki is elemzi funckionalitásában, kényelmét, gyorsaságát tekintve nem hasonlítható egy Amazon Mp3 áruházhoz pl. De fogadjuk el, hogy ez esetben a sebesség és a gyors piacra lépés volt a legfontosabb cél. A minden fontosabb tartalom elérésének regisztrációhoz való kötése ugyanakkor már nem magyarázható mindezzel. Az embernek nagyon az az érzése támad, hogy a csaliként bekínált ingyenes zeneletöltési lehetőség mellett itt kőkeményen DM adatbázis építésről is szó van. 

 

No persze az adatbázist nem feltétlenül a kiadó, hanem maga a Spar építi. Minderre ha jobban belegondolunk,bizony szüksége is van. A kiadó, SONY illetve az előadók számára az őket megillető jogdíjakat a Spar fizeti. A quart-nak adott interjújában Szarka József által elmondott adatok alapján, ez az egész akcióra vetítve, 400-500 000 letöltés esetében bőven elérheti az 50 millió Forintos nagyságrendet is.    A kiadó számára tehát ez egy remek sales akció, aki kockáztat, az nem más, mint a Spar.

 

A módszer és a tűzoltó megoldások használatának legnagyobb akadályát paradox módon maguk a kiadók jelentik. Számukra ugyanis a fő cél az előadók, mint brandek felépítése a rendelkezésre álló marketing gépezet által. Onnantól kezdve ugyanakkor, hogy ez sikerül, az előadók önálló életre kelnek. A rajongók fejében Britney Spears nem SONY előadó, hanem Britney Spears, vagy hogy ne menjünk olyan messzire: Vastag Csabát sokkal inkább kötik az X-faktorhoz, mint a kiadójához.

 

Még tovább menve, a magyarországi kiadók ezekkel, a kényszer által szült megoldásaikkal lassan megteremtik a lehetőségét egy olyan zenei linkgyűjteménynek, amely az egyes, szigetszerű zeneáruházak tartalmait linkelni, és esetleg szerkesztett tartalmakkal ötvözi. Ez lenne a jövő? Nem gondoljuk! Azt ellenben igen, hogy az alapvető, nemzetközileg már bizonyított, fogyasztói elvárásokhoz igazodó üzleti modellek és szolgáltatások itthon is életképesek lennének. Ha minden fél- kiadók, jogvédők, no meg persze a szolgáltatni tervezők- a megoldást keresnék.

 

Az, hogy az internet teljesen átalakította a zenefogyasztási szokásokat, ma már nem kérdéses. Az internet megjelenése előtt évi 40 milliárdos forgalmú lemezcégek 2010-ben a 15 milliárd dolláros forgalmat sem érték el.

 

A zeneipar egyik legfontosabb marketing eszköze az internet előtti időkben a rádió volt. Ez most is igaz, de messze nem olyan mértékben, mint 10 vagy 20 évvel ezelőtt. A zenehallgatás továbbra is a legfontosabb szabadidő tevékenységek között van, azonban a statikus eszközökről egyre inkább a mobil eszközök felé tolódik. Az internet, mint technológia, mint platform ugyanis ma már messze nem csupán a számítógépes szórakozást segíti elő. Szép lassan egyre több és több eszközön jelennek meg az internetes tartalmak és szolgáltatások A forradalom, melyet a SONY idestova 30 éve indított el, beteljesedni látszik. Az amerikai fiatalok körében végzett felmérés szerint az ötödik leggyakrabban használt funkció a mobiltelefonokon a zenehallgatás, a hetedik pedig az internetes rádiók hallgatása. (A kettőt összeadva pedig az SMS küldés után a zenék hallgatása a második legnépszerűbb tevékenység lenne..)

 

 

A felettébb egyenlőtlen viszonyok ellenére a földi sugárzású rádiók nagy bajban vannak, és ennek az oka elsődlegesen pontosan a nagyon nehéz üzleti környezetben tevékenykedő webes on demand rádiók illetve streaming szolgáltatások jelentik. A fent említett felmérésben

 

Azok az internetes szolgáltatások, melyek a hirdetők szempontjából lényegesen jobb, értékesebb szolgáltatások, a jobb és hatékonyabb targetálhatóság, a mérhetőség okán. Mindez együttesen pedig a rádió ipar zuhanását is maga után vonta, amire még ráerősített a világgazdasági válság nyomán beszűkülő hirdetési piac is. 

 

A rádió ugyanakkor megmaradt a vezető forrásnak az új zenei tartalmak megismerése során, azaz továbbra sem kihagyható a zenei marketing mixből. A webes rádiók előretörése tagadhatatlan, érdekes módon azonban azt új zenék megismerésében azt utolsó helyen végeztek. Ez egyrészt az ismertség hiányt is jelzi, de ami talán fontosabb. a kiadók, mint marketing eszköz gyakorlatilag nem használják ezt a csatornát. A Youtube láthatóan a tv helyére lépett, de a webes rádiók szerepe gyakorlatilag elhanyagolható.  

 

 Az a rádió, amely az amerikai piacon a mai napig kiváltságos helyzetben van, hiszen a rádióknak, a hagyományos módon sugárzott zenei tartalmak esetében nem kell royalty-t fizetniük a jogtulajdonosoknak. A webes on demand rádióknak ellenben igen, ez okozta pár évvel ezelőtt a Pandora krízisét. Annak a Pandorának a krízisét, ami napjainkra A WEBES RÁDIÓ lett. S amely gyakorlatilag egyenlő a webes on demand rádiózással, említés szintjén is.

 

Az igazán rossz hírt azonban a hagyományos rádiós piac szereplői számára azonban nem is múlt, hanem a jövő tartogatja. Felmérések szerint az összes rádióhallgatási perc több, mint fele az autóban történik. Azok az igények, melyek a rádióadókkal szemben megfogalmazódtak (erősebb interaktivitás, kevesebb reklám, perszonalizálhatóság) az autóban történő rádióhallgatással kapcsolatban is igazak.

 

Az on demand zenei szolgáltatók, ezt az igényt meghallva – legyen az on demand rádió vagy éppen streaming szolgáltatás- az otthoni (PC), valamint a mobiltelefon után a zenehallgatás harmadik színterét, az autót vették célba. Mindez pedig a hagyományosan sugárzott rádióadások számára a végső, de egyben legnagyobb csata kezdetét is jelenti.Egy az ezen a piacon történő hasonló mértékű előretörés, mint az interneten vagy a mobiltelefonok terén gyakorlatilag a hagyományos rádiós piac megszűnését jelentené!

 

Mi lehet a megoldás a földi sugárzású rádiók és a rádiópiac számára? Paradox módon a webre menetel. Az internet adja meg ugyanis azokat a lehetőségeket (mérhetőség, interaktivitás ) melyek ma már alapigénynek számítanak vagy a hirdetők vagy a felhasználók számára. Persze mindez nagyon sok, a jelenlegi struktúrában létező és fontos érték csorbulásáét hozhatja magával, de a serpenyő másik oldalán a gyors és teljes megszűnés áll.

A Citibank által meghirdetett, augusztus eleji dátum elmúlt, így az előzetes pletykák és félinformációk után most már tisztult a kép azt illetően kik is szállnak versenybe a hajdan szebb napokat látott kiadóért és nem utolsósorban, hogy milyen áron is kelhet majd el az EMI. Az előzetes információk alapján közel 10 cég adta vagy fogja beadni pályázatát a Citibank részére. Köztük mindhárom másik major kiadó, a nemrég az orosz milliárdos Len Blavatnyik kezébe került Warner Music, a Universal Music Group valamint a BMG .

 

A tenderrel kapcsolat ban jelenleg egyetlen, de annál lényegesebb kérdés ugyanakkor még nyitott, ez pedig az, hogy az EMI mely részei és milyen formában lesznek megvásárolhatóak. a négy major kiadó közül ugyanis talán az EMI az, amelynek a kiadói illetve a zeneműkiadói részlege a legmarkánsabban elkülönül. 

 

Szakértők szerint a Warner felvásárlása, illetve a végső ár jelentős hatással lehet az EMI tendere esetében is. A legtöbb pénzügyi elemző ugyanis kb. 5-szörös EBIDTA( adózás és értékcsökkenési leírás előtti) árat tartott reálisnak. Ehelyett a Warner Music vételára meghaladta a kilencszeres(!!) EBIDTA értéket a 3 milliárd dolláros végső árral.

Amennyiben az Emi esetében is hasonlóan túlfűtött és optimista ajánlatok érkeznek majd, úgy a végső ár elérheti a 4 milliárd dollárt is, ami jelentősen meghaladná a januári, a Fitch Ratings által készített 2-2.8 milliárd dolláros értékbecslést.

 

A verseny feltehetően hatalmas lesz, nem is elsősorban a kiadó helyzet miatt- az EMI az elmúlt években igen jelentős mértékű piacvesztést volt kénytelen elkönyvelni, a pénzügyi helyzetéről pedig jobb nem is beszélni,(éves szinten folyamatos, 20% körüli EBIDTA csökkenés) hanem azért, mert az EMI lehet a mérleg nyelve a megmaradt három nagy major kiadó versenyében. A Universal valamint a BMG versenyét hosszú időre eldöntheti bármelyik fél sikeres pályázata, az új kezekbe került Warner Music számára pedig a másik két félhez való felzárkózás záloga lehet az EMI.

 

A kevésbé optimista és kevésbé stratégiai, inkább pénzügy oldalát nézve: egyre több és több szakértő gondolja, hogy az elmúlt fél év során megjelent, teljesen újfajta üzleti modellek, illetve a Spotify amerikai piacon való megjelenése könnyen elhozatják végre azt az időt, amikor a digitális bevételek növekedése képes ellensúlyozni a fizikai eladások csökkenését és a kiadói ipar újból növekedési pályára állhat. Bárki számára, aki a kiadói oldalon jelen szeretne lenni akkor, amikor mindez bekövetkezik, az EMI az utolsó lehetőség ara, hogy a játék részese lehessen. nem lennénk ,meglepődve mindezek alapján, hogyha a pénzügyi racionalitás sokadrangú kérdéssé zsugorodna a tender előrehaladtával…

Mint ahogy arról korábban már írtunk blogunk hasábjain, a Citibank a lehető leghamarabb szabadulni szeretne az ”ölébe hullott” lemezkiadótól, az EMI-tól. A Warner érdeklődése már régóta ismert, mintahogy az is, hogy a világ sokáig legnagyobb- jelenleg azonban már csupán második- lemezkiadója, a Universal is beszáll a licitbe. 

 

Mindezek után abszolút nem meglepő módon a legnagyobb kiadó címét elhódító BMG is jelezte, minden valószínűség szerint pályázik majd a hajdan szebb napokat látott EMI tulajdonlásáért.

 

 

A verseny feltehetően hatalmas lesz, nem is elsősorban a kiadó helyzet miatt- az EMI az elmúlt években igen jelentős mértékű piacvesztést volt kénytelen elkönyvelni, a pénzügyi helyzetéről pedig jobb nem is beszélni, hanem azért, mert az EMI lehet a mérleg nyelve a megmaradt három nagy major kiadó versenyében. A Universal valamint a BMG versenyét hosszú időre eldöntheti bármelyik fél sikeres pályázata, az új kezekbe került Warner Music számára pedig a másik két félhez való felzárkozás záloga lehet az EMI.

 

Június elején, a Warner eladása és az orosz milliárdos, Len Blavatnyik kezébe kerülésekor reális lehetőségnek tűnt még az is, hogy a lehető leggyorsabb értékesítés érdekében a Citi az orosz milliárdosnak értékesítési közvetlenül a kezében levő lemezcéget.

 

Mindez végül nem történt meg, és a bank, hivatalos, meghívásos tendert írt ki. A hírek szerint a várhatóan hosszadalmas ajánlattételi folyamatban több kiadó is részt kíván majd venni. Egyrészt  az új kezekben levő Warner Music is- ha már az azonnali értékesítés nem sikerült- illetve a világ vezető lemezkiadója, a Universal is.  

 

Mindkét kiadó pályázata egyben jelzésértékű is, hiszen azt mutatja, egyre fokozódik a koncentrációs most már kiadói oldalon is. A Universal számára egy Warner vagy éppen egy egy EMI méretű kiadóra szükség lenne, hogy megőrizze, egyre inkább veszélyben levő vezető helyét a kiadók között. A Warbner erse5táben a vásárlás túlzottan kockázatos lett volna a versenyjogi jóváhagyási szempontokat is mérlegelve, az EMI ugyanakkor ebben az értelemben is tökéletes célpont! Elképzelhető, hogy a cég csupán a vetélytárs zenei üzletágra tesz majd ajánlatot, de az sem kizárható, hogy a kiadói üzletágra is ajánlatot tesz majd, melynek összege 3 milliárd dollár körül mozoghat.

És igen, 2 évnyi várakozás, újabb és újabb és újabb ígéretek, esetleges dátumok után, a mai nap, azaz 2011.július 14-e a nap, amikortól a Spotify valóban elérhető az amerikai zenekedvelők számára is.

 

 

A végső várakozásokhoz képest túlzottan sok újdonságról nem tudunk beszámolni: A teljesen ingyenes verziója a szolgáltatásnak csak meghívásos alapon lesz elérhető. Az 5 valamint a 10 dolláros verzió azonban már most, az induláskor is.

 

A blog oldalain az elmúlt két évben rengeteget foglalkoztunk a svéd céggel, így méltatásuktól ezúton eltekintenénk. Álljon ellenben itt egy kisebb linkgyűjtemény a Spotify indulásának visszhangjáról:

 

Ezúttal azonban már kézzel fogható jelei is vannak mindennek, nem csupán találgatások, pletykák és meg nem erősített információk. Egyrészt a cég elindította az amerikai zene rajongók számára, az ottani indulásról szóló oldalt, melyen egyelőre még dátum illetve nagyon konkrét információk nincsenek és angol domainen található, de él és elérhető.

 

 

Sokkal izgalmasabbak ellenben azok a prezentációs morzsák, melyeket az All things Digital blog szerzett meg. A slideok alapján kijelenthető, hogy az indulást övező hype kialakításában a svéd cég rendkívül nagy szerepet szán majd a PR-nek. 4 főállású ember dolgozik már most is folyamatosan együtt az amerikai PR feladatokat végző cég embereivel. Mindezen felül Daniel Ek és csapata igenis szeretne előnyt kovácsolni abból a tényből, hogy idestova 2 éve folyamatosan az amerikai indulásról cikkeznek a fontosabb digitális blogok és sajtótermékek.

 

Mindezek fontos és a sikert jelentősen befolyásoló tényezők, azonban nem tévedünk nagyot, hogy ami a sikert meghozhatja, az a Facebook integráció!A jelek egyelőre nem utalnak arra, hogy a korábban kiszivárgott információknak megfelelő szinten lenne a Facebook-ba ágyazva a szolgáltatás, inkább alkalmazásként jelenne meg a Facebook.

 

A hirdetői oldalon ugyanakkor a svéd cég erőteljesen kíván támaszkodni API-jára, melynek segítségével a különböző brandeknek megfelelő, web-oldalakba is illeszthető zenelejátszók hozhatóak majd létre.

 

A tervek felettébb ambiciózusak: Az induláshoz számított 1 éven belül 50 millió felhasználó a kitűzött cél, mindez úgy, hogy az indulás amolyan soft launch lesz, azaz nem azonnal indul majd be a PR és kommunikációs gépezet.  

 

Mindenesetre mi szurkolunk nekik. Nagy szó és nagy eredmény lenne, hogy egy európai zenei szolgáltató meg tudná hódítani a sokszereplős, bonyolult és igazi nagy vadakat sem nélkülőző amerikai piacon a lábát.

 

Az, hogy a Facebook zenei szolgáltatást indít nagyon régóta forró téma, Mind a bloggerek, mind az amerikai sajtó számára. Teljesen logikus lépés lenne ugyanis. Egyrészt a Facebook volt az a felület, melynek segítségével az iLike Music népszerűvé tudott válni, (és a MySPace kezébe kerÜlt) azaz volt már a Facebook-nak „házi„ zenei szolgáltatója. Másrészt a Mark Zuckerberg által tavaly ősszel elmondottak alapján cége középtávon a játékiparhoz hasonlóan szeretné a film és a zeneipart és megreformálni. Mindkét iparágat többen, többször szerették volna megreformálni az elmúlt bő tíz évben (az internet megjelenése óta) de egyiküknek a tarsolyában sem bolt 700 millió felhasználó…

 

Az tehát, hogy a Facebook előbb vagy utóbb zenei szolgáltatást indít biztosra vehető. A kérdés inkább az, hogy kivel és mikor. Pár héttel ezelőtt a Spotify tűnt biztos befutónak, de jelen állás szerint a svéd cég csak az egyik a lehetséges jelöltek közül.

 

A legfrissebb, kiszivárgott információk szerint a következőképpen nézne ki a szolgáltatása melyet az augusztusi fejlesztői konferencián jelenthetnek majd be

 

-         a bal oldalon egy music tab jelenik majd meg, azon felhasználók számára akik Facebook Connect-el használják a partner szolgáltatások valamelyikét

-         Magán a music fülön egy zenei tartalommenedzsment alkalmazás lesz majd elhelyezve, amelyben notifikációt kapunk, ha egy ismerősünk általunk is kedvelt zenét hallgat, dalokat ajánlj majd illetve minden, s persze részét képezik majd a már-már klasszikusnak mondható toplisták (barátaid által legtöbbett hallgatott, éppen most hallgatott stb.)

-         A jobb oldalon, a chat ikon mellett lesz elhelyezve egy zenei kontroller, melynek segítségével a Facebook oldaláról is kezelhetőek lesznek a csatlakozott zenei szolgálatások

 

A funkcionalitást látva egyértelmű, hogy a Facebook a zenei szolgáltatások integrálásával is szeretné erősíteni platform jellegét. Az is feltűnő, hogy Zuckerbergék mennyire nem is foglalkoznak a tartalomtulajdonosokkal. Eszükbe sem jut saját szolgáltatás indításba és hosszadalmas tárgyalásokba belefogni. Ellenben pontosan azt adják, amiben felülmúlhatatlanok: a rengeteg regisztráltat, akiknek a jó része nyilván zenét is szeretne közvetlenül a Facebook-ról hallgatni. A többit meg gyakorlatilag rábízzák a majdani szolgáltatóra, szolgáltatókra.

 

Azokra a szolgáltatókra, akik- bár ez nincsen kimondva- feltehetően hatalmas összeget fizetnek majd azért, hogy megjelenhessenek ezen a kimeríthetetlen marketing felületen. A Facebook pedig duplán nyer. Egyrészt úgy juthat bevételekhez, hogy a felhasználók számára értékes szolgáltatás nyújt, másrészt pedig ezzel párhuzamosan bővíti szolgáltatás palettáját és újabb okot ad arra, hogy az letöltött idő tovább nőjön az oldalon.

 

 

Ez lenne akkor tehát a jövő mindent vivő zenei modellje? Nem! Nem, mert egyrészt a majdani partnerszolgáltatásokra való előfizetésen alapul, azaz a zenéhez való ingyen hozzáférés problémáját nem oldj meg.   Másrészt pedig a zene megismerés esetében sem a klasszikus – és beváltnak tűnő- modellt követi. Nem én tudok zenéket hallgatni és azokat értékelve folyamatosan formálni a zenei ízlésemet, hanem a barátaim zenei ízléséhez leszek egyre jobban és jobban kötve. Úgyhogy jó zenei ízléssel rendelkezők előnyben!