A Spotify amerikai piacokra való belépésével a világ digitális zenei színtereinek leginkább telített, legversengőbb piacára lépett be. Ezzel minden valószínűség szerint a svéd startup vezetősége is tisztában volt, a valóság azonban azt gondoljuk még talán őket is meglepte.

 

Az amerikai zenei piac ugyanis az a piac, ahol egy szolgáltatásról valóban kiderül, szeretik-e. Véletlenül, komoly felhasználói bázis, értékes és érdekes funkciók, teljes tartalom nélkül esélye sincsen senkinek a sikerre. Ami pedig működik, azt azonnal, szemérmetlenül másolják a vetélytársak.

 

Ez utóbbit tapasztalhatta meg saját bőrén a Spotify. A Facebook várhatóan elinduló zenei platform ja és az abban valórészvétel hatalmas kitörési lehetőség azon szolgáltatók számára, akik lehetőséget kaptak minderre. Ugyanakkor- mintahogy azt egy korábbi bejegyzésünkben elemeztük a platform önmagában nem jelent majd sikert. Az, azok a szolgáltatók húzhatnak majd belőle hasznot, akik a Facebook sajátosságait kihasználó szolgáltatással lesznek jelen.

 

Ha ezt a „versenyt” nézzük, akkor abban a mezőnyt magasan a MOG vezeti, legfrissebb fejlesztéseinek köszönhetően. Az egykor egyszerű zenei blogból kifejlődött és általunk nagyon kedvelt szolgáltatás, az eredetileg tisztán előfizetős modellből elmozdul az ingyenes és prémium (fizetős) modell felé. Ez tulajdonképpen a svéd Spotify másolása lenne de mégsem az, ugyanis az ingyenesség nem órákban mérhető a MOG esetében, hanem egy egyfajta felhasználható egyenleg formájában, (mely a Freeplay nevet kapta) amely meghatározott számú dalból áll. Az egyenleg ugyanakkor nem áll vissza az alapszintre, automatikusan minden hónap elején. Értéke és mértéke attól függ, hogy az előző hónapban tulajdonosa mennyire volt aktív a szolgáltatáson belül. Mennyi dalt osztott meg a közösségi oldalakon, mennyi dalt értékelt, hány playlistet hozott létre, meghívott-e újabb felhasználókat a rendszerbe stb. Hol működhet a legjobban egy ilyen jellegű, jutalmazáson alapuló rendszer? Igen, a Facebook-on!

 

 

A vállalkozás feltétlenül érdekes és figyelemreméltó. Az aktivitások jutalmazása több online szolgáltatástípus esetében működött már, kérdés, hogy a zenei tartalmak és szolgáltatások esetében fog-e. 

 

A józan ész és logika azt diktálja,hogy igen. Hiszen a felsorolt aktivitás típusok a zenehallgatás szerves résztét képezik. A zenei tartalmak a legtöbbet megosztott, legnépszerűbb tartalmak a közösségi oldalakon. Jelenleg szinte mindenki videókat oszt meg, hiszen a fizetős szolgáltatásokból való dalmegosztás esetében pont maga a tartalom nem élvezhető, hiszen a szélesebb tömegek elől el van zárva. Ha mindez ingyenes és emellé még a megosztó jutalmat is kap, minden rendelkezésre áll ahhoz, hogy működjön a közösségi része is a zenei szolgáltatásoknak. És ez az, amin a közeg- azaz a Facebook- hatalmasat tud majd erősíteni.

Ugyan hivatalosan még be sem jelentették, mégis máris komoly vitákat váltott ki a Facebook tervezett zenei platformja. Amely, ha valóban megvalósul gyakorlatilag 750 millió ember számára tenné ingyenesen elérhetővé a webes zenehallgatás élményét. Első hallásra az évtized üzletének hangzik, de lehet, mégsem az.

 

A problémát nem is elsősorban a felhasználók jelentik- bár az utóbbi időben a Facebook több, biztos sikernek hitt szolgáltatása(deals, places) vallott meglepő kudarcot-  minden józan érv amellett szól, hogy az ingyenes szolgáltatást tömegek használják majd.

Az ellenben igenis kérdéses, hogy a lemezkiadók mit szólnak majd a szolgáltatáshoz. A tervezett résztvevő cégeknek ugyan érvényes szerződése van a kiadókkal, az azonban semmilyen formában nem rendelkezik a harmadik platformokon való megjelenésről.

 

Érdekes módon, hosszú távon könnyen elképzelhető, hogy maguk a szolgáltató partnerek számára is kényelmetlenné válik a Facebook-al való együttműködés. Hiszen ha a közösségi oldalon valóban ingyenesen lehet majd igénybevenni a szolgáltatásokat, akkor az a szolgáltatások prémium részét gyengíti majd.   

 

Mark Zuckerberg és cége bevallottan valami hasonló forradalmat szeretne a zeneiparban is elérni, mint ahogyan azt a játékiparban tette. van azonban egy nagy különbség a két iparág között: A zeneipar esetében már létező szolgáltatások megjelenéséről lenne szó, míg a játékipar esetében Facebook-ra optimalizált új szolgáltatások nőtte fel.  A kettő között pedig óriási különbség van. A létező szolgáltatások esetében ugyanis a Facebook-on való megjelenés inkább marketing, mint üzleti vállalkozás.    

 

Önmagában tehát az, hogy a Spotify, a MOG vagy éppen az Rdio megjelenik majd a Facebook-on nem jelent garanciát a sikerre. A sikert és a játékiparhoz hasonló forradalmat az hozhatja meg, hogyha egy a speciális környezet igényeihez  idomuló szolgáltatás alakul ki. Ehhez azonban  elkerülhetetlen a Facebook gyakorlati szerepvállalása is, amitől a korábbi tapasztalatokból kiindulva jogosan  erősen ódzkodnak...

 

 

Nem titkolt célja a Facebooknak az is, hogy idővel ebbe a körbe a szórakoztatóipari tartalmakat is bevonja, s ezáltal a játékiparhoz hasonlóan a film valamint a zeneiparban is elindítsa azokat a változásokat, melyek révén a kínált szolgáltatás és a potenciális igénybevevők elvárásai találkozhatnak (végre).

 

A filmipar ráérzett a lehetőségre és egyre bátrabban használja a Facebook-ot. A zenei tartalmak esetében ellenben maga a közösségi oldal is aktív. Ez persze abszolút nem is meglepő, hiszen az iLike anno a Facebook egyik legsikeresebb alkalmazása volt, mígnem a MySpace felvásárolta (így utólag azért felmerül a kérdés, hogy minek..), a 100 legnépszerűbb Facebook oldalból 46-nak valamilyen módon kapcsolata van a zenével.

 

Arról, hogy a Facebook és egy vagy több streaming szolgáltató stratégiai partnerségre lép régóta keringenek hírek. Legutóbb a Spotify Amerikai indulása kapcsán merült fel, hogy a svéd szolgáltató lesz a közösségi oldal kizárólagos zenei szolgáltatója.

 

A szeptember 22-én tartandó F8 fejlesztői konferencia közeledtével ismét felerősödtek a pletykák arról, hogy a Facebook elindítja zenei platformját. A fejlesztéshez ismerők szerint nem maga a Facebook szolgálja majd ki a kéréseket, hanem a partneroldalak. Azok a partner oldalak, melyek listája egyelőre ismeretlen, de a Spotify, MOG, RDio hármas nevét hallani a legtöbbször, más források ugyanakkor biztosak benne, hogy a fent említett három szolgáltató mellett más szolgáltatók számára is nyitva lesz a megjelenés.

 

Mindezek alapján úgy tűnik, a Facebook, a tavasszal illetve nyár elején piacra lépett felhő alapú szolgáltatásokhoz hasonló szolgáltatás bevezetését nem tervezi. Mindez teljesen érthető, hiszen a Facebook sosem akart klasszikus értelemben vett tartalomszolgáltatóvá válni, egyezkedni a tartalomtulajdonosokkal. A tartalom elosztási modellben egyetlen egy dologgal tud és akar részt venni: A 750 millió regisztráltjával. Ha jobban belegondolunk, ez bizony több, mint elég lehet…

Az indulást szeptemberre ígérték, holnap pedig szeptember van, így a Cupertinoi csapat pontosságát ismerve nem meglepő, hogy elkezdtek kiszivárogni az első screenshotok, értékelések.   

 

A legérdekesebb közülük az IMG (Insanly Mac Genius) videója, amely bizony azt a látszatot kelti, mintha az Itunes-ban már streamelni is lehetne a zenei tartalmakat. Ez az elsőre talán nem is olyan drasztikusnak ható kijelentés óriási előrelépés lenne, hiszen – mintahogyan azt korábban megírtuk- az Apple felhőalapú szolgáltatásának pontosan ennek a funkciónak a hiánya az igazi Achilles-sarka.

 

 

Természetesen abszolút elképzelhető lenne- hogy az Apple a szolgáltatás június bejelentése óta egyezségre tudott jutni a kiadókkal a még nyitott kérdéseket illetően. Tavasszal ugyanis a minél gyorsabb bejelentései kényszer miatt az Apple- persze be nem vallva- némileg félkész terméket jelentett be. Ellentmondana mindennek ugyanakkor az, hogy a nyáron semmilyen kétoldalú tárgyalásokról nem szivárogtak ki információk, a dolog jelentőségénél fogva márpedig   ez egyet jelent azzal, hogy nem is voltak ilyen tárgyalások.

 

Az egész kérdést egy teljesen más és roppant érdekes megvilágításba helyezi az AllThings digital nyomozása. Egyrészt az Apple megkeresésükre megerősítette, hogy ami a videón szerepel, az nem valódi, streaming. Nem az, mivel itt gyakorlatilag a felhasználó által már birtokolt zenei tartalmak streameléséről van szó.

 

Ami talán ennél sokkal fontosabb ugyanakkor, hogy a blog informátorai szerint az Apple nem a kiadói licencek hiánya miatt nem integrálta bele az iTunes Match-be a sokak által olyannyira áhított streaming funkcionalitást. A szükséges licenceket ugyanis a cég tavasszal a sokat emlegetett és egészen elképesztő méretű kiadói minimumgaranciákat garantáló szerződések megkötése során megszerezte. Miért nem használja ki akkor az azok adta lehetőségeket? Két oka is van. Az egyik, hogy a minőségre oly allergiás és rigorózus módon ügyelő cég nem látja biztosítottnak a folyamatos zenehallgatást a telekommunikációs hálózatok oldalán.  A másik ok a cég filozófiájából ereztethető. Az Apple zárt rendszerekben gondolkozik.  Igaz ez a felhő alapú megoldásokra is, ellentétben a Google vagy éppen az Amazon filozófiájával. A zárt rendszer pedig alapvetően azt feltételezi, hogy a készülék tulajdonosok a saját, tökéletes streaming funkcionalitással bíró készülékükön hallgatják a zenét.

 

Úgy tűnik tehát, hogy az Apple nem a kiadókkal való tárgyalások, sokkal inkább stratégia okokból nem jelent meg azzal a szolgáltatással a piacon, melyet mindenki várt. Érdekes helyzet, hiszen ez nem jelent mást, minthogy  csakúgy, mint anno a pay per track letöltések esetében, ezúttal is egy kigondolt ökoszisztémát kell megszokni. Egy ökoszisztémát, ami nagyon sok mindent nem tud majd abból, amit a piac szeretett volna. Ismételten nélkülöz majd szinte minden közösségi elemet. Ellenben gyakorlatilag tökélet minőségben és megbízhatósággal nyújtja majd mindezt.

 

A sokat megélt Pandora tőzsdére menetele izgalmakban bővelkedett, de mint minden tőzsdei cég esetében  a tőzsdéremeneteltől fogva az izgalmak negyedévente ismétlődnek a negyedéves jelentésekkel összhangban.

 

A cég tőzsdére menetelekor alapvetően még nem annyira, napjainkban azonban igen—igen nehéz körülmények között kell helytállnia! A befektetők a menekülnek mindentől amiben kockázatot látnak. Egy zenei startup pedig sok mindennek elmondható, csak éppen kockázatmentesnek nem…

 

Dacolva mindezzel, a cég első negyedéves jelentése tőzsdei cégként egy erős és növekedésre képes vállalat benyomását keltette. A legfontosabb bevételi forrásnak számító hirdetési bevételek  a második negyedévben elérték a 58 millió dollárt, ami az előző évhez képest 117%-os növekedést mutat, s a teljes 67 millió dolláros bevétel közel 90%-t teszi ki.  Nagyon erős a mobil platform, a hirdetési bevételek immáron közel fele ezen a platformon megjelenített hirdetésekből származik. A teljes éves bevételi előrejelzést  ennek megfelelően 270 és 275 millió dollár közé várja a cég.

 

Ahogyan azt Joe Kennedy a cég elnöke a negyedéves jelentésben kiemelte, az on demand rádió immáron a teljes amerikai rádiós piac 3.6%-t tesz ki a hallgatottsági adatok alapján. Ez szép növekedés az előz negyedévben regisztrált 2.3 %-hoz képest is, az előző évi értéknek pedig a duplája.

 

 

A Pandora, mint vállalat helyzete tehát stabilnak tűnik, amennyiben nem változnak meg drasztikusan a gazdasági körülmények. Előretörése és növekedése folyamatos, és ha tisztán termék oldalról nézzük úgy tűnik, még a termékéletciklusának az első, erőteljes növekedéssel járó szakaszában jár. A befektetők pedig mindezt még most is díjazzák, legalábbis erre utal a bejelentés utáni 7%-os részvényáremelkedés illetve az azóta letelt napok kereskedésének adatai.

 

Az amerikai piacon való megjelenésére közel két évet vártunk. Idén nyáron hosszas tárgyalássorozatok, kompromisszumok és a szükséges addicionális tőke bevonása után minden adva volt végre ahhoz, hogy Európa és Svédország zenei üdvöskéje, a Spotify megmérettesen végre az amerikai piacon is. 

 

Bő 2 hónappal az indulás után érdemes kicsit visszatekinteni és megnézni, mennyire is változtatta meg az amerikai zenei palettát a svéd cég. Mint hogyan azt Sean Parker a hajdani Napster feltaláló, Facebook és a Spotify egyik befektetője (is) mondta; , a Spotify két területen hozott Európában forradalmat a zenefogyasztásba, s teheti mindezt az óceán túlpartján is. Az egyik a zene közösség jellegének a megjelenítése. Maga a zenehallgatás mindig is közösségi élmény volt, elég ha pl. a koncertekre gondolunk. Mégis, a weben meglepően kevés (volt) az olyan szolgáltatás, ami erre az erőre épített, Az olyan meg még kevesebb,amely mindezt a zenevásárlással ötvözte volna.

 

A másik terület tulajdonképpen már magának a Spotify-nak az üzleti modelljéhez kapcsolódik. A szigorított modell lényegében meg nem változtatta a szolgáltatás arc poeticáját. A PC-n való zene megismerés- ha havonta időben korlátozva is- de továbbra is ingyenesen mindenki rendelkezésére áll. A prémium, a mobilon illetve minden eszközön való korlátlan zene elérés az, amiért fizetnie kell a zenefogyasztónak.

 

Ez utóbbi korlátozást ki mondva, kimondatlanul az amerikai piacokon való megjelenés érdekében hozták meg a cég vezetői. A márciusban meghozott döntés hatásait nyilván hosszú távon érdemes értékelni, ugyanakkor a rövidebb távú adatok is sok tanulsággal szolgálhatnak.

Ugyan az adatokban van némi ellentmondás, de a jelek szerint az alap célt- minél nagyobb százaléka legyen az előfizetőknek prémium előfizető, sikerült elérniük a svéd cég marketingeseinek.

 

A márciusban- a korlátozások bevezetése előtt mért- teljes 5.7 milliós táborból alig több,mint egy millió volt prémium előfizető, azaz a teljes felhasználói kör mintegy 16%-a.   A változások bevezetése és hatályba lépése után a teljes felhasználói kör 4.7 milliósra zsugorodott, ugyanakkor a fizető, prémium előfizetők száma drámaian, 1.5 millióra, azaz a teljes előfizetői kör 32%-ra nőtt.

 

Ez az a hír, amit klasszikusan kétféleképpen lehet értelmezni és interpretálni. A prémium felhasználók arányának megduplázódása azt mutatja, a szolgáltatás minőségben, ár/érték arányban kiállja a próbát. a teljes felhasználói bázis közel egy millió fővel való csökkenése ellenben roppant mód aggasztó jel Daniel Ek-ék számára. Ez ugyanis több dolgot is sugall. Az egyik feltétlenül az, hogy nagyon jelentős azoknak a száma, (egész pontosan a nem fizető tábor mintegy 30%-a) akik számára a prémium csomagra váltás nem opció, az új feltételek mellett ugyanakkor már a szolgáltatás sem kellően vonzó a számukra. Ez pedig aggasztó jel. Aggasztó, hiszen alapvetően a használat mértékét korlátozták, a funkcionalitását nem. Mégis, a felhasználók tömegei reagáltak minderre azzal, hogy felhagytak a használatával.

 

Nem az persze az egyetlen kihívés, amellyel meg kell küzdenie a svéd cégnek napjainkban. Az amerikai piacokra való belépés kiadók sorának haragját vívta ki, melyek sorra vonják vissza tartalmaikat, ugyan a szolgáltatáshoz tervezett PR gépezet beindult, egyelőre számadatokkal még nem rendelkezünk arról, mennyire sikeres is valójában az amerikai piacokra való belépés. Amellyel a sor elvileg nem is zárul, hiszen a Spotify nem titkolt célja a további nemzetközi terjeszkedés. Gondokban, kihívásokban tehát az elkövetkezendő hónapokban sem lesz hiány.  

 

Az persze mindezek alapján nem jelenthető ki, hogy a Spotify amerikai indulása sikeres vagy esetleg sikertelen volna. Más piaci környezetbe csöppentek, ehhez hozz kell szokniuk. A legfontosabb megoldandó probléma nem is igazán az amerikai piacok kapcsán észlelhető, hanem az új üzleti modell kapcsán. A meglevő előfizetők ilyen nagy számban való elvesztése rendkívüli mértékű kockázatot rejt magában. Ahhoz, hogy ez ne gerjedjen tovább és veszélyeztesse ismételten a cég üzleti stabilitását úgy tűnik fel kell gyorsítani az új előfizetők bevonását. Pontosan ez az, amiért az amerikai piaci események döntő fontosságúak lesznek a Spotify számára.

Tavasszal, ünnepélyesnek egyáltalán nem mondható körülmények között a songo bezárásával elbúcsúztunk a magyar legális zeneletöltéstől. Nem meglepő módon senki, sem az Artisjus, sem a kisebb sem a nagyobb, major kiadók nem érdekeltek ennek a hosszú távú fennmaradásában, a helyzet mégsem változott, változik és előreláthatólag rövid távon nem is fog.

 

A korábbiakhoz hasonlóan most is a legnagyobb probléma jelentkezik: A magyar, potenciális szolgáltatók számára a költségek még mindig túlzottan magasak ahhoz, hogy belevágjanak önálló, minden kiadó tartalmait magában foglaló, komolyan vehető zeneáruház indításába. A hazánkban jelenlevő major kiadók számára a digitális bevételek kulcsfontosságúak, így jobb híján egyedi együttműködéseket kezdeményeznek, valamint saját repertoárjukat próbálják online értékesíteni. 

 

A legújabb és egyben az elmúlt évek talán legjelentősebb ilyen jellegű vállalkozása a SONY és a Spar közös akciója, a Starzone. Az a Starzone, amely több próbál lenni, mint egy digitális zeneáruház. A hozzákapcsolt marketing akciók- ingyenzene, nyeremények, koncertek, az X-faktor sztárjai- révén valóban egy 360 fokos zenei élményt próbál adni.  

Mi akkor mégis a baj vele? A legnagyobb, hogy egyetlen kiadó kiadványai érhetőek el benne, sőt, legyünk őszinték magunkkal, az egész akció az X-faktor sztárjaira épül.   Jó lenne, de egy percig ne áltassuk magunkat, hogy a Spar vásárlók minőségi Jazz-t vagy klasszikus zenét töltenek, töltenének le. A prímet feltételezhetően Britney Spears, Beyoncé, Varga Csaba, Janicsák Veca és a többi mainstream előadó viszi.

 

 

Az, hogy az egyes kiadók- alapvetően kényszerből- egyedi kis irodalmakat építenek a lehetséges legrosszabb üzenet a zenekedvelők felé. Azt üzeni ugyanis, hogy legálisan a zenei tartalmak egy helyről nem szerezhetőek be. Britney Spears, a Coldplay, a U2 és Red Hot Chili Peppers egy helyen, egy áruházból nem vásárolható meg, ellentétben a hagyományos áruházakkal, lemezboltokkal no és persze a torrent siteokkal.   Azaz a neten nem lehet úgy zenét vásárolni, mint a való életben? Kell ennél rosszabb üzenet? Nem!

 

Persze az sem segít, hogy maga az oldal, minta ahogyan azt a quart ki is elemzi funckionalitásában, kényelmét, gyorsaságát tekintve nem hasonlítható egy Amazon Mp3 áruházhoz pl. De fogadjuk el, hogy ez esetben a sebesség és a gyors piacra lépés volt a legfontosabb cél. A minden fontosabb tartalom elérésének regisztrációhoz való kötése ugyanakkor már nem magyarázható mindezzel. Az embernek nagyon az az érzése támad, hogy a csaliként bekínált ingyenes zeneletöltési lehetőség mellett itt kőkeményen DM adatbázis építésről is szó van. 

 

No persze az adatbázist nem feltétlenül a kiadó, hanem maga a Spar építi. Minderre ha jobban belegondolunk,bizony szüksége is van. A kiadó, SONY illetve az előadók számára az őket megillető jogdíjakat a Spar fizeti. A quart-nak adott interjújában Szarka József által elmondott adatok alapján, ez az egész akcióra vetítve, 400-500 000 letöltés esetében bőven elérheti az 50 millió Forintos nagyságrendet is.    A kiadó számára tehát ez egy remek sales akció, aki kockáztat, az nem más, mint a Spar.

 

A módszer és a tűzoltó megoldások használatának legnagyobb akadályát paradox módon maguk a kiadók jelentik. Számukra ugyanis a fő cél az előadók, mint brandek felépítése a rendelkezésre álló marketing gépezet által. Onnantól kezdve ugyanakkor, hogy ez sikerül, az előadók önálló életre kelnek. A rajongók fejében Britney Spears nem SONY előadó, hanem Britney Spears, vagy hogy ne menjünk olyan messzire: Vastag Csabát sokkal inkább kötik az X-faktorhoz, mint a kiadójához.

 

Még tovább menve, a magyarországi kiadók ezekkel, a kényszer által szült megoldásaikkal lassan megteremtik a lehetőségét egy olyan zenei linkgyűjteménynek, amely az egyes, szigetszerű zeneáruházak tartalmait linkelni, és esetleg szerkesztett tartalmakkal ötvözi. Ez lenne a jövő? Nem gondoljuk! Azt ellenben igen, hogy az alapvető, nemzetközileg már bizonyított, fogyasztói elvárásokhoz igazodó üzleti modellek és szolgáltatások itthon is életképesek lennének. Ha minden fél- kiadók, jogvédők, no meg persze a szolgáltatni tervezők- a megoldást keresnék.

 

Az, hogy az internet teljesen átalakította a zenefogyasztási szokásokat, ma már nem kérdéses. Az internet megjelenése előtt évi 40 milliárdos forgalmú lemezcégek 2010-ben a 15 milliárd dolláros forgalmat sem érték el.

 

A zeneipar egyik legfontosabb marketing eszköze az internet előtti időkben a rádió volt. Ez most is igaz, de messze nem olyan mértékben, mint 10 vagy 20 évvel ezelőtt. A zenehallgatás továbbra is a legfontosabb szabadidő tevékenységek között van, azonban a statikus eszközökről egyre inkább a mobil eszközök felé tolódik. Az internet, mint technológia, mint platform ugyanis ma már messze nem csupán a számítógépes szórakozást segíti elő. Szép lassan egyre több és több eszközön jelennek meg az internetes tartalmak és szolgáltatások A forradalom, melyet a SONY idestova 30 éve indított el, beteljesedni látszik. Az amerikai fiatalok körében végzett felmérés szerint az ötödik leggyakrabban használt funkció a mobiltelefonokon a zenehallgatás, a hetedik pedig az internetes rádiók hallgatása. (A kettőt összeadva pedig az SMS küldés után a zenék hallgatása a második legnépszerűbb tevékenység lenne..)

 

 

A felettébb egyenlőtlen viszonyok ellenére a földi sugárzású rádiók nagy bajban vannak, és ennek az oka elsődlegesen pontosan a nagyon nehéz üzleti környezetben tevékenykedő webes on demand rádiók illetve streaming szolgáltatások jelentik. A fent említett felmérésben

 

Azok az internetes szolgáltatások, melyek a hirdetők szempontjából lényegesen jobb, értékesebb szolgáltatások, a jobb és hatékonyabb targetálhatóság, a mérhetőség okán. Mindez együttesen pedig a rádió ipar zuhanását is maga után vonta, amire még ráerősített a világgazdasági válság nyomán beszűkülő hirdetési piac is. 

 

A rádió ugyanakkor megmaradt a vezető forrásnak az új zenei tartalmak megismerése során, azaz továbbra sem kihagyható a zenei marketing mixből. A webes rádiók előretörése tagadhatatlan, érdekes módon azonban azt új zenék megismerésében azt utolsó helyen végeztek. Ez egyrészt az ismertség hiányt is jelzi, de ami talán fontosabb. a kiadók, mint marketing eszköz gyakorlatilag nem használják ezt a csatornát. A Youtube láthatóan a tv helyére lépett, de a webes rádiók szerepe gyakorlatilag elhanyagolható.  

 

 Az a rádió, amely az amerikai piacon a mai napig kiváltságos helyzetben van, hiszen a rádióknak, a hagyományos módon sugárzott zenei tartalmak esetében nem kell royalty-t fizetniük a jogtulajdonosoknak. A webes on demand rádióknak ellenben igen, ez okozta pár évvel ezelőtt a Pandora krízisét. Annak a Pandorának a krízisét, ami napjainkra A WEBES RÁDIÓ lett. S amely gyakorlatilag egyenlő a webes on demand rádiózással, említés szintjén is.

 

Az igazán rossz hírt azonban a hagyományos rádiós piac szereplői számára azonban nem is múlt, hanem a jövő tartogatja. Felmérések szerint az összes rádióhallgatási perc több, mint fele az autóban történik. Azok az igények, melyek a rádióadókkal szemben megfogalmazódtak (erősebb interaktivitás, kevesebb reklám, perszonalizálhatóság) az autóban történő rádióhallgatással kapcsolatban is igazak.

 

Az on demand zenei szolgáltatók, ezt az igényt meghallva – legyen az on demand rádió vagy éppen streaming szolgáltatás- az otthoni (PC), valamint a mobiltelefon után a zenehallgatás harmadik színterét, az autót vették célba. Mindez pedig a hagyományosan sugárzott rádióadások számára a végső, de egyben legnagyobb csata kezdetét is jelenti.Egy az ezen a piacon történő hasonló mértékű előretörés, mint az interneten vagy a mobiltelefonok terén gyakorlatilag a hagyományos rádiós piac megszűnését jelentené!

 

Mi lehet a megoldás a földi sugárzású rádiók és a rádiópiac számára? Paradox módon a webre menetel. Az internet adja meg ugyanis azokat a lehetőségeket (mérhetőség, interaktivitás ) melyek ma már alapigénynek számítanak vagy a hirdetők vagy a felhasználók számára. Persze mindez nagyon sok, a jelenlegi struktúrában létező és fontos érték csorbulásáét hozhatja magával, de a serpenyő másik oldalán a gyors és teljes megszűnés áll.

A Citibank által meghirdetett, augusztus eleji dátum elmúlt, így az előzetes pletykák és félinformációk után most már tisztult a kép azt illetően kik is szállnak versenybe a hajdan szebb napokat látott kiadóért és nem utolsósorban, hogy milyen áron is kelhet majd el az EMI. Az előzetes információk alapján közel 10 cég adta vagy fogja beadni pályázatát a Citibank részére. Köztük mindhárom másik major kiadó, a nemrég az orosz milliárdos Len Blavatnyik kezébe került Warner Music, a Universal Music Group valamint a BMG .

 

A tenderrel kapcsolat ban jelenleg egyetlen, de annál lényegesebb kérdés ugyanakkor még nyitott, ez pedig az, hogy az EMI mely részei és milyen formában lesznek megvásárolhatóak. a négy major kiadó közül ugyanis talán az EMI az, amelynek a kiadói illetve a zeneműkiadói részlege a legmarkánsabban elkülönül. 

 

Szakértők szerint a Warner felvásárlása, illetve a végső ár jelentős hatással lehet az EMI tendere esetében is. A legtöbb pénzügyi elemző ugyanis kb. 5-szörös EBIDTA( adózás és értékcsökkenési leírás előtti) árat tartott reálisnak. Ehelyett a Warner Music vételára meghaladta a kilencszeres(!!) EBIDTA értéket a 3 milliárd dolláros végső árral.

Amennyiben az Emi esetében is hasonlóan túlfűtött és optimista ajánlatok érkeznek majd, úgy a végső ár elérheti a 4 milliárd dollárt is, ami jelentősen meghaladná a januári, a Fitch Ratings által készített 2-2.8 milliárd dolláros értékbecslést.

 

A verseny feltehetően hatalmas lesz, nem is elsősorban a kiadó helyzet miatt- az EMI az elmúlt években igen jelentős mértékű piacvesztést volt kénytelen elkönyvelni, a pénzügyi helyzetéről pedig jobb nem is beszélni,(éves szinten folyamatos, 20% körüli EBIDTA csökkenés) hanem azért, mert az EMI lehet a mérleg nyelve a megmaradt három nagy major kiadó versenyében. A Universal valamint a BMG versenyét hosszú időre eldöntheti bármelyik fél sikeres pályázata, az új kezekbe került Warner Music számára pedig a másik két félhez való felzárkózás záloga lehet az EMI.

 

A kevésbé optimista és kevésbé stratégiai, inkább pénzügy oldalát nézve: egyre több és több szakértő gondolja, hogy az elmúlt fél év során megjelent, teljesen újfajta üzleti modellek, illetve a Spotify amerikai piacon való megjelenése könnyen elhozatják végre azt az időt, amikor a digitális bevételek növekedése képes ellensúlyozni a fizikai eladások csökkenését és a kiadói ipar újból növekedési pályára állhat. Bárki számára, aki a kiadói oldalon jelen szeretne lenni akkor, amikor mindez bekövetkezik, az EMI az utolsó lehetőség ara, hogy a játék részese lehessen. nem lennénk ,meglepődve mindezek alapján, hogyha a pénzügyi racionalitás sokadrangú kérdéssé zsugorodna a tender előrehaladtával…

Mint ahogy arról korábban már írtunk blogunk hasábjain, a Citibank a lehető leghamarabb szabadulni szeretne az ”ölébe hullott” lemezkiadótól, az EMI-tól. A Warner érdeklődése már régóta ismert, mintahogy az is, hogy a világ sokáig legnagyobb- jelenleg azonban már csupán második- lemezkiadója, a Universal is beszáll a licitbe. 

 

Mindezek után abszolút nem meglepő módon a legnagyobb kiadó címét elhódító BMG is jelezte, minden valószínűség szerint pályázik majd a hajdan szebb napokat látott EMI tulajdonlásáért.

 

 

A verseny feltehetően hatalmas lesz, nem is elsősorban a kiadó helyzet miatt- az EMI az elmúlt években igen jelentős mértékű piacvesztést volt kénytelen elkönyvelni, a pénzügyi helyzetéről pedig jobb nem is beszélni, hanem azért, mert az EMI lehet a mérleg nyelve a megmaradt három nagy major kiadó versenyében. A Universal valamint a BMG versenyét hosszú időre eldöntheti bármelyik fél sikeres pályázata, az új kezekbe került Warner Music számára pedig a másik két félhez való felzárkozás záloga lehet az EMI.