Free Music!

Kudarcot vallottak a lemezkiadók Írországban

2010. október 19. - Pléh Dániel

 

A illegális fájlcsere és zeneletöltés a zeneipar legnagyobb problémája, hallhattuk az elmúlt 10 évben számtalan alkalommal. A probléma, majd’ minden szakértő szerint ennél összetettebb  és megoldást elsősorban az jelenthetne, ha a jól megfogalmazódott fogyasztói igényeknek megfelelő szolgáltatásokkal rukkolna elő a zeneipar. Bíztató kísérletek voltak, vannak, de az átütő megoldás még nem jelent meg a piacon. S az is igaz, hogy mindezzel párhuzamosan az előadók bevételei nem csökkenek, sőt az egyre inkább kiteljesedő koncert biznisznek köszönhetően tulajdonképpen nőnek.
 
Ennek ellenére a nagy nemzetközi lemezkiadók nem tágítanak azon tervük mellől, hogy rávegyék az internetszolgáltatókat, zárják ki a szolgáltatásból a nagy adatforgalmat bonyolító fájlcserélőket.  
 
Az Egyesült királyságban, a kormány támogatásával a direktíva alapjait elfogadták, ezt kihasználva a 4 nagy lemezkiadó, a Warner, a Sony, a Universal valamint az EMI a közelmúltban, a legnagyobb ír internetszolgáltatóval  kötött  peren kívül egyezséget követően, melynek értelmében az Eircom vállalta, hogy magára nézve kötelező érvénnyel alkalmazza a három csapás törvényt, s zárja ki a szolgáltatásból az illegális fáljcserélőket használó előfizetőit.   Ezt követve idén az IRMS másik két szolgáltatót, a UPC-t és a Vodafone-t is felszólította, hogy alkalmazza a direktívát, a két cég azonban ellenállt, s így bíróság elé került az ügy.   
 
A múlt hét végén megszületett ítélet ellenben kimondja,hogy a szolgáltató nem kötelezhető az előfizetők kizárására, ugyanis az Európai Unióban meghozott ilyen jellegű jogszabály nem alkalmazható Írországban. Az indoklásban ugyanakkor a bíróság leszögezte, hogy a UPC felhasználóinak valóban egy jelentős hányada illegális fájlcserére használja internethozzáférését (Az ír zenei jogvédő szervezet, az IRMA adatai szerint egy 48 órás minta alapján a 150 000 előfizetőből mintegy 37 500 ) amellyel a zene iparnak valóban komoly károkat okoz.
 
Az ítélet után a UPC sietett leszögezni, hogy természetesen a jövőben is segíteni fogja a jogvédők munkáját, az illegális tartalmak áramlását megakadályozandó, azonban az ítélet alapján hangsúlyozták azt is, hogy az internetszolgáltatók és a telekommunikációs cégek nem tehetőek felelősség a hálózataikon forgalmazott adatok jogtisztaságáért.
 
Az ítélet ugyanakkor a jogvédők számára is jelentős kapaszkodót nyújt, hiszen leszögezi, az előfizetők jelentős hányada valóban illegális tartalmak beszerzésére (is)használja hozzáférést, s ezzel valóban károkat okoz az iparág és az előadók számára.
 
Azt gondolom ennek a meccsnek még messze nincsen vége, ami alapvetően egyetlen egy ok miatt gond: Ezt az energiát, amit a kiadók a felhasználók üldözésére fordítanak életképes szolgáltatások létrehozására is felhasználhatnák…

 

 

Totális háború a Vevo és az MTV között

A videóklipek napjainkban a webes szórakoztatás egyik központi elemét jelentik, még úgy is, hogy az üzleti modellek, -legoptimistábban fogalmazva is- még kidolgozatlanok. A  zenei videóklipekben  rejlő potenciál miatt gyakorlatilag minden nagyobb médiavállalkozás valamilyen módon megpróbál ezen a piacon mozgolódni.
 
 Az igazán heves verseny úgy tűnik a zenei videóklipek kitalálója, a trendekhez ha lassan is de alkalmazkodó MTV  valamint a  webes videóklip, mint termék létrehozója és a piac vitathatatlan egyeduralkodója a Youtube, illetve annak zenei videóklipekre szakosodott brandje a Vevo között zajlik.
 
 Az MTV- nyilván nem véletlenül- az első  olyan adatok alapján, melyek az ő vezetését mutatta be, kikiáltotta magát a leglátogatottabb zenei oldalnak. Az adatok még így is meglepőnek, az MTV számára pedig bíztatóak voltak, hiszen hirdetési szempontból valóban a teljes site látogatottság számít.
 
 Ha a videóklip megtekintéseket vesszük alapul, akkor azonban a Vevo (s nem a Youtube!) első helye megkérdőjelezhetetlen! A Comscore ugyanazon időszakra vonatkozó adatai alapján a Vevo 49 millió havi látogatójának 96%-a legalább egy videót meg is tekintett, így több, mint 46 millió videómegtekintést regisztrálhatott az oldal. Ez a szám pedig több, mint kétszerese az MTV oldalán rögzített videómegtekintéseknek.
 
 
Ha csak a videükat tekintjük-és nem csupán a megtekintéseket, hanem a videó tartalmakhoz kapcsolódó látogatási adatokat-  akkor a Vevo első jele nem igazán kérdőjelezhető meg. A kérdés sokkal inkább az, hogy ez esetben nem a körtét próbáljuk-e az almával összehasonlítani? Az MTV sokkal inkább tekinthető egy klasszikus értelemben vett, multifunkciós zenei szórakoztató központnak, míg a Vevo egy szinte kizárólag csak a videóklip tartalmakra épülő oldal.  
 
Hosszú távon ugyanakkor a két oldal miden valószínűség szerint egymás felé konvergál majd-ennek a jelei mér most is észlelhetőek- azaz az MTV egyre több videó tartalommal operál majd, míg a Vevo a szöveges tartalommal is próbálja majd színesíteni kínálatát. Hirdetői szempontból ugyanis a két vetélytárs oldal már most is egy szegmensbe tartozik, így a reklámköltéseket egymás elől veszik el.

 

A zeneipar rémálma megérkezett?

A zeneipar alapvető erőfeszítéseit a kilencvenes évek végétől, 2-3 évvel ezelőttig a fájletöltő szolgáltatások és a letöltők üldözése jelentette. Mindennek (is) tudható be, hogy az életképes (vagy legalábbis annak tűnő) üzleti modellek csak mostanában, jó tíz év késéssel jelentek meg.
 
Az elmúlt években technológiai tekintetben értelemben nem is nagyon jelentek meg olyan új szolgáltatások, mint anno a Napster vagy később a Kazaa. A Bittorrent mint technológia kellően széterített ahhoz, hogy nagy méretű fájlokat is ki tudjon szolgálni, a zeneipar meg mintha megnyugodott volna attól, hogy kinyilatkoztatta, a torrent fájlokat megosztók a megosztással törvénysértést követnek el.
 
Úgy tűnik ennek a (látszólagos) nyugalomnak vethet véget az egyre népszerűbbé váló mulve nevű alkalmazás, amely gyakorlatilag minden zenekedvelő álmát valósítja meg. Gyorsan,  ingyenesen és nem utolsó sorban garantáltan vírusoktól mentesen lehet zenét letölteni az Internetről.
 
 
 
S hogy mi a titka a szolgáltatásnak? Nem lehet tudni, biztosan és deklaráltan nem P2P és nem is Bitorrent alkalmazásról van szó, technológiai értelemben, hanem különböző helyeken elhelyezett szerverek és a rajtuk levő zenei tartalmak direkt eléréséről. A torrentfreak tesztjei alapján a zenék legtöbbje oroszországi közösségi oldalakra vezethető vissza, de a több, mint 10 millió dal jó része máshonnan való.
 
Túl szép, hogy igaz kegyen? Abszolút mértékben! De jegyezzük fel, mert könnyen elképzelhető, hogy teljesen új dimenzióba kerül az internetes zeneletöltés.Ugyanúgy, mint anno a Napster vagy később a Kazaa megjelenésével…

 

Az MTV a leglátogatottabb zenei site

Az MTV név mindenki számára ismert. Az MTV egyszer már csinált zenei forradalmat, a 80-as évek elején, a zenei videóklipek megjelenítésével.  A forradalom meglehetősen sokéig, több, mint 20 évig zajlott, s emelte az egekbe a közben Viacom csoporttá növekvő céget.

 
Ahogy a mondás tartja, video klip megölte a rádiót, az internet pedig a videoklipeket. Úgy tűnik azonban, hogy ez csak részben igaz. A videóklip, mint formátum a mai nap él és virul, csak a terjesztési módjai alakultak át gyökeresen.
 
Az MTV és tulajdonosa a Viacom hosszú éveken át a lehető legrosszabb módon, perek révén próbálta megakadályozni az új platform, a web előretörését. Teljesen sikertelenül. S a sok per mellett a lényegről elfeledkezve nézték, ahogy az anno volt zászlóshajó, az MTV televíziós csatorna fokozatosan a mélybe hullik. Ennek a folyamatnak a részeként kezdtek el eltűnni a zenei tartalmak a TV csatornából, s vették át a helyüket a különböző valóság-show jellegű műsorok.
 
Érdemi fordulatot mindössze a közelmúltban láthatunk, amikor is az MTV felismerve- bár a ellek mélyén el nem fogadva-  jelentős hangsúlyt helyezett az új média irányokra,belevetve magát a webes zenei portálok küzdelmébe. Ennek a küzdelemnek pedig mégha nem akarták volna, akkor is szerves része a zene videóklip tartalom.
 
A zenei vidótartalom terén a Youtube volt a vezető (mint az egész webes videótartalom tekintetében is) , s a zene videók számára dedikált szolgáltatás a Vevo az MTV saját zenei oldalának elindításával, valamint as MySpace Music megjelenésével fel is állt az a hármas, amely az elmúlt évben meghatározta a zenei tartalomipart.
 
(Zárójelben érdemes megjegyezni, hogy a zenei tartalomfogyasztás drámai változását tökéletesen tükrözi ez a hármas, hiszen a klasszikus, szerkesztett tartalmakon nyugvó oldalak, mint például a Yahoo Music , vagy az AOL Music  zenei oldalai gyakorlatilag már nem töltenek be jelentős szerepet a zenei tartalom fogyasztásban.)
 
A Comscore legfrissebb, augusztusi jelentése alapján története során először ezt a listát nem a Youtube vagy éppen a Vevo vezeti, hanem  az MTV web-oldala! Utóbbi augusztus hónapban 53, a Vevo/Yotube zenei oldala 49, míg a harmadik helyezett MySpace Music mindössze 26 millió egyedi látogatót regisztrált.
 
A különbség persze minimális, s ha reálisan akarjuk értékelni, érdemes figyelembe venni, hogy a Vevo esetében tisztán csak a videótartalmakról beszélünk, míg az MTV esetében a videó és a kapcsolód szerkesztett tartalmakról, együttvéve. A Vevo, korábban elkezdett, szerkesztett tartalom irányába tett elmozdulásai alapján hosszú és kemény harc várható a két portél között
 
De ami talán még ennél is egyértelműbb és fontosabb: a klasszikus, 1.0-nak nevezhető, szövegen alapú zenei oldalak ideje egyértelműen lejárt, a jövő pedig az interaktív közösségi és videó tartalmakat ötvöző portáloké! Aki érdemben szeretne beleszólni a Vevo és az MTV küzdelmébe, annak ezen a palettán kell maradandót nyújtania…

 

Év végén indul a Google zenei szolgáltatása

Mint ahogyan a nyár elejei pletykák jósolták, a Google a jelenlegi, alapvetően keresés orientált szerepénél jóval mélyebb és összetettebb szerepet vállal majd a digitális zenei világban, az elkövetkezendő hónapokban induló zenei szolgáltatásával.

A nyár elején a Mountain View-i cég még nem árult el túlzottan sokat a készülő szolgáltatásról, de azt már akkor tudni lehetett, hogy az Andorid telefonok tulajdonosai lesznek majd az elsődleges célcsoport.
 
A zenei piacra való belépés úgy tűnik kulcsfontosságú mind a keresőóriás, mind a kiadók számára, persze más és más okból. A Google számára alapvetően az Android operációs rendszer piaci részesedésének növelése érdekében, valamint azért, hogy belépjen a digitális tartalompiacra. A zenekiadók számára pedig egyértelmű a cél: csökkenteni az Apple-től való függést.
 
A digitális zenei piac 80%-t továbbra is az iTunes ökoszisztéma aratja le, így Steve Jobs abszolút monopol szereplőnek számít a piacon, melyet az elmúlt években az árak megszabása során fel is használt. A kiadók lázasan keresték azt a partnert vagy partnereket, melyek révén a függést csökkenthető, de igazén jó megoldást a mai napig nem sikerült találniuk, annak ellenére, hogy olyan óriások léptek be a digitális zenei piacra mint az Amazon.  
 
Az elképzelések szerint a cég az operációs rendszerének következő, év végén várható verziójába integrálná zenei szolgáltatását. A pontos temékkoncepciót illetően még folynak a tárgyalások a kiadókkal, a  tisztán streaming modell ugyanúgy elképzelhető, mint  egy streaming és letöltést is kínáló modell vagy pusztán letöltéses modell sem kizárt, arról nem is beszélve, hogy elképzelhető, hogy az előfizetés ára már magába a készülék árába lesz beépítve. A pontos termékkoncepciót jelentősen módosíthatja az a tény, hogy a Google a nyár első napjaiban megvásárolta a  Simplify Media-t, melynek technológiája lehetővé teszi, hogy a PC-n tárolt , DRM- mentes zenei tartalmakat a különböző platformok között megosszuk. A technológia minden multiplatform cloud computing alapú szolgáltatás alapja, hiszen lehetővé teszi a különböző eszközökön, ugyanazon tartalmak elérését, a jelenleg szükséges hosszú szinkronizációs folyamatok nélkül. S amennyiben a Google valóban ezt az irányt kívánja előtérbe helyezni, úgy a Simplify Media megoldásának köszönhetően nem kell kiadói jogdíjakat sem fizetnie, hiszen az egyes készüléktulajdonosok saját zenei tartalmait osztják meg, saját maguk számára. Ez persze pontosan az a modell, amiről az Apple is tárgyalt(t) a kiadókkal, minimális sikerrel, úgyhogy a Google és a kiadói oldalról egyaránt érkező pozitív jelzések alapján  feltételezhető, a Moutain View-beli cég egy olyan modell kialakítására törekszik, amely a fentieket lehetővé teszi, de a kiadók számára is elfogadható.  Ezt a feltételezést továbbgörgetve a legvalószínűbbnek azt tűnik, hogy bizonyos jogdíjak már esetleg magába az operációs rendszer árába bele lesznek építve.
 
Az optimizmus mindenestre mind a Google, mind a kiadók oldalán megvan, s nem is alaptalanul. Az Android operációs rendszert használó mobiltelefonok eladásai az első félévben felülmúlták az iPhone eladásokat. A mobiltelefonokat pedig egyre többen (10 vásárlóból 4, iPhone-ok esetében 6) használja zenei tartalmak tárolására, 13%-uk pedig mindezt fizetős streaming szolgáltatások keretében teszi.  
 
Úgy tűnik tehát, hogy egy egyre sikeresebb,a zenék terjesztésére  alkalmas platformon kíván megjelenni a Google. A siker tulajdonképpen egyetlen dolgon múlik: Sikerül-e a kiadókkal olyan megállapodást tető alá hozni, melynek segítségével elfogadható árin, valóban használható terméket hoznak létre. Ha igen, akkor nem kérdéses, hogy egy az iTunes babérjait komolyan megtépázni képes szolgáltatásról van szó. Ha nem, akkor viszont a kudarc garantált, mind a Google, mind a kiadók számára.

 

Itt a ping, azaz az iTunes 10

A végső hírek nem tévedtek, Steve Jobs tegnap valóban bejelentette az új iTunest, amely Ping névre hallgat. Jobs szerint se nem Facebook, se nem Twitter, hanem egy zenei közösségi szolgáltatás.Amely már az indulásakor 260 millió felhasználóval rendelkezik majd, 23 országban. Mindez persze csupán számmisztika, ellenben a mögötte húzódó stratégia jóval érdekesebb!  
 
Az alapkoncepció lényegében annyi, hogy az iTunes felhasználók megoszthatják, mit hallgatnak, illetve barátaik, valamint akár együttesek aktivitásfolyamára is feliratkozhatnak. S mindezen felül koncertekkel, zenei eseményekkel kapcsolatos élményeiket is megoszthatják a többi felhasználóval. Az alaplogika tehát  nem több, mint egy Twitterbe oltott Facebook, vagy fordítva.
 
 
Az azonban egyértelmű, hogy a Ping valójában csak azok számára képvisel majd igazi értéket, akik minden, tartalmakhoz kapcsolódó tevékenységüket az iTunesban végeztek eddig is. Számukra az iTunes világ valóban új, érdekes funkciókkal bővül majd, azonban megmarad annak a azért világnak, ami eddig is volt, s ami teljességgel ellentmond a Facebook által (is) diktált trendeknek! A ping-nek semmilyen kapcsolata nem lesz a már létező közösségi oldalakkal (Facebook, Twitter), így tulajdonképpen egy újabb közösségi szolgáltatásra való feliratkozásról beszélhetünk, ami inkább nyűg már, mint lehetőség.
 
A ping ugyanakkor lehetőség a zenekarok számára, hogy ott profildalakat létrehozva, újabb csatornát találjanak a rajongóikkal való kapcsolattartása és persze zenés koncertjegy eladásra.
 
 
A legnagyobb hiányérzetünk azonban mégsem a közösségi funkciók korlátozott megjelenítése és a zártság miatt van, hanem maga a tartalom miatt. Az iTunes 10 semmit nem tartalmaz azokból, az év eleje óta keringő pletykákból, melyek alapján az Apple a cloud alapú zenei szolgáltatás felé akarna elmozdulni. A jelek szerint sokkal inkább arról van szó, hogy Jobsék az iTunest, mint alkalmazást szeretnék még jobban erősíteni.   

 

Ma jön az új iTunes?

Az Apple szinte már hagyományosan szeptember első napjaiban idén elsején, azaz holnap- tartja már-már szokásos, de minden alkalommal egyedi eseményként meghirdetett keynote-ját Az elmúlt években ezen események általában a zenéről és az iTunesról szóltak. Az idei esemény meghívója alapján mindez idén sem fog megváltozni, a kérdés most már csak az, miről lesz szó?

 
Ugyan nem tejesen szorosan kapcsolódik a zenéhez, de a legtöbb elemző szerint Steve Jobs a holnapi nap folyamán az Apple TV utódját, az iTV-t mindenképpen a nagyközönség elé tárja! Biztos napirendi pontnak tűnik új iPod touch modellek bejelentése is.
 
Minden évben felröppen a pletyka, hogy esetleg most bejelentik az exkluzív Beatles tartalmak megjelenését, de erre idén sem fogadnánk túl nagy téttel.  
 
A legnagyobb kérdés, mint idén már oly sokszor az iTunes maga. Természetesen az esemény közeledtével ismét felerősödtek azok a hangok, melyek szerint az Apple végre valóban bejelenti a cloud computing alapú, több eszközön való zenehallgatást lehetővé tevő iTunes-t.
 
Mindezt két, azt gondoljuk erős érv és információ cáfolja: Az első szerint az Apple-be integrálódott Lala fejlesztői csapat az elmúlt hónapokban egyáltalán nem foglalkozott zenei megoldás fejlesztésével, helyette hasonló céllal videó megoldások fejlesztésével foglalkoztak. (Ami ha jobban belegondolunk, teljesen logikus és az Apple számára stratégiai lépés, hogyha komolyan úgy gondolja, hogy a médiafogyasztási szokásaink úgy változnak majd a közeljövőben, ahogy. Az ilyen jellegű fogyasztási szokások, a jó minőségű és nagy méretű tartalmakkal kombinálva  egyértelműen egy tárhely oldalról jövő nyomásnak teszik ki a felhasználókat, melyre a tökéletes megoldás értelemszerűen egy cloud alapú megoldás lenne..) A másik ismert és tudott tény, ami ellentmond mindennek az az, hogy nincsenek a piacnak, sőt maguknak a kiadókhoz közel állóknak sem információk arról, hogy  az Apple megkereste volna a kiadókat a termékkoncepcióval.
 
A kiadói oldalról érkező hírek ugyanakkor arról szólnak, hogy maga az iTunes valóban megváltozik majd, s az Apple valóban a közösségi zenemegosztás felé teszt majd lépéseket. A hírek szerint mindennek a kulcsa, egy a webről is elérhető iTunes lesz, melynek segítségével az iPod vagy iPhone vagy éppen iPad tulajdonosok minden eddiginél könnyebben és gyorsabban szinkronizálhatják majd zenei tartalmaikat, gyakorlatilag bárhol.  Mindezen felül pedig végre valahára az iTunes-ba is beköltöznek azok a közösségi funkciók, melyek a legtöbb vetélytárs esetében már hónapok vagy akár több mint egy év óta megtalálhatóak.
 
Ezeket a fejlesztéseket az Apple jelenleg érvényben levő kiadói szerződései is lehetővé teszik, így üzleti oldalról nem nagyon tűnnek problémásnak, ellenben a streaming szolgáltatással, különös tekintettel a teljesen multiplatfom streaming szolgáltatással. Ugyanakkor abban, a jelenleg meglehetősen valószínűnek tűnő esetben- amennyiben az Apple most sem jelentkezik egy streaming alapú zenei szolgáltatással-  csupán apróbb, új funkciókat illeszt bele az iTunes ökoszisztémába úgy egyre biztosabban kijelenthető lesz, hogy  Steve Jobsék számára a zene másod, de lehet, inkább harmadrangú tartalomtípussá degradálódott a könyv és a filmek mögött!
 

Csúszik vagy elmarad Spotify amerikai bevezetése

2009 vége, 2010 évének eleje Európában egyértelműen a svéd startup, a Spotify egyre nagyobb sikereiről szólt. Mi magunk is többször megemlékeztünk a szolgáltatásról, kiemelve, hogy rendkívüli módon ügyelnek a terjeszkedésük során, hogy a szolgáltatás üzemeltethetősége, finanszírozhatósága megmaradjon.
 
Azzal ugyanakkor mindenki tisztában volt, hogy ahhoz, hogy Daniel Ek és társainak  a műve valós pozícióját csak akkor foglalhatja el a digitális zenei világtérképen, amennyiben az amerikai piacra is belép s ott is sikeres tud lenni.
 
A tét nem kicsi, ezt is tudja mindenki. Amennyiben az amerikai piacot is meghódítja a Spotify, úgy gyakorlatilag az egész világot meghódítja, s lesz a vezetői streaming zenei szolgáltató.Mindezzel természetesen azok a kiadók is tisztában vannak, akik a kisebb európai piacokra kedvezőbb, a Spotify európai terjeszkedést illetve rentábilis működést lehetővé tevő  konstrukció keretében tett elérhetővé tartalmaikat.Úgy tűnik, a nagy amerikai piac esetében, illetve a világgazdasági válság által erősen megrostált  digitális zenei startup-ok hiányában már az eddig még –amúgy sem túl jelentős- flexibilitásuk és megállapodási készségük tovább csökkent. A hírek szerint ez a legfőbb oka annak, hogy az immáron megújult és a közösségi funkciókat is hangsúlyosan használó és kihasználó Spotify nem tudott még belépni az amerikai piacra.
 
Eredetileg ez év harmadik félévében, azaz legkésőbb kora ősszel tervezett belépni az amerikai piacra a svéd alapítású cég, ez jelenleg azonban szinte teljes biztonsággal kizárható. A kérdés jelen pillanatban sokkal inkább az, hogy idén sikerül-e vagy a jövő évre tolódik. A cég állítása szerint idén mindenképpen kilépnek az amerikai piacra.
 
A rettenetesen hosszúra nyúló  tárgyalások mögött alighanem a teljesen különböző európai és tengerentúli zenei piac áll. Míg Európában a CD eladások drámai csökkenését a digitális szolgáltatások növekedése egyáltalán nem tudja ellensúlyozni, sőt, maguk a digitális szolgáltatások is küszködnek, addig az Egyesült Államokban a CD eladások csökkenése, ha nem is teljesen, de részlegesen ellensúlyozódik az egyre népszerűbb digitális szolgáltatások által. A szolgáltatás paletta pedig egyre csak nő és nő..a kezdeti, úttörőnek számító iTunes óta a piacra lépett az Amazon, s a letöltés típusú szolgáltatások mellett, az ingyenes, alapvetően a meghallgatásra koncentráló szolgáltatások is egyre nagyobb számban és egyre magasabb színvonalon jelennek meg. Egy olyan piacon, aghol egyszerre van jelen a Pandora, a Last.fm, a MOG, a Rhapsody, s amely piacra tervezi a belépését az Apple valamint a Google is, valljuk meg, a kiadóknak valóban nem sok okuk van újabb és újabb szereplők beengedésére.
 
A Spotify tengerentúli piacra, piacokra való belépési esélye tehát drasztikusan csökkent. Mindez egy alapvetően befektetők tőkéjén alapuló cég esetében akár még fekete fellegek közeledését is jelentheti. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy a kontinensen a svéd szolgáltató pénzügyileg biztonságos módon, magas színvonalon működik, miközben a tengerentúli vetélytársak meg az európai piacra nem nagyon céloznak, annak mérete valamint a lényegesen alacsonyabb fizetőképes kereslet miatt. Mindez pedig akár a nem is olyan távoli jövőben azt eredményezheti, hogy a Spotify inkább több és több európai országban jelenik majd meg, az Egyesült Államokbeli szolgáltatók pedig egyre inkább és inkább a saját piacukra és az ott való térnyerése koncentrálnak majd. A digitális zenei világ pedig egy pillanat alatt kettészakad…

 

Komoly piaca lehet az előfizetés alapú iTunesak!

Nem számolnánk össze, hány bejegyzést írtunk egy lehetséges, streaming alapú iTunes-ról az elmúlt 3-4 hónapban, de nem keveset, s ez ügybe inkább hasonlítottunk egy bulvár újságra, mint egy magét szakmainak hívő blogra.

 
A sort ennek ellenére, ha már elkezdtük folytatjuk, mert folyatni kell és érdemes, s mert jó eséllyel, ha 2003-22054 fordulóján létezett volna a blog, a közelgő iTunesról is hasonló terjedelemben és lelkesedéssel írtunk volna.
 
Az NPD legfrissebb, 4000 főn elvégzett, nem reprezentatív felmérés ugyanakkor megmagyarázza nem csak a mi lelkesedésünket, hanem azt is, miért várja egy egész iparág a szolgáltatást annyira, amennyire..
 
A felmérés adatait kivetítve, csak az Egyesült Államokban, mintegy 7-8 millió előfizetőre számíthat(na)a szolgáltatás, a jelenlegi, mintegy 50 milliósra becsült iTunes felhasználóból. A felmérés alapján a 7-8 millió amerikai felhasználó lenne hajlandó azért fizetni, hogy streamelhessen zenét, többféle lejátszón, s 13-15 millió lenne arra hajlandó, hogy csupán azért  fizessen azért, hogy saját zenéit  elérhesse több platformon..
 
Egy ilyen jellegű felmérés természetesen csak nagyon korlátozottan tudja előrejelezni a valós fizetőképes keresletet, de a becslések alapján, egy ilyen jellegű streaming szolgáltatásnak csak az első évben mintegy 1 milliárd dolláros piaca lenne, ami a per track alapú piac bevételeinek két harmadát jelentené.
 

Azt természetesen végképp senki nem meri megjósolni, hogy milyen hatásssal lenne egy ilyen, összetett cloud based streaming szolgáltatásnak a pay per track alapú letöltések piacára. A nagy kérdés ugyanis pontosan az, hogy egy ilyen a saját, ismeretlen forrásból származó  zenék tulajdonképpen legalizálását magával hordozó szolgáltatás bevezetése után, mennyi létjogosultsága maradna a fizetős letöltést kínáló szolgáltatásoknak? S pontosan ez az a kérdés és dilemma, ami miatt a kiadók jelenleg alapjaiban ellenzik az Apple elképzeléseit. Pont úgy, ahogy tették ezt 2003-ban a   amikor Steve Jobs az iTunes modelljével megkereste őket….

 

Zenei szolgáltatás a Kazaa és a Sykpe alapítóitól

A Kazaa, a Skype valamint a Joost nevű szolgáltatásokat azt gondolom nem szükséges külön bemutatni, több-levesebb sikerrel valamennyi megállta a helyét az elmúlt évek webes szolgáltatás dömpingjében, ahhoz pedig kétség sem férhet, hogy koncepcióját tekintve valamennyi teljesen új megoldásokat hozott a saját területére.

 
Ezen szolgáltatások kitalálói, egy általuk létrehozott befektető cégen, az Atomico Venture-ön keresztül úgy tűnik, a zene bizniszben is megpróbálnak valami újat mutatni. A tavaly év vége óta formálódó, a skype ex-fejlesztői csapatára alapuló Rdio zenei startup-ról van szó, amelyet a fontosabb tengerentúli technikai blogok már régóta figyelemmel kísérnek, s a hét elejétől fogva már nem csak a tech bloggerek privilégiuma a ritka teszt accountok segítségével történő zenehallgatás, ugyanis a szolgáltatás publikusan is megnyitotta kapuit az Egyesült Államokban!
 
 
Koncepcióját tekintve az Rdio nagyon sok tekintetben európai testvéréhez(??) a Spotifyhoz hasonlít. Webes és mobilos, korlátlan streamelési lehetőséget biztosít a szolgáltatásban elérhető zenei adatbázishoz. Ismerős és már-már unalmas modell? Abszolút mértékben! Ugyanakkor az elmúlt évek, kudarcba fulladt szolgáltatáshoz képest lényegi különbség, hogy az Rdio már az induláskor multiplatform szolgáltatással kalkulál.  4 dollár 99 centért érhetjük el a szolgáltatás 5 millió dalból álló (valamennyi 4 major és fontosabb független kiadó tartalmait magában foglaló) zenei adatbázisát a weben, 9.99 dollárért pedig a weben és mobiltelefonunkon is.
 
Miben más akkor ez a szolgáltatás a multipaltformitáson felül, mint a tucatnyi, gyakorlatilag már csődbe jutott zenei startup? Természetesen a közösségi elemekben! A szolgáltatást akár zenei Facebooknak is nevezhetnénk, ugyanis a közösségi funkciók magját az aktivitásfolyamok jelentik, melyben az ismerősök által hallgatott, kedvencek közé helyezett zenék szerepelnek. S persze mindezek az aktivitások a legfontosabb közösségi oldalakra (Facebook, Twitter) is kivezethetőek lesznek.
 
A szolgáltatás részét képezi még, egy webes desktop kliens is, amely gyakorlatilag zenelejátszóként funkcionál majd, s a hallgatott zenék alapján, magában az alkalmazásban építi, finomítja tovább a user profilt.
 
 
Általában is igaz, de talán a közösségi szolgáltatásokra még inkább, hogy a sikert igazából a sok apró, önmagában nem jelentős funkció hozhatja meg. Az Rdio funkciótervezői, meg kell hagyni, nem fogták vissza magukat. Az olyan, apróbb kedvességektől kiindulva, mint a playlistek barátokkal való közös szerkeszthetősége, az olyan, egészen zseniális funkciókig, mint az általam hallgatott dalok, gyakoriság szerinti  színekkel való vizualizációja azok az elemek, melyek pillanatok alatt megteremthetik azt a hype-ot a szolgáltatás körül, ami a sikerhez szükséges.
 
A feladat mindennek ellenére nem lesz egyszerű, s bizony van esély rá, hogy nem a Skype, hanem inkább a Kaaza vagy még inkább a Joost sorsára jut ez a szolgáltatás is.  A verseny már most sem kicsi:egyre erősödő Pandora,  az új MOG, s akkor még az olyan óriások terveiről, mint például az Apple szót sem ejtettünk. Az időzítés ugyanakkor döntő szerepet játszhat most már! A zenekedvelők olyan szolgáltatást szeretnének végre, mint a Rdio, s nem különösebben érdekli őket, ki a szolgáltató…Ez az olyan független szolgáltatók, mint a MOG vagy a Pandora vagy az Rdio számára teremtik meg a lehetőséget. Az olyan óriások, mint az Apple számára ugyanakkor az igazi lehetőséget és persze versenyelőnyt az alkalmazások és magának a hardvernak az összekapcsolása jelenti… S ez ellen bizony az Rdio se sokat tud majd tenni…
süti beállítások módosítása