A streaming szolgáltatások üzemeltetése sosem volt üzletileg egyszerű feladat. A világgazdasági válság előtt indult szolgáltatások esetében gyakorlatilag minden esetben tudni lehetett, hogy a befektetői tőke nagyjából, ennyi időre lehet elegendő, a költségek, illetve a valószínűsíthető veszteségek finanszírozására. S ezek a szolgáltatások voltak azok, melyek a gazdasági válság erősödésével, a szabad hirdetői pénzek drasztikus csökkenésével hamar eltűntek a süllyesztőben.

A földrajzi elhelyezkedést tekintve kijelenthető, hogy a Last.Fm bevételeinek túlnyomó része Európából, ott is elsősorban Nagy-Britanniából származik. Az európai bevételek meghaladják az amerikai bevételeket, így bizony kijelenthető, hogy az amerikai kontinensen az uralkodó on demand rádió a Pandora! Mindez a CBS általi –anno blogunk által is kevéssé értett-felvásárlást is megmagyarázza. Egyértelműen pozitív hír ugyanakkor, hogy éves szinten majdhogynem sikerült megduplázni a bevételeket, ami egy egyértelműen még a masszív növekedés fázisában levő szolgáltatásra utal!

A bevételek strukturáját nézve kijelenthető, hogy a last.Fm, a bevezetett előfizetéses modell ellenére és masszívan a médiabevételektől, s így közvetve a hirdetőktől függ. A hirdetési modell bevezetése meglehetősen agresszív volt (és sokat rontott a startup image-n) , azonban eredményes is, hiszen az előfizetésekből származó bevételeket gyakorlatilag az ötszörösére növelték ezáltal. A hirdetési bevételek mintegy 50%-al nőttek, ami egyrészt bíztató, ugyanakkor nem ért figyelembe venni, hogy a bázis az a 20108-as év, amikor is a világgazdasági válság igazén lekezdett dübörögni. Ennek ellenére egy a online hirdetési piac növekedését messze meghaladó növekedés mindenképpen azt mutatja, hogy meg van a hirdetői érdeklődés a szolgáltatás iránt, a last.Fm pedig rendelkezik azokkal a képességekkel, melyekkel a hirdetőket ki is tudja szolgálni. 

Miből adódnak akkor a veszteségek? Abszolút nem meglepő módon a tartalom és az üzemeltetési költségekből. A tartalmi költségek terén sikerült azokat a szinten tartani, ami a növekvő felhasználói bázist figyelembe véve nem kis eredmény? A legnagyobb előrelépés ugyanakkor az adminisztratív költség terén történt, ahol azokat, 13 millió fontról 3 millió fontra sikerült lecsökkenteni.

Az ősszel amikor a fontosabb zenei blogok először írtak arról, hogy a SONY saját zenei szolgáltatást indítana , a legtöbb szakértő vegyes érzelmekkel fogadta a hírt. Egyrészt a legtöbb készülékgyártó már több, mint 2 éve belépett a tartalompiacra több-kevesebb (de inkább kevesebb) siklerrel. Másrészt a SONY által forgalmazott készülékek széles köre elméletileg jó alapot biztosíthatna egy több platformú (online-mobil-TV) zenei szolgáltatás kivitelezéséhez. Harmadrészt a SONY egyszer már belevetette magát a digitális zenei üzletbe, Connect nevű szolgáltatásával, mely aztán csúfos kudarcot vallva lett kivezetve a piacról.

A cloud alapú szolgáltatások, melyet a Google éls az Apple piacra tervez dobni persze könnyen elképzelhető, hogy ismért zártabbak lesznek.  Ez ugyanakkor már magán a zenei üzleten is túlmutat, és sokkal inkább a két mobil platform az Android és az Apple harcáról szól.  Ebben háborúban új frontot nyitni nem okos dolog, márpedig a SONY most ezt próbálja megtenni.

2008 őszi indulásakor a MySpace Music-ot mi magunk is egy az iTunes totális dominanciáját megtörni képes szolgáltatásnak tartottuk.  Képesnek tartottuk, hiszen az Apple termékéhez képest teljesen más, már az újfajta felhasználói igényekhez alkalmazkodó, streaming alapú szolgáltatásról beszélhettünk. Képesnek tartottuk,hiszen addig példátlan módon a kiadók és a News Corp. közös céget alapították a szolgáltatás üzemeltetésére. S végül de nem utolsó sortban képesnek tartottuk, mivel a MySpace évekkel ezelőtt, némiképp váratlan fordulatot véve a zenekarok, előadók igazi otthonává vált, s így tökéletes talajt biztosított egy ilyen jellegű szolgáltatás sikeres megvalósításához.  

 

Afelől, hogy a Facebook nem egyszerű közösségi portál szeretne maradni, régóta nincs kétségünk. Marc Zuckerberg egy a mindennapjainkat behálózó szolgáltató központot képzel el lelki szemei előtt, szinte egy korlátozott funkcionalitású webes operációs rendszert. Eleddig a hírek alapján ez a megközelítés az alapvető webes tevékenységek támogatására koncentrált.

Egy hosszabb beszéd részeként Zuckerberg kifejtette, hogy a szórakoztató ipar, benne a TV, zene, film biznisszel az elkövetkezendő 5 évben totálisan átalakul majd a web-nek és a közösségi médiának köszönhetően.

A streaming piacon,az idei év végén több szereplőt piacra lépését is nagyon sokan várták. Várták, vártuk az iTunes-t, a Spotify-t, s persze a Google új zenei szolgáltatását. A jelek szerint ugyanakkor egyikből sem lesz semmi, legalább is az idén nem, ugyanakkor egy teljesen másik, de a zenei szoftverek piacán már régi ismerős cég piacra lépése könnyen bekövetkezhet.

Nem másról van ugyanis szó, mint a most éppen az AOL tulajdonában levő Winampről, akinek Android alkalmazása most már hivatalosan is elérhető. (A nem hivatalos verziót, több, mint 500 000-en töltötték már eddig is le az elmúlt hónapokban. )

Az Apple zenei törekvései az elmúlt fél év során több alkalommal szolgáltattak témát blogunk számára. Az iPad megjelenése kapcsán úgy tűnt, a zene háttérbe szorul Steve Jobsék elképzeléseinek listáján. A Lala felvásárlása azonban újra élesztett ea reményeket, hogy az Apple számára a zene továbbra is kiemelt fontosságú.

1. A régóta várt Beatles katalógus: Arról, hogy a Beatles tartalmai digitálisan először az iTunes áruházában lesznek elérhetőek évek óta hallani találgatásokat. Sok minden szól amellett, hogy a Beatles digitálisan először az Apple áruházában legyen elérhető, de sok minden ellene. Az pedig, hogy pont most és ilyen hirtelen történne mindez, kevéssé tűnik valószínűnek.
2. 90 másodperces belehallgatási lehetőség: A 30 másodperces belehallgatási lehetőség a zeneipar legnevetségesebb dogmáinak egyike. Egy koncertfelvétel megfelelően kiválasztott 30 másodperce semmi másból nem áll ,mint tapsból és sikítozásból… 30 másodperc alatt nem könnyű eldönteni, kell-e nekem az adott zeneszám. Nem véletlen tehát, hogy az Apple a ezt az időtartamot szeretné 90 másodpercre felemelni. A világot alapjaiban meg nem rengető bejelentés lenne,  ugyanakkor ez az a nagyságrend, ami nem igényel külön eseményt, hanem egy egyszerű sajtóközlemény formájában bejelenthető, s még a karácsonyi vásárlási szezon előtt meg tudja dobni a vásárlásokat!
3. Az egész nyáron emlegetett és várt közösségi zenei szolgáltatás: Szögezzük le az elején: Meglepő lenne, hogyha egy ekkora volumenű változást egy sajtóközleményben jelentenének be! Érthető is lenne ugyanakkor, hiszen a Google Music, az eddigi információk alapján komoly vetélytársa lehet az iTunesnak-sőt, a régóta várt közösségi funkciók nélkül azt gondolom, lényegesen előrébb tarthat nagyon hamar a Google zenei téren, mint az Apple, így a mihamarabbi piacra lépés indokolt lehet nagyon is!! A koncepcióra  fókuszálva: egy a Google Music koncepciójához nagyon sok tekintetben hasonló, havi szinten 10 dollárért igénybe vehető, teljesen korlátlan ,minden Apple eszközön igénybevehető streaming szolgáltatás hosszú időre megoldana minden fájlcseréléssel kapcsolatos kiadói problémát!
4. A Spotify felvásárlásának bejelentése: Alig egy hete írtunk arról, hogy a Spotify- amely maga is az észak-amerikai piacokra való belépést tervezgeti- a két nagy óriás, a Google valamint az Apple felvásásrlási célpontja is lehet, kiadói szerződéseinek értéke miatt. Az Apple a svád start-up felvásárlásával két legyet ütne egy csapásra. Egy nagyon jó üzleti modellel bíró, kiemelkedően jó funkcionaliítású szolgáltatással llpne a piacra, legnagyobb vetélytársa előtt!

[UPDATE] : A ma reggel, A zeneiparhoz közel álló Billboard szinte biztosra vette, hogy a Beatles katalógusról lesz szó. Az értesülések szerint a Beatles dalok jó ideig exkluzívan csak az iTunes áruházából lesznek letölthetőek, s mindemellett a hírek arról szólnak, hogy egy Beatles branded iPod vagy akár iPhone sem elképzelhetetlen, rajta az egész Beatles életművel.

 Az Apple virtuális pénztárcájában lapuló 50 milliárd amerikai dollár sorsa/célja régóta központi és visszatérő téma a technológiai újságírók körében. A célpontok között nem egy és nem két komoly cég- MySpace, Adobe, sőt egyesek szerint a Facebook is- szerepel, szerepelt.

A hír mindenképpen meglepő, márha igaz persze…Meglepő, mert az Apple és közösségi zenei szolgáltatási tervei az elmúlt fél év legfontosabb vitatémáját jelentették. Meglepő azért is, mert a Cupertino-i cég az év elején vásárolta meg a hajdan szebb időket is látott streaming szolgáltatást, a Lala-t . Nem titkoltan azzal a céllal, hogy a cég fejlesztői tudását saját projektjein hasznosítsa.

Azt, hogy a Google Music, még az idei évben piacra lép gyakorlatilag nyílt titok. Minden piaci szereplő és szakértő is úgy számol, hogy még az idén piacra lép vele a keresőóriás, s jó eséllyel egészen komoly mozgolódást indít elé a digitális zenei piacon mindezzel.

Az alap koncepció sok tekintetben eltér a nagy rivális iTunes koncepciójától, leginkább talán abban, hogy a Google filozófiájából adódóan egy teljesen böngésző alapú megoldást tervez. A másik lényeges különbség a zenék tárolásában és elérhetőségében lesz. A szolgáltatásban a zenéket lehetőség lesz letölteni- értelemszerűen multiplatform módon- mobil telefonra is, vagy, egy központi tárhelyre, ahol mindenki a saját zenéit tárolja, s melyet bárhonnan. bármilyen eszközzel-PC, TV, mobil- el tud érni. Mindezt, igen-igen baráti áron, évi 25 dollárért vehetik majd igénybe a zenekedvelők.