Az online rádiózás atyjának számító Pandora többször szerepelt már blogunk hasábjain. Sajnos az elmúlt években alapvetően szélmalomharcukról számolhattunk be, mellyel megpróbálták elérni, hogy a törvényi szabályozás ne hozza őket eleve üzletileg kezelhetetlen helyzetbe. Ha optimistán akarunk fogalmazni, harcukat sikerrel vívták meg, ha pesszimistán, akkor azt, hogy harcuk volt annyira sikeres, hogy ne lehetetlenüljenek el rövid távon.
Nem tudjuk és nem is fogjuk most már megtudni, milyen irányt vett volna a Pandora sorsa, ha nem jelenik meg az iPhone és vele együtt az iPhone alkalmazások lehetősége. Ma már egyértelműen látszik, ez volt az a pillanat, ami átlendítette a holtponton a szolgáltatást és elindította teljesen új terepek és a siker felé.
A sikerek felé,ez most már teljesen egyértelmű, hiszen a legfrissebb közvéleménykutatási adatok szerint a pandora a fiatalok( 12-24 évesek) körében minden online rádiónál, sőt a földi sugárzású rádióknál is népszerűbb!
Mint ahogy az az Edison cég kutatását összefoglaló ábrán látszik, egy 1500 emberből álló, nem reprezentaítív mintán végzett felmérés szerint a megkérdezettek 20%-a hallgatta a Pandorát az elmúlt hónapban, 13%-uk pedig az elmúlt héten! Jóval beszédesebb adat, hogy a felmérés szerint a Pandor-t tübb, mint kétszer annyian hallgatták akár havi, akár heti viszonylatban, mint a földi sugárzású rádiók online streamjeit!
A kutatás alapján egyértelmű, hogy az online, on demand közösségi rádiók piacát a Pandora magabiztosan vezeti, hiszen az összes többi online közösségi rádió hallgatottsága mintegy a felét tette csupán ki a Padora hallgatottságának, miközben azonban a kis független online rádiókat közel annyian hallgatták, mint a nagy mainstream földi rádiók online megfelelőit. Azaz az internetes közösségi rádiók long tail-je gyakorlatilag már összemérhető a nagy földi sugárzású rádiók netes hallgatottságával!
Az online rádiók tehát végleg és visszavonhatatlanul elfoglalták méltó helyüket a webes termékpalettán. Az, hogy a hagyományos rádiók, nem internetre optimalizált adását magasan verik hallgatottságban, egyáltalán nem meglepő, hiszen egy a platform lehetőségeit maximálisan kihasználó szolgáltatásokat hasonlítunk egy alapvetően lineáris jellemzőkkel bíró szolgáltatácsoporthoz. Ugyanakkor talán pont ez az, ami a hagyományos rádiók számára hatalmas lehetőséget tartogat. Az internet láthatóan elég erős már ahhoz, hogy önmagában eltartson rádióadókat. A hagyományos rádiók a disztribúciós csatorna erősségeire, a közösségre valamint saját tapasztalatukra alapozva építve jó eséllyel hihetetlen hatékonyan tudnák megjeleníteni professzionális tartalmaikat. A siker garantált lenne,. A kérdés sokkal inkább az, az akarat meg van, meg lenne-e?
Arról, hogy a legális, digitális zenei szolgáltatásokat hogyan lehetne a jelenlegi szintjükről lényegesen magasabb szintekre emelni több elmélet is napvilágot látott az elmúlt években. Valamennyiben a közös pont az volt, hogy az illegális letöltések adatforgalmát lebonyolító telekommunikációs hálózatok tulajdonosainak lenen szükséges ilyen vagy olyan formában fellépniük, alternatívát kínálniuk az illegális letöltésekkel szemben. Egyik- erélyesebb- megoldásként az illegális letöltők net hozzáférésének felmondása kezdett elterjedni, másik- lényegesen életrevalóbb- megoldásként pedig maguk a telekommunikációs cégek kezdetek el előfizetőik részére ingyenes vagy nagy kedvezménnyel igénybe vehető zenei szolgáltatásokat nyújtani.
A digitális zenei szolgáltatások állami oldalról történő felkarolása eleddig sehol nem merült fel, mint reális alternatíva, ez azonban a közeljövőben gyökeresen megváltozhat, miután a francia kormány az Európai Unió támogatásával és egyetértésével egy a fiatalok zenevásárlását támogató programot indít. , Itt egy pillanatra érdemes elidőzni, hiszen a franciak kormány az, amely a francia kulturális értékeke védelmének jelszavával gátolta, gátolja az e-könyvek elterjedését, amely ingyenes újságelőfizetéseket biztosít a fiatalok számára, hogy a nyomtatott sajtót támogassa. A francia kormány tehát bizonyos területeken meglehetősen proaktív, s alapvetően internet ellenes, s ennek ellenére vágott bele ebbe, a tisztén internetes projektbe.
A program az idei évben indul és 2013 év végéig tart, s keretében a 12 és 28 év közötti fiatalok olyan kártyákat vásárolhatnak 25 euroért melyek birtokában bármelyik francia előfizetéses zenei szolgáltatás esetében 50 eurónyi zenét kreditet vásárolhatnak. Az előzetes kalkulációk alapján a programra a francia kormány mintegy 50 millió eurót szán, azaz mintegy 2 millió megvásárolt kártyával számolnak a projekt során.
A francia digitális zenei piac 2010, első negyedévében mintegy 19 millió eurós forgalmat bonyolított. Ennek túlnyomó részét-12.6 milliót a letöltések tették ki. Mintegy 2.6 millió eurós forgalom jelentkezett a streaming szolgáltatásokon, és 3.8 millió a különböző előfizetése jellegű szolgáltatások keretein belül. A teljes piac éves szinten tehát mintegy 80 millió eurós tesz ki, s ennek éves szinten 50 millió euróval való növelését tűzte ki explicit módon tervével a francia kormány!
A kormány kínosan ügyelt arra is, hogy az akció ne torzítsa, hanem inkább elősegítse a digitális zenei szolgáltatások közötti versenyt, ezért az akcióban részt venni kívánó áruházaknak vállalniuk kell, áraik csökkentését vagy az ugyanazért az árért adott szolgáltatás magasabb színvonalát. (pl. ugyanazért az összegért hosszabb előfizetés) A kisebb, független áruházak helyzetén pedig az a megkötés kíván javítani, hogy egy áruház esetében a maximális az állam által átutalt kiegészítés egy évben nem lehet több majd, mint 5 millió euró.
A francia kormány lépése feltétlenül üdvözlendő. Egyszerre próbálja ugyanis a fiatalokat edukálni annak érdekében, hogy megértsék, mennyit is érnek az általuk igénybe vett szolgáltatások, s mindezzel párhuzamosan a digitális zenei szolgáltatásokon is segítenek. A támogatott szolgáltatások köre ugyanakkor jellemző a pragmatikus francia kormány hozzáállására. Hiszen azzal, hogy csak előfizetéses szolgáltatásokra lesz lehetőség felhasználni az állami kedvezményeket, a francia zenei piacot is domináló Apple iTunes nem kerül be ebbe a körbe, tovább élezve Steve Jobs és a francia kormány között feszültségeket.
A illegális fájlcsere és zeneletöltés a zeneipar legnagyobb problémája, hallhattuk az elmúlt 10 évben számtalan alkalommal. A probléma, majd’ minden szakértő szerint ennél összetettebb és megoldást elsősorban az jelenthetne, ha a jól megfogalmazódott fogyasztói igényeknek megfelelő szolgáltatásokkal rukkolna elő a zeneipar. Bíztató kísérletek voltak, vannak, de az átütő megoldás még nem jelent meg a piacon. S az is igaz, hogy mindezzel párhuzamosan az előadók bevételei nem csökkenek, sőt az egyre inkább kiteljesedő koncert biznisznek köszönhetően tulajdonképpen nőnek.
Ennek ellenére a nagy nemzetközi lemezkiadók nem tágítanak azon tervük mellől, hogy rávegyék az internetszolgáltatókat, zárják ki a szolgáltatásból a nagy adatforgalmat bonyolító fájlcserélőket.
Az Egyesült királyságban, a kormány támogatásával a direktíva alapjait elfogadták, ezt kihasználva a 4 nagy lemezkiadó, a Warner, a Sony, a Universal valamint az EMI a közelmúltban, a legnagyobb ír internetszolgáltatóval kötött peren kívül egyezséget követően, melynek értelmében az Eircom vállalta, hogy magára nézve kötelező érvénnyel alkalmazza a három csapás törvényt, s zárja ki a szolgáltatásból az illegális fáljcserélőket használó előfizetőit. Ezt követve idén az IRMS másik két szolgáltatót, a UPC-t és a Vodafone-t is felszólította, hogy alkalmazza a direktívát, a két cég azonban ellenállt, s így bíróság elé került az ügy.
A múlt hét végén megszületett ítélet ellenben kimondja,hogy a szolgáltató nem kötelezhető az előfizetők kizárására, ugyanis az Európai Unióban meghozott ilyen jellegű jogszabály nem alkalmazható Írországban. Az indoklásban ugyanakkor a bíróság leszögezte, hogy a UPC felhasználóinak valóban egy jelentős hányada illegális fájlcserére használja internethozzáférését (Az ír zenei jogvédő szervezet, az IRMA adatai szerint egy 48 órás minta alapján a 150 000 előfizetőből mintegy 37 500 ) amellyel a zene iparnak valóban komoly károkat okoz.
Az ítélet után a UPC sietett leszögezni, hogy természetesen a jövőben is segíteni fogja a jogvédők munkáját, az illegális tartalmak áramlását megakadályozandó, azonban az ítélet alapján hangsúlyozták azt is, hogy az internetszolgáltatók és a telekommunikációs cégek nem tehetőek felelősség a hálózataikon forgalmazott adatok jogtisztaságáért.
Az ítélet ugyanakkor a jogvédők számára is jelentős kapaszkodót nyújt, hiszen leszögezi, az előfizetők jelentős hányada valóban illegális tartalmak beszerzésére (is)használja hozzáférést, s ezzel valóban károkat okoz az iparág és az előadók számára.
Azt gondolom ennek a meccsnek még messze nincsen vége, ami alapvetően egyetlen egy ok miatt gond: Ezt az energiát, amit a kiadók a felhasználók üldözésére fordítanak életképes szolgáltatások létrehozására is felhasználhatnák…
A videóklipek napjainkban a webes szórakoztatás egyik központi elemét jelentik, még úgy is, hogy az üzleti modellek, -legoptimistábban fogalmazva is- még kidolgozatlanok. A zenei videóklipekben rejlő potenciál miatt gyakorlatilag minden nagyobb médiavállalkozás valamilyen módon megpróbál ezen a piacon mozgolódni.
Az igazán heves verseny úgy tűnik a zenei videóklipek kitalálója, a trendekhez ha lassan is de alkalmazkodó MTV valamint a webes videóklip, mint termék létrehozója és a piac vitathatatlan egyeduralkodója a Youtube, illetve annak zenei videóklipekre szakosodott brandje a Vevo között zajlik.
Az MTV- nyilván nem véletlenül- az első olyan adatok alapján, melyek az ő vezetését mutatta be, kikiáltotta magát a leglátogatottabb zenei oldalnak. Az adatok még így is meglepőnek, az MTV számára pedig bíztatóak voltak, hiszen hirdetési szempontból valóban a teljes site látogatottság számít.
Ha a videóklip megtekintéseket vesszük alapul, akkor azonban a Vevo (s nem a Youtube!) első helye megkérdőjelezhetetlen! A Comscore ugyanazon időszakra vonatkozó adatai alapján a Vevo 49 millió havi látogatójának 96%-a legalább egy videót meg is tekintett, így több, mint 46 millió videómegtekintést regisztrálhatott az oldal. Ez a szám pedig több, mint kétszerese az MTV oldalán rögzített videómegtekintéseknek.
Ha csak a videükat tekintjük-és nem csupán a megtekintéseket, hanem a videó tartalmakhoz kapcsolódó látogatási adatokat- akkor a Vevo első jele nem igazán kérdőjelezhető meg. A kérdés sokkal inkább az, hogy ez esetben nem a körtét próbáljuk-e az almával összehasonlítani? Az MTV sokkal inkább tekinthető egy klasszikus értelemben vett, multifunkciós zenei szórakoztató központnak, míg a Vevo egy szinte kizárólag csak a videóklip tartalmakra épülő oldal.
Hosszú távon ugyanakkor a két oldal miden valószínűség szerint egymás felé konvergál majd-ennek a jelei mér most is észlelhetőek- azaz az MTV egyre több videó tartalommal operál majd, míg a Vevo a szöveges tartalommal is próbálja majd színesíteni kínálatát. Hirdetői szempontból ugyanis a két vetélytárs oldal már most is egy szegmensbe tartozik, így a reklámköltéseket egymás elől veszik el.
A zeneipar alapvető erőfeszítéseit a kilencvenes évek végétől, 2-3 évvel ezelőttig a fájletöltő szolgáltatások és a letöltők üldözése jelentette. Mindennek (is) tudható be, hogy az életképes (vagy legalábbis annak tűnő) üzleti modellek csak mostanában, jó tíz év késéssel jelentek meg.
Az elmúlt években technológiai tekintetben értelemben nem is nagyon jelentek meg olyan új szolgáltatások, mint anno a Napster vagy később a Kazaa. A Bittorrent mint technológia kellően széterített ahhoz, hogy nagy méretű fájlokat is ki tudjon szolgálni, a zeneipar meg mintha megnyugodott volna attól, hogy kinyilatkoztatta, a torrent fájlokat megosztók a megosztással törvénysértést követnek el.
Úgy tűnik ennek a (látszólagos) nyugalomnak vethet véget az egyre népszerűbbé váló mulve nevű alkalmazás, amely gyakorlatilag minden zenekedvelő álmát valósítja meg. Gyorsan, ingyenesen és nem utolsó sorban garantáltan vírusoktól mentesen lehet zenét letölteni az Internetről.
S hogy mi a titka a szolgáltatásnak? Nem lehet tudni, biztosan és deklaráltan nem P2P és nem is Bitorrent alkalmazásról van szó, technológiai értelemben, hanem különböző helyeken elhelyezett szerverek és a rajtuk levő zenei tartalmak direkt eléréséről. A torrentfreak tesztjei alapján a zenék legtöbbje oroszországi közösségi oldalakra vezethető vissza, de a több, mint 10 millió dal jó része máshonnan való.
Túl szép, hogy igaz kegyen? Abszolút mértékben! De jegyezzük fel, mert könnyen elképzelhető, hogy teljesen új dimenzióba kerül az internetes zeneletöltés.Ugyanúgy, mint anno a Napster vagy később a Kazaa megjelenésével…
Az MTV név mindenki számára ismert. Az MTV egyszer már csinált zenei forradalmat, a 80-as évek elején, a zenei videóklipek megjelenítésével. A forradalom meglehetősen sokéig, több, mint 20 évig zajlott, s emelte az egekbe a közben Viacom csoporttá növekvő céget.
Ahogy a mondás tartja, video klip megölte a rádiót, az internet pedig a videoklipeket. Úgy tűnik azonban, hogy ez csak részben igaz. A videóklip, mint formátum a mai nap él és virul, csak a terjesztési módjai alakultak át gyökeresen.
Az MTV és tulajdonosa a Viacom hosszú éveken át a lehető legrosszabb módon, perek révén próbálta megakadályozni az új platform, a web előretörését. Teljesen sikertelenül. S a sok per mellett a lényegről elfeledkezve nézték, ahogy az anno volt zászlóshajó, az MTV televíziós csatorna fokozatosan a mélybe hullik. Ennek a folyamatnak a részeként kezdtek el eltűnni a zenei tartalmak a TV csatornából, s vették át a helyüket a különböző valóság-show jellegű műsorok.
Érdemi fordulatot mindössze a közelmúltban láthatunk, amikor is az MTV felismerve- bár a ellek mélyén el nem fogadva- jelentős hangsúlyt helyezett az új média irányokra,belevetve magát a webes zenei portálok küzdelmébe. Ennek a küzdelemnek pedig mégha nem akarták volna, akkor is szerves része a zene videóklip tartalom.
A zenei vidótartalom terén a Youtube volt a vezető (mint az egész webes videótartalom tekintetében is) , s a zene videók számára dedikált szolgáltatás a Vevo az MTV saját zenei oldalának elindításával, valamint as MySpace Music megjelenésével fel is állt az a hármas, amely az elmúlt évben meghatározta a zenei tartalomipart.
(Zárójelben érdemes megjegyezni, hogy a zenei tartalomfogyasztás drámai változását tökéletesen tükrözi ez a hármas, hiszen a klasszikus, szerkesztett tartalmakon nyugvó oldalak, mint például a Yahoo Music , vagy az AOL Music zenei oldalai gyakorlatilag már nem töltenek be jelentős szerepet a zenei tartalom fogyasztásban.)
A Comscore legfrissebb, augusztusi jelentése alapján története során először ezt a listát nem a Youtube vagy éppen a Vevo vezeti, hanem az MTV web-oldala! Utóbbi augusztus hónapban 53, a Vevo/Yotube zenei oldala 49, míg a harmadik helyezett MySpace Music mindössze 26 millió egyedi látogatót regisztrált.
A különbség persze minimális, s ha reálisan akarjuk értékelni, érdemes figyelembe venni, hogy a Vevo esetében tisztán csak a videótartalmakról beszélünk, míg az MTV esetében a videó és a kapcsolód szerkesztett tartalmakról, együttvéve. A Vevo, korábban elkezdett, szerkesztett tartalom irányába tett elmozdulásai alapján hosszú és kemény harc várható a két portél között
De ami talán még ennél is egyértelműbb és fontosabb: a klasszikus, 1.0-nak nevezhető, szövegen alapú zenei oldalak ideje egyértelműen lejárt, a jövő pedig az interaktív közösségi és videó tartalmakat ötvöző portáloké! Aki érdemben szeretne beleszólni a Vevo és az MTV küzdelmébe, annak ezen a palettán kell maradandót nyújtania…
Mint ahogyan a nyár elejei pletykák jósolták, a Google a jelenlegi, alapvetően keresés orientált szerepénél jóval mélyebb és összetettebb szerepet vállal majd a digitális zenei világban, az elkövetkezendő hónapokban induló zenei szolgáltatásával.
A nyár elején a Mountain View-i cég még nem árult el túlzottan sokat a készülő szolgáltatásról, de azt már akkor tudni lehetett, hogy az Andorid telefonok tulajdonosai lesznek majd az elsődleges célcsoport.
A zenei piacra való belépés úgy tűnik kulcsfontosságú mind a keresőóriás, mind a kiadók számára, persze más és más okból. A Google számára alapvetően az Android operációs rendszer piaci részesedésének növelése érdekében, valamint azért, hogy belépjen a digitális tartalompiacra. A zenekiadók számára pedig egyértelmű a cél: csökkenteni az Apple-től való függést.
A digitális zenei piac 80%-t továbbra is az iTunes ökoszisztéma aratja le, így Steve Jobs abszolút monopol szereplőnek számít a piacon, melyet az elmúlt években az árak megszabása során fel is használt. A kiadók lázasan keresték azt a partnert vagy partnereket, melyek révén a függést csökkenthető, de igazén jó megoldást a mai napig nem sikerült találniuk, annak ellenére, hogy olyan óriások léptek be a digitális zenei piacra mint az Amazon.
Az elképzelések szerint a cég az operációs rendszerének következő, év végén várható verziójába integrálná zenei szolgáltatását. A pontos temékkoncepciót illetően még folynak a tárgyalások a kiadókkal, a tisztán streaming modell ugyanúgy elképzelhető, mint egy streaming és letöltést is kínáló modell vagy pusztán letöltéses modell sem kizárt, arról nem is beszélve, hogy elképzelhető, hogy az előfizetés ára már magába a készülék árába lesz beépítve. A pontos termékkoncepciót jelentősen módosíthatja az a tény, hogy a Google a nyár első napjaiban megvásárolta a Simplify Media-t, melynek technológiája lehetővé teszi, hogy a PC-n tárolt , DRM- mentes zenei tartalmakat a különböző platformok között megosszuk. A technológia minden multiplatform cloud computing alapú szolgáltatás alapja, hiszen lehetővé teszi a különböző eszközökön, ugyanazon tartalmak elérését, a jelenleg szükséges hosszú szinkronizációs folyamatok nélkül. S amennyiben a Google valóban ezt az irányt kívánja előtérbe helyezni, úgy a Simplify Media megoldásának köszönhetően nem kell kiadói jogdíjakat sem fizetnie, hiszen az egyes készüléktulajdonosok saját zenei tartalmait osztják meg, saját maguk számára. Ez persze pontosan az a modell, amiről az Apple is tárgyalt(t) a kiadókkal, minimális sikerrel, úgyhogy a Google és a kiadói oldalról egyaránt érkező pozitív jelzések alapján feltételezhető, a Moutain View-beli cég egy olyan modell kialakítására törekszik, amely a fentieket lehetővé teszi, de a kiadók számára is elfogadható. Ezt a feltételezést továbbgörgetve a legvalószínűbbnek azt tűnik, hogy bizonyos jogdíjak már esetleg magába az operációs rendszer árába bele lesznek építve.
Az optimizmus mindenestre mind a Google, mind a kiadók oldalán megvan, s nem is alaptalanul. Az Android operációs rendszert használó mobiltelefonok eladásai az első félévben felülmúlták az iPhone eladásokat. A mobiltelefonokat pedig egyre többen (10 vásárlóból 4, iPhone-ok esetében 6) használja zenei tartalmak tárolására, 13%-uk pedig mindezt fizetős streaming szolgáltatások keretében teszi.
Úgy tűnik tehát, hogy egy egyre sikeresebb,a zenék terjesztésére alkalmas platformon kíván megjelenni a Google. A siker tulajdonképpen egyetlen dolgon múlik: Sikerül-e a kiadókkal olyan megállapodást tető alá hozni, melynek segítségével elfogadható árin, valóban használható terméket hoznak létre. Ha igen, akkor nem kérdéses, hogy egy az iTunes babérjait komolyan megtépázni képes szolgáltatásról van szó. Ha nem, akkor viszont a kudarc garantált, mind a Google, mind a kiadók számára.
A végső hírek nem tévedtek, Steve Jobs tegnap valóban bejelentette az új iTunest, amely Ping névre hallgat. Jobs szerint se nem Facebook, se nem Twitter, hanem egy zenei közösségi szolgáltatás.Amely már az indulásakor 260 millió felhasználóval rendelkezik majd, 23 országban. Mindez persze csupán számmisztika, ellenben a mögötte húzódó stratégia jóval érdekesebb!
Az alapkoncepció lényegében annyi, hogy az iTunes felhasználók megoszthatják, mit hallgatnak, illetve barátaik, valamint akár együttesek aktivitásfolyamára is feliratkozhatnak. S mindezen felül koncertekkel, zenei eseményekkel kapcsolatos élményeiket is megoszthatják a többi felhasználóval. Az alaplogika tehát nem több, mint egy Twitterbe oltott Facebook, vagy fordítva.
Az azonban egyértelmű, hogy a Ping valójában csak azok számára képvisel majd igazi értéket, akik minden, tartalmakhoz kapcsolódó tevékenységüket az iTunesban végeztek eddig is. Számukra az iTunes világ valóban új, érdekes funkciókkal bővül majd, azonban megmarad annak a azért világnak, ami eddig is volt, s ami teljességgel ellentmond a Facebook által (is) diktált trendeknek! A ping-nek semmilyen kapcsolata nem lesz a már létező közösségi oldalakkal (Facebook, Twitter), így tulajdonképpen egy újabb közösségi szolgáltatásra való feliratkozásról beszélhetünk, ami inkább nyűg már, mint lehetőség.
A ping ugyanakkor lehetőség a zenekarok számára, hogy ott profildalakat létrehozva, újabb csatornát találjanak a rajongóikkal való kapcsolattartása és persze zenés koncertjegy eladásra.
A legnagyobb hiányérzetünk azonban mégsem a közösségi funkciók korlátozott megjelenítése és a zártság miatt van, hanem maga a tartalom miatt. Az iTunes 10 semmit nem tartalmaz azokból, az év eleje óta keringő pletykákból, melyek alapján az Apple a cloud alapú zenei szolgáltatás felé akarna elmozdulni. A jelek szerint sokkal inkább arról van szó, hogy Jobsék az iTunest, mint alkalmazást szeretnék még jobban erősíteni.
Az Apple szinte már hagyományosan szeptember első napjaiban idén elsején, azaz holnap- tartja már-már szokásos, de minden alkalommal egyedi eseményként meghirdetett keynote-ját Az elmúlt években ezen események általában a zenéről és az iTunesról szóltak. Az idei esemény meghívója alapján mindez idén sem fog megváltozni, a kérdés most már csak az, miről lesz szó?
Ugyan nem tejesen szorosan kapcsolódik a zenéhez, de a legtöbb elemző szerint Steve Jobs a holnapi nap folyamán az Apple TV utódját, az iTV-t mindenképpen a nagyközönség elé tárja! Biztos napirendi pontnak tűnik új iPod touch modellek bejelentése is.
Minden évben felröppen a pletyka, hogy esetleg most bejelentik az exkluzív Beatles tartalmak megjelenését, de erre idén sem fogadnánk túl nagy téttel.
A legnagyobb kérdés, mint idén már oly sokszor az iTunes maga. Természetesen az esemény közeledtével ismét felerősödtek azok a hangok, melyek szerint az Apple végre valóban bejelenti a cloud computing alapú, több eszközön való zenehallgatást lehetővé tevő iTunes-t.
Mindezt két, azt gondoljuk erős érv és információ cáfolja: Az első szerint az Apple-be integrálódott Lala fejlesztői csapat az elmúlt hónapokban egyáltalán nem foglalkozott zenei megoldás fejlesztésével, helyette hasonló céllal videó megoldások fejlesztésével foglalkoztak. (Ami ha jobban belegondolunk, teljesen logikus és az Apple számára stratégiai lépés, hogyha komolyan úgy gondolja, hogy a médiafogyasztási szokásaink úgy változnak majd a közeljövőben, ahogy. Az ilyen jellegű fogyasztási szokások, a jó minőségű és nagy méretű tartalmakkal kombinálva egyértelműen egy tárhely oldalról jövő nyomásnak teszik ki a felhasználókat, melyre a tökéletes megoldás értelemszerűen egy cloud alapú megoldás lenne..) A másik ismert és tudott tény, ami ellentmond mindennek az az, hogy nincsenek a piacnak, sőt maguknak a kiadókhoz közel állóknak sem információk arról, hogy az Apple megkereste volna a kiadókat a termékkoncepcióval.
A kiadói oldalról érkező hírek ugyanakkor arról szólnak, hogy maga az iTunes valóban megváltozik majd, s az Apple valóban a közösségi zenemegosztás felé teszt majd lépéseket. A hírek szerint mindennek a kulcsa, egy a webről is elérhető iTunes lesz, melynek segítségével az iPod vagy iPhone vagy éppen iPad tulajdonosok minden eddiginél könnyebben és gyorsabban szinkronizálhatják majd zenei tartalmaikat, gyakorlatilag bárhol. Mindezen felül pedig végre valahára az iTunes-ba is beköltöznek azok a közösségi funkciók, melyek a legtöbb vetélytárs esetében már hónapok vagy akár több mint egy év óta megtalálhatóak.
Ezeket a fejlesztéseket az Apple jelenleg érvényben levő kiadói szerződései is lehetővé teszik, így üzleti oldalról nem nagyon tűnnek problémásnak, ellenben a streaming szolgáltatással, különös tekintettel a teljesen multiplatfom streaming szolgáltatással. Ugyanakkor abban, a jelenleg meglehetősen valószínűnek tűnő esetben- amennyiben az Apple most sem jelentkezik egy streaming alapú zenei szolgáltatással- csupán apróbb, új funkciókat illeszt bele az iTunes ökoszisztémába úgy egyre biztosabban kijelenthető lesz, hogy Steve Jobsék számára a zene másod, de lehet, inkább harmadrangú tartalomtípussá degradálódott a könyv és a filmek mögött!
2009 vége, 2010 évének eleje Európában egyértelműen a svéd startup, a Spotify egyre nagyobb sikereiről szólt. Mi magunk is többször megemlékeztünk a szolgáltatásról, kiemelve, hogy rendkívüli módon ügyelnek a terjeszkedésük során, hogy a szolgáltatás üzemeltethetősége, finanszírozhatósága megmaradjon.
Azzal ugyanakkor mindenki tisztában volt, hogy ahhoz, hogy Daniel Ek és társainak a műve valós pozícióját csak akkor foglalhatja el a digitális zenei világtérképen, amennyiben az amerikai piacra is belép s ott is sikeres tud lenni.
A tét nem kicsi, ezt is tudja mindenki. Amennyiben az amerikai piacot is meghódítja a Spotify, úgy gyakorlatilag az egész világot meghódítja, s lesz a vezetői streaming zenei szolgáltató.Mindezzel természetesen azok a kiadók is tisztában vannak, akik a kisebb európai piacokra kedvezőbb, a Spotify európai terjeszkedést illetve rentábilis működést lehetővé tevő konstrukció keretében tett elérhetővé tartalmaikat.Úgy tűnik, a nagy amerikai piac esetében, illetve a világgazdasági válság által erősen megrostált digitális zenei startup-ok hiányában már az eddig még –amúgy sem túl jelentős- flexibilitásuk és megállapodási készségük tovább csökkent. A hírek szerint ez a legfőbb oka annak, hogy az immáron megújult és a közösségi funkciókat is hangsúlyosan használó és kihasználó Spotify nem tudott még belépni az amerikai piacra.
Eredetileg ez év harmadik félévében, azaz legkésőbb kora ősszel tervezett belépni az amerikai piacra a svéd alapítású cég, ez jelenleg azonban szinte teljes biztonsággal kizárható. A kérdés jelen pillanatban sokkal inkább az, hogy idén sikerül-e vagy a jövő évre tolódik. A cég állítása szerint idén mindenképpen kilépnek az amerikai piacra.
A rettenetesen hosszúra nyúló tárgyalások mögött alighanem a teljesen különböző európai és tengerentúli zenei piac áll. Míg Európában a CD eladások drámai csökkenését a digitális szolgáltatások növekedése egyáltalán nem tudja ellensúlyozni, sőt, maguk a digitális szolgáltatások is küszködnek, addig az Egyesült Államokban a CD eladások csökkenése, ha nem is teljesen, de részlegesen ellensúlyozódik az egyre népszerűbb digitális szolgáltatások által. A szolgáltatás paletta pedig egyre csak nő és nő..a kezdeti, úttörőnek számító iTunes óta a piacra lépett az Amazon, s a letöltés típusú szolgáltatások mellett, az ingyenes, alapvetően a meghallgatásra koncentráló szolgáltatások is egyre nagyobb számban és egyre magasabb színvonalon jelennek meg. Egy olyan piacon, aghol egyszerre van jelen a Pandora, a Last.fm, a MOG, a Rhapsody, s amely piacra tervezi a belépését az Apple valamint a Google is, valljuk meg, a kiadóknak valóban nem sok okuk van újabb és újabb szereplők beengedésére.
A Spotify tengerentúli piacra, piacokra való belépési esélye tehát drasztikusan csökkent. Mindez egy alapvetően befektetők tőkéjén alapuló cég esetében akár még fekete fellegek közeledését is jelentheti. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy a kontinensen a svéd szolgáltató pénzügyileg biztonságos módon, magas színvonalon működik, miközben a tengerentúli vetélytársak meg az európai piacra nem nagyon céloznak, annak mérete valamint a lényegesen alacsonyabb fizetőképes kereslet miatt. Mindez pedig akár a nem is olyan távoli jövőben azt eredményezheti, hogy a Spotify inkább több és több európai országban jelenik majd meg, az Egyesült Államokbeli szolgáltatók pedig egyre inkább és inkább a saját piacukra és az ott való térnyerése koncentrálnak majd. A digitális zenei világ pedig egy pillanat alatt kettészakad…