A digitális zenei forradalom egyik legfontosabb oka, elősegítője a fájlméretek drasztikus lecsökkentése volt. Amíg a CD-ken elérhető WAV kiterjesztésű fájlok dalonként 150-250 megabyte méretűek, addig az MP3 tömörítési technológiának köszönhetően a fájlméretek 5-8 megabyte-ra voltak csökkenthetőek, a tömörítés mértékétől függően.

A kis méretű fájlok a terjesztés szempontjából természetesen pazar megoldást kínáltak, az átlagos zenekedvelő számára érezhető minőségromlást sem okoztak, a zenészek számára ugyanakkor az online szolgáltatások elleni érvrendszer egyik legismertebb pontjává váltak a „rossz minőség” miatt.

Steve Jobs mindezt felismerte és (állítólag) az Apple elképzeléseik között szerepelt egy, az album formátumot újraélesztő audio megoldás kidolgozása és piacra vitele, a kiadókkal együttműködve, a projekt azonban, annak ellenére,hogy többször is  pletykáltak az indulásáról nem indult el élesben, és a Tim Cook- féle vezetési módszereket ismerve, nem is valószínű, hogy a közeljövőben elindulna.

A minőséget felhánytorgató zenészek csoportját évek óta Neil Young vezette, aki a háborgás mellett tenni is próbál az audiofilek igényeinek kielégítéséért. Pono néven ugyanis egy kifejezetten a high end zenekedvelők részére készített zenei szolgáltatással és hardverrel lép piacra, a tervek szerint 2013 során.

A szolgáltatás részét képezi majd egy letöltő szolgáltatás is,ahonnan magukat a  high quality audiofájlokat letölthetik a zenekedvelők és amelyhez a Sony, a Universal és a Warner Music már licenszelte tartalmait.  A meglehetősen egyszerű megjelenésű hardver képes lesz a standard, (rosszabb minőségű) Mp3 fájlok lejátszására is ugyanúgy,mint ahogy a  24 bites 192 KHz-es high end audiofájlok lejátszására is.

Mindamellett, hogy a projekt izgalmasnak tűnik, egyelőre alapvetően inkább a sikere ellen szóló érveket tudunk felsorakoztatni, mint mellette szólóakat. A zenehallgatási szokások alapvetően az iTunes, a Spotify és a Pandora és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások által domináltak. Ezek a szolgáltatások pedig alapvetően nem a kiemelkedő minőségre, sőt a streaming szolgáltatások nem is a zenék birtoklására koncentrálnak. Másrészt pedig a digitális zene sikerének legalapvetőbb feltétele, hogy a szolgáltatásoknak tömeges- több milliós –felhasználói bázissal rendelkezzenek. Így garantálható ugyanis az, hogy a tartalomtulajdonosoknak fizetendő díjak mellett maguk a szolgáltatók számára is fenntartható üzleti modellben működjenek ezek a szolgáltatások. A tömegek számára ugyanakkor nem  a  kiemelkedő minőség a legfontosabb- ez a mai mobiltelefonok mellett nem is lehetne elképzelhető- hanem sokkal inkább az ér, a hordozhatóság.   Így Neil Young jövendőbeli szolgáltatása tömegekre bizonyosan nem számíthat, ennek ellenére üde színfoltja lehet a digitális zenei palettának. Az üzleti megtérülés persze már más kérdés…

Az már a hír bejelentésekor egyértelmű volt, hogy azáltal, hogy a Warner gyakorlatilag a Deezer tulajdonosa lett, nagyon komoly változások várhatóak a digitális zenei életben. A változásokat előbb- vagy utóbb minden szolgáltató megérzi majd, a Spotify helyzete ugyanakkor különösen érdekes és szenzitív.

Egyrészt mivel a svéd cégben is rendelkeznek tulajdonrésszel a kiadók, így a Warner is. Másrészt pedig mivel a Warner érdeke innentől fogva nem (csak) az lesz, hogy a Spotify sikeres legyen, hanem, hogy a Deezer is az legyen. Mivel két vetélytársról beszélünk- melyek ugyan kevés piacon vannak együttesne jelen, ahol viszont jelen vannak, ott a Spotify helyzete lényegesen bíztatóbb- hosszú távon, mindkettő, egyforma támogatása nehezen lesz elképzelhető a Warner számára.

A Deezer, pénzügyi helyzetének stabilizálásával, intenzív expanziós törekvéseinek kifizetődése jóval valószínűbb, mint az fél éve volt. A Spotify ugyan jelenleg mind az kreatív felhasználók, mind a prémium ügyfelek tekintetében messze francia vetélytársa előtt jár, azonban elsősorban az amerikai illetve a fontosabb európai piacokra koncentrál. Ezt kihasználva a Deezer globális szinten valóban képes lehet olyan piacokra belépni és ott vezető szerepet kialakítani, melyekre a Spotify már nehezen , nagyobb költséggel tud majd csak belépni.

A két cég tehát klasszikus Coca-Cola-Pepsi Cola szintű harcba kezd- ugyanazt a terméket próbálják eladni, gyakorlatilag ugyanazoknak- mindez azonban egyáltalán nem biztos, hogy a piacoknak is  kedvez majd. A kisebb, kevésbé jelentős szereplők helyzete ugyanis még nehezebbé, üzleti modelljük még kevésbé fenntarthatóvá válik majd, így a piac mérete gyakorlatilag a két vetélytárs szereplésétől függ majd. Azon két vetélytárs szereplését, akik, hosszabb távon akár maguk is felvásárlási célpontjai lehetnek, az igazán nagy és meghatározó  média cégek digitális zenei tervei részeként…

A múlt hét végén kiszivárgott információkat követően, szerdán a lehető legautentikusabb helyen. Londonban, az Abbey Road-i stúdió előtt tartott sajtótájékoztatót a Deezer. Az itt elhangzottak, illetve az Axel Douchez vezérigazgatóval készült interjú alapján  lényegében vázolható, mire is költi majd a francia cég az eddig legnagyobb befektetői  infúziót.

1. A nemzetközi expanzió még további gyorsítása: Az eredeti elképzelésekhez képest- ha csak kis mértékben is- de lemaradásban van a Deezer- ezt egyrészt szeretnék behozni, másrészt pedig a további piacokra való belépéssel szeretnék maguknak a streaming szolgáltatásoknak a pay per track szolgáltatásokkal szembeni előnyeit kihangsúlyozni. 

2. A nemzetközi irodákkal kapcsolatban cél, az ott dolgozók számának drasztikus növelése, annak érdekében, hogy minél nagyobb hangsúlyt tudjanak a helyi tartalmakra fektetni.  

3. Harmadszor, de talán legfontosabb elemként a francia cég is elindítja a Spotify-hoz hasonlóan ingyenes szolgáltatását- amelyet már oly régen számon kértünk rajtuk- annak érdekében, hogy a szolgáltatás iránt érdeklődők először egy bevezető szinttel találkozzanak, mielőtt  a prémium szintre lépnek. A francia cég tehát gyakorlatilag bevezeti a Spotify esetében sikeresen működő, mérhető freemium-prémium elkülönítést, annyi különbséggel, hogy a freemium szolgáltatás korlátai országonként- a piaci verseny függvényében- változnak majd.

4. Ugyan erről  kényesen hallgatott Axel Douchez és a Deezer is, hivatalos közleményében, de a 130 millió dollér közel negyed a jelenleg meglevő, további tulajdonosi részesdések kivásárlására lesz felhasználva, így minden valószínűség szerint megszánik az Orange részesedése is a francia strea,ing szolgáltatóban.

A közeljövőben tehát jó eséllyel a Spotify és immáron kimondott vetélytársa a Deezer továbbra is elkerülik majd egymást. Előbb vagy utóbb azonban lekerülhetetlen lesz, hogy az angolon kívül, más piacokon is össze mérjék erejüket. Onnantól kezdve pedig szinte minden a marketingen múlik majd, hiszen két, gyakorlatilag ugyanazt kínáló, ugyanazokat megcélzó  szolgáltatóval lesz dolgunk..

Az on demand rádiózás  a digitális zene egyik legdinamikusabban növekvő szegmense, amely mind az internetezők, mind a befektetők körében népszerű területnek számít.  Az üzleti modell sok esetben itt is messze van az ideálistól ( lásd még a Pandora küzdelme a tőzsdén)  de az egyértelműen látszik, hogy a hagyományos rádiók számára az online megjelenés, az interaktivitás, a mérhetőség növelés az egyetlen járható út. Aki kellően bátor volt ehhez, az nagyot nyert, mint például Clear Channel, aki nem, az pedig tovább küzd a hirdetőkért és az életben maradásért.

Az Egyesült királyság méltán híres  közszolgálati rádiója, a BBC számára természetesen nem a fennmaradás a kérdés, hanem sokkal inkább a hallgatók közpénzből való minél magasabb színvonalon való kiszolgálása. Az filmes tartalmak esetében mindez a 2007-ben  iPlayer létrehozásával minden kétséget kizáróan sikerült.

A BBC, most, 5 évvel az iPlayer indulása után megalkotta annak rádiós tartalmakra optimalizált megfelelőjét, a BBC iPlayer Radio-t, amely jó eséllyel ugyanolyan mértékben változtatja majd meg a szigetország online rádiózási szokásait, mintahogyan azt az iPlayer tette a filmes tartalmak esetében.

A szolgáltatás- melynek piacra lépését közel 1 évnyi előkészítés előzte meg- 57 rádióállomást kínál- a hír jellegű tartalmaktól, a rockon át az elektronikus zenéig bezárólag. A szolgáltatás a kor igényeinek megfelelően abszolút multiplatform, azaz mind PC-n, mind mobiltelefonon igénybe vehető, hallgatóható. Az egyes műsorok on demand és élőben is elérhetőek lesznek.

A rádióhallgatók kereshetnek az eges állomások között, böngészhetnek stílusok alapján, elmenthetik az adókat kedvenceik köz, láthatják, mit hallgatnak a barátaik stb. Minden egyes műsor saját oldalt kapott, ahol minden a másorral kapcsolatos fontos adat - történet, képek, videók, sugárzási idő, az elérhető műsorok listája, a legutóbbi műsorban lejátszott dalokba bel lehet hallgatni, a korábbi epizódok böngészhetőek, megtekinthető a későbbre tervezett epizódok tartalma-, azaz gyakorlatilag minden adat és tartalom, ami egy adott rádióműsorhoz tartozhat.

Természetesen a BBC iPlayer nem hasonlítható egy az egyben össze a Pandora-val, vagy esetleg az olyan streaming szolgáltakkal ,mint a Spotify vagy éppen a Deezer. Lebecsülni, elhanyagolni sem szabad ugyanakkor, hiszen egy hatalmas, a zenei stílusokat gyakorlatilag teljesen lefedő, roppant erős brand tartalmai lettek így elérhetőek  kényelmesen, több platformon, ingyenesen. Ez pedig igen is versenyképes ajánlat a fent említett cégek által nyújtott szolgáltatásokkal!

A Spotify- és úgy általában a streaming cégek- időszakos jelentéseit mindig nagy figyelem kíséri, hiszen a legfontosabb ezen szolgáltatásokkal összefüggő kérdés az, hogy üzletileg mennyire fenntarthatóak. Különösen aktuális kérdés mindez a Spotify 2011-es éves jelentése után, amely alapján egyes pénzügyi szakértők nem átallották a svéd cég üzleti modelljét  életképtelennek  nevezni.

Jó hír ugyanakkor, hogy a jelek szerint minél régebb óta van a Spotify egy piacon, annál kevésbé veszteséges. Legalább is ezt sugallják az Egyesült Királyságra vonatkozó nemrég közzétett adatok.

A svéd cég angol leányvállalata 2011-ben az előző évi mintegy 100 millió dolláros szintről, jelentősen, közel 50%-al, 150 millió dolláros szint közelébe emelkedett.   A bevételek túlnyomó része- 117 millió dollár- a prémium előfizetésekből származott. Ez a bevételi típus növekedett a legjobban, hiszen 2010-ben még mindössze 73 millió dollár bevétel származott előfizetésekből. A másik fő bevételi forrást a hirdetések jelentik, melyek ha nem is olyan drasztikus mértékben, mint a prémium előfizetésekből származó bevételek, de nőttek, és 2011-ben elérték a 33 millió dollárt.

A 2010-es év masszív, 43 millió dolláros veszteségek csökkenéséhez természetesen nem elegendő a fogalom és ezáltal a bevétek növekedése, hiszen  a növekvő forgalom, egyben a költségeket is növeli.A Spotify Angliai operációjának gyakorlatilag nullszaldóssá tételéhez tehát komoly, reorganizációs lépésekre is szükség volt, s ezek is jelentősen közrejátszanak abban, hogy csupán 4 millió dolláros veszteséget termelt a cég 2011-ben. A tulajdonképpen nullszaldós működés nagyon nagy  örömhír.

Ugyanakkor az, hogy egy tulajdonképpen még bőven a növekedés fázisában levő cégben reorganizációra legyen szükség azért, hogy a növekedés által okozott költségnövekedést és veszteségességet csökkentsék, abszolút nem pozitív és tökéletesen mutatja a streaming piac jelenlegi totális üzleti irracionalitását.

Az Apple és a Samsung viszonya sok mindennek mondható,. De barátságosnak semmiképpen sem, annak ellenére nem, hogy miközben a két cég nagyon komoly szabadalmi vitában áll egymással annak ellenére, hogy a Samsung az Apple egyik kulcsbeszállítója.

Úgy tűnik a két cég lehetséges csatamezőinek száma hamarosan gyarapodni fog, a koreai cég ugyanis egyértelművé tette, hogy a tartalomipart, azon belül is a zeneszolgáltatást (elsősorban természetesen a mobil zeneszolgáltatást tekinti a következő olyan területnek, ahol érdemben és eredményesen tud majd növekedni.

A koreai cég, sok más mobiltelefongyártóhoz hasonlóan már most is jelen van a tartalomüzletben, ezt a lépést az üzleti környezet és a piac gyakorlatilag minden szolgáltató esetében kikényszeríti, kikényszerítette. Így jött létre és jelent meg a fontosabb zenei piacokon a Samsung Music Hub.

A cég ars poeticája alapvetően a szoftverterületen való megjelenések esetében a vásárlás a fejlesztéssel szemben, így amennyiben az igazgatóság azon  elvárását, hogy a Music Hub a négy legnagyobb zenei szolgáltató között legyen teljesíteni akarják, bizony elképzelhető, hogy újabb, immáron nagy volumenű akvizíciókra lesz szükség. Mivel a Samsung pénzügyi helyzete stabilnak mondható, ezért abszolút nem kizárható, hogy előbb vagy utóbb a Pandora vagy akár a Spotify is akvizíciós célponttá válhat…

A Samsung nagy előnye akár a Pandora-val, akár a Spotify-al szemben, hogy az Apple-höz hasonlóan a szolgáltatást saját hardvereihez tudja előretelepítve kínálni,mindezt pedig marketing akciókkal összekapcsolva rengeteg új felhasználót tud minimális költséggel akvirálni, szemben  vetélytársaival.

A koreai cég előtt álló feladat nem kevesebb, minthogy bizonyítsa , tartalmi területen is képes olyan sikeres lenin, mint a televíziók vagy éppen a mobiltelefonok esetében. Ez a feladat ugyanakkor nehezebb lesz, hiszen nem elsősorban számok és termékek területén kell bizonyítani, hanem a vásárlók fejében kell kialakulnia ennek a képnek ahhoz, hogy a koreai cég tartalmi területen is sikeres lehessen.

A koreai cég roppant eltökéltnek tűnik a nyilatkozatok alapján, így az semmiképpen sem állja ma már meg a helyét, amit korábbi postunkban írtunk, hogy  kicsit elsietettnek tűnik a lépés. Az ingyenes bundle megoldásokkal pedig a Samsung  az induláskor kiküszöböli a szolgáltatás amúgy legnagyobb hátrányát az az, hogy - a szolgáltatás érdemi részeit a fizető kerítés mögé helyezte.  

Júniusban írtunk itt, a Muzzak oldalain először arról, hogy a tengerentúli streaming piac egyik feltörekvő szereplője, az Rdio  azt tervezi, hogy közvetlenül a zenészeknek előadóknak  fizetne valamilyen módon az új, bizonyítottan az általuk akvirált előfizetők után.

A tervek október beköszöntével valósággá váltak és a 2008-ban alapított cég a 13 országban elindította Rdio Artist Program néven az előadók számára szolgáló direktíváját.

A program filozófiája, hogy az előadók megoszthatják kedvenceiket, új tartalmaikat és ezek révén új előfizetőket hozhatnak be a szolgáltatásba. A pontos feltételek a következők:

• Minden új , az előadó által hozott és legalább egy hónapig előfizető után 10 dollár előfizetőnként
• Valós idejű statisztika a feliratkozókról
•  Testre szabható előadói oldalak
• Integrálható player illetve link beszúrási lehetőség  
• Help oldalak az minél profibb előadói oldalak létrehozásához

A direktíva több szempontból is kifizetődő lehet. Egyrészt marketing értéke nem kicsi akkor, amikor az Rdio legnagyobb vetélytársa a Spotify rendkívül népszerűtlen az előadók körében, másrészt önmagában is kifizetődő lehet, hiszen a népszerű előadók Twitter, Facebook és egyéb csatornáikon keresztül valóban rajongók százait, ezreit invitálhatják az Rdio igénybevételére.

A siker kulcs természetesen az, hogy hány nagy nevű előadót sikerül  a lehető leghamarabb megnyerni az ügynek. Ha ezt vesszük alapul, az Rdio igen erősen kezdett, hiszen a  Scissor Sisters, Snoop Lion (azaz Snoop Dogg), a Chromeo, az  A-Trak vagy éppen  Brendan Benson már az induláskor egyéni profiloldallal jelentkezik.

Szeptember 12-én nem jelentett be semmilyen, igazán érdemi zenei szolgáltatást az Apple, ez ma már történelem. A fontosabb kérdés az elmaradt bejelentés után inkább az, hogy tervez-e valamit Tim Cook és az Apple, vagy valóban az a feltételezés állja meg a helyét, hogy a míg az iTunes ennyire dominálja a pay per track piacot és amíg a streaming „vetélytársak” bevételei ennnyire elenyészőek az Apple bevételeihez képest, addig nincs szükség nagyobb lépésekre, mint az iTunes redesign.

A napokban megjelent újabb információk alapján ugyanakkor a cupertinoi cég valóban dolgozik egy újfajta streaming zenei szolgáltatáson, amelynek szeptemberi meghiúsulását csak a tartalomtulajdonosokkal való tárgyalások kedvezőtlen alakulása hiúsította meg. A többes szám ez esetben nem is feltétlenül indokolt,. Hiszen gyakorlatilag egyetlen kiadóról, az immáron a világ legnagyobb zenei kiadójának számító SONY/ATV-ről van szó.

Arról a kiadóról, amely egyrészt a Universal mellett az EMI másik részének, a zeneműkiadói részlegnek a vásárlója, másrészt pedig arról a kiadóról, amely a nagy kiadók közül elsőként  kiszáll a kiadói közös jogvédő szervezetekből. 2013 január elsejei hatállyal. Mindez azt jelenti, hogy az eleddig a közös jogvédő szerbeztek hatálya alá tartozó szolgáltatások esetében sem lesz elég megállapodni - illetve befizetni a megállapított díjat- a jogvédőkkel, hanem a SONY tartalmaira minden egyes esetben közvetlenül a kiadóval kell megállapodni. Anélkül, hogy nagyon eltérnénk cikkünk alanyától, az Apple-től, mindez a jelenleg a DMCA hatálya alatt működő illetve nemzetközi szinten a hanglemezkiadói szövetségeknek (pl. itthon a MAHSZ) átalánydíjat fizető szolgáltatások végét jelentheti, hiszen a kiadók az ilyen jellegű szolgáltatásokra is egy a streaming szolgáltatásokhoz hasonló díjazás bevezetését szorgalmazzák., szorgalmaznák.

A jelen helyzetben természetesen nem ez volt a fő oka a tárgyalások megakadásának, hanem az Apple által tervezett speciális funkciók miatt szükséges valamennyi kiadóval a megállapodás. Ezen kiadói tárgyalások rendben is zajlottak, leszámítva a SONY/ATV esetében, ahol a sikertelenségnek nyilván stratégiai okai is vannak. Ez támasztja alá az is, hogy a hírek szerint a SONY vezetője, Martin Bandier és az Apple eseményekről már megismert Eddie Cue ( szoftver és tartalomfejlesztési vezérigazgató-helyettes)  között igen jól haladtak a tárgyalások és smemi nem utalt arra, hogy ne lenne lehetséges az iOS 6-al és az új iTunes-al együtt bemutatni az új szolgáltatást.

A tárgyalások ugyanakkor nem szakadtak meg, tehát jó esély van arra- hogy akár még idén- egy  frissítés részeként megjelenjen az újfajta szolgáltatás. Érdekes módon mindez sokkal inkább érdeke a kiadóknak, mint az Apple-nek. Az Apple alapvetően kivárhat az új zenei szolgáltatás vagy a meglevő zenei szolgáltatásainak drasztikus átalakításával, a kiadók számára ugyanakkor fontos lenne, hogy a rendkívül népszerű on demand rádió szolgáltatások sokkal inkább integrálva legyenek a fizetős zenei szolgáltatásokkal.  Ehhez pedig az utat az Apple vagy a Spotify vagy a hasonló szolgáltatók jelenthetik és nem a Pandora.

[Update]: Egyes hírforrások ugyanakkor azt állítják, hogy  messze nem csak a SONY szignója hiányzik a szolgáltatás indításához. Az Apple ugyanis azt a tárgyalási stratégiát választotta, hogy először a DMCA alapján szükséges licenszeket próbálta megszerezni, a módosított funkcionalitású szolgáltatás terveihez. Azon kiadók esetében akik nem mentek ilyen funkcionalitással bele, azokkal kezdett közvetlen tárgyalásokat  Eddie Cue és csapata. Elsőként természetesen a major kiadókkal és aztán amennyiben szükséges a függetlenekkel. A források szerint az Apple fő célja, hogy a Pandora-nál semmiképpen sem rosszabb, sőt annál valamivel előnyösebb megállapodásokat kössön úgy, hogy azok a Pandora-hoz képest megnövelt funkcionalitásra vonatkozzanak.

Legutóbbi, a Vevo-val foglalkozó bejegyzésünk  a prémium videósite lassulásának lehetőségét is felvetette, ami kevesebb, mint fél évvel a Google  és a Vevo mögött álló befektetők között meglevő szindikátusi szerződés és a jövővel kapcsolatos stratégiai döntések meghozatala előtt (??) rendkívül negatív üzenettel bírt volna.

A feltételes mód azonban indokolt, ugyanis mintahogy  korábbi bejegyzésünkben is jeleztük, a riport. amely alapján a bejegyzés készült-  csak az amerikai adatokat tartalmazta- azaz hiányoznak belőle a mobil alkalmazásokból illetve direkt TV  megoldásokból  tett látogatások.

 A cég második negyedéves  jelentése aztán minden esetlegesen felmerülő kételyt eloszlatott. A jelentés talán legfontosabb pontja, hogy a Vevo 2012 első félévében több, mint 1.3 milliárd videómegtekintést regisztrált mobil eszközökről, mobil illetve tablet alkalmazásait pedig több,mint 18 millióan töltötték le.

A mobil forgalom és látogatottság ennek megfelelően egészen elképesztő mértékben 463 %-al nőtt az előző év hasonló időszakához képest és csak idén gyakorlatilag megduplázódott. A grafikont nézve látható, hogy az emelkedés üteme a Vevo redesign idején nőtt  igazán drámaira, így azok a hírek, melyek szerint a redesign egészen elképesztően sikeres volt, most már számadatokkal is alátámaszthatóak.

A webes forgalom azonban- alapvetően összhangban a  Comscore- adataival- valóban  csak csekély mértékben növekszik. A második félévben 429 millió látogatót regisztráltak, ami mindössze 5%-os emelkedés az előző év hasonló időszakához képest, és a videómegtekintések száma is csupán 6%-al emelkedett egy év alatt!

A Vevo webes látogatottsági adatainak stagnálása tehát valós, azonban nem a szolgáltatás lassulást mutatja, hanem azt, hogy a videófogyasztás egyre inkább áttolódik a mobil készülékekre. Arra a területre, ahol  a Vevo növekedése egészen elképesztő ls egyértelműen az elmúlt 6 hónap üzletpolitikájának sikerességét igazolja vissza.

Az európai streaming piac az elmúlt időszakban relatív nyugodtnak volt mondható,a Spotify  gyakorlatilag több, mint másfél éve nem jelent meg új országban és elsősorban a tengerentúli piacokra koncentrál ,a Deezer pedig gőzerővel folytatja terjeszkedési politikáját, eleddig minimális eredménnyel.  

Az amerikai piacon jelenlevő szolgáltatók számára az európai piacokon való megjelenés eleddig nem nagyon volt prioritás, ami érthető is, hiszen a volumenében az európainál összehasonlíthatatlanul nagyobb amerikai piacokon való helytállás éppen elég energiát és erőforrást leköt.

Mindez a közeljövőben ugyanakkor változhat, hiszen az első fecske, az Rdio „személyében” megérkezett Angliába, Franciaországba valamint Németországba.  Túlzottan sokat nem bajlódott a San Franciscoi cég a lokalizációval, a tengerentúlon is elérhető katalógusukat és alkalmazásukat tették elérhetővé a fent említett három ország vásárlói számára is.

Az árazást illetően a Spotify által is alkalmazott havi  5/10 font/euró megoldást vette át az Rdio is, előbbi csak webes, utóbbi webes és mobil zenehallgatást is lehetővé tesz.    Nem az árazás lesz tehát az a terület, ahol az amerikai cég európai vetélytársai, vetélytársai elé kerülhet majd.  Némileg meglepő módon, a lokális tartalom hiánya ellenére a tartalom ez a terület, mivel a Spotify az újdonságok megszerzése és katalógusba álltása terén komoly kihívásokkal küszködik.

Persze mindez abszolút nem biztos, hogy elég lesz a sikerhez , - a Deezer példája jól mutatja, hogy azokban az európai országokban, ahol a Spotify megjelent, gyakorlatilag letarolta a streaming piacot- de ha az európai zenei piac és verseny oldaláról közelítjük meg a kérdést, akkor mindenképpen üdvözlendő az Rdio megjelenése!