Az elmúlt hét nagyon sok tekintetben a Youtuberól szól,t ez kétségtelen. Az oldalt rendszeresen látogatók számára már jó 10 napja feltünhetett, hogy a Youtube kisebb arcfelvarráson esett át, melynek eredményeképpen 16:9-es képerapányú videok

lejátszására is lehetőség van/lesz, csütörtökön pedig hivatalosan is elindult a Youtube HD.

Zeneipari oldalról a a Youtube ,már régóta sokkal több, mint egyszerű promóciós eszköz. A google általi felvásárlás  majd azt követő perek sorozatának zeneipari oldalát megelőzendő a kiadókkal azok számára rendkívül kedvező, minden egyes videoklip után per stream díjat biztosító megállapodásokat kötöttek.

Ezeknek a megállapodásoknak köszönhetően vált a Youtube, egy valamikori promóciós eszközből promóciós eszközzé és az egyik legjelentősebb (bizonyos országokban „a „legjelentősebb bevételi forrássá kiadói oldalon.

Ha jobban belegondolunk mindez nem is oly meglepő. A Youtube-on a legnépszerűbb kiadói csatorna a Universal csatornája, éves szinten több, mint 3 milliárd látogatással, ezt követte messze elmaradva évi 485 millió látogatással a SONY BMG csatornája.A Youtube legnépszerűbb 10 csatornájából 7 zenei témájú, köztük természetesen az előbb említett két major zenei csatornájával.

Ez a valamilyen tekintetben idilli állapot azonban véget ért. A Youtube tulajdonos Google ugyanis informálisan közölte a kiadókkal, a jövőben szeretné a megállapodások feltételeit módosítani. A jelenlegi megállapodások struktúrája ugyanis a negyedévente 20-30%-al növekvő keresőóriás számára tartható volt, azonban a mostani pénzügyi és gazdasági környezetben már nem az. A zenei videoklipek a kiadók számára remek pénzügyi mutatókat produkálnak, a Youtube és a Google számára azonban nem jelentenek, jelentettek akkora addicionális bevételnövekedést.

A tárgyalások rendkívül kemény csatát ígérnek, ugyanis a kiadók számára a jelenlegi helyzetben minden egyes bevételi forrás maximális kihasználása kulcsfontosságú, a Youtube elöljárói számára  pedig a minél teljesebb videokilp kínálat fenntartása fontos, de nem minden áron.

A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a Warner Music, gyakorlatilag a Google tárgyalási felhívására azonnal levetette valamennyi tartalmát a Youtuberól (ez nem csak a klipeket, hanem a klipekhez használt zenei aláfestést is jelenti) a művészei számára nem megfelelő mértékű bevételek garantálása miatt.

A tárgyalófelek jelenleg keménykednek, miközben mindketten (vagy mind az öten) egymásra vannak utalva. A Youtube zenei videoklip katalógusa egy vagy ne adj’Isten több major kiadó kiválásával sokat veszít értékéből.   A kiadók számára pedig elengedhetetlenül fontos a zeneivideoklipek Youtube-n tartása, ma hihetetlen promóciós erő miatt, még akkor is, hogyha mindezért a jelenleginél lényegesen kevesebb bevételre is számíthatnak.

Abban az esetben, hogyha a kiadók ezt  és a Youtube igazi erejét, a látogatókat nem ismerik fel, s továbbra is erőből politizálnak  úgy a Youtube könnyen a következő Napsterré válhat. Ezt pedig senki nem szeretné, mégha most esetleg ennek még nincs is tudatában..

Tavaly februárban, amikor az Apple bejelentette, hogy az iTuneson DRM mentes formában is elérhetőek lesznek az EMI, majd pedig a független kiadók taralmai, mindenki azt gondolta, hónapokon belül a Jobs féle marketing gépezet eléri valamennyi kiadónál ugyanezt.

Gyakorlatilag iparági konszenzus volt az elmúlt évben az Apple megállapodás valamennyi major kiadóval. De a jóslat nem teljesült be, sőt az oly sokak által jósolt, a Nokia vetélytárs ként bevezetendő előfizetéses szolgáltatással sem léptek piacra Jobsék.

A Warner Music esetében a fő problémát a már –oly régóta meglevő- változó árazással kapcsolatos vita jelenti. A Warner továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a dalok maximális ár ne 99 cent legyen, hanem bizonyos-nyilván elsősorban az újdonságok- tartalmak esetében  magasabb áron legyenek azok csak elérhetőek.

A SONY BMG a klasszikus továbbértékesítő modellt szeretné ráerőltetni az Apple-re. Eszerint a „ügynök” csak a tartlsom eljuttatásáért felel, a marketing – így az árazás is- a SONY BMG kezében marad, maradna, ezzel fenntartva a magas kiadói jutalékokat.

A Universal az eddigiek alapján talán a legenyhébb feltételeket szabó. Dug Morris cége „mindössze” az egyes letöltött dalok egyedi vízjelezését várja, várná el. Ebbe a többi, Mp3 letöltés kínáló áruház már korábban beleegyezett, így az Apple tárgyalási pozíciói tekintetben sem túl erősek.

Eredményesek lesznek vajon a tárgyalások? Kétlem. Steve Jobs és az Itunes ugyanis a tökéletesen felépített  szolgáltatás és termékkapcsolás segítségével a mai napig lényegesen (értsd többszörösen) több zenét értékesít saját DRM megoldásával védve, mint a DRM mentes áruházak. Innentől kezdve pedig kényszer, nyomás nincsen rajtuk, mégha a látszat néha ezt is sugallja, sugallná..

Jó fél éve tudott volt, hogy az Egyesült Államokbeli indulást követően  a napokban végre valahára elindult az Amazon első európai internetes zeneáruháza, hol máshol, mint Angliában.

Ugyanakkor ez az Egyesült Államokbeli több, mint 6 millió elérhető dalnak alig több, mint a fele, s ennek „megfelelően ” nagyon hosszú a listája a fájóan hiányzó előadóknak. (a lista eleje- Artic Monkey, U2, The who, Franc Ferdindand)

Az áruház egyik legjellegzetesebb és legelőnyösebb tulajdonsága-melyet a kiadók réges rég óta hiányolnak az Itunesból- a változó árazás, melynek köszönhetően olyan sztárelőadók korábbi albumai, mint a Coldplay, 3 fontos áron (gyakorlatilag ingyen) vásárolhatóak meg.

Az Amazon angliai színre lépése egy felettébb zaklatott, ugyanakkor ezzel párhuzamosan rengeteg lehetőséget magában rejtői időszakban valósult meg. A nemzetközi pénzügyi és gazdasági (?) hatásaként az Egyesült Királyság egyik legnagyobb és a teljes CD forgalom 10%-t biztosító Woolworths bezárásával a fizikai disztribúció lehetőségei minden eddiginél jobban beszűkülőben vannak. 

A közösségi zenemegosztás sok értelemben egyenlő magával az Internettel. A kilencvenes évek fáljcserélői jelentették a közösségi zenemegosztás első és talán legdrasztikusabb, ugyanakkor anonim megjelenését.

A web 2.0. terjedése a zenét sem hagyta ki, így hódított meg magának egyre népesebb és népesebb rajongói tábort a last.fm és még sok más közösségi zene megosztó site. Az zene, mint tartalom felhasználása a bevételnövelésre az olyan masszív, tömegmédiatermékeknek számító közösségi siteok, mint a MySpace vagy a Facebook esetében is az érdeklődés középpontjába helyezik a zenét.

A tartalomtulajdonosok hozzáállása a zenei tartalmak közösségi megosztásához éveken át változatlan volt, és a jogi megoldásra fókuszált. Ez a rideg és semmire sem vezető álláspont csak az olyan hatalmas közösségi siteok, mint a MySpace megjelenésével kezdett kis mértékben oldódódni. Napjainkra pedig – ha megkésve is- de a normális mederben folyik a tartalomtulajdonosok és a közösségi siteok együttműködése.

A maradi tartalomtulajdonsok közül is kiemelkedett éveken keresztül az MTV, amely ennek következtében a mai napig perben áll a Youtube tulajdonosával. S ez a Music Television az, amely saját videmegosztó szolgáltatásának indításával, valamint a Facebook-n elérhető MTV Music videos application segítségével teljesen a közösségi média felé fordult.

Maga az alkalmazás a leggyorsabban növekvő Facebook alkalmazások egyike, igaz ugyanakkor a site méretéhez képest elenyésző, 4000 használóval rendelkezik csupán.

Magában az alkalmazásban a legtöbb, entertainment jellegű alkalmazáshoz hasonlóan videokat lehet nézni (mily meglepő..) látni lehet, hogy a barátok milyen videokat tekintettek meg, a videokat playlistbe lehet rendezni, illetve az egyes videokat meg lehet kedvencnek jelölni. A közösségi kommunikáció elősegítésének nagyon ügyes eszköze, hogy minden video saját oldallal rendelkezik, ahol a videokhoz kapcsolódó hozzászólások, vélemények megjelenhetnek, pontosan úgy, mint a videomegosztó oldalakon.

A DRM mentes tartalmak cunamiszerű elterjedése az elmúlt évben alapjában vvev egy az Apple és Steve Jobs álal indított, de a felszín alatt sokkal inkább a kiadók iTunestól való elszakadási kísérletének  a megnyilvánulása volt.

Nézőpont kérdése honnan nézzük. Ha azt vesszük alapul, hogy Steve Jobs ominózus levele, majd pedig az EMI tartalmak iTuneson való megjelenés indította el a „forradalmat ”, akkor a hírt, mely szerint az Apple, és a másik három major kiadó (Universal, SONY BMG, Warner) komoly tárgyalásokat folytat tartalmaik DRM mentes formátumban való elérhetővé tételéről az Apple zeneáruházában a forradalom logikus és következő lépéseként kezelhetjük.

Az igazsághoz azonban inkább a második verzió áll, állhat közelebb, ebben az esetben viszont az iTunes amúgy is domináns szerepe minden eddiginél jobban felértékelődhet. Hiszen a  kiadók – különösen a Universal music- visszatérése az iTuneshoz gyakorlatilag egyenértékű (lenne) a konkurens és a kiadók oldaláról abszolút előnyben részesített  szolgáltatások (Amazon, Wal-Mart, Myspace) potenciáljának drasztikus visszaminősítésével.

 A tárgyalásokhoz közel álló források szerint a három kiadó közül egy –valószínűsíthetően a SONY BMG- a nagyon közeli jövőben bejelenteti tartalmainak DRM mentes licencelését az iTunesra, ami egy újabb fordulatot indít(hat)na el a digtiális zenepiacon…

Amikor az iTunes és az Amazon versenyéről beszéltünk a közelmúltban, nem győztük hangsúlyozni, hogy az Amazon igazi esélye a hosszú évek alatt kialakított és felépített  e-commerce strukturárájában, és utolérhetetlen partnerkapcsolat menedzsment eszközeiben rejlik.

 Ennek a partnerkapcsolati és e-comemrce tőkének egy újabb erőteljes, a  közelgő –bár a pénzügyi és gazdaégi válság miatt bizonytalan volumenű - karácsonyi roham előtt piacra vitt újabb megjelenési formája az Amazon Artist Store megoldás, melyet közel 70 000, az Amazon-on elérhető előadó esetében indított el a Seasttle-i óriáscég.

Ezeken, a valamilyen mértékben egyedi megjelenéssel bíró oldalakon, az adott előadóhoz kapcsolód biográfiai információkon, video tartalmakon felül közösségi tartalmak is elérhetőek lesznek. Az egyes „előadói áruházak”  közvetlenül az Amazon oldalairól nem, csak az Amazon, külön erre a célra kialakított , az előadókat alfabetikus sorrendben tartalmazó oldaláról lesznek elérhetőek.

Az előadói áruházak előnye, a „hagyományos” Amazon előadói oldalakhoz képest elsősorban a különböző speciális tartalmakban, (pl. video) illetve vásárlási opciókban (előrendelés) rejlik majd.

A 360 fokos üzleti modellekről többen, többször is elmondták, hogy a jövő zeneterjesztésének mintáját jelentik. Ezért kísérte kiemelt figyelem amikor a Live Nation sorra írta alá ilyen jellegű megállapodásait napjaink legnagyobb sztárjaival.

Most, 2008 novemberére azonban nagyon változott a helyzet. A Live Nation 360 fokos megállapodásai, a jelenlegi pénzügyi, és a várható gazdasági világválság miatt inkább tűnnek rendkívül kockázatos befektetésnek, művészekbe, mint a zeneipart forradalmasító üzleti modellnek. A korábban olyannyira elzárkózó kiadók közül, a Warner Music új előadói esetében pedig már csak ilyen jellegű szerződéseket hajlandóak kötni! Indoklásuk szerint ugyanis a drasztikusan csökkenő CD eladási volumenek mellett kizárólag ebből mér nem tudnak megélni (mily meglepő fordulat..), s a 360 fojkos modell segítségével flexibilesebben tudják majd kezelni az zenei tartalmak kezelését, kaér promóciós célokra is.  Meglepő fordulat? Teljes mértékben.

A háttérben meghúzódó indokok azonban még érdekesebbek lehetnek. Az idei év során a CD eladások minden eddiginél nagyobb mértékben süllyedtek, a digitális szintér nem növekszik olyan ütemben, mint amilyen ütemben azt mindenki -többek között a kiadók is- várták, remélték. S mindezt mintegy tetézve a digitális üzleti modellek közül egyre inkább azok hódítanak, ahol a tartalomért nem a hallgató/vásárló fizet, hanem a hirdetők, vagy a zenét, mint tartalmat felhasználó szolgáltató.   

A különböző zenei szolgáltatásokkal kapcsolatos piackutatások során az ügyfelek az előfizetéses modellekkel kapcsolatban rendre a hordozhatóság, a CD-re való kiírhatóság, valamint  a zenék előfizetés utáni tulajdonlása szerepelt a potenciális előfizetői kívánságlisták első helyein.  

Az előfizetéses modellek esetében üzleti alapnak tekintett DRM védelem természetesen ezt (sem) tette lehetővé, ugyanakkor maga a fogyasztói vágy, üzleti modellre gyakorolt hatása is kétségesnek tűnt.  

Mindezt, a legküzdhetetlennek vélt akadályt próbálja meg átugrani a napokban  nagy Britanniában elindult  Datz  Music Lounge szolgáltatás, amely havi 99 fontos díjért vehetnek igénybe a leglelkesebb zenerajongók, s amelyben a dalok MP3 formátumban tölthetőek le, és az előfizetés lejárta után is megtarthatóak a dalok.

1. Messze nem teljes a kínálat. Csak két major- az EMI és a Warner Music- valamint egy nagy független kiadó, a The Orchard tartalmai érhetőek el a szolgáltatásban.
2. A legfrissebb, legropogósabb slágerek csak majd késleltetve, az induláskor pedig egyáltalán nem lesznek elérhetőek.

Ugyanakkor a szolgáltatás zeneterjesztésben betöltött szerepéről maga a zenei szakma is rendkívül megosztott. Többek szerint a szolgáltatás a zenét rendkívül módon leértékeli, miközben tényé s való, a felhasználók számára sosem látott szsabadságot biztosít.   

Külön kell szót ejteni az árról: a 99 fontos éves díj alapjában véve nem drága, de olcsónak sem mondható, a katalógus méretével összevetve ugyanakkor egyértelműen drágának tűnik. És egy pillanatig se legyen kétségünk afelől, hogy ez az a felár, amit a tartalomtulajdonosok a teljes szabadságért cserébe kérnek az előfizetőktől.

A szolgáltatás üzenet is rossz, hiszen azt sugallja, mindenki töltsön le annyit, amennyit csak tud, amilyen hamar. A megoldás pedig biztosan nem  ez, hanem a különböző zenei csomagok értelmes egymásra építése, az alapvető elvártások támogatásával.  

A zene és a zenei klipek közel 30 éve, az MTV indulása óta járják közös útjukat, kéz a kézben. Az internet megjelenéséig ez az út, fénylő és világos volt. Az internet és a fájlmegosztók elterjedésével,  a sávszélesség növekedésével, és az audio mellett a mozgókép tartalmak fokozatos megjelenésével, majd pedig a user generated tartalmak és a videomegosztó siteok berobbanásával a köztudatba, a zene és a zenei videoklipek újból egymás mellé kerültek a kiadói világban, csak éppen a problémás, nehezen monetizálható eseteket tartalmazó polcra.

S ezen a ponton lehet(ett) azt kijelenteni, hogy a zenei videoklipek (és a tartalom tulajdonosai, a kiadók) igen, a zenéhez kapcsolódó tartalmakat gyártó médiacégek (pl. A Viacom) viszont nem tudták monetizálni a videotartalmakban rejlő lehetőségeket. S többek között ennek is köszönhetően a zeneipari konferenciákon a Youtube-t , mint a tökéletes és követendő példát emlegetik, miközben az anno a zenei videoklipek megjelenésében kulcsszerepet játszó MTV, és tulajdonosa a Viacom világszerte nehézségekkel küzd,küzdött.

Ennek a közvetett beismerése a napokban elindult MTV Music videoportál, ahol közel 16000 videoklip érhető el, a legfrissebb slágerektől, az MTV indulásával egy időben megjelent klasszikus klipeken (pl. Michael Jackson thriller) át, az exkluzív MTV videotartalmakig.

A portál elindulása több tekintetben is korszakos jelentőségű (lehet). Egyrészt a jelenleg is perrel fenyegető Viacom-Yotube háborúnak egy új, teljesen más karakterisztikájú vonulatát nyitja, nyithatja meg. Másrészt- s ez talán az előzőnél is fontosabb- a Youtube által valamivel több, mint két éve bejelentett cél, mely szerint minden zenei videot elérhetővé kívánnak tenni eleddig nem sikerült (többek között a Viacom ellenállása miatt is), s ebben a tekintetben az MTV oldala már most, az induláskor is komoly vetélytársa a Google videomegosztójának. Harmadsorban pedig  az NBC alapjában véve TV soroztatokra koncentráló videportálja után ezzel együtt szép lassan kijelenthető, hogy a videomegosztó portálok szerepét egyre inkább a kevesebb, de minőségi tartalmakat kínáló, maguk a médiatulajdonosok által üzemeltetett videportálok kezdik átvenni.

A kiadók bevételnövelési lehetőség keresésének úgy tűnik nincsen határa. Mint sok más, a digitális zene forradalmasítására vonatkozó kísérletben, itt is a Universal és Doug Morris játssza a főszerepet.

A piacvezető hanglemezkiadó a Dell-el együttműködve az újonnan vásárolt Dell számítógépeken jelenik meg zenéivel. No nem az egész Universal katalógussal azonban, hanem csak tematikusalistákkal. (tulajdonképpen playlistekkel) Minden egyes playlist 50 dalból áll, és 25 dollár felárért cserébe találja meg a PC vásárló a megvásárolt gépen a  DRM mentes, korlátlanul mozgatható dalokat.

Maga a konstrukció érdekes és figyelemreméltó ötlet, hiszen a jelenlegi digitális zeneterjesztés legnagyobb problémája az, hogy nincsenek kidolgozva és felépítve az egyszerű, pay per track modellen felül, alternatív legális zeneterjesztési modellek. Ilyen és ehhez hasonló új. Árukapcsolásra alapuló modellekből egyre többre lesz/lenen szükség a közeljövőben.

Ugyanakkor a konkrét ajánlat sikertelensége már most kódolva van, hiszen a fogyasztóknak a legalapvetőbb elvárásuk, hogy minél szélesebb repertoárból szabadon válogathassanak, s ezt ez az ajánlat csúnyán és egyértelműen megsérti.