Az online rádiók üzleti modellje, ugyan lényegesen fenntarthatóbb, mint a streaming szolgáltatásoké, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének érdekes, nehezen megmagyarázható  elemek a  jutalékmodellekben. Abban a jutalék modellben, amely a Pandora már-már harcias fellépése következtében olyan, amilyen, eredetileg még drámaibb változásokat okozott volna.

Miről is van tulajdonképpen szó akkor, amikor jutalékmodellről beszélgetünk. A hagyományos, azaz földi sugárzású rádiók esetében a DMCA, azaz a Digital Millenium Copryright Act értelmében nem kötelesek a hallgatottsági adatokon alapuló jogdíjat fizetni, csak ún. publishing royaltyt ami egy egyszeri , a bevételektől és a hallgatottságtól független díj.

Az internetes rádiókkal kapcsolatban ugyanakkor ugyanez a dokumentum kimondta, hogy a hallgatottsági adatok alapján kötelesek jutalékot fizetni. Később ezt két további dokumentum finomította,pontosította. Az egyik értelmében minden adó legalább évi 500 dollárt köteles fizetni, a másik pedig egyértelműen a bevételekhez kötötte jogdíjfizetési kötelezettséget.

Ennek az eltérő szabályozásnak a következménye az például, hogy egy 274 millió dolláros éves bevételű internetes rádió (a pandora) 117 millió dollár jogdíjat fizet, míg egy 2.7 millárd dollár árbevételű földi sugárzású rádióadó 205 millió dollárt.

Ez a helyzet nyilván nagyon sok tekintetben igazságtalan, s bár a jelen állapotok szerint fenntartható – üzletileg- a versenyképességét így is rontja az internetes rádióadóknak. Nem meglepő tehát, hogy az internetes rádióadók piacvezetője, a Pandora és vezetője Tim Westergren minden létező fórumon, így legutóbbi szenátusi meghallgatásán is kikelt ezek ellen az aránytalanságok ellen. Érdekes módon, nincsen egyedül ezzel. A kiadók- melyek anno a 80-as években a földi sugárzású rádióadók legfontosabb partnerei voltak és tulajdonképpen akiknek ezt a fajta előnyös megítélést a földi sugárzású rádióadók köszönhetik-  bevételek csökkenésével párhuzamosan maguk is egyre inkább azt az álláspontot képviselik, hogy egyenlő módon kellene a földi sugárzású és a nem hagyományos rádiókat értékelni jogdíjfizetési szempontból. Az ő elképzeléseik szerint természetesen oly módon, hogy a hagyományos rádiók is a bevételeikkel arányos- azaz a jelenleginél drasztikusan magasabb- jogdíjat fizetnének. Ez persze az internetes rádiók számára nem jelentene megoldást, ugyanakkor a hagyományos rádiók egyre gyengülő üzleti modelljét egészen drasztikus mértékben rontaná.

A digitális zene, hogyha a klasszikus besorolást nézzük, gyakorlatilag az elektronikus kereskedelem egyik, igaz egyre inkább specializálódott formája. Ha innen nézzük, abszolút nem meglepő, hogy a saját kereskedelmi tevékenységét mind jobban online felé terelő Tesco a digitális javak forgalmazásába is egyre aktívabban vesz részt .(lásd tesco download store)  

Az, hogy a kereskedelmi óriás digitális javakat, azon belül is zenét forgalmazzon,  logikus döntés volt, hiszen az áruházaiban már eleve forgalmazott CD-ket, meg voltak a kapcsolatai a kiadókkal. Maga a zenei tartalom pedig a legnépszerűbb tartalmak közé sorolható.

A feladat ennek ellenére jóval komplikáltabb, mint mondjuk egy online kereskedelmi cég (pl az Amazon esetében, hiszen a meglevő fogyasztói kapcsolatok tisztán  fizikaiak, nem az interneten szövődtek. Digitális javak értékesítésénél tehát a Tesco feladat gyakorlatilag kettős lenne? Egyrészt  platformváltásra kellene ösztönöznie vásárlóit, másrészt pedig meg kellene velük értetni, miért is jó a digitális tartalmakért fizetni. E kettő párhuzamosan felettébb nehéz feladat, így itt jön, jöhet képbe az akvizíció.

Az alany pedig az angol piac egyik , ha nem a legérdekesebb szereplője, a We7.

Mindennek ellenére az elmúlt szűk két év nem volt túlzottan sikeres a we7 számára. Hiába az egyedi funkcionális ajánlat, hiba a masszív 11 millió dalos katalógus, a nagy multinacionális szereplők, mint a Spotify vagy éppen a Deezer hatalmas erőfeszítéseket tettek az angol piac meghódítása érdekében, s ennek a we 7 esett áldozatául.

A Tesco számára a streaming szolgáltató a jövőbeni digitális stratégia fontos részét képezi, képezheti. A hagyományos kereskedelmi árucikkek fogyasztói egyből a prémium digitális javak vásárlására bírni nem egyszerű feladat. Köztes megoldásnak ugyanakkor tökéletesen megteszi egy ingyenes, jó minőségű szolgáltatás. A Tesco egy ilyen szolgáltatást  gyorsan és egyszerűen integrálhat már létező hűségprogramjaival, amivel két legyet üthet egy csapásra. Természetesen a megállapodás részét képező technológia tudás alapja tud lenni, jövőbeni, más tartalmak terjesztését elősegítő megoldások kifejlesztésére is. Mindezért 11 millió font abszolút nem tűnik soknak, úgyhogy a tesco igen jó üzletet kötött. Innentől kezdve pedig már minden rajta múlik…

 Az elmúlt 2-3 évben a social rádió fogalma egybe fonódott a Pandoraval, ami teljesen érhető és megérdemelt cím, hiszen a kaliforniai szolgáltató az elmúlt években egy igazi diadalmenetnek nevezhető növekedési pályán volt, mind a használat, mind a népszerűség tekintetében. A tiszteletet mindenképpen megérdemli egy olyan szolgáltatás, amely a napjainkra a földi sugárzású rádióadókkal összemérhető hallgatottságú.

Az on demand rádió piacra való belépés ugyanakkor jóval könnyebb, mint a streaming piacra, így várható (volt), hogy előbb vagy utóbb újabb szereplők követik a Pandorát. Ha a szikár tényeket nézzük, nem történt más, mint ez a Songza piacra lépésével. ez pedig önmagában véve nem indokolná azt a fajta, már-már pánikszerű eladási hullámot, amit a Songza iPad alkalmazásának megjelenése és sikere okozott.

A helyzetértékelést azt gondolom ketté kell választani. Egyrészt érdemes és érdekes átgondolni, mi is áll a Songza sikerének hátterében. Másrészt a kezdődő hypeot némileg háttérbe tolva nem árt átgondolni, üzletileg ugyanarról beszélünk-e a két szolgáltatás esetében.  

Ami az elsőt illeti. A Songza sikere alapvetően két tényezőnek köszönhető. Az egyik, hogy a Pandoraval ellentétben a hallgatnivalót nem előadó alapján, hanem egy beépített algoritmus alapján, az adott napszaknak, napnak, évszaknak megfelelően maga a rendszer ajánlja fel. A hatalmas zenei kollekciókhoz való hozzáférés tehát itt is megvan, az előre létrehozott playlistek legalább olyan jól működnek, mint a Pandora által létrehozott metaadat-háló. A  zenei tartalmakhoz való  hozzáférés ugyanakkor  azonban  sokkal kevésbé szabad, mint a Pandora esetében, amit egyelőre úgy tűnik kedvelnek a zenerajongók. A másik a nagyon erős mobilfókusz.  A Songza ma már alapvetően a mobil telefonokon és egyéb mobileszközökön való tartalomfogyasztásra készülve épült, és ez láthatóan az előnyére válik.

A Songza tehát szép és jó, igazi üde színfolt a digitális zenei piacon. Ez azonban nem kell és nem is jelenti azt, hogy a klasszikus értelemben vett game changer szolgáltatásról van szó.   Ha jobban belegondolunk, teljesen más hirdetési bevételekért küzd például a Pandora és másokért  a Songza. Előbbi esetében alapvetően  a rádiós hirdetési bevételekért harcol, míg utóbbi teljesen más piacon, a weben elköltött hirdetési dollárok egy részéért harcol.

Végül, de nem  utolsó sorban érdemes egy pillantást vetni a felhasználószámokra..A Songza, az impresszív startnak köszönhetően eljutott egy millió felhasználóig..A Pandora jelenleg több,mint 50 millió felhasználóval rendelkezik…

Az, hogy a Songza sikere ennyire erőteljesen hatott a Pandora részvények árfolyamára, sokkal inkább tükrözi a bizalmatlanságot a kaliforniai céggel szemben, mint az új vetélytársa erősségét! Amennyiben a Pandora meg tudja győzni a befektetőket üzleti modelljének fenntarthatóságáről, úgy a vetélytársak megjelenése is sokkal kevésbé befolyásoljamajd a részvények árfolyamát.

2012-t, mint a Spotify és a Pandora harcának évét harangoztuk be, s az első, lassan elmúló félév alapján nem is kellett csalódnunk. A Spotify komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az alapvetően streaming funkcionalitásra épülő core funkcionalitást minél inkább bővítse a Pandorahoz hasonló on demand social radio funkcionalitás irányába. Még tavaly év végén jelent meg maga a rádió funkcionalitás a szolgáltatásban, aztán ez év májusában jelentek meg az első hírek arról, hogy a funkcionalitást tovább finomítva egy valóban a Pandora funkcionalitáshoz nagyon közeli  rádió szolgáltatás megjelenése várható.

A májusi hírek igaznak bizonyultak, a svéd cég  bejelentette, hogy iPhonera és iPadre optimalizált speciális rádió szolgáltatással jelenik meg. Az alapot értelemszerűen a 16 millió dalból álló, az alapszolgáltatást is kiszolgáló zenei bázis lesz majd.

Funkcionális szinten az eddigiekhez hasonlóan lehetőség lesz előadó, album vagy éppen playlist alapú rádiót létrehozni. Újdonság lesz azonban, hogy a Pandora esetében megismert és napjainkra már gyakorlatilag szabvánnyá váló tetszik/nem tetszik funkciók is helyet kapnak majd a mobil verziókban. Ugyancsak érdekes és izgalmas, a Pandoranál jóval bővebb funkcionalitásra alapozó megoldás, hogy a rádióban hallgatott dalokat el is lehet majd menteni, egy külön playlistbe.

A Pandora igazi kihívásához természetesen üzleti modell váltásra /módosításra is szükség van, hiszen a Pandora alapvetően ingyenes, bár limitált szolgáltatást biztosít. A Spotify eddig csak a prémium előfizetők számára engedte meg, hogy a szolgáltatást mobil telefonon vagy éppen iPaden használják. Mostantól ez megváltozik, 30 napos trial időszak keretében a nem prémium előfizetők is igénybe vehetik , kipróbálhatják a mobil rádió adta élményeket.

A lépéssel párhuzamosan a svéd cég masszívan erősített az ingyenes verziót elérők számára szóló reklámokban megjelenő cégek számán is, azaz vélelmezhetően jelentősen növelni tudta hirdetési bevételeit.  Olyan cégek csatlakoztak ugyanis a hirdetők táborához, mint McDonalds, Macy’s, Chevrolet, Taco Bell, Red Bull, Verizon Wireless, Warner Bros., Durex, Heineken, Red Stag, Jim Beam  vagy éppen Lipton Ice Tea.

A siker ugyanakkor nem a hirdetők számán fog múlni. Az on demand, social rádiók esetében a kulcs a sikerhez ugyanis az ajánló algoritmus, azaz, hogy egy adott előadóhoz vagy bármilyen más metaadathoz kapcsolódóan mennyire jó minőségű, mennyire változatos zenefolyamot képes előállítani. Ebben pedig egyáltalán nem biztos, hogy a Spotify győztes tud majd lenni…

A felhő alapú szolgáltatások a tavalyi év egyik legnagyobb slágertémáját jelentették a digitális zenei bloggerek, szakértők körében, méghogyha azóta a lelkesedés jelentősen csökkent is irántuk.  A Google és az Apple versenyfutását láttuk térben és időben, hogy aztán meglepetésszeren az Amazon szakítsa át a képzeletbeli célszalagot elsőként. Vagy mégsem. A szolgáltatások sorozatos megjelenésével párhuzamosan ugyanis arra is fény derült, hogy szolgáltatásonként más és más az üzleti és funkcionális modell, és alapvetően ez vezetett oda, hogy bizonyos szolgáltatások hamar, mások később tudtak csak elindulni.

A funkcionális különbség ugyanakkor jelentős. Míg a hamarabb elindult Amazon esetében a felhasználóknak fizikailag is fel kell ölteniük azokat a zeneszámokat, melyeket a felhőben tárolni és más eszközökön meghallgatni szeretnének, addig az Apple esetében erre nincsen szükség, ami lényeges előny az utóbbi számára!

Ezért is, meg a kiadók felől érkező nyomás hatására (a kiadók az Amazon megoldását nem ismerik el jogszerűnek, s így komoly pereket helyeztek kilátásba, bár a jelek szerint a fizikai feltöltés számukra is elfogadható, köztes megoldás volt ) az Amazon már tavaly megkezdte a tárgyalásokat mind a 4 nagy major kiadóval.

 A legfrissebb hírek szerint a tárgyalások az Applehöz hasonlóan hosszú ideig tartottak, de napjainkra már eredményre vezettek a Universal, az Emi valamint a Sony esetében, a Warnerrel pedig igen előrehaladott fázisban vannak.

Egyelőre a hírek arról nem szólnak, mit is eredményezhet majd a kiadói megállapodások megléte a szolgáltatása funkcionalitást illetően. A legvalószínűbb, hogy az iCloud és az iTunes Match esetében megismert, feltöltést nem igénylő, a zenei tartalmakat felismerő megoldás bevezetését láthatjuk majd.

Visszagondolva a tavaly tavaszi eseményekre és versenyre, hosszú távon egyértelműnek tűnik, hogy a verseny győztese az Apple, legalábbis ami a funkcionalitást illeti…

A streaming szolgáltatások üzleti modelljének nehézségei szinte minden a zeneiparban dolgozó szakember számára ismertek. Alapvető korlátot jelentenek a streaming cégek növekedését illetően, hiszen nagyon leegyszerűsítve  a forgalom /használat növekedésével egyre nagyobb és nagyobb tartalomdíjakat kénytelen fizetni, ilyen vagy olyan formában.

Mindeközben a tartalmak készítői- különösen a nevesebb előadók- az előadók minden alkalmat megragadnak az ilyen szolgáltatások elleni fellépésre. Ami néha tatalmaik visszatartásában csúcsosodik ki.  Az üzleti modell tehát jelenleg sem a szolgáltatók, sem a tartalomkészítők számára nem megfelelő, a tartalomkészítőket képviselő kiadók számára ugyanakkor igen, hiszen ők így, ezen keretek között látják védve maguk és  előadóik tartalmait…

Ezt a nehezen tartható állapotot szeretné megváltoztatni az Rdio, amely szeretné a szolgáltatásában elérhető előadókat arra ösztönözni, hogy új előfizetőket hozzanak a szolgáltatásba. (A hírek új előfizetőnkénti, egyszeri 10 dolláros jutalékról szólnak..)

Az elképzelés ötletes, hiszen nem sérteni az előadók kiadókkal érvényben levő szerződéseit, azok megmaradnának ugyanabban a formában, mint eddig, azaz a kiadók és az előadók érdekei sem sérülnek, sőt…

A modell működőképessége ugyanakkor üzletileg erősen megkérdőjelezhető. Ez a fajta jutalékrendszer elsősorban a kisebb, kevésbé ismert együttesek számára lehet érdekes megoldás, akik 500, esetleg 1000 új előfizetővel komoly bevételekre tehetnek szert. Ahhoz ugyanakkor, hogy m,aga az üzleti megoldás népszerű legyen és az Rdio számára és komoly bevételeket biztosítson arra lenne szükség , hogy minél nagyobb nevek, minél népszerűbb előadók válasszák ezt a lehetőséget.

 Azt, hogy az Rdio  megoldás pusztán csak marketing fogás, annak érdekében, hogy ezáltal emelje ki magát pl. a Spotify mellől vagy valóban egy hosszútávú stratégia része a közeljövőben kiderül. Amennyiben csupán marketing ötlet,  de sikeresek lesznek, még úgy is előfordulhat, hogy egy hosszú és nagyon komoly változást indítottak el...

A Deezer, a Sptofytól drasztikusan eltérő megközelítését és stratégiáját korábbi bejegyzésünkben részletesen elemeztük. A francia cég, ellentétben a svéd vetélytársával és sokan másokkal, az európai piacokon való megjelenés után nem a tengerentúli piacokat vette célba, sőt közép távon sem szerepel a céljai között a tengerentúli piacokon való megjelenés.

Az elsőre már-már öngyilkosnak tűnő stratégia a gyakorlatban ésszerű. Az amerikai piacra való belépés egyrészt rendkívül komplikált (lásd Spotify), másrészt magának az amerikai piacnak a dinamikája teljesen más, mint bármely európainak. Végül, de nem utolsó sorban a legtöbb szakértői előrejelzés szerint az elkövetkezendő 5 évben igazán drasztikus növekedés a digitális zenében a fejletlenebb piacokon várható, míg a fejlettebb piacokon tartós, de kisebb mértékű növekedés várható.

A világméretű terjeszkedés következő lépéseként a francia cég a napokban jelentette be, hogy Dél és Közép-Amerikában, összesen 35 újabb országban válik elérhetővé szolgáltatása. (Érdekes módon Brazíliában ugyanakkor például nem. )

A Latin amerikai országok részére kialakított árazás a következő lesz:

Felfedező csomag: Az előadó alapú rádiókat ingyenesen lehet PC-ről vagy más számítógépről hallgatni, míg a teljes zenei adatbázisból 30 másodperces részletek hallgathatóak meg.

Ingyenes kipróbálás: 15 napon keresztül lehetőség van a teljes funkcionalitás kipróbálására.  

Prémium csomag: kb. 3.5 dolláros áron korlátlan streaminget biztosít, egy számítógépre.

Prémium+ csomag: 7 dolláros áron a korlátlan streaming a számítógépeken felül mobil telefonon vagy tableten is elérhető.

Amit feltétlenül figyelemreméltó, az az árazás. A bevettnek mondható szokás korlátlan streaming szolgáltatások esetében a 10 dollár/euró körüli ár. A Deezer- nyilvánvalóan a lokális piac sajátosságait is figyelembe véve ennél jóval olcsóbban kínálja szolgáltatását a latin-amerikai zenekedvelőknek!

A Facebook tőzsde megjelenését sokan az évtized legnagyobb csalódásának tartják. Sikeresnek biztos nem sikeres, ennek ellenére nem feltétlenül annyira tragikus, mint ahogyan azt sokan gondolják. Egy dolog viszont tény: a Facebook tőzsdei szereplése- jelen esetben negatív tőzsdei szereplése- komoly hatással van/lesz a szektor szereplőire, illetve részvényeik teljesítményére. Hovatovább, a Facebook tőzsdei szereplésre befolyással lehet a tőzsdére lépést fontolgató cégek egész sorára.

Tőzsdére lépést fontolgató cégekből márpedig jópár van, s közülük nem egy a szórakoztatóiparban tevékenykedik. Közelmúltbeli a Vevo-val foglakozó bejegyzésünkben már említettük, hogy a prémium zenei videóklip szolgáltatás számára 2013-tól több, lehetséges út is elképzelhető, s ezek közül az egyik az önálló lét, tőzsdei bevezetéssel megerősítve. (tőkésítve) A Vevo mindennel rendelkezik, ami egy sikeres tőzsdei bevezetéshez szükséges lehet. Brutálisan növekvő felhasználószám, nyereséges működés, egy valamivel nem: egy eleddig ismeretlen üzleti modellre fogékony tőzsdei hangulattal. Ez az, ami a Facebook tőzsdei kudarcának és az azt körülvevő problémáknak a következménye. A hatás előreláthatólag hosszútávú lesz,a tőzsde és a befektetők természetből fakadóan. A Facebook ugyanis hosszútávon is referencia cég lesz a tőzsdére lépő cégek számára, azaz őket is social media cégeknek vagy ahhoz nagyon hasonló cégeknek tekintenek majd, melyre pedig a Facebook értékelése, a már adott értékítélet lesz a mérvadó. Ez pedig, ne szépítsük egyenlő a bukással.

A valóság persze ennél összetettebb képet mutat. Szemben a Facebookal, vagy éppen a Linkedinnel, a Vevo ugyanis tartalom alapú cég, azaz költségeinek túlnyomó része tartalom jellegű költség, így ez az, ami a leginkább meghatározza jövedelmezőségét. S ez- azaz a magas tartalomköltségek- azok,melyeket a befektetők  rendkívül szigorúan ítélnek meg.  (lásd Pandora) Ezt ellensúlyozza a tartalom exkluzivitása, minősége valamint a videóklipek újkori reneszánsza, amely gyakorlatilag a 21.század MTV-jévé tette a Vevot. Befektetői szemmel nézve viszont ezek puha, nehezen számszerűsíthető adatok, így egy közlejövőben megvalósuló tőzsdei bevezetés esetén jó eséllyel győzedelmeskedne a social media  kategorizálás és a magas tartalomköltségektől való félelem.

A Spotify helyzete sok tekintetben más, egyértelműbb, mint a Vevoé.  Egyértelműbb, hiszen a svéd cég a Facebook stratégiai partnere, a közösségi oldal egyik zenei szolgáltatója, növekedése az elmúlt 6-9 hónapban pedig szinte kizárólag a Facebooknak köszönhető. A social media beskatulyázás ellen tehát nagyon védekezni sem lehetne. Daniek Ek cége számára ezen felül megoldandó probléma, hogy az előadók meggyőzése, hogy a Spotifyon való megjelenés valóban megéri, minden művész számára.  

A svéd cég számára a tőzsdére lépés jóval kevésbé égető kérdés, mint a Vevo számára. Daniek Ek-ék újabb és újabb befektetési körök indításával fedezni tudják a működési költségeket és a terjeszkedést is, így nincsen égető szükségül a gyors tőzsdére lépésre. A Vevo esetében ugyanakkor  hónapokon belül döntés kell hozni arról, hogy a cég további működését illetve terjeszkedését a tulajdonosok, esetleg egy stratégiai partner vagy új tulajdonos(ok) vagy a tőzsdére lépés révén biztosítják majd.

Ahogy közeledik 2013, úgy várható egyre több és több hír a Vevoval kapcsolatban, a jelek legalább is erre utalnak, nagyon határozottan és mindebben erős üzleti logika és érdekes is felfedezhetőek. 2012 december 31-én ugyanis lejár a vevo és a Youtube közötti szindikátusi megállapodás, melynek értelmében a Google a bevételek 30%-ért cserében elvégzi a szolgáltatás technológiai kiszolgálását.

A technológia szorítás tehát nagyobb a Vevon, mint az üzleti és a hírek szerint ezzel tisztában is van,mind a Universal és a Sony által alapított, roppant sikeres prémium videómegosztó, mind a Google, mind a leggyakrabban emlegetett vásárló, a Facebook.  A hírek szerint a közelmúltban mind a közösségi web-oldal menedzsmentje, mind a Google menedzsmentje találkozott és egyeztettek a lehetséges megoldásokról.

Az egyik lehetséges megoldás, hogy mind a Google, mind a Facebook jelentős, de egyenlő nagyságú részesedést vásárolt a cégben.  Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy az első (Youtube) a harmadik (vevo)és a negyedik (Facebook) videómegosztó szolgáltatás gyakorlatilag közös ellenőrzés alatt lenne. Ez pedig mind hirdetési értelemben, mind a költségek megosztása, mind a kiadókkal való kapcsolattartás szempontjából roppant előnyös lenne, lehetne.

A Vevo számára abszolút reális opció a tőzsdére menetel, ennek szellemében –bár nem csupán a tőzsdére menetel  megvizsgálására-  bérelték fel a Allen & Co. befektetési bankot, a lehetőségek feltérképezésére.   Kevéssé valószínű lehetőség, de lehetőség, hogy a teljes céget értékesítsék,akár a Google, akár a Facebok, akár valaki más számára.

Miért is van szüksége a Vevonak ezen lehetőségek mérlegelésére? Az egyértelmű technikai okokon felül, elsősorban a további terjeszkedés érdekében. A terjeszkedés jelent egyrészt platformokon való terjeszkedést, másrészt pedig földrajzi terjeszkedést.

A két nagy médiacég számára azonban jóval nagyobb a tét. a Google számára a Vevo az eleddig egyetlen sikere szórakoztatóipari projekt  (talán pont azért, mert minimális volt benne a Google szerepe) így a jövőben Google play sikerek egyik legfontosabb lába kellene, hogy legyen.   A Facebook számára pedig azt univerzális platform felé való elmozdulás roppant fontos elem lenne a Vevo.