Az Apple-el kapcsolatos legfontosabb kérdés nem is alapvetően titkos, de olyannyira várt zenei projektjük, hanem magának a cégnek a sorsa, immáron Steve Jobs nélkül, kérdés persze meddig.

A nyáron szárnyra kapott információkhoz képest a mostani hírek arról szólnak, hogy a cég az iTunes és a Safari integrálását tervezi, elsősorban a böngésző érdekében. Amíg ugyanis az iTunes abszolút piacvezető – az Egyesült Államokban még a zenelejátszó piacon is- addig a safari a böngésző piacon rendkívül gyengén teljesít.

 Steve Jobs ismét elhagyja az Apple-t, derült ki a hét elején egy az Apple alkalmazottainak küldött leveléből. Kérdés, hogy mennyi ideig lesz távol, mennyire folyik majd bele a stratégiai döntésekbe és persze az is, mennyire viseli ez majd meg- ha megviseli egyáltalán- a Cupertino-i céget.

A legvalószínűbb válasz az, hogy a cég már sosem lenne az ismét az, ami vele volt.  Ez látszott legutóbb is, amikor Jobs-nem betegsége miatt- ott hagyta a céget. Az Apple összeomlása pedig az iTunes összeomlását is megával hozná, azaz a világ legnagyobb zeneáruházának a sorsa fordulna meg, s fosztaná meg ezzel zenekarok ezreit a digitális bevételektől.

A videótartalmak szerepe a digitális zenében az elmúlt években nőttön nőtt, és ez 2011-ben sem lesz másképpen. Sőt! 2011-ben legnagyobb valószínűség szeriot a zenei portálok is a vidótartalmak felé mozdulnak el, s a videómegosztók is folytatják az elmozdulást a minél több szöveges tartalom felé. A tét nagy, így már az év elején lépésre szánta le magát a Vevo és tulajdonosa a Google.

2010 a vártnál jóval eseménytelenebb év volt a digitális zenében. 2009 végén azt hittük, 2010 egyértelműen a streaming szolgáltatások térnyeréséről fog szólni. Nem szólt, sokkal inkább szólt a szolgáltatók és a tartalomtulajdonosok küzdelméről.

1. Az előfizetéses szolgáltatások teret nyernek, de veszteségesek maradnak

2010 minden eddiginél élesebben bizonyította, hogy a streaming szolgáltatások a jelenlegi feltételek mellett nem képesek rentábilisan működni.   2011 két kérdésre is választ kell majd adjon. Az egyik az, hogy továbbra is meglesznek-e azok a befektetők- legyenek azok stratégiai befektetők vagy pénzügyiek- akik a szolgáltatások veszteségeit finanszírozzák. A másik pedig az, hogy az egyre több platformon elérhető szolgáltatások között megindul-e konszolidáció. Belépnek-e a piacra valóban azok a szereplők, akik 2010 végén ezt pedzegették. Ha igen, akkor egy a 2008-ashoz hasonlóan fragmentált, de alapvetően nem jól működő piaccal fogjuk magunkat ismételten szembe találni?

2. Hódít a közösségi média az előadók között

2010 végén a Billboard jóvoltából elérhetőek lettek az első olyan slágerlisták, melyek az egyes együttesek, előadók közösségi médiában meglevő népszerűségén alapulnak.

3. A zenei videók folytatják reneszánszukat

Ennek a hatalmas felvevő piacnak (is) hála, újból és ismét megéri videóklipet gyártani. 2010 a zenetévék újjászületésének az éve volt, 2011-ben pedig a zenei videók fognak maguknak minden eddiginél nagyobb szerepet kihasítani a zenei tartalompiacból. Olyannyira, hogy 2011 lesz az év, amikor a zenei videók fogják az alapot jelenteni a zenei portálok számára, felváltva a szöveges tartalmakat.    

4. Nem tör be a piacokra a Ping, az Apple közösségi zenei szolgáltatása

 

5. Eldől a Spotify sorsa

A Spotify problémája kettős. Egyrészt látható, hogy a kis piacokon valóban megbízhatóan és rentábilisan tud működni. A nagyobb piacokon, mint például az angol ugyanakkor már az Európára érvényes szerződései alapján sem garantált a megtérülés, sőt inkább veszteségekről beszélhetünk. Az amerikai piacra olyan feltételek mellett tudna csak belépni, melyeket nem vállal, így  úgy tűnik megmarad, kis ,európai zenei start-upnak. Úgy tűnik, az üzleti modell ez esteben sem működik nagy számú előfizetőnél.

2010 az előző évekhez képest egyszerre volt eseménytelenebb és eseménydúsabb is a digitális zenében. Eseménydúsabb sajnos alapvetően a meg nem valósult, de tervezett és nagy horderejű szolgáltatásokban volt, eseménytelenebb pedig az innovációban, a sikeres termékekben no és nem utolsósorban a növekedésben, sajnos. Nézzük hét, mi is folt az a 10 esemény, trend, amiről 2010 emlékezetes lesz:

1. A zenei iparág helyzete

Minden évben felmerülő kérdés, hogy a zeneipar valójában növekszik vagy csökken. A CD eladások csökkennek, efelől senkinek nincsen kétsége, ugyanakkor a kapcsolódó területek (pl. a koncertszervezés) növekedése is egyértelmű. Az Egyesült Államokban közel 10%-al növekedtek a digitális eladások,csakúgy, mint az Egyesült Királyságban. Ezek a jó hírek. Rossz hír, hogy világszerte mintegy 24 millióval kevesebben vásároltak zenét. A tanulság? Nem szabad általánosítani! Nem sok értelme van a világ egészére vonatkozó adatokat elemezni, sokkal előrébb visz a fontosabb piacok külön-külön való értékelése. Ha ezt megtesszük azonnal látszik például, hogy a svéd piac az, amely a legjobban teljesít, nem véletlenül. (lásd még Spotify) A teljes zeneipari bevételek több, mint 10%-al nőttek,a digitális bevételek gyakorlatilag megduplázódtak(!!) s ezeknek a duplázódó bevételeknek immáron közel a felét a streaming bevételek adják. A streaming modell tehát valóan működőképes a keresleti oldalon, valóban csökkenti a kalózkodást. Éppen ezért kulcsfontosságú, a zeneipar jövőjét globálisan nézve is, hogy működőképes üzleti modell alakuljon ki. Olyan modell ,amelyben a vezetői piaci szereplők, mint a Last Fm vagy a Spotify nem veszteségesek…        

2. Egyre növekvő nyomás az internetszolgáltatókon

A megoldás nyilván nem ez, ezzel a kiadók is pontosan tisztában vannak és hangsúlyozták is, hogy amit szeretnének az az, hogy minél több és több internetszolgáltató, telekommunikációs cég indítson saját maga legális zeneletöltést, zeneelérést biztosító szolgáltatást. Ezzel alapjában véve nem is lenne semmi probléma, hogyha 2010 pont nem azt bizonyította volna be,  hogy a tartalomtulajdonosok által elképzelt modell és az a modell ,amiért a zenekedvelők valóban hajlandóak lennének fizetni mennyire távol áll egymástól.  A 2009-ben nagy dérrel-dúrral elindított szolgáltatásokról szinte semmit se hallani, 2010-ben pedig az alig egy éves Skysongs a bezárás sorsára jutott. A modell etalonjának tekintett TDC köszöni szépen megvan, de a hangzatos sikerek a dán cég zenei szolgáltatása mellől is elmaradtak.    

3. Erősödő kalózüldözés

Az elmúlt években- szerencsére- az üldözés háttérbe szorult és inkább az értelmes kompromisszumok keresése került előtérbe, 2010 azonban ebben a tekintetben kilóg az őt megelőző évek sorából. A Pirate bay bezárása, a Limeware elleni per sikeres és a szolgáltatás gyakorlatilag bezárást eredményező bírói ítélet, a Rapidshare-re nehezedő egyre nagyobb nyomás mind-mind azt jelzi, hogy a tartalomtulajdonosok továbbra is élni kívánnak ezekkel a lehetőségekkel,azok bizonyítottan negatív PR és kommunikációs hatásai ellenére.

4. A mobil alkalmazások térnyerése

Az iPhone megjelenésével ugyanakkor egy újfajta marketing eszköz is megjelent a zenei marketingesek tárházában, melyet hol ügyesebben, hol kevésbé ügyesebben használtak ki. Az élen a digitális téren amúgy is Universal Music állt, amely saját, standardizált alkalmazásplatformot is kifejlesztett, U-Apps néven.

5. Közösségi, cloud alapú  zenei szolgáltatások

2011 jó eséllyel ugyancsak ezekről a szolgáltatásokról és a kiadókkal való tárgyalásokról fog szólni. A tét nem kicsi. egyes felmérések szerint ugyanis 2015-re mintegy 100 milliós potenciális vásárlóréteggel számolhatnak világszerte. A cloud alapú szolgáltatások esetében pedig a fizetés relatív magas és hosszú távú, havi fizetségekről beszélhetünk. S ezek csupán a közvetlen bevételek. Ezeknél sokkal értékesebb az a folyamatos kapcsolat, amelyben a szolgáltatók lehetnének az ügyfelekkel és azok különböző zenelejátszásra alkalmas eszközeivel.           

6. A streaming modell üzleti ellehetetlenülése

 Ezzel gyakorlatilag egyidőben az Egyesült Államokban, az NPD group és lebonyolított egy hasonló kutatást, mely szerint a streaming és a letöltő szolgáltatások fej-fej melletti állnak a népszerűségi versenyben.

7. A közösségi jelleg erősödése

A közösségi jelleg erősödése az az erő, ami a tisztán cloud alapú szolgáltatásokat is életre hívta, hívja. Az egyre csak erősödő közösségi térben egyre kevésbé van szükségünk saját, merevlemezen tárolt nagy-nagy zenei gyűjteményekre. Egyre jobban szeretnénk ezzel szemben barátaink, ismerőseink zenei tartalmai között bogarászni, meghallgatni azt, ami nekik tetszik. Nem véletlen, hogy a Youtube után a második legtöbb video megtekintést már most is a facebook produkálja. 

8. A Google szerepe

Google és gyermeke a Youtube hirtelen a kiadók kedvence, a követendő jó példa lett. A megállapodás azonban szinte teljes mértékben a kiadói elveknek megfelelő volt – azaz megtekintés alapon kellett a Google-nak fizetnie- üzletileg a Google számára ugyanakkor káros és a Youtube növekedésével szép lassan kockázatos is lett. A megállapodás lejárt, az új alapokra helyezett együttműködés élő példája pedig az a vevo lett, amely egyedi, brandelt megjelenítést biztosít a kiadók és videoklipjeik számára, miközben a nem legális zenei tartalmakat tartalmazó videók üldözését továbbra is vállalta a Google. 

Az internetes marketing lehetőségek, melyek alapvetően a közösségi médián alapulnak mára minden olyan eszközt biztosítanak a tehetségek számára, amire szükségük lehet. CD-re nincsen szükség, a Soundcloud-on, a MySpace-n keresztül a tartalmak is könnyedén terjeszthetőek.

10. A zenei TV-k újjáéledése

A Vevo a weben valamint az iPhone alkalmazása segítségével havi 500 millió videómegtekintést regisztrál. S ami talán ennél is fontosabb: a zenékhez kapcsolódó tartalmak (pl. koncertvideók) fogyasztása is egyre növekszik a portálon. A Vevo tehát sikersztori, amire mind a Google mind a részben tulajdonos kiadók büszkék lehetnek.  

2010 elején azt íruk, hogy az év minden jel szerint a zenei forradalom, azon belül is a streaming szolgáltatások forradalmának éve lesz. Részben valóban az volt, hiszen ezek a tpusú szolgáltaások mam már kihagyhatatlan szerepet játszanak, s nagyobb érdeklődésre tartanak számot, mint bérmelyik egyedi zeneszám letöltő szolgáltatás, tulajdonképpen még az iTunest is beleértve. Ennek ellenére az igaz áttöréstől még nagyon messze vannak, sőt 2010 inkább az üzleti modelljeikben rejlő gyengeségeket mutatta meg.

Mostani ismereteinkkel leginkább azt tippelnánk, hogy 2011 lehet az az év, amikor ha 1 év késéssel is, de valóban lezajlik az a fajta forradalom, amit 2010-re vártunk. De erről majd egy következő postban...

Amikor tavaly a SKY bejelentette, hogy zenei szolgáltatást indít, mindenki örült. Örült, mert azt érezte, egy televízió marketing ereje, meglevő ügyfélkapcsolatai elegendőek lehetnek ahhoz, hogy a szolgáltatást sikerre vihesse. Ugyancsak bizakodásra adott okot, hogy a cég idővel egy több platformú, a televizókészülékeken is igénybevehető szolgáltatást képzelt el.

Mindez pedig egy jóval tágabb és lényegesen jelentősebb problémára világít rá. Napjainkban már szinte teljesen egyöntetű vélemény, mely szerint a zenefogyasztás a streaming felé fog eltolódni teljes mértékben. A streaming szolgáltatások azok ugyanakkor, melyeknek az üzleti modellje a legnehezebben fenntartható, illetve az, amely esetében a kiadók a legszigorúbb feltételeket szeretnék a szerződésekbe foglalni.   

A Spotify-t blogunkban többször is, mint jó példa emlegettük, alapvetően nem a funkcionalitása miatt (bár a nemrégiben véghezvitt fejlesztések funkcionális szempontból is a legmagasabb szintre hozták..) hanem a kiadókkal között, üzletileg is tartható megállapodások miatt. Tettük mindezt abban a hitben, hogy a Spotify egy adott tulajdonosi struktúrával (amiben igen, benne vannak a kiadók is) képes streaming modellt üzemeltetni, immáron évek óta úgy, hogy nem rokkan bele, sok más szolgáltatóval ellentétben.

Mindeközben, az európai előfizetők és használók túlnyomó többségét adó angol leányvállalat 12 millió fontos bevétel mellett, mintegy 16 millió fontos veszteséggel zárta a tavalyi évet. A bevételek nagyobbik része- mintegy 7 millió font- az előfizetésekből folyt be, s csak a kisebbik részt tették ki a hirdetési bevételek. Mindez azt mutatja, hogy a svéd cég és a szolgáltatás jövője szempontjából kulcsfontosságú a felhasználók fizető felhasználóvá konvertálása, mert úgy tűnik, a hirdetők egyelőre nem kedvelik különösebben az ilyen fajta hirdetési lehetőséget.

A streaming szolgáltatások üzemeltetése sosem volt üzletileg egyszerű feladat. A világgazdasági válság előtt indult szolgáltatások esetében gyakorlatilag minden esetben tudni lehetett, hogy a befektetői tőke nagyjából, ennyi időre lehet elegendő, a költségek, illetve a valószínűsíthető veszteségek finanszírozására. S ezek a szolgáltatások voltak azok, melyek a gazdasági válság erősödésével, a szabad hirdetői pénzek drasztikus csökkenésével hamar eltűntek a süllyesztőben.

A földrajzi elhelyezkedést tekintve kijelenthető, hogy a Last.Fm bevételeinek túlnyomó része Európából, ott is elsősorban Nagy-Britanniából származik. Az európai bevételek meghaladják az amerikai bevételeket, így bizony kijelenthető, hogy az amerikai kontinensen az uralkodó on demand rádió a Pandora! Mindez a CBS általi –anno blogunk által is kevéssé értett-felvásárlást is megmagyarázza. Egyértelműen pozitív hír ugyanakkor, hogy éves szinten majdhogynem sikerült megduplázni a bevételeket, ami egy egyértelműen még a masszív növekedés fázisában levő szolgáltatásra utal!

A bevételek strukturáját nézve kijelenthető, hogy a last.Fm, a bevezetett előfizetéses modell ellenére és masszívan a médiabevételektől, s így közvetve a hirdetőktől függ. A hirdetési modell bevezetése meglehetősen agresszív volt (és sokat rontott a startup image-n) , azonban eredményes is, hiszen az előfizetésekből származó bevételeket gyakorlatilag az ötszörösére növelték ezáltal. A hirdetési bevételek mintegy 50%-al nőttek, ami egyrészt bíztató, ugyanakkor nem ért figyelembe venni, hogy a bázis az a 20108-as év, amikor is a világgazdasági válság igazén lekezdett dübörögni. Ennek ellenére egy a online hirdetési piac növekedését messze meghaladó növekedés mindenképpen azt mutatja, hogy meg van a hirdetői érdeklődés a szolgáltatás iránt, a last.Fm pedig rendelkezik azokkal a képességekkel, melyekkel a hirdetőket ki is tudja szolgálni. 

Miből adódnak akkor a veszteségek? Abszolút nem meglepő módon a tartalom és az üzemeltetési költségekből. A tartalmi költségek terén sikerült azokat a szinten tartani, ami a növekvő felhasználói bázist figyelembe véve nem kis eredmény? A legnagyobb előrelépés ugyanakkor az adminisztratív költség terén történt, ahol azokat, 13 millió fontról 3 millió fontra sikerült lecsökkenteni.

Az ősszel amikor a fontosabb zenei blogok először írtak arról, hogy a SONY saját zenei szolgáltatást indítana , a legtöbb szakértő vegyes érzelmekkel fogadta a hírt. Egyrészt a legtöbb készülékgyártó már több, mint 2 éve belépett a tartalompiacra több-kevesebb (de inkább kevesebb) siklerrel. Másrészt a SONY által forgalmazott készülékek széles köre elméletileg jó alapot biztosíthatna egy több platformú (online-mobil-TV) zenei szolgáltatás kivitelezéséhez. Harmadrészt a SONY egyszer már belevetette magát a digitális zenei üzletbe, Connect nevű szolgáltatásával, mely aztán csúfos kudarcot vallva lett kivezetve a piacról.

A cloud alapú szolgáltatások, melyet a Google éls az Apple piacra tervez dobni persze könnyen elképzelhető, hogy ismért zártabbak lesznek.  Ez ugyanakkor már magán a zenei üzleten is túlmutat, és sokkal inkább a két mobil platform az Android és az Apple harcáról szól.  Ebben háborúban új frontot nyitni nem okos dolog, márpedig a SONY most ezt próbálja megtenni.