Free Music!

Közeleg a zeneipar halála

2011. március 06. - Pléh Dániel
A világsajtót így a fontosabb magyar portálokat (például az indexet) is megjárta az alábbi, a zeneipar elmúlt közel negyven évét bemutató ábra. Az ábra sok mindent mutat, benne van a kilencvenes évek CD őrülete és az internet okozta drasztikus visszaesés is. Ugyanakkor az ábra így ebben a formában nem valós, ahogyan arra a Businessinsider elemzése rá is mutat!
 
 
Mi rossz benne:
 
  1. Az ábra figyelmen kívül hagyta az inflációt
  2. Ugyan a világszintű zenefogyasztásról beszél, valójában csak amerikai adatokra alapoz

 

 
A korrigált  semmivel sem kevésbé meghökkentő ábra az alábbi, a belőle levonható következtetések pedig az alábbiak:
 
  1. A zeneipar bevételei 64 %-al maradnak el a 90-es években elért, csúcsbevételektől
  2. Az iparág bevételei, még a vinyl korszakbeli csúcsokhoz képest is jelentősen, 45%-al maradnak el
  3. A CD éra csúcsai alapvetően a vinyl éra csúcsaihoz hasonlóak voltak, bár meghaladták azokat.
 
A korrigált ábra azonban még plasztikusabba mutatja azt, amit igazából mindenki tud, csak senki nem tesz ellene semmit: tíz évvel ezelőtt az átlag amerikai állampolgár háromszor, 20 évvel ezelőtt pedig kétszer annyi pénzt költözz zenevásárlásra, mint napjainkban!
 
 
Tulajdonképpen az okok sem meglepőek, mi magunk is több alkalommal írtunk a blog hasábjain erről. A zeneipar, mind a vinyl, mind a Cd alapú struktúrában albumokat adott el. Ezt ültették egy az egyben át a digitális korba is, s ezzel vallottak teljes kudarcot. Mivel pedig a bevételek túlnyomó része az album eladásokból adódott korábban, ezért ezeknek a csökkenése magával vonta a bevétele csökkenését is.
 
Mi lehet a megoldás? A kép nem túl rózsás akkor sem, hogyha az újfajta, az internethez és a mobiltelefonok megjelenéséhez igazodó termékek tendenciáit nézzük. Látható, hogy napjaink sztártermékei, a streaming szolgáltatások messze nem teljesítenek olyan jól, mint ahogy azt a hírek. Ugyancsak megdöbbentő, hogy a mobil letöltések nem hogy növekednének, hanem az elmúlt években drámai visszaesésbe kezdtek, annak ellenére, hogy egyre több, egyre jobb minőségű mobiltelefon található meg és érhető el.  
 
 
Az egyedi letöltések, mind az album, mind a dal letöltéseket tekintve szépen és tendenciózusan növekednek, ez azonban érezhetően nem elegendő a zeneipar megmentéséhez. (Más kérdés ugyanakkor, hogy nagyon ii értelmet ad annak, hogy pl. az Apple miért nem sieti el az iTunes totális átalakítását és miért lett a zeneletöltésből egyfajta fejős tehén Steve Jobs szemében..)
 
2008, azaz  az iPhone megjelenése óta pedig emelkedésbe fogtak az on demand rádiók (Pandora,  Last.Fm stb. ), bár ennek is léthatóan meg van az ára, ez pedig a single track mobileltöltések drámai csökkenése.
 
A trendek tehát teljesen egyértelműek és úgy tűnik megállíthatatlanok. Lassan de biztosan tehát közeledik az a pont, amikor a zeneiparnak -és elsősorban a nagy kiadóknak- valóban teljesen paradigmát kell váltania, s egy sokkal kisebb, sokkal hatékonyabb és sokkal toleránsabb iparágként kell működnie.

 

Közeledik Warner a Spotify felé?

A Spotify immáron két, az amerikai piacra is érvényes kiadói szerződéssel rendelkezik, mindez azonban nem jelenti azt, hogy készen állna az indulásra. A két hátralevő kiadó a legnehezebbek közé tartozik. A Universal a világ legnagyobb lemezkiadója mindig egyedi feltételekhez köti tartalmainak felhasználását. A Warner Music, különösen pedig vezetője, Edgar Jr. Bronfman alapvetően az ingyenes streaming és így a Spotify ellenzője. Korábban a vezető nyilatkozataiban odáig merészkedett, hogy nem igazán látja, hol, mennyiben kedveznek a Spotify és a hozzá hasonló szolgáltatások a kalózkodás elleni küzdelemben, ezért nem is látja hosszú távon lehetőségét, hogy a Warner Music tartalmi megjelenjenek az ilyen jellegű szolgáltatásokban.

 
Ehhez képest a cég, utolsó negyedéves eredményeit kommentálva a napokban a Warner vezetője egészen más hangnemben nyilatkozott a svéd szolgáltatóról: Az olyan szolgáltatók, mint a Spotify szerepe egyre jelentősebb a kiadók, így a Warner Music bevételeinek szempontjából.
 
 
A nyilatkozat nyilván nagyon kellemes melengető érzésekkel tölti el Daniel Ek-t és kollégáit. Hiszen arra nem nagyon volt még példa, hogy egy kiadó úgy licenszelje tartalmait, hogy egy adott szolgáltatás ars poeticájával sem ért egyet. Ez a probléma már elhárult a Spotify elől (bár jegyezzük meg zárójelben, Európában a Warner Music tartalmai természetesen részei a szolgáltatásnak) a megállapodás azonban még nem köttetetett meg, ahhoz további, bár talán már nem annyira elnyúló tárgyalásokra lesz szükség.

 

Eltűnik a last.Fm ingyenes verziója

 A Last.Fm a CBS kezei között az elmúlt évben pontosan azokkal a problémákkal kezdett el küszködni, melyek a nagy, nehezen mozdulni képes cégbirodalmak tulajdonába kerülő kis, mozgékony cégek megtapasztaltak már elégszer.  Mint tavaly év végi írásunkból kiderült, maga a Last.Fm is veszteséges volt az elmúlt években, így alapvetően a tőkeerős tulajdonos ebből a szempontból kifejezetten jól jött a cégnek.

 
A nagyvállalatok pénzügyeseinek lelki világát ismerve ugyanakkor várható volt, hogy hosszútávon valamiben változnia kell a szolgáltatásnak. Vagy a költségeket kell lefaragnia, vagy addicionális bevételi forrásokat kell keresni és kiaknázni.  A költségek terén hatalmas túlsúlyban vannak a tartalomköltségek, melyeknek a lefaragására gyakorlatilag nincsen esély, hiszen éppen hogy csak sikerült a Last.Fm-nek megbékélnie a nagy nemzetközi kiadókkal a 2009-es év viharai után. Így nem maradt más hátra, mint új bevételi források után nézni.
 
 
Ennek tudható be, hogy a mai naptól fogva a mobil telefonokon illetve az otthoni szórakoztató eszközökön futtatott Last.Fm kliensek nem lesznek ingyenesen használhatóak a jövőben, illetve a hirdetések által szponzorélt modell teljesen eltűnik,kivéve a három legnagyobb piacon, az angol a német valamint az amerikai piacon, ezzel követve a kisebb (pl a magyar) piacra már régebb óta alkalmazott megoldást.
 
 A lépéssel tulajdonképpen a Last.Fm legnagyobb vetélytársát, a Pandorát követi, bár az utóbbi esetében a mobil verzió továbbra is teljesen ingyenes.  A Last.Fm végeredményben tehát követi vetélytársát. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy akkor, amikor ez a vetélytárs minden eddiginél jobb adatokat és növekedési potenciált mutat a piac felé, a tőzsdei bevezetésre készül, hogy ebben a helyzetben valóban okos lépés-e mindez.

A Pandora, a tőzsde és a nehézségek

Egyre többen vélekednek úgy, hogy egy második dotcom lufi veszi veheti kezdetét 2011-ben, ami az amúgy be sem fejeződött világgazdasági válsággal párhuzamosan érdekes gazdasági teremtmény (lenne).

 
Egy adott szektor túlhevülésének több jele is van, ezek közül az egyik feltétlenül a befektetői magatartáshoz kapcsolható. Amennyiben egy adott szektorban nagyon könnyű befektetői tőkéhez jutni, illetve a befektetők epekednek újabb és újabb tőzsdei szereplők parkettra lépéséért, akkor ott bizony lehet, hogy egy túlhevült szektorról van szó.
 
Az internetes cégek és az internetes technológiai piac márpedig ilyen. A 2000-es évek elején tőzsdére ment cégek (Yahoo,AOL ) állapota erősen kétséges, befektetői szempontból mindennek nevezhetőek, csak nem vonzónak. A közösségi média sikercégei számára ellenben úgy tűnik eljött az idő, amikor megmérettethetik magukat a parketten.  Mindenki a Facebook-ot várja, de még idén, Zuckerbergéket megelőzően is lesznek igazi csemegék a tőzsdére lépők között.
 
Az egyik feltétlenül a Pandora lesz. Az a Pandora, amely 2 ével ezelőtt a megszűnés szélén táncolt, s amelyet saját bevallása szerint is az iPhone, de méginkább a mobilalkalmazások térnyerése mentett meg.
 
Ennek ellenére pénzügyi értelemben a Pandora továbbra is egy meglehetősen bonyolult és összetett, kockázatoktól sem mentes rendszert képvisel. A cég 2010 első kilenc hónapjában bevételeinek mintegy 50%-át ,azaz közel 45 millió dollárt fizetett a jogtulajdonosok részére. Igaz, hogy ez javulás 2009-hez képest, amikor 22.5 millió dollárt fizettek, amely a bevételeik több, mint 60%-át vitte el, de még így is rettentően magas szám.
 
A 2010-re ismert 50% túlnyomó része, 45%-a a Soundexchange (Az amerikai MAHASZ)  zsebébe vándorol, a maradék 5% pedig az ASCAP (az ottani ARTISJUS) zsebébe vándorolna, hogyha a két fél nem állna évek óta vitában a fizetendő jogdíjak nagyságát illetően.
 
Pénzügyi befektetőként (s nem zenerajongóként) szemlélve a Pandorát, egy nagyon izgalmas piacon, rettentően nehéz üzleti kondíciók mellett működő céget láthatunk. Egy olyan céget, amely számára újabb kitörési pontokra lesz szükség ahhoz, hogy igazán vonzó és biztos befektetési célpontot jelentsen majd a befektetők számára. A legcélszerűbb megoldás egyértelműen a nemzetközi terjeszkedés lehetne, hiszen az amerikai internetezők igen jelentős százaléka már most is regisztrált, s közel a telítettségi pont. A nemzetközi terjeszkedéssel  pontosan ugyanaz a probléma, mint amelyet a Spotify vagy maga az Apple is tapasztalt. Az országonként különböző szabályozás miatt csak egészen jelentős piacok és potenciális vásárló közönség esetén éri meg a terjeszkedés, hiszen gyakorlatilag minden újabb ország egy dedikált, csak az adott országra koncentráló tartalom csapatot igényel.
 
Mi mindenesetre szurkolunk. Szurkolunk annak, hogy a Pandora legyen az első a tőzsdén is helyét megállni tudó önálló zenei szolgáltatás.

Az Apple megöli a mobilzene szolgáltatókat?

Az Apple a héten megszigorította az alkalmazásokkal kapcsolatos szabályait. Melynek értelmében, minden olyan alkalmazás, amely az App Store-in kívül kínál prémium tartalmakat, elérhetővé kell azokat tennie az App Store-on belül is, s meg kell fizetni utánuk az Apple 30%-is jutalékát!A reakciók rendkívül vegyesek voltak, nem egy szakíró erőteljesen nekiment az Apple-nek a lépést követően.  
 
A lépés, melyet- ebben egy percig se legyen kétségünk- az Apple nyilvánvalóan nagyon pontosan átgondolt üzleti és/vagy stratégiai okokból hozott meg. Ha megnézzük, mit is jelent ez az iPhone és az iPad ökoszisztémát zseniálisan kihasználó zenei appok számára, mindjárt érthetőbbé válik az első látásra  érthetetlennek tűnő döntés…
 
A sikeresen működő streaming szolgáltatások (Spotify, Rdio, Pandora..) számára az Appstore és a mobilalkalmazások jelentik a növekedés egyik, ha nem a legfőbb mozgatórugóját. Az Appstore segítségével tudnak újabb és újabb ügyfeleket becsábítani a szolgáltatásaikba. A nagyságrendileg 10 dolláros havi előfizetési díj- melyet az Appstore-ból kiindulva sokkal szívesebben fizetnek meg a felhasználók- pedig üzletileg is működőképessé tette ezeket a szolgáltatásokat.
 
 
 
A streaming zenei szolgáltatások üzleti modellje eleve igen-igen komplikált, hogy azt ne mondjuk, nehezen fenntartható, s  lépésével az Apple tulajdonképpen ezen az üzleti modellen szorítana még egyet, s állna be a sorba.
 
Egy kis matematika, hogy el tudjuk képzelni, miről is van szó. A streaming szolgáltatások az előfizetési díjaik mintegy 50%-t kell, hogy a tartalomtulajdonosok részére átutalják. Az Apple-nek járna 30%, így magának a szolgáltatónak 205 maradna. Ebből a 20%-ból kellene minden addicionális költséget (marketing ,fejlesztés stb.) fedezni. Ez pedig gyakorlatilag nem lehetséges..
 
A szolgáltatók egy része azonnal jelezte, hogy ezekkel a feltételekkel nem fog megmaradni az Apple piacán, s az Android platformra helyezi át a hangsúlyt. Más szolgáltatók diplomatikusan csak annyit jegyeztek meg, hogy a módosított feltételek június 30-n való életbe lépéséig még nagyon sok minden változhat.
 
És akkor a legizgalmasabb kérdés: Miért tette mindezt az Apple? Természetesen elképzelhető, hogy tovább akarja növelni az Appstore bevételeket. De jobban belegondolva, erre semmi szüksége nincsen. Az alkalmazások növekedési üteme még mindig nő, így a belőlük befolyó bevételek is hihetetlen ütemben növekednek. Az Apple pénzügyi helyzete amúgy is irigylésre méltó, nincsen szükségük ilyen, alapvetően kisstílű lépésre. Az ugyanakkor nagyon is könnyen elképzelhető, hogy Steve Jobs és cége ezzel a barátságtalan lépéssel kezdi el megágyazni a terepet az oly régóta várt cloud alapú zenei szolgáltatásának. Ez egy teljesen logikus lépés lenne. Platformtulajdonosként az Apple nyilván csak addig tári meg esetleges vetélytársait, amíg saját maga nem akar az adott tartalomterületen is megjelenni, hasonló szolgáltatással. Vegyük észre azt is ,hogy Steve Jobs-ék sosem szeretnek nem elsőként belépni egy adott területre. Nem szeretik a már ott levő vetélytársakat. Maguk hozzák létre a terméket, ők diktálják a szabályokat. Ez a Jobs-doktrína. S bizony, a streaming szolgáltatásokkal, a jól menő streaming szolgáltatásokkal nem ez lenne a helyzet. Így hát abszolút nem meglepő, hogy az Apple egyre agresszívabb eszközökkel próbálja őket kiszorítani.  
 
A helyzet teljesen egyértelmű lenne, ha nem lenne egy vetélytárs platform, amely elterjedtségében folyamatosan közelít az Apple platformjához, ars poeticájában azonban homlok egyenes ellentétes elveket vall. A lépés pedig legnagyobb valószínűség szerint a zenei szolgáltatókat efelé a platform felé tolja majd. Ezt lehet, hogy az Apple most,jelen pillanatban nem látja problémának, középtávon azonban komoly befolyásoló tényező lehet a két platform vérremenő küzdelmében…
 

Indul a Google Music! Vagy mégsem?

Több orgánum, köztük az index is címlapján közölte a régóta várt hírt, hamarosan indul a Google zenei szolgáltatása. Jól hangzik, az igazságtartalma ugyanakkor nem tudni mennyi. Ami tény az az, hogy az Android operációs rendszer legközelebbi verziójában valóban szerepel egy zenei szolgáltatás. Magyarul a Google technológia értelemben készen áll a szolgáltatás indítására. Igazából ez sem meglepetés, tavaly nyár óta, a Google gyakorlatilag technológiai értelemben bemutatta zenei szolgáltatását.  
 
A probléma- amit a keresőcég nem tud megoldani, idestova 8 hónapja- azonban nem technológiai, hanem tisztán tartalmi. A tartalomtulajdonosok számára ugyanis nagyon nehezen (sehogy.?) nem elfogadható az a modell, amit a Google elképzelt, és amely valóban bárhonnan,bármikor elérhető zenei tartalmakat nyújtana.
 
Az év végi hírek szerint a Google, hatalmas minimumgarancia díjak beígérésével próbálta jobb belátására bírni a kiadókat. A mostani hírek szerint ez sikerülhetett is, de ezzel a szolgáltatás útjában állók sora csökkent, de nem szűnt meg. A kiadókon felül ugyanis a Google-nak egyességre kellene jutnia  a  közös jogkezelőkkel is. (az Artisjus szinonimája..)
 
Az alapproblémát számukra is az, a teljesen újfajta koncepció jelenti, amely a Google szolgáltatásának a magja, azaz, hogy egy dalt, egy felhasználó többször is letölthet, illetve, hogy a felhasználói zenetárakban keveredhetnek majd a legálisan megvásárolt is az ismeretlen eredetű zenei tartalmak.
 
A probléma olyannyira jelentős a szolgáltatás indulását illetően, hogy a Google egy dedikált, zeneipari szakemberekből álló csapatot állított fel annak érdekében, hogy a tartalomtulajdonosokkal és a közös jogkezelőkkel sikerüljön megtalálni a közös hangot. (Ne feledjük a Google, mint cég gyakorlatilag semmilyen tartalomipari tapasztalattal nem rendelkezik..)
 
Azt tehát a magunk részéről szinte kizártnak tarjuk –bár nagyon örülnénk neki, ha tévednénk-, hogy a tavaszi, új Android verzió megjelenésekor valóban azt a Google Music-ot látnánk, amit több, mint fél éve várunk. Elképzelhető, hogy a Google kompromisszumokat terasz és egy „egyszerű” streaming szolgáltatással lép majd a piacra. Ez ugyanakkor egyrészt ellentétes lenne a cég stratégiai törekvéseivel, másrészt jó eséllyel újabb hónapokkal, ha nem évekkel tolná el annak a zenefogyasztási modellnek az elterjedését, amely valóban megmenthetné a zeneipart…

 

Az EMI-Spotify megállapodás is megköttetett?

 A több, mint egy évig gyakorlatilag eredménytelen próbálkozások után úgy tűnik a Spotify valóban képes volt megtenni azt a bizonyos első fontos lépést a SONY-val való megállapodás révén, s a többi kiadóval eleddig álló tárgyalások hirtelen felgyorsultak, s az amerikai piacra való belépés most jár nem is oly távoli álom.

A hírek szerint alig hetekkel a SONY-val való megállapodás bejelentése utána Spotify a legfontosabb alapelvekben egyezségre jutott az EMI-al is, így rövid időn belül elhárulhatnak az akadályok az újabb kiadó csatlakozástól is.
 
A megállapodás tervezet pontos részletei egyelőre természetesen még nem ismertek (fogadni mernénk, hogy a hivatalos bejelentés után sem sok minden lesz publikus) de a tárgyalásokhoz közel álló források szerint a svéd cégnek ha nehezen is, de sikerült csökkenteni az EMI-ban is meglevő kételyeket afelől, hogy túl alacsony az ingyenesen, hirdetéssel finanszírozott felhasználók és az előfizetői díjat fizető felhasználók aránya.
 
Ez as kérdés az amerikai piacra való belépés kapcsán kelt előtérbe, ugyanis a Spotify üzleti modellje a tengerentúli zenei piacokon teljesen szokatlan megoldás, melyet a nagy amerikai kiadók nem nagyon kedvelnek. Pontosan ez az üzleti modell az ugyanakkor, ami a Spotify sikere szempontjából az Egyesült Államokban is kulcsfontosságú.
 
A megállapodás ténye persze még nem jelenti azt, hogy a Spotify végre valóban megjelenik az amerikai piacokon. A SONY és az EMI együttesen ugyanakkor mintegy 37%-t tesz ki a teljes major zene kínálatnak. A Universal egymaga 31%-t birtokol, a harmadik pedig a Spotify és egyáltalán a freemium szenei szolgáltatások nagy mértékben ellenző Warner Music. Daniel Ek-ék helyzete nem könnyű, de most már nem reménytelen…

 

A Google torrent moderációjának valódi okai

2010 ősz folyamán, amikor a Google készülőben lévő zenei szolgáltatásának funkcióiról, illetve a szolgáltatás előtt álló üzleti akadályokról elmélkedtünk, az egyik legkomolyabb problémaként maga a Google, mint keresőszolgáltatás merült fel.

 
A fő problémát, sok más eddigi esetekkel ellentétben tehát nem, a pénz jelenti, jelentette. Az alapvető problémát. A projekthez közel álló források szerint a Google gyakorlatilag bármekkora összeget- az eddigi zenei dealekhez képest összehasonlíthatatlanul magasabbat- hajlandó (lenne) a kiadóknak, minimumgaranciaként  kifizetni.
 
 
A kiadók a teljesen újfajta szolgáltatási modell- a felhasználó minden, a különböző eszközein tárolt zenei tartalmakat streamelni tudja akár mobiltelefonján, akár PC-jén, akár Google Tv-je segítségével- gondolatával, ha lassan is, de úgy tűnik megbarátkoztak.
 
Az újfajta megközelítés engedélyezése érdekéven azonban a Google-nak gyakorlatilag ugyanolyan drasztikus mértékű engedményeket kell tennie, mint ahogy a kiadóknak! Ez pedig  azt jelenti, hogy péntek óta a Google, igenis szűri a torrent illetve egyéb illegális tartalomra vonatkozó találatokat ! (pl. „Bittorent, vagy Rapidshare” )
 
A döntés drámai, sok tekintetben érthetetlen és tolerálhatatlan és hasonlóan mérvű valamint jelentőségű, mint amelyeket a Google anno Kínával kapcsolatban meghozott. A döntés súlyossága ugyanakkor valamit előre jelez. Mégpedig nem mást, mint azt, hogy a Google Music, eredeti funkcionalitással, -azaz a felhasználói tartalmak minden eszközön való meghallgathatóságáának lehetőségével valóban nagyon közeli.
 
Ez nagyon jó hír, ugyanis a múlt év második felében alapvetően elméleti síkra korlátozódott piac újbóli, nagyon erőteljes feléledését vetíti előre. Ez pedig, a digitális zeneterjesztés szempontjából csak jót jelenthet. Baj és aggasztó ugyanakkor, hogy ennek az ára az, hogy a web legalapvetőbb funkcionalitásában, a keresésben korlátokat kell szabni. Tulajdonképpen ez még nem is feltétlenül elvetendő, hiszen az Interneten rengeteg üldözendő tartalom kering,melyeknek a megtalálását bizony a Google segíti, mégha akaratlanul is. Az azonban, hogy ezek közül, hatalmi szóra, csak a zenei és filmes (??)tartalmak moderálódnak ki erőszakosan, nagyon-nagyon sok kérdést felvet..
 

A Real networks mindenkit beelőz?

Miközben a nagyágyúk készülődnek és küszködnek teljesen cloud alapú zenei szolgáltatásuk bevezetésével, a Spotify azon fáradozik, hogy egyáltalán megjelenhessen az amerikai piacon, a hajdan szebb napokat látott (és piacvezető) Real Networks egy huszárvágással elébe ment az eseményeknek és elindította Unifi nevű cloud alapú szolgáltatást, melynek segítségével a felhasználók  különböző eszközeiken tárolt zenei, képi valamint videó tartalmaikat bárhol, bármikor, bármilyen eszközön elérik majd.

Az ígéretek szerint a szolgáltatás az iTuneson tárolt tartalmakat is kezeli majd, ami hatalmas előrelépés lenne a Real Networks számára és komoly probléma a média tartalomkezelési piacot vezető Apple és iTunes számára.
 
A hírek szerint a cég a zenekiadókkal való megállapodások nélkül képzeli el a szolgáltatás indítását, ami igencsak meglepő. Egyrészt mivel a Real networks egy hatalmas és a tartalomtulajdonosokkal amúgy igen jó viszont ápoló cég. Másrészt pedig az ilyen jellegű szolgáltatások és a kiadók azokra való reakciójának előélete miatt.
 
A szolgáltatás indulásának időzítése brilliáns, e tény, a sikerhez azonban valószínűleg kevés. Ahhoz ugyanis arra is szükség lesz, hogy a user interface, a különböző eszközök tárolt tartalmak elérése érhető, könnyű és megbízhatóan működő legyen. Ha ezek közül bármelyik sérül, a cég könnyen ugyanúgy járhat, mint anno a Rhapsody-val. Hiába volt úttörő piaci szereplő, a később belépők, a jobb minőségű szolgáltatással könnyedén vették el előfizetőiket.

Megvan a Spotify első USA-ra érvényes megállapodása!

Gyakorlatilag tavaly egy egész éven át arról szóltak a hírek, pletykák, hogy a Spotify mikor is kel át az Atlanti óceánon és jelenik meg az amerikai piacokon is. Az év előrehaladtával az indulás esélyei egyre csökkentek, ugyanakkor a késlekedés okairól egyre több és több minden került napvilágra.
 
A tárgyalások sokáig olyan kilátástalan keretek között zajlottak, hogy az is reális lehetőségként merült fel, hogyha rövid távon nem lesz előrelépés, a Spotify jövője is kétségessé válhat.  
 
Valószínűleg ezzel az eshetőséggel Daniel Ek-ék is egyre komolyabban számoltak, ugyanis szinte a semmiből a napokban bejelentették, hogy megszületett az első az amerikai piacra érvényes megállapodásuk,. Nem is akárkivel, hanem a második legnagyobb major-el, a SONY Music-al!( Ami a jelenlegi körülményeket figyelembe véve amúgy nem annyira meglepő, hiszen az amúgy az esetek túlnyomó többségében könnyebben teljesíthető feltételeket szabó  EMI életéért folyó küzdelme és a sokadszorra kiújuló  Warner-EMI felvásárlási ügyletek miatt, a két kiadóban minden valószínűség szerint jelenleg nem nagyon találni döntésképes embereket…)
 
Talán a megállapodás tényénél is nagyobb siker, hogy az alapvetően a Spotify és a Sony Európára érvényes megállapodáshoz áll közelebb. Azaz elérhető lehet a kétféle modell, a hirdetésekkel megszokott, de alapvetően ingyenes és heti kb. 300 dal meghallgatását lehetővé tevő, illetve a teljesen korlátlan, hirdetésektől mentes, azonban fizetős modell is.
 
A SONY-val való megállapodás természetesen nem jelenti azt, hogy a Spotify valóban el is indul az Egyesült Államokban a közeljövőben. Ellenben egy nagyon fontos lépés mindehhez. Egy olyan lépés, amely a többi kiadóval való tárgyalásokat is drasztikusan felgyorsíthatja, hiszen bár alapvetően egymás vetélytársai a zenei piacokon, fontos és perdöntő kérdésekben az esetek túlnyomó többségében ugyanúgy viselkednek…
 
süti beállítások módosítása