A Spotify nagy népszerűségnek örvend, mind a zeneipari szakemberek, mind a bloggerek, mind a felhasználók között, így roppant hálás téma róla írni napjainkban, gyakorlatilag bármilyen aspektusból. Egy nagyon fontos kérdés ugyanakkor lóg a levegőben: mikorra válhat realitássá az, hogy a bevételeit tekintve a Spotify valóban az iTunes vetélytársa tud majd lenni? A kérdés nem is elsősorban fogyasztói szempontból érdekes és lényeges, hanem a Spotify-ban résztulajdonos, az Apple-el pedig klasszikus se veled se nélküled viszonyt ápoló kiadók szempontjából. Számukra stratégiai kérdés ugyanis az Apple monopóliumának a gyengítése, a függőségük enyhítése. Egyesek - mint például az egyszer volt Napster kiötlő most Spotify társtulajdonos Shawn Parker - szerint mindez 2013-ra meg is valósulhat…
A két szolgáltatásnak már az összehasonlítása sem egyszerű, hiszen az egyik pay per track alapú, míg a másik az ingyenes és a prémium modelleknek egyfajta hibridje. Matematikát nem kedvelő olvasók csukják be a szemüket, kisebb számolás következik ugyanis!
Becslések szerint 2013-ban a teljes amerikai letöltési piac által generált árbevétel 3 milliárd dollár körül, kicsivel alatta marad majd, feltételezve, hogy 2013-ben 12, 20143-ban pedig 9%-al nő majd a piaci szegmens. Feltételezve, hogy a letöltési szegmensben megmarad az iTunes jelenleg meglevő 70%-os piaci részesedése, a Spotify-nak 2013-ban 2.08 milliárd dollár árbevételt kellene generálnia. Még két feltételezést téve (nevezetesen, hogy mindenki 10 dolláros prémium előfizetést vásárol, illetve, hogy a Spotify bevételi struktúrája megmarad változatlannak – 70% előfizetésekből, 30% hirdetésekből ) ahhoz, hogy 2013-ban egy lapon említhessük a két céget bevételi szempontból több,mint 12 millió előfizetővel kell(ene) a svéd cégnek rendelkeznie a tengerentúli piacokon.
Mekkora a realitása annak, hogy szűk két éven belül 12 millió felett lesz a fizető ügyfelek száma az Egyesült Államokban? Ha azt vesszük, hogy bő fél év alatt 600 ezer előfizetőt sikerült felmutatni a svéd cégnek akkor azt kell mondjuk, roppant kicsi erre a az esély.
Kérdés persze, hogy érdemes, szabad-e csak a tengerentúli piacokat nézni. Igaz ugyan, hogy a világ digitális zeneletöltésének túlnyomó része ezen a piacon realizálódik, de 3-5 éves távlatban ez a fajta dominancia egyértelműen csökkenni fog. A kevésbé érett piacokon- ahol az iTunes eleve később jelent meg- ugyanakkor a streaming szolgáltatások pozíciója jóval erősebb. Ezeken a piacokon már most is a Spotify mondható piacvezetőnek az iTunes-al szemben. Ennek ellenére, még globális szinten is bátor jóslatnak tűnik az, amit Shawn Parker prognosztizál. Mi a magunk részére inkább arra fogadnánk, hogy a Spotify és a többi streaming szolgáltató együttesen erősödhet majd meg drámaian az iTunes rovására, először az Egyesült Államokon kívül, később pedig a tengerentúlon is!
A Google Music születésének gyakorlatilag minden pillanatát részletesen nyomon követtük blogunkon . Mindenki hatalmas reményeket táplált, a teljesen újfajta zenefogyasztást vízionáló és támogató szolgáltatással kapcsolatban.
Aztán ahogy telt múlt az idő, úgy előzte meg egyre több és több vetélytárs a Google-t, mígnem végül utolsóként, drasztikusan korlátozott funkcionalitással, tavaly novemberben indult el az olyannyira várt szolgáltatás. A sikeresnek éppen nem mondható projekt során többször is fény derült arra, ami a Google egyik- ha nem a legnagyobb – problémája: a tartalomjellegű projektekhez kapcsolódó kompetencia. A projekt olyan döcögve halad sokszor, hogy a céghez közel álló források szerint többször is felmerült a felfüggesztése.
Mindezeknek teljesen ellentmondó, de sokkoló adatok kerültek napvilágra a napokban a Google és az Oracle között zajló per során. Ha igazak a megosztott tervek- márpedig bírósági tárgyalásról révén szó, erre komoly esély van- akkor a Google borzasztó módon elszámolta magát akkor, amikor a Google Music potenciálját megpróbálta meghatározni.
A cég kalkulációi szerint a 2010-2013 időszakban az Android operációs rendszerrel kapcsolatos legdinamikusabb bevételnövekedés a zenei tartalmaktól volt várható. A Google kalkulációi szerint ezen időszaka alatt csak a Google Music 2.4 milliárd dollár bevételt termelt (volna), a teljes 3.7 milliárdos Android bevételekből. Azaz a Google az Android-hoz kapcsolódó tartalombevételek elsődleges növekedési lehetőségét pontosan a zenei tartalmakban látta.
Ha magát a zenei szolgáltatás üzleti tervét boncolgatjuk kicsit, azt látjuk, hogy a Google három szintű szolgáltatásban gondolkozott (és azt gondolom kijelenthető,gondolkozik) : Az alapszinten az egyszerű leöltés alapú szolgáltatás áll, egy dollár körüli dalonkénti árral, természetesen DRM mentes tartalmakkal. A második szinten az ún. Music locker, azaz a felhő alapú zenei tárhelyszolgáltatás kapott helyett. Ennek a szolgáltatásnak a funkcionalitása az, ami végül erőteljesen meg lett nyirbálva, így az eredeti a felhőben tárolt zenei tartalmak bárhonnan, bármilyen eszközön való elérhetősége, streamelhetősége és letölthetősége nem valósult meg a végső termékkoncepcióban. A harmadik szinten kaptak (volna) helyet a felhő alapú zenei szolgáltatáshoz kapcsolódó prémium funkciók, úgy mint a DRM-el védett tartalmak átváltása DRM- mentes verzióra vagy éppen a magasabb minőségű verzióra való átváltás.
A kalkulációkból az is leszűrhető, hogy 2013-ra mintegy 14 millió a felhő alapú szolgáltatást használó felhasználóval számoltak, míg a pay per track alapú letöltő szolgáltatás esetén 21 millió felhasználóval! (és mindez a konzervatív üzleti terv számai alapján!)
A számok alapján most biztosan sokan kinevetik a Google-t, a 2010-es prezentáció , az abban szereplő számok és a 2012-es valóság azonban nehezen összevethetőek. Eleve más termék tudott csak megvalósulni, s ez a korlátozott funkcionalitás nagyban befolyásolja a jövedelmezőséget is. A 2012-re prognosztizált 120 millió dollár meg sem közelíti a tervezett 450 millió dollárt, ez tény. A szolgáltatás sikertelensége ugyanakkor inkább tekinthető figyelmeztető jelnek, mint egyszerűen egy cég kálváriájának és egyre égetőbbé teszi azt a kérdést, hogy mikorra is várható a felhő alapú zenei szolgáltatások igazi fellendülése és betörése a piacra?
Az egyik legjobban várt digitális zenei alkalmazás, a Spotify iPad alkalmazása volt, tegnap óta már csak múlt időben. Ugyan a többi piaci szereplő- a MOG, a Pandora vagy éppen az Rdio-már meglehetősen régóta rendelkezik iPad alkalmazással, az amúgy rengeteg területre betörő svéd cég mostanáig váratott magára.
A nagy nemzetközi blogokat idézve „megérte a várakozás”. A Spotify egy roppant mód átgondolt, az Apple termékének minden egyes funkcióját a maga módjára fordító alkalmazással örvendeztette meg a zenekedvelőket.
Ahogyan azt Charlie Hellmann a Spotify termékfejlesztési vezetője ki is emelte, szemben az iPhone alkalmazással, amely alapvetően passzív zenehallgatásról szült, az iPad alkalmazás célja egyfajta home stereo szerep betöltése. Az alkalmazás készítése során a tervezők három nagy cél elérést tűzték ki célul:
1.Valódi otthoni, sztereó funkciók biztosítása
2.Minőségibb music discovery funkciók
3. Erőteljesebb közösségi média integráció
A Spotify iPad alkalmazás, mint egyfajta home entertainment eszköz alapvetően nem több, mint az iPad adta lehetőségek- airplay, Apple Tv integráció,retina display - kihasználása. Látványos, a nagy felbontást kihasználó ötlet az albumborítók eddigieknél lényegesen jobban előtérbe helyezése és az alap navigációba való beemelése. Home entertainment eszközhöz méltóan a streaming minőséget is radikálisan megnövelte a svéd szolgáltató, 320 Kbps-re,ami a streaming szolgáltatások között kiemelkedően maga, persze az Apple terveihez képest még mindig szinte gagyi….
A music discovery,azaz az új zenék megismerése a streaming szolgáltatások régi problémája. A zenei repertoár ugyanis hatalmas, azonban hiányosak azok az eszközök, melyeknek köszönhetően új, ismeretlen zenék megismerhetőek. A Spotify ezen a területen nem a Pandora rögös, hosszadalmas ámde eredményes útját választotta, hanem az alkalmazások révén próbálta a desktop felhasználói számára kitágítani a zenei univerzumot, azt gondolom sikerrel. Az iPad alkalmazáson ugyanakkor induláskor még nem lesznek elérhetőek az alkalmazások, így ezen a területen elsődlegesen a lényegesen feljavított keresési funkcionalitás az, amiben bízhatnak a zenekedvelők.
Közösségi funkciók terén túlzottan sok újdonságot a desktop verzióhoz képest nem tartalmaz a tablet verzió, ellenben a desktop verzió minden fontosabb közösségi eleme- Facebook belépés, megosztás, egyes felhasználókra való „feliratkozás”, tartalommegosztás- mind-mind elérhető lesz.
Daniek Ek csapat tehát igen-igen szép munkát végzett. Akik várták a Spotify iPad alkalmazását, azok egy olyan terméket vehetnek a kezükbe, amely minden igényüket kielégíti. Talán egy ilyen szintű alkalmazás magával ránthatja felfelé az egész iPad zenei alkalmazás piacot is, amely valljuk meg, egyelőre inkább vegetatív, várakozó állapotban van…
A Microsoft első hallásra meglepőnek tűnő zenei elképzeléseiről márciusban írtunk a muzzak hasábjain. A redmondi óriás, jelenleg is üzemelő (bár sikeresnek nem éppen mondható) Zune szolgáltatását tervezi leváltani, a Woodstock kódnévre hallgató szolgáltatással.
A tervezett szolgáltatás funkcionalitásáról egyelőre minimális mennyiségű információ ismert ,a legtöbb, amit tudni lehet róla, az, hogy egy multiplatform, azaz Windows 8, Android, Ios illetve Xbox-on is futó, funkcióiban a Spotify-hoz hasonló streaming jellegű szolgáltatásról lesz szó. Ami ellenben biztosra vehető az az, hogy júniusban az E3 konferencián mutatják majd be.
A Microsoft egy igen sokszereplős, összetett és veszélyes, nagyon erős versenyjellemzőkkel bíró piacra lép be, úgy, hogy eddigi zenei projektjei rendre csúfos kudarcot vallottak. A sikerhez most is a legfontosabb tényező, maguknak a felhasználói igényeknek a megértése lehet. A Windows 8 kapcsán láttunk biztató jeleket, hogyha az új zenei szolgáltatás is ezen az úton halad tovább, valamint képes lesz a hardwer és a szoftver egy kézben levőségét kihasználni, úgy könnyen sikeres lehet. Sikeres lehet, hiszen a Xbox, a Nook képességei, a Windows8 és a zenei szolgáltatás együtt valóban összemérhető lenne az Apple által kínáltakkal. Összemérhetőség és sikeresség persze nem egy ás ugyanaz, de Redmondban már az előbbinek is örülnének. Nagyon.
Az Apple és a lemezkiadók viszonya évek, sőt lassan egy évtizede klasszikus se veled, se nélküled viszony. Steve Jobs számára a kiadók sokszor, sok tekintetben akadályok voltak zseniális ötleteinek megvalósításában. Nem egyszer kompromisszumokra kényszerült, ami a Jobs által legkevésbé kedvelt dolgok egyike volt.
Maguk a kiadók számára is Steve Jobs egy nehezen kezelhető partner volt, és a kiadók számára is roppant nehéz helyzet az, ahol a digitális bevételek hosszú éveken át gyakorlatilag egyetlen cégtől függtek.
Mindezen felül pedig ott van maga a kiadói ipar helyzete. Nem véletlen, hogy az Apple korábban, 2007-ben is fontolgatta, hogy kiadót alapító, a rapper Jay-z vezetésével és persze az sem véletlen, hogy Sean Parker, egyszer volt Napster vezér tavaly fontolgatta a Warner Music megvásárlását.
Miért lenne értelme az Apple számára, hogy saját kiadót alapítson? Két, fundamentális oka lehet: Az egyik pénzügyi. Az iTunes kapcsán havi közel 15 millió dollárt fizet a kiadóknak és ezen felül igen-igen jelentős minimumgaranciákat fizet az iCloud kapcsán. A tartalmak saját kontrollja esetében ez az összeg lényegesen alacsonyabb lenne és persze teljesen más formában jelenne meg.
Az Apple kiadója feltételezhetően leginkább az appstore fejlesztőkkel fennálló viszonyrendszerhez hasonló, végtelenül egyértelmű szabályokkal bíró rendszer lenne. Az előadók –közvetlenül- fizetnek az Apple-nek az iTunesban való megjelenésért, a bevételeken pedig a már megszokott 70/30 arányban osztoznak a felek. Tipikus win-win szituáció az előadók és az Apple számára is, Az előadók ugyanúgy, ugyanolyan hangsúllyal jelenhetnek meg a világ jelenleg legjelentősebb digitális platformján,mint eleddig, a bevételekből azonban közvetlenül részesedhetnek!
Nagyon szép, új világ lenne ez sok tekintetben, tény ugyanakkor, hogy mindezzel egyetemben az Apple teljes szolgáltatói dominanciáját is feltételezné. A Spotify erősödésével, illetve a felhő alapú szolgáltatások jelenlegi korlátozott népszerűségét látva napjainkban egy ilyen jellegű monopólium több kárt okozna, mint hasznot. Paradox módon tehát ugyan egy Apple kiadó az előadónak nagyon jó t tenne, összességében a digitális zeneterjesztésnek azonban nem biztos...
Ugyan a hírek túlnyomó többsége a Spotify-ról és a Pandora-ról szól, balgaság lenne elfeledkeznünk arról, hogy az univerzumban még ott van a MOG amely ugyan jelenleg a hírek szerint pont eladásra vár) illetve az a Rdio, melynek a tervező gárdája legalább olyan impresszív, mint a Spotify-é. Ne feledkezzünk meg arról sem ,hogy ez a négy cég, a Deezer-el kiegészülve része a Facebook zenei platformnak, ami pedig tudjuk, milyen támogatást képes adni egy-egy ügyes szereplőnek.
Jó részt pont a Facebook-nak köszönhetően ugyanakkor a szolgáltatók elképesztő volumenű fejlesztésekbe kezdtek. A Facebook és a 850 millió felhasználója minden üzleti tervet feljebb ránt, azonnal könnyebb az új fejlesztésekre befektetőket találni, de persze egyben ezzel egy újabb, intenzívebb versenyhelyzetet is indukált a szolgáltatók között. Ennek jeleit látni a Spotify-on, a MOG-n is, és persze cikkünk alanyán, az RDio-n is!
Mi is az RDio?
Az RDio egy a Kazaa és a Skype alapítói által 2010-ben létrehozott social music start-up. Koncepcióját tekintve az Rdio webes és mobilos, korlátlan streamelési lehetőséget biztosít a szolgáltatásban elérhető zenei adatbázishoz. Mindezen felül nagyon erőteljes közösségi funkcionalitást kapott, így gyesek a zenei szolgáltatások Facebook-jának is nevezik.
A Kazaa valamint a Skype alapítói által létrehozott cég, közel két évnyi, alapvetően a tartalomra való fókuszálás után elérkezettnek látta az időt, hogy funkcionálisan is az alapjairól gondolja újra szolgáltatását, Wildsor Miner, korábbi Apple dizájner vezetésével.
Az Rdio, valamilyen szinten szembe menve a többi streaming szolgáltatással, mindig is a közösségi elemeket helyezte az előtérbe. Az új Rdio egyik leglényegesebb funkciója az ún heavy rotation. Ez a gyakorlatban egy jobb oldalra helyezett menü, amelynek segítségével a kedvenc tartalmak, az ismerősök könnyen, gyakorlatilag egyetlen kattintással elérhetőek.
A Facebook megoldásához kísértetiesen hasonló megoldás révén magában az alkalmazásban látható lesz majd, hogy ismerőseink mit hallgatnak, nagyon ütős és eleddig serhol máshol nem felhasznált ötlet az, hogy komplett playlistek lesznek megoszthatóak akár egy emberrel is, egyszerű drag and drop segítségével. Ugyancsak a playlist funkcionalitáshoz kapcsolódik egy régóta kért funkció beteljesülése. Mostantól komplett albumok is beilleszthetőek lesznek playlistekben, nem kell dalonként belerakosgatni őket.
Nagyon nagy előrelépés lesz a megjelenítésben, hogy az új Rdio az ún adaptív megjelenítést alkalmazza, így a külnöböző képernyő méreteknek és felbontásoknak legjobban megfelelő mennyiségű tartalom jelenik majd meg a felhasználók képernyőjén.
Nehezen megjósolható, mire lesz elég a szép új design, a letisztult funkciók, hiszen a piaci részesedést alapvetően nem ez határozza meg, ez mind az iTunes, mind a Spotify esetében kiderült. Ennek ellenére az Rdio magabiztosan tartja harmadik helyét a Spotify-Pandora duó mögött, s az új, teljesen Facebook-ra optimalizált funkcióknak köszönhetően hosszabb távon is megerősödhet.
A digitális zenei szakemberek és nem utolsó sorban a kiadók számára az egyik leglényegesebb kérdés az elmúlt fél év és várhatóan a következő 1-2 évben az lesz, hogy a megjelent és egyre inkább teret hódító streaming alapú szolgáltatások mennyiben kannibalizálják a pay per track alapú szolgáltatásokat.
Amennyiben ugyanis az előbbiek növekedés az utóbbiak csökkenését vonja maga után, akkor nem beszélhetünk másról, minthogy ugyanaz a fizetőképes és fizetni hajlandó csoport az egyik szolgáltatás típusról átnyergelt a másikra.
Éppen ezért kísérte nagy érdeklődés az eDataSource elemzését amely a tavalyi utolsó és az idei első negyedéves értékesítési adatat hasonlította össze az Amazonnak illetve az iTunes-nak és felettébb érdekes összefüggéseket tárt fel.
A piackutató cég adatai szerint 2011 utolsó negyedévéhez képest 2012 első negyedévében az Amazon 29%-al tudott növekedni, míg az iTunes eladásai gyakorlatilag stagnáltak. Az Amazon esetében a felmérés a zenei, on demand videó, a kindl tartalom valamint az android alkalmazások, az iTunes esetében pedig zenei, az on demand videó, az app store alkalmazások valamint az ebook-ok értékesítési adatit vették figyelembe.
Az elemzés azt is megmutatta, hogy valamennyi területen nőttek az értékesítési adatok az Amazon esetében 2012 első negyedévében, de kiemelkedő a Kindl tartalmak értékesítésnek növekedése. A 2011 október és 2012 március vége közötti időszakban az Amazon vizsgált bevételeinek 77%-a a Kindle tartalmak értékesítéséből származott, 12%-it adtak a zenei tartalmak, 8%-ot az on demand videó és mindössze 2%-ot az android alkalmazások.
Ugyan a növekedés tekintetében asz Amazon lényegesen optimistább adatokat produkált, de ettől még tisztán, a volument tekintve jelentősen el van maradva az iTunestól, mint ökoszisztémától. Ezt mutatja, hogy a vizsgált időszakban a vásárlások értéke három és félszerese volt az iTunes esetében, az Amazonénak.
Mit is jelentenek akkor az adatok? Alapvetően azt- az amúgy ismert- tényt erősítik meg, hogy az iTunes még régóta bevált, működő termék, már elérte csúcspontját, érdemi növekedésre nem érdemes jelenlegi állapotában számítani. Az Amazon ezzel ellentétben még az erőteljes növekedési fázisban van, ahogy egyre robosztusabbá és kompaktabbá válik a saját rendszere. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy a növekedést abszolút nem a zenei tartalmak hordozzák magukban, hanem a hordozható eszközökhöz kapcsolódó alkalmazások, így ugyanaz, ami megjelenésekor az iPad-re elmondható volt, sajnos elmondható az Amazon Kindle-re és a köré épülő infrastruktúrára. Ez pedig hosszú távon ismét felveti a kérdést, hogy meddig és mennyi maradnak fontosak a zenei tartalmak a nagy média konglomerátumok számára?
Nem célunk, hogy blogunkból egy Spotify hírek blog legyen, azonban a svéd szolgáltató mindent megtesz annak érdekében, hogy ez akaratunk ellenére így legyen. De akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy az üzleti modelljét működőképessé és hosszú távon fenntarthatóvá tegye.
Az elmúlt hetekben ezt szem előtt tartva jelent meg a Spotify play button, ami gyakorlatilag egy web oldalakba., blogokba illeszthető spotify widget, melynek segítségével a Spotify teljes zenei adatbázisa könnyedén megosztható bárkivel, aki ugyancsak Spotify felhasználó. A widget pompás megoldás pl. zenei tartalmak megosztására. Nincs szükség fileok feltöltésére, e-mailben való küldözgetésére. A Spotify katalógusából egyszerűen kiválasztható a dal, testre szabható a widget és máris mehet minden ki a webre.
A másik hír, a svéd tartalomszolgáltatóval kapcsolatban talán még ennél is jelentőségteljesebb.
A fejlesztésekhez közel állók szerint 2013 januárjától a Spotify is egy a Pandoráéhoz kísértetiesen hasonló on demand rádió szolgáltatás indítását tervezi. Hogy a rádió funkció már most is elérhető a Spotify-ban? Ez igaz, ugyanakkor a mögöttes logika jelenleg drasztikusan más, mint a pandora esetében.
A Spotify ugyanis playlistekből indul ki, azaz a rádió szolgáltatásban hallott dalok egyedül, önmagukban is meghallgathatóak. Így felhasználói oldalról valóban egy rádióhoz hasonló (bár annál többet nyújtó) szolgáltatásról beszélhetünk, kiadói oldalról nézve ugyanakkor ez nem több, mint playlistek végtelen sokasága, a már meglevő és licencelt tartalmakból. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a Spotify jelenlegi, rádió szolgáltatásban hallgatott dalokra ugyanazok a pénzügyi feltételek érvényesek, mintha azokat a core szolgáltatásban hallgatnák meg. Ezek a díjak ugyanakkor lényegesen magasabbak, mint a Pandora által fizetett díjak és a struktúrájuk is más. A kiadóknak kell fizetni őket, egyedi megállapodások alapján, míg a Pandora átalánydíjat fizet, a közös jogkezelő számára.
A Spotify lépése tehát nem csupán arról szól, szólna, hogy a vetélytárs szolgáltatását is kínálja a zenekedvelők számára és ezáltal tovább erősítse a Spotify, a zenei platform direktívát. Sokkal inkább arról, hogy mindezt úgy tegye, hogy azzal saját maga számára is jelentős költségeket takarítson meg. Nagyon nagy kérdés, ugyanakkor, hogy mindezt meg lehet-e úgy tenni, hogy a rádiót hallgatók és a Spotify alapszolgáltatása közötti kapcsolat megtartható legyen. A play button, illetve az újra gondolt rádió funkcionalitás végső célja ugyanis egy és ugyanaz: a lehető legtöbb, ingyenes felhasználó behúzása a szolgáltatás kereti közé, annak érdekében, hogy belőlük minél nagyobb számban váljanak fizető felhasználók.
A héten a svéd zenei startup a Spotify sajtótájékoztató keretében mutatta be új, branded zenei alkalmazásait és jelentettbe, hogy stratégiai együttműködést kötött a Coca-Cola-val. A hír, szigorúan kommentárok nélkül így szól.
Ha a hír mögé tekintünk, akkor alapvetően a potenciális hirdetőkkel való minél szorosabb kapcsolat kialakításáért folyó egyre elszántabb erőfeszítéseket látjuk. Az At&T-vel, az Intellel, a Reebook-al vagy éppen a McDonalds-al kötött megállapodások és a nekik köszönhetően megjelenő új alkalmazások újabb bevételi forrásokat jelentenek, mindamellett, hogy erősítik magát a Spotify zenei platformot.
A nap és a sajtótájékoztató igazi szenzációját azonban nem ez, hanem a Coca-Cola-val tető alá hozott stratégiai partnerség jelentette. A partnerség kifejezés jelen esetben nem túlzás, hiszen a két cég valóban egy roppant összetett, sok rétegből álló együttműködést jelentett be.
A Coca-Cola kommunikációjában mindig is központi szerepet töltött be a zene, s ez a jövőben sem lesz másképp. A saját platform (Coke Music) helyett ugyanakkor a jövőben a Coca-Cola a Spotify megoldását használja majd. Ennek köszönhetően a Spotify, mint zenei platform megjelenik majd a Coca-Cola által szponzorált fesztiválokon, rendezvényeken,és vélelmezhetően a Coca-Cola promóciók is ott zajlanak majd.
Magának a megállapodásnak a ténye jelentős, bár látszik, nagyon sok részlet még kidolgozásra vár. Egy dolgot azonban nagyon hangsúlyosan jelez, még pedig azt, hogy a Spotify, mint zenei platform egyre elismertebbé, elfogadottabbá válik a nem zenei brandek között, s a zenei mint promóciós eszköz választás esetében a Spotify jelenti a megoldást.
Mindez nem oldja meg a streaming szolgáltatók gondjait, ettől természetesen nem lesznek életképesebbek az üzleti modellek, de a jelentőségük és ennél fogva tárgyalási pozícijóuk javul.
Az, hogy a Spotify szempontjából az amerikai piacokra való belépés a cég jövőjét meghatározó lépés volt, mindenki, még a cég életében és a digitális zenében kevésbé járatosak számára is egyértelmű lehet(ett).
Minden szakértő, tőzsdei elemző, a kiadók képviselői ennek megfelelően árgús szemekkel elemeznek minden a svéd cég amerikai piacokon való szerepléséről szóló adatot vagy indikációt.
9 hónappal az indulás után a hírek szerint a svéd cég megosztotta az első adatokat legfontosabb partnereivel, a lemezkiadókkal. A meg nem erősített információk szerint a szolgáltatás a tavaly nyár óta eltelt időszakban 3 millió felhasználót gyűjtött a tengerentúlon, akiknek 20%-a, azaz mintegy 600 ezer amerikai internetező vált előfizetőjévé a szolgáltatásnak!
Sokan, köztük a kiadók is az adatok hallatán meglehetősen csalódottak, holott erre nem feltétlenül volna okuk. A 20% körüli konverzió igen jónak mondható, még az európai adatokkal is összevetve. A piac azonban nem a digitális szolgáltatásokban gyengélkedő Európa, hanem a digitális zene őshazája az Egyesült Államok. Az, az Egyesült Államok, ahonnan az iTunes elindult világhódító körútjára, az az Egyesült Államok, ahol igen-igen fontos a zenék birtoklása és ahol a letöltés alapú áruházak a mai napig lényegesen nyereségesebbek, mint a streaming alapú szolgáltatások.
Persze a Spotify némiképpen magának is köszönheti a bajt, hiszen az elmúlt 4-5 hónap valóban róluk és csak róluk szólt. A Facebook együttműködés, az alkalmazások kialakítása, a folyamatosan növekvő látogatottsági adatok mind-mind az új Apple megjelenésének érzetét keltették.
Mi történt most?Semmi egyéb, minthogy a valóság kicsit közelebb került…A csalódott kiadói menedzserek pedig nem ért, ha egy dolgot figyelembe vesznek: a 20%-os konverzió mellett a Sptofyés a többi streaming szolgáltató megjelenése nem kannibalizálta pay per track alapú letöltési piacot a tengerentúlon, ellenben újabb bevételi forrásokat teremtett, a kiadók számára
