A német digitális zenét körülvevő végletesen bonyolult helyzetről és arról, ez miként és mennyiben befolyásolta a Spotify belépését a legnagyobb európai zenei piacra korábbi postunkban már említést tettünk.
A helyzet és a piac bizonytalanságát jól tükrözte, hogy a Google és a német szerzői jogi hivatal a GEMA a Youtube kapcsán hosszú évek óta perben állt egymással. Nem tudni, mennyire befolyásolta a döntést illetve magát a meghozatalát, de tény, alig egy hónapja született hasonló ügyben bírósági döntés a Viacom és a Google között.
A mostani, hamburgi bíróság által meghozott döntés azonban súlyosabb következményekkel járhat, hiszen egyértelműen kimondja, a Youtube felelős a felhasználók által feltöltött tartalmakért és köteles mindent megtenni annak érdekében, hogy a jogsértő tartalmak felkerülését megakadályozza.
Az elsőfokú ítéletnek, amennyiben majd jogerőre emelkedik három, roppant súlyos következménye lesz/lehet a Youtube számára:
Kénytelen lesz bevezetni egy a mostaninál és erőforrásigényesebb, gyakorlatilag a videó felötlése során, azt valós időben ellenőrző monitoring megoldást.
A per eredménye egy újabb per lehet, ahol immáron már a kártérítés összeg lesz a tét. Amennyiben pedig nem konkrét videókról lesz szó, úgy az összeg ellentétben az amerikai perrel valóban hatalmas mértékű lehet!
Végül, a per precedens alapot jelenthet további perek indítására.
A Viacom-Yotube ügyben született ítélet kapcsán hangsúlyoztuk, inkább elméleti, bizalombeli jelentősége lehet az új eljárásnak. A GEMA-Youtube ítélet ellenben már konkrét, nagy összegű kártérítések fenyegetését is magában hordozza. Nem beszélve arról, mekkora bizonytalanságot okoz ismételten, az amúgy is felettébb ingoványos digitális zenei szolgáltatási piacon…
A nemzetközi tőzsdei környezetet napjainkban ismételten inkább aggódalmakkal telinek, némileg negatívnak nevezhetjük, mint feltétlenül és felhőtlenül pozitívnak. Maga a hangulat sem mondhat tehát igazán pozitívnak.
A hangulat persze csak egy tényező, sokak fontosabb tényező a tőzsdei cégek megítélésben a céggel kapcsolatos fundamentumok megítélése. Úgy tűnik a Pandora esetében ezeknek a fundamentumoknak a régóta való vitatása, a konszenzus hiánya az, ami miatt a januári szárnyalás március végére, április elejére zuhanásba váltott át.
Az első negatív impulzus a cég 2011 negyedik negyedéves jelentése volt, ami elmaradt az elemzői várakozásoktól. Több befektető a hírek hallatán 3.75 dolláros célárat szabott meg, míg mások továbbra is jóval 10 dollár feletti várakozásokat táplálnak.
A pesszimista elemzők alapvetően két területen látnak mérvadó problémákat. Az egyik, hogy a Pandora struktúrájából adódóan nem ad elég hirdetési helyet, ezáltal pedig legfőbb bevételi forrásai továbbra sem növekszik olyan ütemben, mintahogyan tehetné. A másik probléma pedig a Facebook közelgő részvény kibocsátása, ami a pesszimista szakértők szerint sok, jelenleg a Pandora-ba fektető figyelmét és nem utolsó sorban pénzét elvonja majd.
Az optimista befektetők is találnak szép számmal indokot, amely táplálhatja optimizmusukat. A legalapvetőbb ok, maga a szolgáltatás és a növekedési üteme. A márciusban lezárul évet tekintve a rádió használatával eltöltött idő 88%-al nőtt, s elérte az 1 milliárd órát (egy évvel ezelőtt 567 millió volt ez az érték) valamint a rádió állomás immár közel 6%-ét teszi ki a teljes amerikai broadcast piacnak (offline és online rádió együtt) A növekedési üteme tehát egészen elképesztő a kaliforniai cégnek. Hosszú távra tekintve pedig ez a robosztus növekedési üteme elegendő lehet ahhoz, hogy a hirdetési modell tökéletesítésével tisztán pénzügyi értelemben véve is sikeres legyenek.
Rövid távon ugyanakkor érezhetően a negatív érvek és a pesszimizmus uralkodik, hiszen a cég részvényei immáron 9 dollár alatt, mindenkori legalacsonyabb érfolyamukon cserélnek gazdát. Kockázatot kedvelőknek ideális vétel…
A web2 és a tartalom biznisz viszonyának egyik legmeghatározóbb pillanata volt, amikor 2007-ben a Viacom (többek között az MTV tulajdonosa) beperelte a Youtube-ot és közvetve a Google-t, amiatt, hogy idézem „a YouTube tudatosan biztatta a felhasználóit a jogsértő videók feltöltésére, és nem tett meg mindent azok eltakarítására az oldalról – végső soron pedig az ilyen tartalmaknak köszönhette a sikerét.”
A per értéke 1 milliárd dollár, de az igaz tét nem ez, ezzel minden szereplő és minden iparági szereplő is tisztában van. A tét a Viacom oldaláról nyilván az ( is), hogy valamilyen formában kárpótlást kapjanak azért, amit Youtube a sérthetetlennek hitt televíziós klipen alapuló zenei televíziók üzleti modellje ellen tett.
Az igazi, a résztvevő feleken túlmutató tét ugyanakkor nem ez (volt) Amennyiben a bíróság a Viacom-nak adott volna, vagy a jövőben adna igaza, úgy azzal azt mondaná ki, hogy a szolgáltatók felelősek a hozzájuk a felhasználók által feltöltött tartalmakért.
A 2010-ben megszületett első fokú ítélet a Google-nak kedvezett, mivel kimondta, hogy a Digital Millennium Copyright Act (az amerikai szerzői jogi törvény) értelmében a szolgáltatók nem vonhatóak felelősségre a felhasználók által hozzájuk feltöltött tartalmakért.
A Viacom nem adta fel és fellebviteli bírósághoz fordult, amely múlt heti ítéletében az eljárás újrakezdésére utasított és ezzel egy időben hatályon kívül helyezte az első fokú ítéletet. Mit is jelent mindez a Google és nem utolsósorban a többi szolgáltató számára?
Azt minden valószínűség szerint nem, hogy drámai mértékű kártérítéseket kell fizetniük. Nem,mert azt a másodfokú bíróság is kijelentette, hogy a Youtube vezetők levelezése konkrét videókról szólt, ezen videók esetében bizonyítható a felelősségük, de egészen gizosan nem mind a 79 ezer videó esetében. Azt ellenben igen, hogy a safe harbour elvet (ami a szolgáltatók felelősségre vonását kizárja) pontosítani fogják, s nem minden esetben lesz kizárható a szolgáltató felelőssége.
Az egész ügy profánságát az adja, hogy azóta a két cég stratégia együttműködést alakított ki , s a Viacom közel 510 videója érhető el a Google videókölcsönzőjében. Az élet tehát ékesen bizonyította, hogy a bírósági döntéseknél gyorsabban, hamarabb megoldható minden. Úgyhogy ne legyen senki meglepődve, ha még az idén peren kívüli megegyezésről hall ez ügyben…
A Spotify eddig életének egyik legnehezebb és leginkább megosztó napja volt tavaly március 1, amikor is kiadói nyomásra gyakorlatilag eltörölte a korlátlan ingyenes használati opciót. A bevezetett dalonkénti meghallgatási limitet illetve 10 órás teljes havi használati limitet széles rétegek fogadták megrökönyödéssel, érthető okokból.
A tavaly ősz óta eltelt bő félév azonban minden eddiginél erőteljesebben bizonyította azt, amit eddig is sejtettünk: a Facebook és immáron 850 milliós regisztrált tábora elképesztő forgalmat képes az integrált szolgáltatások számára biztosítani., mégha maga az integráció nem is olyan szoros és mély, mintahogy azt reméltük.
Az, hogy a tengerentúli piacokon bevezetett ingyenes periódus végül nem lett kivezetve két dolgot mutat. Egyrészt azt, hogy a svéd cég menedzsmentje is tisztában van azzal, mekkora kockázatot is rejt magában az, hogyha a tengerentúli piacokon is bevezetnék az Európában már bevezetett korlátozásokat. Másrészt bizonyítja, hogy a Facebook integráció sikeres,és valóban sikerül az ingyenes használókat prémium ügyfelekké konvertálni, ennek érdekében pedig a tartalomtulajdonosok is hajlandóak voltak engedményekre.
Amint arra korábbi, a streaming piac lehetőségeit firtató bejegyzésünkben leírtuk, a digitális zenei startup legnagyobb problémája olyanm üzleti modell találása,amely képes elviselni a szolgáltatásokat gyakorlatilag sikerességük növekedésével megfojtó kiadói díjakat. Azt azonban mi magunk sem gondoltuk volna, hogy ezek a problémák a streaming piac vezetőjét, a Spotify-t is érinthetik.
Márpedig az elmúlt napokban szárnyrakapott, a svéd cég újabb, egészen brutális mértékű tőkebevonási köréről szóló hírek erre utalnak. Mi lehet az újabb tőkebevonási kör előidézője?
Alapvetően és roppant paradox módon a sikeresség. A tengerentúli piacokra való belépés a Spotify elképzeléseit felülmúlóan sikeres , nem utolsó sorban a Facebook integrációnak köszönhetően. A siker ugyanakkor több felhasználót, gyakoribb használatot jelent. Ezeknek bármelyike pedig egyetlen egy dologban összpontosul. Nagyobb és egyre növekvő tartalomtulajdonosi díjfizetésben.
A lemezkiadók tulajdonosi részesedése ellenére a Spotify által évekkel ezelőtt, még alapvetően a kisebb piacokra megkötött kiadói szerződései gyakorlatilag garantálják a kiadók számára, hogy a hirdetési bevételek, a használat vagy akár a cég teljes bevételének növekedése esetén a kiadók is nagyobb bevételekhez jussanak. Mindez azon felül, hogy nominális értékben folyamatosan növekvő tartalomköltségeket jelent, egyben gátolja a befektetők számára befektetésük megtérülését is.
A Szilícíum völgyi kockázati befektetőktől származó információk szerint a svéd cég 3.5 millárd dollárra értékeli magát, s ennek megfelelő befektetést várna el a potenciális jövőbeni befektetőktől ( emlékeztetőül. Tavaly januárban, az amerikai piacokra való belépés finanszírozására kért kockázati tőkével 1 milliárd dollárra értékelődött fel a svéd zenei szolgáltató) Úgy tűnik a 3.5 milliárd dollárra való felértékelés már nem nyerte el a potenciális befektetők tetszését, legalábbis az első, sikertelen kör ezt jelzi. 3.5 millárd dollár ugyanis gyakorlatilag a Hulu-val tenné egyenértékűvé a svéd zenei szolgáltatót, miközben a tartalmak nem az ő tulajdonában vannak, ellentéten a News Corp. és a Walt Disney on demand videószolgáltatójával.
Az újabb tőkebevonás márpedig kulcskérdés a Spotify számára, ez nyilvánvaló. Az újabb, rekord méretű tőkeinjekció ahhoz lesz szükséges, hogy a szolgáltató töretlenül növekvő népszerűsége valamint zenei platformmá válása révén, egyrészt megkerülhetetlen terület legyen a zenével kapcsolatos szolgáltatások terén, illetve, olyan bevételeket garantáljon a kiadók számára, melyek révén tárgyalási pozíciója jelentősen erősödhet velük szemben.
A címben feltett kérdésre tehát amennyiben nemleges a válasz, s ez egyben azt is jelenti, jelentené, hogy a zenei start-up nem kapja meg az újabb befektetési körtől remélt tőkeinjekciót. Ez pedig az amúgy roppant sikeres szolgáltatás elhalásához is vezethet. Paradox módon ez esetben a kiadók saját magukat, mint résztulajdonosok folytanák meg , saját szabályaikkal
Mintegy 3 hete számoltunk be arról, hogy személyes kedvencünk, a hajdan zenei blogként induló de napjainkra streaming szolgáltatóvá és zenei szórakoztatóközponttá váló MOG befektetőketvásárlókat keres. A cég hevesen tagadta az állításokat, napjainkra azonban kiderült, a pletykálják igazak voltak…
A vásárló pedig nem más, mint a a Beats Audio nevű cég. Első hallásra a név feltételezhetően keveseknek jelent bármit is, ellenben ha hozzátesszük, hogy a cég tulajdonosa telefonkészülék piacról jól ismert HTC, akkor a kirakós elemi egyre inkább összeállnak…
A HTC, sok más mobilkészülék gyártóval egyetemben,maga is a tartalomipar felé való terjeszkedést tűzte ki célul. Ebben a MOG sok tekintetben a segítségükre tud lenni. Egyrészt a kiadókkal érvényben levő szerződések nagyon sokat érhetnek egy gyors piacra lépésben reménykedő cég számára, másrészt pedig maga a platform is fontos szereplő lehet a tranzakcióban.
A kiszivárgott információk alapján nehezen eldönthető, melyik is keltette fel a HTC érdeklődését. Egyes források szerint ugyanis a vételár mindössze 14 millió dollár, ami azon felül, hogy roppant kevés (kevesebb, mint a MOG-ba befektetett 25 millió dollárnyi kockázati tőke) azt sugallja, hogy alapvetően csupán a technikai háttér képezhette a megállapodás tárgyát. Más források ugyanakkor ennél jóval magasabb árat emlegetnek, s azt állítják, hogy még maga a megállapodás sem született meg.
Akármilyen áron is megy majd végbe a tranzakció, két dolgot biztosan jelez. Egyrészt, hogy amint azt egy korábbi bejegyzésünkben írtuk, elkezdődött a streaming piac racionalizálódása. Az egyre nagyobb és nagyobb szereplők belépésével, még a viszonylag stabil helyzetben levő szolgáltatók is igen könnyen akvizíciós prédákká válhatnak. Másrészt pedig érezhető, hogy a streaming szolgáltatások és azok mobil lábai valóban egyre több és egyre jelentősebb vállalatóriás érdeklődést keltik fel.
Arról, hogy a pay per track szolgáltatások napjai egyre inkább meg vannak számlálva többször is, legutóbb múlt héten írtunk blogunk oldalain. Régóta beszédtéma mind iparági körökben, mind itt nálunk , hogy az iTunes Match messze nem az a felhő alapú szolgáltatás (még) amely akkor a lépést jelentene a digitális zenében, mint anno az iTunes jelentett.
Régóta pletykálják, hogy a streaming bevezetésének maga Jobs volt a cégen belül a legnagyobb ellenzője, így halála és a cégtől való távozása után ismét felerősödtek az Apple-ön belül is azok a hangok, melyek az iTunes streaming irányba való kiterjesztését sürgetik.
A legfrissebb, túl sok részletet nem tartalmazó pletykák alapján mindez akár heteken belül meg is történhet! A lépés sok tekintetben érthető és logikus lenne. A Spotify, a Pandora és a többi, egyre gyarapodó és egyre erősebb streaming szolgáltatás közép távon is de hosszú távon bizonyosan veszélyezteti az Apple zenei dominanciáját. Meglepő lenne ugyanakkor a lépés, hiszen ehhez a kiadói szerződéseket ismételten módosítani kellene a cupertinoi cégnek, melynek előszeléről egész biztosan hallottunk már volna. Kifejezetten meglepő lenne, hogyha alig egy héttel az Apple legutóbbi keynote-ját követően ilyen rövid idővel újabb, ilyen horderejű bejelentést tenne.
Mi a magunk részéről a pletyka ellenére is arra voksolunk, hogy az Apple majd valamikor az év későbbi részében tesz zenei téren jelentős bejelentést, bejelentéseket. Sietségre nincs is igaszán okkuk. Mert bár valóban egyre veszélyesebb ellenfélnek tűnik mind a Spotify, mind a Pandora, az Apple előtt indult felhő alapú szolgáltatások egyelőre sikertelenek, az iTunes továbbra is dominálja az egyedi dalletöltési piacot, azaz piacvezető szerepe zenei téren biztos és megkérdőjelezhetetlen. Ha lép, akkor piacvezetőként a logikus az (lenne), hogyha maga diktálná az irányt és a feltételeket, nem a vetélytársak lépéseire próbálna válaszolni.
Az Audiogalaxy név nagyon soka olvasónk számára ismerős lehet. Igen, a 2000-es évek első felének híres zenei-információs és fájlmegosztó szolgáltatásáról van szó. Az eredeti Audiogalaxy tíz évvel ezelőtt a Napster egyik legnépszerűbb alternatívájának számított és sikeresen ötvözött egy P2P-klienst egy webes keresővel.. Elég volt csak egy zeneszámot megjelölni és azonnal indulhatott is a letöltés, amint felcsatlakozott valaki, akinek a számítógépen megtalálható volt a kiválasztott dal. Az Audiogalaxy működésének a zeneipar vetett véget, amikor 2002-ben pert indított az oldal ellen.
A 2002-es per végül peren kívüli egyezséggel zárult, a tulajdonos Michael Merhej azonban nem adta fel. A Microsoft berkein belül, aktívan dolgozott a felhő alapú adatszinkronizáció megvalósításán, és márt 2010-ben megjelent az átdolgozott Audiogalaxy első verziójával. Akkor még a kiadói környezet abszolút nem kedvezett egy ilyen jellegű megoldás elfogadtatásához, így ő maga is csak egy lehetséges technológia megoldásnak tekintette. Az elmúlt két év során azonban olyan mértékben eltolódott a felhő alapú szolgáltatások felé a hangsúly és a figyelem, hogy hirtelen az Audiogalaxy is ismételten értelmet nyert.
Az „megújult” Audiogalaxy az immáron egy éve tomboló divatnak megfelelőn felhő alapú szolgáltatást szolgáltatást kínál, igaz minden eddigi vetélytársánál, elődjénél érdekesebb. A felhasználók számára vonzóbb feltételekkel. A cég ugyanis nem kevesebbet állít, minthogy az oldalon regisztráló felhasználók , egy kis alkalmazás ,az Audiogalaxy helper segítségével teljes a PC-jükön megtalálható zenei repertoárt átfutja és elérhetővé teszi online illetve mobileszközök számára is. Sok más, a piacon elérhető szolgáltatással ellentétben azonban itt az iTunes Match-hez hasonlóan nem lesz szükség a teljes zenei repertoár feltöltésére.
Az Audiogalaxy másik figyelemreméltó újdonsága (?) egy a pandora-hoz hasonló streaming funkció, melynek segítségével a más felhasználók által feltöltött zenei tartalmakból, előadó alapján egyedi streamek (gyakorlatilag rádióadók) állíthatóak össze. A Seattle-i cég megoldását a tengerentúlon már el is nevezték P2P rádió-nak.
Az első kérdés, ami azonnal felvetődik bennünk (és sokakban ), hogy mit szólnak mindehhez a kiadók? Azok a kiadók, akik a tisztán felhő alapú megoldást- azaz amikor fizikai fájlfeltöltésre nincsen szükség- csak hatalmas előlegek kifizetése után tették lehetővé. Az Audiogalaxy mindezt egy roppant ügyes, ámbár nem biztos, hogy a szolgáltatás szempontjából hasznos húzással kerüli meg, ez pedig az, hogy a saját tartalmakat valóban a saját gépről (bekapcsolt állapotban!)streameli a szolgáltatás, azaz valóban nincsen szó felhő alapú szolgáltatásról, sokkal inkább a p2p technológia okos alkalmazásáról. Más kérdés, hogy ki fogja bekapcsolva hagyni a számítógépét annak érdekében, hogy aztán az azon levő tartalmakat más eszközön is meghallgathassa.
A regisztráltak merevlemezén levő tartalmak scannelése ugyanakkor a Pandora-szerű rádiónak egészen szenzációs alapot ad, mind tartalmi, mind a zenék közötti másodlagos, harmadlagos kapcsolatok szempontjából. Tartalmi szempontból azért, mert olyan előadók is megjelennek, megjelenhetnek a rádióadókban, mint például a Beatles, amely digitálisan, hivatalosan nem érhető el, csak pay per track alapon, az iTunes-ban! A felhasználók által megadott zenei adatok ezen felül is hatalmas mennyiségű információt tartalmaznak, melyeket a szolgáltatás ügyesen fel és ki is használ.
Összességében tehát az Audiogalaxy, híven 10 évvel ezelőtti elődjéhez ismételten valami újat, úttörőt nyújt a zenekedvelők számára. Azt is mondhatjuk, hogy elmegy addig a határig, ameddig jelenleg a kiadók engedik a szolgáltatókat. A felhő alapú szolgáltatás kapcsán ez rengeteg kompromisszumot jelent, olyan kompromisszumokat, melyek miatt kijelenthető, az Audiogalaxy sem emiatt lesz majd híres. A P2P rádióalkalmazás azonban több, mint érdekes, sőt sok tekintetben erősebb mint az egyre inkább a mainstream felé sodródó Pandora.
A legnagyobb kérdés a megújult Audiogalaxy kapcsán ugyanakkor az üzleti modell. Jelenleg a szolgáltatás mindenki számára ingyenes, mind a weben, mind a különböző mobilalkalmazások. Merhej ezen a közeljövőben sem nagyon kíván változtatni, csupán annyit, hogy a mobilalkalmazások négy dollárba kerülnek majd. Azt, hogy mennyi felhasználóval számolnak, mennyit remélnek ebből, hogy majd fizet is, ki áll mögöttük, menyi időre elegendő a tőke, egyelőre homály fedi. Kár érte…
A Vevo és a Facebook közeledésére egyre több és több jel utal, annak ellenére, hogy 2013-ban lehet csak aktuális bármilyen akvizíció. Bármiféle akvizíció előtt érdemes átgondolni, a résztvevő feleknek milyen érdekeik is lennének az akvizícióban való részvétel mellett illetve esetleg ellene.
Kezdjük a potenciális vásárlóval, a Facebook-al! A Billboard végzett egy gyors és sok tekintetben felületes számítás, a Vevo-ról ismert adatok alapján. Ez, némileg zansásítva a következő: Az tudott, hogy a prémium zenei videósite forgalmának 90%-a a Youtube felől érkezik, azt is tudjuk, hogy havi szinten a gyakorlatilag egyetlen bevételi forrásnak tekinthető hirdetési bevételek mintegy 18 millió dollárt tesznek ki. Ennek a 90% -a havi szinten kb. 16 millió dollár.
30%-OS, a Facebookról érkező forgalommal számolva a Facebook ennek a 30/%-át, azaz élves szinten mintegy 58 millió dollárt kapna, kaphatna. Ez a kalkuláció nem számolt semmilyen növekedéssel, márpedig a Vevo forgalma az elmúlt két évben folyamatosan duplázódott. Ha további, bár lassuló növekedéssel számolunk, úgy ez az összeg éves szinten elérheti 60-70 millió dollárt is. Akvizíciós tranzakciók esetében 3-5 éves befektetéssel szokás számolni, mindez azt jelenti 3-5 éves időtávban a Facebook számára a Vevo megvásárlása mintegy 300-350 millió dolláros bevételi potenciállal kecsegtet.
Ez persze csupán a bevételi oldal, a költség oldalon ott állna, a kiadóknak adandó masszív tartalomköltség, a streaming infrastruktúra kialakítása és üzemeltetése valamint egy a Google Content ID-hoz hasonló tartalomfelismerő rendszer kialakítása.
A kalkulációknál talán fontosabb kérdés, hogy miért is lenne fontos a Facebook számára a Vevo megvásárlása? Mindenekelőtt nem árt tudni, hogy a Facebook önmagában a második legjelentősebb videómegosztó, tehát egy számára nem ismert, de mégis olyan piacon erősíthetné szerepét, ahol erős a pozíciója. Mivel ez a második hely gyakorlatilag amúgy forgalom irányítást jelent, bevételei nincsenek belőle a Facebook-nak, ami egyértelműen az akvizíció realitását erősíti. Gyengíti ellenben, hogy a potenciális bevétel a Facebook várható tőzsdei értékéhez képest elenyésző, a beruházás viszont felettébb nagy lehet. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy a tengerentúli piacokon a Facebook regisztráltak száma most már folyamatosan csökken, így a közösségi szolgáltatás valamilyen fajta megújítása előbb vagy utóbb elkerülhetetlen lesz. Magának a Facebook-nak is az egyik legfőbb stratégiai célja, hogy a tartalomfogyasztást egyre inkább maga felé terelje. A kérdés inkább az, hogy egy lazább, a Spotify-hoz hasonló módon, vagy valósi integrációval, amelynek a kiváltója akvizíció is lehet.
Legalább ennyire érdekes a másik oldal, a Youtube helyzete. Az minden iparági szereplő számára világos, hogy még egyszer olyan megállapodást a Google nem fog kötni a kiadókkal, mint ahogyan azt tette annak idején. A Vevo hatalmas sikere azt is mutatja, hogy a zenei videóklipek, mint tartalomtípus valóban értékesek, a Vevo üzleti modellje pedig azt, hogy létrehozható olyan üzleti modell, amelyben mindez valóban ki is aknázható. Ha a Google valóban komolyan gondolja, hogy a Google play illetve a Google Music segítségével komoly szerepet kíván játszani, akkor ahhoz feltétlenül szüksége lesz a zenei videótartalmkra is. Ha pedig a zenei videótartalmak megmaradnak a Google berkein belül, az alapjaiban zárja ki a Vevo értékesítését!
Az idei évet a Spotify-Pandora harc éveként harangoztuk be, és nincsen sok kétségünk afelől, hogy ez valóban így is lesz. A két startup- márha lehet még őket annak nevezni- nagyon hasonló piacon, nagyon hasonló fogyasztói és hirdetői pénzekért küzd, igaz némileg különböző funkcionalitással és megközelítéssel.
A két cég között ugyanakkor van egy, hatalmas különbség, mégpedig a tulajdonosi struktúrájukban. Míg a Pandora tőzsdei cég, átlátható és folyamatosan változó tulajdonosi viszonyokkal, addig a Spotify esetében ismert, hogy jelentős- a hírek szerint 18%-os- tulajdonosi résszel bírnak benne maguk a lemezkiadók.
A svéd zenei szolgáltató szárnyalása jelen pillanatban megállíthatatlannak tűnik, a nemrégiben még teljességgel elképzelhetetlennek tartott 100 millió felhasználói tábor az alkalmazásoknak köszönhetően abszolút reális célnak tűnik most már.
A drámai növekedés miatt pedig előbb vagy utóbb (ismét) át kell majd gondolnia Daniel Ek-nek és társainak a társagás hosszú távú finanszírozási lehetőségeit. Ezek közül az egyik természetesen a Pandorához hasonlóan a tőzsdére lépés. A tőzsdére lépés nyilván nyitott fülekre találna a Spotify befektetőinél, hiszen számukra a sikere bevezetés a befektetésük megtérülését jelentené, jelenthetné. Jóval összetettebb kérdés, hogy a nagy major kiadók mit lépnének. Számukra ugyanis a tőzsdére lépés egyszerre tartogathat előnyöket és hátrányokat egyaránt. Benne rejlik annak a kockázata, hogy a jelenlegi 18%*-os, stratégiainak mondható részesedés újabb, nagyobb befektetők belépésével lecsökken, s így a kiadók kontrollja is csökken a Spotify-ban. De természetesen benne rejlik annak a lehetősége is, hogy a Spotify tőzsdei értékének növekedésével a 18%-os részesedésük értéke is a sokszorosára nőjön.
A svéd cég esetleges tőzsdére lépése tovább élezheti majd a konfliktusokat az előadók és a cég, illetve a lemezkiadók között. Az előadók, melyek közül sokan rendkívüli mértékben ellenzik az egyre nagyobb teret hódító streaming szolgáltatásokat számára a Spotify tőzsdére menetele nem nagyon jelentene mást, minthogy egy számukra nem vagy nagyon keveset fizető- így szerintük torz üzleti modellel bíró- szolgáltatás jelenne meg a parketten.
Tény és való, a kiadók számára jelenleg nem az előadói kifizetések növelése a legfontosabb cél, hiszen legtöbben az életben maradásukért küzdenek, az egyre csak csökkenő CD eladások mellett. Azt kijelenteni ugyanakkor, hogy a Spotify tőzsdére lépése káros lenne az előadók számára, badarság, hiszen amennyiben nő a svéd cég tőzsdei értéke, úgy a benne levő kiadói részesedés is növekedni fog, azaz a kiadók számára több pénz jut majd saját előadóik gondozására, menedzselésére.
