A Pandora, tőzsdére lépése óta tulajdonképpen ugyanabban a malomban őrölt. Használati mutatói folyamatosan, roppant dinamikus módon nőttek, és a bevételek is ehhez mérten, szépen növekedtek. Az üzleti modellben rejlő gyengeségek miatt ugyanakkor a költségek- elsősorban a tartalomköltségek- a használattal egyenes arányban növekedtek, növekszenek, így a befektetők számára a Pandora megmaradt egy szépen növekvő, de fenntarthatatlan üzleti modellel rendelkező cégnek. Mindez rövidtávon lehet, hogy megváltozik, ami tovább  súlyosbíthatja a kaliforniai cég helyzetét, hangsúlyozom, rövidtávon.

A cég havonta kiadott hallgatottsági és látogatottsági elemzései során ugyanis most másodszor számolt be arról, hogy a hallgatottság nem növekedett, az aktív felhasználók száma pedig csökkent!

A decemberi adatokhoz képest a havi hallgatottság nem változott, azaz maradt 1.39 milliárd óra. Az aktív regisztráltak száma ugyanakkor kis mértékben csökkent, a decemberi 67.1 millióról 65.6 millióra, azaz közel 1.5 millióval csökkent. Persze a jelentésnek vannak sokkal több optimizmusra is okot adó pontjai, akár a hallgatottság is akár az aktív felhasználók terén is, hiszen mindkét területen éves szinten jelentős – 38 illetve 47%-os növekedést produkált a kaliforniai cég szolgáltatása.

Mindennek ellenére a stagnálás illetve a csökkenés figyelemreméltó adtok. Egyrészt mert a Pandora legnagyobb értékét, a folyamatos növekedést kérdőjelezhetik meg, amennyiben hosszabb távon is megmarad a trend. Másrészt pedig azért, mert a cég történetében eddig két alkalommal volt hasonlóra példa, mindét esetben a következő hónap meghozta a pozitív korrekciót.

A hosszú távú esélyei ennek ellenére is igen jók a kaliforniai szolgáltatónak, márha hinni lehet az Emarketer legújabb felmérésének. A januári csökkenő aktív felhasználószám ellenére ugyanis a Pandora az abszolút vezető szereplő az online rádió piacon!A 133 millió online rádiót használónak közel a fele a Pandora-t használja, illetve, hogyha a teljes internetező populációra vetítjük ki, azt mondhatjuk, az összes tengerentúli internetező 25-27-%-a a Pandora rendszeres aktív használója!

Az előrejelzések szerint 2016-ra az online rádiókat használók száma elérheti majd a 175-180 milliót, azaz mintegy 40 millió fővel bővül majd a használók tábora. Ennek a bővülésnek a legnagyobb részét még akkor is várhatóan a Pandora zsebeli majd be, hogyha a versenytársak száma megnő, hogyha az Apple részben vagy egészben belép a piacra.

A jövő tehát alapvetően derűsnek mondható, most már csak az a kérdés, hogy a jelen és a közlejövő mekkora buktatókat és nehézségeket tartogat az online rádiók üdvöskéje számára.

A Pandora sikere- méghogyha az befektetői értelemben esetleg jelenleg nem is számít sikernek- már eddig is sejtetni engedte, hogy az online rádió, mint platform egyre inkább teret nyerhet majd a fejlettebb zenei piacokon, tovább fokozva ezzel a földi sugárzású rádióadók amúgy sem kevés problémáját.

A legújabb az emarketer által idézett kutatások alapján az online rádiókat 2012-ben az interneteléréssel rendelkező amerikaiak több, mint fele vette igénybe. Az igénybevevők száma évről évre növekszik és növekedni is fog az előrejelzések szerint ugyanakkor a mostani előrejelzések szerint 2016-2017 magasságában kifullad és eléri a maximumot az online rádióhallgatók száma. Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi mintegy 130 millió főre becsült tábor nagysága 2016-ra  megközelíti majd a 175 milliót.

A szépen növekvő számok ellenére az online rádiók szerepe a hirdetési piacon egyelőre marginális, igaz ez annak ellenére, hogy a födi sugárzású rádióadók hirdetési potenciálja az elmúlt években csökkent és hosszú távon is stagnálni, esetleg kis mértékben emelkedni fog, miközben az online rádiók hirdetési piaca több,mint a kétszeresére nő majd előreláthatólag. 

A teljes- amúgy alapvetően az internetes rádiók növekedésének köszönhetően- kis mértékben növekvő  rádiós hirdetési piacnak ugyanakkor továbbra is csak nagyon kis szeletét teszi majd ki az., mait az online rádiók magukénak mondhatnak.

A kis méret ellenére az online rádiók a hirdetők kedvelt célpontját jelentik, szemben a hagyományos rádiókkal. Ennek elsősorban a hirdetési formák nagyobb interaktivitása,  nehezebb elkerülhetősége  illetve jobb mérhetősége az oka, illetve az, hogy az online rádiók esetében nagyon jól és hatékonyan lehet egy brandet egy adott stílushoz, érzéshez társítani.

A hirdetési oldalon meglevő, pozitív hangulat mellett és ellenére sem szabad ugyanakkor arról megfeledkeznünk, hogy az online rádió üzleti modellje a tengerentúlon jelenleg nem vagy nehezen fenntartható a roppant magas tartalomköltségek miatt. Nagy kérdés, hogy az előrejelzett növekedéssel mekkora lobbierő növekedés jár, járhat majd. Amennyiben nagyobbal, úgy a rádiós piacon is megtörténik majd az a fajta  piaci változás, ami a tartalomipar többi területén már végbement. Amennyiben nem vagy csak korlátozottan, akkor a hagyományos rádióknak lesz esélyük arra, hogy  meglevő piac erejüket az online területre is átvigyék

Komoly vállalkozásba fogunk itt a Muzzak oldalain. Egy kisebb sorozat keretében megpróbáljuk bemutatni és kielemezni a zeneipart és a digitális zenét jelenleg leginkább befolyásoló trendeket, irányokat és azok hatását arra, hogyan is fogyasztunk és fogunk fogyasztani zenei tartalmakat. Első részünkben a változó zenemegismerési szokásokról szóltunk, mostani, második részünkben ellenben egy sokkal szenzitívebb témát érintünk, a torrentezőket és az ő zenebeszerzési szokásaikat!

Az online zenefogyasztással kapcsolatban több, évek óta fennálló, nehezen eldönthető vita  van folyamatban. Ezek közül talán a leghevesebb az, amely a torrentezők zenéhez való viszonya kapcsán zajlik. A vita a nemrégiben a Columbia egyetem felmérése után újból felizzott, nézzük, miért is!

A felmérés amerikai és német zenekedvelők zenei gyűjteményeit, azok méretét valamint forrását vizsgálta összesen 3300 fős mintán. Az átlagos zenei gyűjtemény mérete a tengerentúlon 1400, Németországban pedig kb. 1100 elemből áll.

A források esetében négy csoportra osztották a zenék beszerzését: Ingyenes letöltésekre (ez gyakorlatilag a P2P letöltést jelenti), a barátoktól való másolásra, CD-k rippelésére és végül digitális zeneletöltésekre.

Az átlagos zenei gyűjtemények mérete a várttól jelentősen elmaradt, az Egyesült Államokban 1400, Németországban pedig 1100 dalból áll az átlagos zenei gyűjtemény. Mindez erős indikátora annak, amit tudunk, hogy a nagyméretű zenei gyűjteményekre optimalizált azokat megcélzó felhő alapú szolgáltatások egyelőre miért is olyan sikertelenek…

Az, hogy a P2P felhasználók zenei adatbázisa jelentősen nagyobb, mint a nem P2P felhasználóké, az abszolút nem meglepő.  Az már inkább, hogy a német P2P felhasználók zenei adatbázisainak mérete közel kétszeres az amerikai P2P felhasználók zenei adatbázisának, és a két ország esetében drasztikusan eltér a P2P és a nem P2P felhasználók zenei adatbázisainak aránya.

Az igazi meglepetést ugyanakkor az okozta a kutatásból, ami az egyes zenebeszerzési módok súlyát vizsgálta a kétféle zenekedvelő típus között. Az egyik legfontosabb megállapítás, hogy országtól függetlenül a P2P felhasználók több zenét is vásárolnak, mint a nem P2P felhasználók, és ez a két hatás együtt vezet ahhoz, hogy zenei gyűjteményük is jóval nagyobb. Az Egyesült Államokban a P2P oldalakról letöltött zenék száma kisebb, mint a vásároltaké, Németországban ellenben több, mint a kétszerese. Ez az amúgy meghökkentő adat rávilágít egy nagyon fontos összefüggésre. A tengerentúlon ugyanis gyakorlatilag teljes a zenei szolgáltatási spektrum. Egyedi letöltéseket kínál az Apple és az Amazon is, streaming szolgáltatónak ott van a Spotify, az Rdio és még sorolhatnánk, aki pedig rádió jelleggel kíván zenét hallgatni annak ott a Pandora. A zenei szolgáltatási piac tehát egészséges, sokszereplős és elérthető áron kínálja a különböző zenefogyasztási formákat. Ezzel szemben a német piac sok tényező miatt eleve kevésbé fejlett mint a tengerentúli,  kevésbé fejlett, mit azt a német gazdaégi indokolná, lehetővé tenné. A kifejlett piacon pedig a P2P használat is észrevehetően alacsonyabb, mint a másik esetében.

Ugyanezt támasztja alá, ha összehasonlítjuk P2P és nem P2P felhasználók által vásárolt és nem vásárlás útján megszerzett zenék mennyiségét. Azt találjuk, hogy amíg a tengerentúlon a megvásárolt zenék mind a P2P mind a nem P2P használók esetében meghaladják a más módon megszerzett zenei tartalmak számát, addig Németországban ahol a P2P felhasználók láthatóan  erőteljesebben támaszkodnák az ingyenes forrásokra.

Ha országokon belül hasonlítjuk össze a P2P felhasználók és a nem P2P felhasználók zenegyűjtési szokásait, ezen felül még azt is megállapíthatjuk, hogy a P2P felhasználók sokkal gyakrabban osztják meg barátaikkal zenei tartalmaikat, mint a nem P2P felhasználók.  Ebből a megállapításból amúgy levezethető, hogy miért roppant fontos, hogy a zenei szolgáltatások segítsék a felhasználók közötti zenemegosztást, a más felhasználók általi zenemegismerést!

A kutatás eredményeit összegezve megállapíthatjuk, hogy a P2P felhasználók zenei gyűjteménye nagyobb, mint a nem P2P felhasználóké, a P2P felhasználók több zenét vásárolnak, mint a nem P2P felhasználók, illetve, hogy azokon a piacokon, ahol jelentős a zenei szolgáltatási piac, ott a P2P illetve a barátoktól való zenebeszerzés lényegesen alacsonyabb, mint a többi piacon. 

A Last.fm kivonulása gyakorlatilag minden kevésbé fontos zenei piacról sok mindent jelentett. Jelentett egyrészt azt, hogy zenekedvelők százezrei, millió maradtak hosszú távon  Európában ingyenesen igénybe vehető zenei szolgáltatás nélkül (valószínűleg a Deezer akciója többek között őket is célozza meg)  másrészt pedig azt, hogy a CBS tulajdonában levő online rádió szolgáltatás a tengerentúli piacokra és az ott abszolút domináns szerepben levő Pandora-ra kíván a jövőben koncentrálni.

Ennek első, de talán legfontosabb lépéseként hosszú idő után funkcionális és arculati átgondoláson, ráncfelvarráson esett át, amit jó érzékkel pontosan arra a napra időzítettek, amikortól a legfontosabb zenei piacokat kivéve, gyakorlatilag kivonult a Last.fm. A frissítés érinti  a PC desktopon futó audio scrobblert, illetve a mobiltelefonon futtatható alkalmazásokat egyaránt.

A Scrobbler esetében a legfontosabb változás az új arculat, amely végre a 2010-es éveknek megfelelő, finom, letisztult, a funkcióknak helyet adó web-design lett! Az új funkciók alapvetően a megosztást segítik elő, azaz ezentúl sokkal könnyebben lesz megosztható a Facebook-on, Twitter-en az, amit hallgatunk. A másik funkciócsoportot azok a funkciók alkotják, melyek segítségével könnyebben lesz lehetőségünk a meghallgatott dalokhoz címkéket, megjegyzéseket hozzáfűznünk vagy azokat megosztanunk.

A mobil scrobbler  a last.fm kedvelők által időtlen idők óta várt megoldás, mely most végre elérhető. Az alkalmazás funkcionalitásban, megjelenésében semmi extrát nem nyújt, de nem is kell, hogy nyújtson, elég, ha magát a scrobbling lehetőséget intelligensen, könnyen használhatóan átviszi az iOS platformra is. Ezt pedig megteszi! Mindez azért fontos, mert lehetővé teszi, hogy ne csupán a más gyártók által készített alkalmazásokból, hanem akár az iTunesból is könnyen tudjunk zeneéket és a hozzájuk kapcsolódó adatokat saját zenei Last.fm-es adatbázisunkba emelni.

A lépés a Last.fm kedvelők számára alapvetően jó hír, hiszen azt mutatja, hogy a drámai kivonulás ellenére a CBS-nek továbbra is komoly tervei vannak a hajdan nagyon sikeres zenei szolgáltatással.  Más kérdés, hogy azon az amerikai piacon, ahol a Pandora vezető helyet az online rádióadók között nehezen megkérdőjelezhető, amely minden platformon és már autókban is elérhető, mire lesz elég egy desktop alkalmazás telepítését megkívánó  szolgáltatás…

A Universal-EMI tranzakciónak komoly ára volt/lesz a Vivendi által birtokolt lemezkiadó oldalán, ezt már a tranzakció bejelentésekor tudni lehetett. Az EU versenybizottságának végső döntése alapján a kiadónak több már meglevő  illetve a tranzakció során megvásárolni kívánt érdekeltségétől meg kellet szabadulnia, annak érdekében, hogy a versenyjogi feltételeket teljesítse.

A több kiadóból álló lista első helyezettje és egyben legértékesebb darabja, a Parlophone - amely többek között olyan előadók kiadója, mint a Coldplay,  a Daft Punk, David Guetta, a Deep Purple,  a Duran Duran, Edith Piaf, a Gorillaz, az  Iron Maiden, a Jethro Tull, Kylie Minogue, a Pet Shop Boys,a  Pink Floyd,  a Radiohead, vagy éppen Tina Turner -a napokban gazdára talált.  A vételár a meg nem erősített hírek szerint 765 millió dollár volt, melyet az új tulajdonos a Warner Music egy több bankból álló csoporttól, -melynek többek között tagja  Credit Suisse valamint a Barclays is – felvett hitelből  finanszírozza.

Az új tulajdonos tehát az a Warner Music, amely 2011-ben talált új gazdára, azóta pedig az EMI-ért is harcba szállt, jelentős részesedést vásárolt a francia streaming cégben, a Deezer-ben,  pénzügyi jelentéseik pedig egyre több bizakodásra adnak okot a befektetők körében.

A tranzakció-amely hivatalosan az év közepén zárulhat majd le- jelentősen mértékben rendezi majd át az erőviszonyokat a nagy kiadók versengésében. Az EMI „eltűnésével”  legkisebb major kiadóvá váló Warner Music  árbevétele mintegy 400 millió dollárral nő, az amerikai piacon való részesedése pedig 2%-al növekedve meghaladja majd a 20%-ot!

A tranzakció végeredménye mindenképpen fontos hír a kiadói ipar számára, az pedig különösen az, hogy végül nem a sokáig favoritnak tartott SONY, hanem a legkisebb major nyerte meg a Parlophone tartalmakat. Ennek köszönhetően ugyanis a Universal-EMI egyesülés legnagyobb veszélye, azaz, hogy két nagy kiadói konglomerátum (A SONY és a Universal) uralja majd a teljes zenei piacot, felverve az árakat elhárult, s helyette  két gyakorlatilag azonos piac  részesedéssel rendelkező szereplő és egy rájuk egyre inkább közeledő szereplő vetélkedéséről beszélhetünk majd. Mindenkinek jobb lesz így…

Németország Európa egyik legerősebb, ha nem a legerősebb gazdasága. Népessége, erős gazdaság okán teljesen egyértelműen Európa vezető zenei piacának kellene lennie, ez mégsem igaz. Mégsem igaz ennek pedig elsődleges oka a abban keresendő, hogy a piaci lehetőségekhez képest a német digitális piac elmaradottabb, kevésbé fejlett, mint lehetne.

Ennek elsődleges oka a szabályozásban, nevezetesen egyetlen egy szervezetben, a német előadók, zeneipari szerveztek cégek által rengeteget kritizált a GEMA névre hallgató német szerzői jogi szervezetben keresendő. A  szervezet leghíresebb, legtöbbet citált vitája  a GEMA és a Youtube között fennálló, melynek  kihatása, hogy a Youtube videók egy része német IP címről nem érhető el.

Idén aztán újabb fordulat állt be a két cég viszonyában, a GEMA ugyanis újabb pert indított a videómegosztó ellen, ezúttal azért, mert álltásuk szerint félrevezetik a német felhasználókat az ügyben, miért is nem láthatóak videók ezreiNnémetországból. Ezzel természetesen veszít az amerikai cég, az igazi vesztesek ugyanakkor a rajongók és persze azok az elősorban német eőadók akik számára a vilég legjelentősebb videómegosztóka, mint promóciós és kereseti lehertőség a GEMA tevékenysége vmiatt, lényegében nem létezik.  A korlátozás miatt például Németországból a mai napig nem tekinthető meg a Youtube-on napjaink legnagyobb slágere, a PSY- féle Ghangnam style, a nagy nemzetközi zenei szolgáltatások pedoig óvatosan vagy egyátalán nem jelennek meg a német piacokon…Ha ez a GEMA célja, akkor  sikereresek, de kötve hisszük, hogy  ez lenne a szerzői jogi szervezet célja.

A Spotify és a Deezer stratégiája két, alapvető ponton különbözik,még hogyha alapjaiban véve ugyanolyan funkcionalitású szolgáltatásról is beszélünk.

Az egyik a piacok, ahová beléptek, belépnek és belépni terveznek a szolgáltatások.  Míg a svéd cég Európán kívül leginkább az Egyesült Államokra illetve Japánra , azaz nagy méretű zenei piacokra koncentrál –ez skandináviát leszámítva Európára is igaz, ahol Angliában, Németországban van jelen elsősorba  a Spotify- addig francia vetélytársa a piaci mérettől függetlenül kezdett elképesztő és sokszor üzletileg nehezen indokolható globális terjeszkedésbe.

A másik az üzleti modell. A svéd szolgáltató töretlenül hisz a három szintű modelljében, melynek legalsó szintjén az ingyenes de korlátozott használat, középső szintjén a teljes körű, de PC-re korlátozott használat, legfelső szintjén pedig a minden platformon használható szolgáltatás áll.

Ezzel szemben a francia szolgáltató alapvetően a telekommunikációs cégekkel való együttműködésben hitt,hisz. Európában a terjeszkedési ütemet alapvetően az határozta meg, hogy mely országokban sikerült  egy telekommunikációs szolgáltatóval ( hazánkban a Telenorral) stratégiai megállapodást kötni.  Mindez igaz. annak ellenére, hogy a legutóbbi  bejelentése során 1 havi /1 éves ingyenes használati lehetőséget ajánlott  fel szinte minden országban, ahol elérhető.

Pontosan ezért egyre érdekesebb az a kibontakozó trend, melyet a svéd szolgáltató Európában követ, s amely ugyancsak  a telekommunikációs szolgáltatókra koncentrál. Ennek a stratégiának olt része a Deutsche Telekommal között megállapodás és ennek a része a napokban  az ugyancsak francia gyökerű Orange-al megkötött megállapodás.  A megállapodás értelmében  s francia cég által Svájcban  27 éven aluliak számára kínált Orange Youth csomagnak részét képezi  a Spotify prémium előfizetés is (a korlátlan SMS küldés és telefonhívás mellett. Mindezen felül, az Orange vállalta a svéd zenei szolgáltatás továbbértékesítését is, a,mi nem jelent mást, minthogy bárki megvásárolhat Spotify előfizetést 13.9 dollár ( ~ 10 euró) ellenében.

A megállapodás pontos részleteit egyik fél sem közölte, így azt sem tudni, mekkora engedményt tett a svéd cég annak érdekében, hogy az Orange Youth csomag ára a prémium funkciókkal együtt se haladja meg a 20 eurót!

A megállapodás mindkét fél számára fontos lehet. A Spotify –amely 2011 Decemberében indult el a Milka csokoládé hazájában- fontos lépés lehet a sikeres svájci működéshez az együttműködés, még akár azon az áron is, hogy az Orange előfizetők olcsóbban érhetik el a szolgáltatást. Az Orange számára pedig egy független tartalomszolgáltató integrálása a fiatalok számára szóló ajánlatukba kulcsfontosságú lehet abban, hogy hosszútávon magukhoz kössék az érétkes, fiatal telefontulajdonosokat.

A várhatóan gyümölcsöző együttműködés ellenére nem várható változás a Spotify ez irányú stratégiájában, márcsak azért sem, mert az Orange a Deezer résztulajdonosa, Svájcban is az tette mindezt lehetővé, hogy ott az Orange márkanév a Matterhorn Mobile S.A., által licence alatt üzemeltetett.

Ígéretéhez híven a francia cég folytatta tavaly megkezdett expanzióját, ezúttal európtál távolabbi, a digitális zenei piacon eleddig teljességgel ismeretlen országok sorát bekapcsolva a digitális zenei vérkeringésbe!

A cég 22  Közel-Keleti,Ázsiai, Afrikai és Dél-Amerikai  országban (Algéria, Bahrein, Brazília, Egyiptom, Hong Kong, Irak, Jordánia, Kuwait, Libanon, Marokkó, Omán, Pakisztán, Fülö-Szigetek, Qatar, Dél-Korea, Szaúd-Arábia, Dél-Afrika, Tajvan, Tunézia, Egyesült Arab Emirátusok, Venezuela és Jemen. ) indítja el szolgáltatását a napokban.

Mint látható a lista végtelenül heterogén. Szerepelnek benne a digitális zene szempontjából fontos országok- mint például a későbbiekben említendő Brazília-  de olyan országok is ( pl. Pakisztán) ahol nem hogy digitális zenről, de Internetről sem nagyon beszélhetünk.

Továbbra is érződik tehát a francia cég stratégiájában az a törekvés, hogy a jól hangzó de forgalmi értelemben nem sokat jelentő 130 országos mágikus számot elérjék, miközben párhuzamosan megpróbáljanak elsőként belépni azokra a piacokra, melyek fontosak lehetnek a jövőben.

Ebből a szempontból a mostani 22 országból egyetlen egy, ami fontos, ez pedig Brazília. Az ország egyrészt potenciális piaca miatt fontos a francia cég számára, másrészt pedig azért, hogy innen irányíthassa az egyik legnagyobb növekedési potenciállal bíró piac, a  latin Amerikai piacon való működését a jövőben.

A lépés azért is fontos, mert a Deezer legnagyobb vetélytársa, a Spotify éppen Japán felé tervezi venni az irányt, azaz Dél-Amerika (meg persze papíron Afrika is, de ebben ne gondolkodjunk komolyan, lelkük mélyén a francia menedzserek sem teszik ezt ) elsőként a Deezer fennhatósága alá kerülhet,. A francia cég építheti fel ott a streaming piacot.

Hosszabb távon ugyanakkor nem árt, ha némileg óvatosabbá válnak, azt gondolom. Egyrészt nagyon látványosan kerüli egymást a két vetélytárs, mai sok szempontból érthető, az alap kérdés- azaz a streaming szolgáltatások világméretű elterjesztését és a kritikus méretgazdaságossági méret fölé növelését. Nem segíti elő. Ez pedig akkor, amikor mindkét cég napról-napra él, üzleti modelljük pedig jelen formájában nem fenntartható sokkal égetőbb kérdés, mint azt esetleg Stockholmban vagy Párizsban hiszik…Másrészt a francia cégnek előbb vagy utóbb le kell majd kezdeni  megtérülési szempontok alapján értékelni a 130 országot, ahol működik (majd) és előbb vagy utóbb nehéz és fájó döntéseket kell hoznia a kisebb piacokról…

A Nokia számára az iTunes, majd pedig az iPhone és az alkalmazás alapú ökoszisztéma megjelenése és felépülése- ma már kijelenthetjük - megoldhatatlannak tűnő problémát okozott. A válaszként elindított Comes with Music platform szolgáltatás, amilyen nagy várakozások közepette indult 2009-ben, olyan megdöbbentő sebességgel bizonyosodott be róla, hogy gyakorlatilag piacképtelen, hogy aztán 2011-ben szűk másfél évvel indulása után kivezessék a piacról.

Még ugyanabban az évben a finn mobilgyártó újabb zenei szolgáltatást indított, Nokia Music néven. A szolgáltatás minden Nokia Lumia telefonra előre telepítve volt és a telefon tulajdonosok ingyenesen vehették igénybe. A szolgáltatás funkcionalitásában jelentősen eltért a Comes With Music-tól, ugyanis míg  az utóbbi alapvetően egy éves díjért korlátlan számú letöltést biztosító, azaz tulajdonképpen egyedi letöltéseket kínáló szolgáltatás volt, addig utódja leginkább a Pandora-hoz hasonlítható szolgáltatást nyújt a telefontulajdonosok számára. Azaz egy adott előadó beírásával, hozzá hasonló zenei stílusban hallgathatunk playlisteket vagy  szakértők által, meghatározott stílus vagy tematika köré épített playlisteket  hallgathatunk telefonunkon.

A finn cég most elindítja a szolgáltatás egy prémium verzióját Nokia Music + néven, 3.99 dolláros havi díjas áron. A prémium szolgáltatás által kínált plusz funkciók között megtalálható a más eszközökön való igénybevételi lehetőség, illetve egy a Comes With Music-ből maradat opció, a dalok letöltési lehetősége.

Ugyan hivatalos adatokat nem osztott meg a Nokia, de nem hivatalosan a cég felől az szivárgott ki, hogy a legtöbb Lumia tulajdonos aktiválta a szolgáltatást. Ha és amennyiben ez igaz, akkor ez azt jelentené, hogy a Nokia Musicot aktiválók száma meghaladhatja a 10 milliót. ( 2011 óta mintegy 14 millió Lumia-t adott el a finn cég) Az, hogy az aktív használók száma mennnyi összetett kérdés, hiszen a legfrissebb  kutatások szerint egy átlagas mobiltelefonra telepített alkalmazás 30 nappal a telepítés után 40, hatvan nappal 30, kilencven nappal pedig 20%át tudja az összes telepítésnek megőrizni. Ez alapján egy nagyon durva becsléssel élve mintegy 2 millió használója lehet napjainkban a Nokia Music-nak.  Ami nem kevés- sokkal több, mint amennyi a Comes With Music-nak valaha volt- azonban hogyha a hasonló, ingyenes szolgáltatásokhoz hasonlítjuk, akkor nagyon kevés…

A Nokia lépése több szempontból is roppant érdekes. Egyrészt az árazásban egyre inkább tükrözódik az a trend, ami a hosszú időn keresztül, alapvetően a kiadók által erőltetett 10 dollár körüli havi díjat elkezdi csökkenteni, és ezáltal a premium részt igénybevevők számát növelni. Figyeljük meg, hogy a Nokia ezzel a felépítéssel tulajdonképpen a Spotify sikeres modelljét másolja.

Hogy a második nekifutás lehet lényegesen sikeresebb ,mint az első volt? Azt hiszem kijelenthető, hogy már most az, köszönhetően a sokkal életrevalóbb üzleti modellnek. Megkockáztatom az is kijelenthető, hogy mint hozzáadott szolgáltatás is értékes, és sokat tesz, tett és tehet majd a Lumia sikeréért.    Az is eléggé biztosnak tűnik azonban, hogy a független streaming szolgáltatókkal, mint a Spotify, a Deezer vagy éppen a Pandora nem fogja tudni felvenni a versenyt!

A  Deezer  tavaly megkezdett elképesztően agresszív terjeszkedése várható volt, hogy lépésre, lépésekre kényszeríti a Spotify-t, illetve esetlegesen a többi piaci szereplőt is. A francia cég nem lépett be a tengerentúli piacra és még egy ideig lehet, nem is fog, a világ többi részén elkezdett agresszív terjeszkedése ugyanakkor olyan piacokat is érinthet előbb vagy utóbb, amelyeknek piaci potenciálja, volumene össze mérhető az amerikai piaccal.

A Spotify-t- mint talán az egyetlen igazán multinacionális és népszerű streaming szolgáltatót- az kevéssé zavarja, hogy a Deezer elérhető Magyarországon vagy éppen Romániában és a svéd szolgáltatás nem. A nagyobb volumenű piacok, mint például a lengyel ellenben már érzékenyen érintik a svéd szolgáltatót.

Azt elkerülendő, hogy egy számottevő és lényeges piacra a Deezer előbb lépjen be, mint a Spotify, a svéd cég már most megkezdte a tárgyalásokat a kiadókkal arról, hogy 2013 első  vagy második negyedévében belépjen a japán piacra.

A japán piac amúgy az amerikaihoz hasonlóan roppant speciális piac, így az oda való belépés legalább annyi előkészítést igényel, mind az amerikaira való. A főbb jellemzők, leküzdendő akadályok ugyanakkor roppant hasonlóak. A japán piacon is a letöltő szolgáltatások uralják a zenei piacot, a streaming szolgáltatások  piaca nem hogy kicsi, hanem alig vannak jelen a piacon, a SONY hazai szolgáltatásán felül. Ugyanakkor  a leöltős szolgáltatások tartalmai között a mobil csengőhangok, ringback tone-ok és egyéb, sokak által a 2000-es évek elejének meghaladott tartalomtípusának tartott tartalmak vezetnek. Olyannyira vezetnek, hogy a teljes digitális bevétel több,mint kétharmada ebből a tartalomtípusból származik, az egyedi letöltések harminc százalék alatti részesedést produkálnak és csak a maradékon osztoznak a streaming és egyéb  szolgáltatások! Mindez azt jelenti, hogy a szigetországban a nulláról kell gyakorlatilag felépíteni az előfizetéses jellegű zenei szolgáltatások iránti igényt és ezen szolgáltatások piacát.

A japán piac tehát rengeteg kihívást tartogat, a svéd cég számára, annak ellenére, hogy szinte teljesen száz terep a streaming szolgáltatók számára, szemben a sokszereplős amerikai piaccal. Hibázni ugyanakkor nem nagyon hibázhatnak,hiszen a Japán piac megnyerése nagyon sokat segíthet abban, hogy a Spotify valóban nyereséges lehessen.