A Pandora, mint tőzsdei cég megadott, kőbe vésett szabályok és ütemterv szerint teszi közé hallgatottsági  illetve pénzügyi adatait. A januári adatok végtelenül borús képet festettek a jövőről, hiszen  közel 10 éves működése során másodszor csökkent a rádió  aktív hallgatóinak a száma.

A január 31-el lezárult pénzügyi év lezárultával aztán a kaliforniai cég közzé tette éves bevételi ,költség és hallgatottsági statisztikáit is!

Ami a bevételei oldalt illeti az on-demand rádió bevételei 56%-al 427 millió dollárra növekedtek. Kiemelkedően jól teljesített a mobil hirdetési üzletág, mely gyakorlatilag megduplázta nagyságát, amely így elérte a 256 millió dollárt. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a bevételeknek immáron a nagyobb része a mobil hirdetésekből folyik be…

A növekedési oldalon tehát alapvetően minden rendben levőnek látszik, bár a cég növekedési kilátásait illetően pesszimistább előrejelzést adott a vártnál, ugyanis  40-45%-os növekedést vár, azaz 600-620 millió dollár körül várja a következő pénzügyi év várható bevételeit.

A lassuló növekedést nem szeretik a befektetők, de ami ennél sokkal aggasztóbb, azaz a költségek meredek emelkedése illetve a költségek egyre nagyobb hányada a bevételekhez viszonyítva. Az előző év 54%-ról a januárban lezárul pénzügyi év végére 60% fölé emelkedett a tartalomköltségek aránya a bevételekhez viszonyítva! Talán ennél is nagyobb baj, hogy mivel a cég a növekedés csökkenésével számol, a tartalomköltségek növekedése az elkövetkezendő pénzügyi évben meghaladja majd a bevétel növekedés mértékét!

Mindezek alapján a nemrég bevezetett mobil hallgatásra vonatkozó, 40 órás korlátozás sok tekintetben érthető, és egyre egyértelműbb, hogy a kaliforniai rádió számára kulcsfontosságú lesz a lobbitevékenység folytatása,ellenkező esetben valóban akvizíciós célponttá válhat…

Dr.Dre-ről, zenei munkásságának kívül akkor hallottunk először, amikor is tavaly az anno nagy reményekkel indult MOG streaming zenei szolgáltatót megvásárolták. A Beats és tulajdonosa a Samsung HTC  már akkor is bevallottan a stremaing piac meghódítást tűzte ki célul, ez azonban a mai napig várat magára, de lehet, már nem sokáig...

A Daisy kódnévre hallgató projekten csupa zenei nagyágyú dolgozik: Dr.Dre, Jimmy Lovine és a zeneipar fenegyereke és megmondó embere, aki néha a Nine Inch Nails-el is foglalkozik, Trent Reznor. A projekt titokban már régóta  folyamatban van, olyannyira, hogy a MOG  akvizíció már a részét képezte.  

Arról, hogy a szolgáltatás milyen funkcionalitással bír majd, egyelőre senki nem tud semmit, így a találgatások elsősorban az alapítók személyéből és a piaci igényekből indulnak ki. Nagyon nagy esély van arra, hogy a szolgáltatás kiemelten kezeli majd az előadók és a rajongók közötti kapcsolatokat, sőt, magukat az előadókat helyezi majd a szolgáltatás fókuszába. Mindez gyakorlatilag az egész  működést meghatározza , meghatározhatja majd! Mit jelent mind? Például azt, hogy a tartalommegismerés alapja, egysége nem az album, hanem az előadó lesz, szemben a jelenlegi pay per track szolgáltatásokkal, ahol az alap építő kocka az album. Az előadói fókusz tulajdonképpen sok-sok előadói micro site-ot eredményez majd, ahol a dalok elsősorban stílus és nem albumok alapján lesznek majd kategorizálva.

Az előadóközpontúság természetesen azt is jelentené, hogy az előadók és a rajongók közötti kapcsolattartás elsődleges színtere a Daisy lenne, akár úgy is, hogy az előadók Facebook oldalainak hírfolyam integrálható lenne a szolgáltatásba. És természetesen azt is jelentené, hogy a szolgáltatás fő fókusza ugyan a zene lenne, de könnyedén integrálhatóak lennének az előadói micro site-okba a merchandising boltok ajánlói is!

Mi ugyan nem láttuk a szolgáltatást, mások jó eséllyel azonban igen, mi másnak is lehetne betudni, hogy a Warner Musitc, a Deezer tulajdonosa a Lev Blavatnik által vezetett Access Industries 60 millió dolláros befektetéssel gyakorlatilag függetlenítette a projektet korábbi tulajdonosától! Mindez azt jelent, hogy immáron a Daisy fejlesztése nem a HTC  felügyelete alatt  zajlik majd, hanem a Warner Music-ot, illetve a francia  streaming szolgáltatót, a Deezer-t is tulajdonló Access Industries felügyelete alatt.

Nagyon másnak tűnik a Daisy , mint akár a Spotify, akár a Pandora, vagy akár a MySpace? Abszolút így is van. Semmi biztosíték nincsen ugyanakkor arra, hogy a Daisy valóban ilyen is lesz,. Tény azonban, gyakorlatilag ez az egyetlen esélye. Az ugyanis,hogy egy „átlagos”streaming szolgáltatással érdemleges piaci szereplővé váljon a Spotify,.Deezer, MySpace, Pandora, Rdio által dominált piacon, gyakorlatilag kizártnak mondható…

Tavaly ősszel futótűzként terjedt el a hír, hogy az Apple egy a Pandora-hoz hasonló online rádió szolgáltatás indítását tervezi. Az indulás időpontja aztán szép csendben 2013-ra csúszott, most pedig, 2013 első negyedévének a végéhez közeledve továbbra sincsenek pontos információk arról, mikor is indulna a szolgáltatás.

A funkcionalitás a tavaly őszi bejelentés óta egyre pontosabbá és hihetőbbé válik. A mostani hírek alapján a rádiószolgáltatás szorosan integrálva lenne az iTunes áruházzal, illetve az iTunes Match szolgáltatással. Mindez azt erősíti meg, hogy a rádió dszolgáltatás a már most is működő felhő alapú zenei tárhely integráns részét képezni, abban a zenemegismerési vonalat erősítve. Pont, amit hiányoltunk belőle, megjelenésekor…

A legfrissebb, a kiadók irányából kiszivárgott információk alapján az Apple és a kiadók közötti tárgyalások egyelőre megrekedtek, a tárgyalások korai szakaszában. A kiadók eddig csak a szolgáltatás fő funkcióival valamint az Apple által elképzelt üzleti modellje ismerkedhettek meg, és pontosan ez utóbbi az elsődleges oka a tárgyalások megtorpanásának…

Az Apple ugyanis a jelenleg működő online rádiók által fizetett összegnek a felét, 100 dallejátszásonként 6 centet fizetne. A kiadók ezzel szemben minimálisan a kongresszus és a DMCA által rögzített összeget, azaz 100 dal lejátszásonként 21 centet, illetve minimumgaranciát- azaz egy előre fizetett fix összeget- illetve  a hirdetési bevételekből részesedést  szeretnének kapni.

Összehasonlításként, a jelenleg piacvezetőnek számító Pandora 12 centet, az olyan online rádiók, melyek földi sugárzású rádiók online adaptációi 22 centet, a Spotify-azaz a klasszikus értelemben vett streaming szolgáltatók- pedig 35 centet fizetnek 100 lejátszásonként.

A kérdés sokkal szenzitívebb és fontosabb annál, mint elsőre tűnik és könnyen lehet, hogy pontosan ez fogja megakadályozni az Apple-t a szolgáltatás elindításban. Az online rádiók által fizetendő jogdíj ugyanis az egyik legforróbb téma napjainkban a tengerentúli digitális zenei üzletben. A Pandora által kezdeményezett lobbifolyamat kongresszusi meghallgatásokban csúcsosodott ki, s közben  több más online rádió is csatlakozott a kaliforniai cég által kezdeményezett harchoz. A kiadók természetesen nem szeretnék, hogyha a jelenlegi díjak csökkennének. A kongresszusi bizottság mandátuma pedig ugyan lejárt az új kongresszus felállásával, de a hírek szerint a téma napirenden marad, új bizottságban, részben új meghallgatottakkal.  A tét pedig hatalmas. A jelenlegi megállapodás és díjszabás 2014-ben lejár, így akkor újakat kell kitűzni, mindenképpen. A megállapítandó díjat pedig a lobbi és a politika akarton felül az elmúlt időszak díjai határozzák majd meg.

Mi várható akkor mindezek ismeretében? Több, tanácsadó céggel ellentétben mi azt gondoljuk, már az is szinte csoda lenne, ha idén meg tudna jelenni a szolgáltatással az Apple.  Ugyan a fejlesztési kapacitás megvan, mégis azt gondoljuk, még 5-6 hónapnyi fejlesztés is áll a cég előtt, s akkor még nem beszéltünk a kiadókról, a kiadókkal való megegyezésről. A helyzet kísértetiesen hasonló ahhoz, mint ami a felhő alapú szolgáltatások bevezetését megelőzte. Ott,akkor a kiadók lassú meggyőzése miatt 4-6 hónapot késtek a szolgáltatások. Nem lennénk meglepődve, ha most is ez történne, és mind a Google, mind az Apple csak az év utolsó harmadában vagy 2014-ben tudna piacra lépni új termékével!

Az, hogy az angol kereskedelmi óriás, a Tesco számára a digitális platform egyre fontosabb, nem mai hír. A cég első között indította el előbb internetes áruházát, később pedig a tartalombizniszbe is belépett a Tesco download ,márkanév alatt.

A We7 tavalyi megvásárlása, illetve a Mobcast white label ebook áruház megoldásszállító megvásárlása a céget eleve arra kényszerítette, hogy újragondolja digitális stratégiáját és márkaneveit. Ennek eredményeképpen született meg Blinkbox márka és a hozzá kapcsolódó két almárka, a Blinkboxbooks , a  Blinkboxmusic. A három portálon ebook, zenei illetve később egy hirdetésekkel szponzorált sorozat illetve on demand film oldal is elérhető lesz.

Az oldalak mint látható márkanevükben függetlenek lesznek a Tesco egyéb online megjelenéseitől, a promóciójuk azonban integrálva lesz a Tesco online megjelenéseivel, illetve offline is, és természetesen arculatukban is egyértelműen azonosíthatóak lesznek a legfontosabb Tesco arculati jellemzők.

Az oldalakat igazi top gun-ok vezetik majd, hiszen a Blinkbooks vezetését Gavin Sathianathan, a Facebook korábbi európai kereskedelmi vezetőjére, a Blinkmusic-ot pedig Mark Bennett, korábbi Emi és Warner vezető irányítja majd.

A lépés egyértelműen mutatja a Tesco elkötelezettségét az online csatornák felé, de ami talán ennél is fontosabb ennek a három területnek a tulajdonképpen i egy brand alá rendelése egyértelműen egy az Apple-el, az Amazonnal vagy éppen a Google-al versenyezni képes és versenyezni akaró felállás.És lehetnek bármilyen erősek is a fent említett cégek és áruházaik van és lesz egy olyan réteg, amely számára a Tesco brand erősebb, mit az övék, úgyhogy a kereskedelmi óriás lépése nem csak bátor, hanem előremutató is!

A különböző zenei piacok 2012-esa eredményeit vizsgáló sorozatunkban, a világ legnagyobb piaca, az amerikai, a hozzá sok tekintetben hasonló angol, majd pedig az árgús szemekkel figyelt, a világon nagyon kevés növekvő zenei piac között  levő norvég zenei piacot vettük górcső alá.

Mai bejegyzésünkben egy teljesen más szempontból érdekes piacot, a francia zenei piacot elemezzük.  A francia piac két szempontból is érdeklődésre tarthat számot. Egyrészt Franciaország az az ország, ahol a helyi kötődésű szolgáltató, a Deezer az ugyancsak helyi érdekeltségű telekommunikációs szolgáltatóval között stratégia megállapodást és próbálta meg ezáltal a streaminget, mint  szolgáltatástípust elterjeszteni az amúgy hatalmas piacon.  Másrészt pedig a francia piac az, ahol a helyi kormányzat a legerőteljesebben vette és veszi fel a küzdelmet az illegális letöltésekkel szemben. Miközben ezzel párhuzamosan pénzügyileg is próbálta támogatni a legális szolgáltatások elterjedését.

Az alapvető karakterisztikus elemek megegyeznek a világ más, nagyobb zenei piacain tapasztaltakkal. A fizikai eladások masszívan, 12%-al csökkentek, miközben a digitális szolgáltatások 13%-al növekedtek. Volument tekintve ugyanakkor a digitális szolgáltatások még mindig csak alig a negyedét teszik ki a fizikai eladások forgalmának. Mindezeknek az eredője egy kis mértékben, de 4.,4%-al csökkenő francia zenei piac lett.

A Deezer miatt azt várnánk, hogy a digitális szegmensben. Skandináviához hasonlóan a streaming szolgáltatások dominálják a digitális bevételeket.  Mindez azonban nem így van. A digitális bevételek több,mint fele az egyedi letöltésekből származik. A stremaing szolgáltatások és különböző formáik pedig 42%-át teszi ki a digitális bevételeknek. Ami igazán aggasztó az talán nem is ez, hanem az, hogy az egyes szolgáltatástípusok részesedése 2011 óta gyakorlatilag változatlan…Azaz úgy tűnik, hogy a Deezer erősödése, előretörése pont saját hazájában valósul meg a legkevésbé…

Ha ez így van, a 34 millió eurót alulról közelítő éves streaming szolgáltatásokból származó bevétel még akkor is kevés egy olyan országban, ahol egyszerre van jelen a Deezer és a Spotify 4 eurós átlagos havi bevétellel számolva ez 700 ezer előfizetőt jelent, ami még mindig kevés akkor, ha feltételezzük, hogy a két cég együttes előfizető állománya meghaladja a 8 milliót.

Mindez pedig a francia zenepiac legnagyobb problémájára világít rá! A streaming szolgáltatásokat ugyanis meglehetősen sokan veszik igénybe, de elsősorban azok ingyenes, de korlátozott részét. Amennyiben tehát sikerülne a jelenleginél jóval nagyobb számban átcsábítani ezeknek a szolgáltatásoknak a prémium szekciójába a felhasználókat, úgy  a streaming szolgáltatások bevétele is sokkal inkább a Skandináviában látottakhoz lenne hasonló és egy azokénál jóval nagyobb piacon!

Az már a megállapodás pillanatában sejthető volt, hogy annak, hogy a SONY ATV tartalmai esetében 20%-al magasabb jogdíjat kénytelen fizetni a kaliforniai cég, előbb vagy utóbb meg kell jelennie az üzleti modelljében is. Abban az üzleti modellben, amely már amúgy is erősen a tartalomköltségek által uralt és amely  tartalomköltségek az éves szinten drasztikus használati és hallgatottsági növekedés ellenére veszteségessé tett, teszi a Pandora-át.

Az iparágban járatosabbak számára tehát nem volt meglepő Tim Westergreen alapító tegnapi levele, amelyben havi 40 órás zenehallgatási korlátot jelentett be a mobiltelefonon a Pandora-t használók számára.

A cég indoklása szerint a változás mindössze a felhasználók 4%-át érinti, segítségével ugyanakkor az elmúlt 3 évben az egekbe szökő tartalomköltségek, amelyek a változtatás nélkül további 16%-al növekedtek volna az elkövetkezendő 2 évben kordában lesznek tarthatóak, legalábbis a menedzsment reményei szerint.

A cég már korábban is alkalmazta ezt a megoldást, 2009 és 2011 között a desktop verzió esetében volt érvényes a havi 40 órás hallgatottsági korlát, melyet aztán 2011-bem eltöröltek. Akkor a növekedést nem befolyásolta/csökkentette a korlátozás, az is igaz ugyanakkor, hogy mindez továbbra is negatív eredménnyel párosult – igaz a 2009-es -28 millió dolláros szinthez képest 2011-re kis jóindulattal nullszaldóssá vált az on-demand rádió. (más kérdés, hogy mindez inkább volt  köszönhető a meredeken emelkedő bevételeknek, mint a költségek csökkenésének..)

A kaliforniai cég lépése természetesen nagy vihart kavart a felhasználók között. Örök szabály, hogy a heavy userek mindig a leghangosabbak, így az ő lehetőségeiknek a megkurtítása mindig hangos visszhangot vált ki, pláne egy magát demokratikusnak és a felhasználókért dolgozó cég esetében, mint a Pandora.

Továbbmenve, és az egész streaming ipar oldaláról nézve az eseményeket, ugyancsak van ok az aggodalomra. A Spotify éppen most készül arra, hogy a jogdíjak csökkentését kérje a kiadóktól, a Pandora változtatni volt kénytelen az üzleti modelljén, a Last.fm  alig egy hónapja vonult ki a világ legtöbb zenei piacáról, a Deezer felől pedig csak azért nem érkeznek hasonlóan negatív hírek, mert a cég ősszel kapott jelentős tőkeinjekciót a Warner Music-ot is tulajdonló Acces Industriestól. 2012 sok tekintetben optimizmusra okot adó év volt a zeneiparban, azonban hogyha a kiadók és a jogkezelők hozzáállása nem változik meg nagyon hamar, akkor mindez csak egy átmeneti enyhülés volt a  szakadékba vezető úton a zeneipar számára!

A Google hosszas vívódás után határozta el magát végül arra, hogy belép a zeneiparba, s nem csupán a világ leglátogatottabb videómegosztó oldalának segítségével vesz részt a nagy digitális zenei körforgásban…

A nagy érdeklődéssel várt, egy ideig az egész zeneipar  megreformálásával kecsegtető szolgáltatás aztán  nagy nehézségek árán, a legfontosabb vetélytársaknál- az Amazon-nál és az Apple-nél- később, korlátozott tartalommal és funkcionalitással tudott a felhő alapú szolgáltatások piacára lépni.

A felhő alapú szolgáltatásokat a 2011-ben a jövő zenei szolgáltatásnak kiáltotta ki több szakértő is. Közel két évvel az első szolgáltatások elindulása után azonban kijelenthető,  egyelőre a felhő alapú szolgáltatások messze nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket! A zenekedvelők számára a lényeg ugyanis az lenne, hogy a nagy nehézségek árán összegyűjtött zenei gyűjteményük egy helyen, minden platformról elérhető legyen.  Itt ebben az esetben zenei gyűjtemény alatt értük a playlisteket, CD-ket, digitális, egyszóval mindent, amit valaha hallgatunk. Ezt egyelőre  egyetlen szolgáltató sem képes biztosítani. Az elrugaszkodáshoz arra lenen szükség, hogy a feltöltött zenei állományokat hasznosítani is lehessen-akár egy saját zenei állományokból álló rádióban, akár egy streaming szolgáltatás keretein belül.

A felhő alapú szolgáltatások helyzete tehát önmagában sem éppen szívderítő, azon belül pedig a Google helyzete méginkább elkeserítőnek volt(?) mondható. Nem meglepő tehát, hogy a keresőóriás egyre aktívabban keresi annak lehetőségét, hogy a jelenleginél sokkal vonzóbb ajánlattal álljon a zenekedvelők részére.

Ennek első lépése volt, hogy felhő alapú szolgáltatását, a Google Musicot gyakorlatilag ingyenessé tették. A második lépés pedig- amennyiben igazak a hírek- egy a Spotify-hoz, Deezer-hez hasonló, kétszintű streaming szolgáltatás lehet.

A szolgáltatás több szempontból is beleillene a Google stratégiájába. Egyrészt pontosan az a kiegészítő elem lehetne a felhő alapú szolgáltatásukban, amelynek segítségével az a zenekedvelők sokkal szélesebb tömegei számára válhatna érdekessé. Másrészt a szolgáltatás esetlegesen megvalósítandó ingyenesen igénybe vehető része  nagyon jól illeszthető lenen a Google gigászi méretű hirdetési architektúrájába Végül de nem utolsósorban pedig ezáltal a Google  szigorúan a felhő alapú szolgáltatásokat alapul véve az  Apple és az Amazon által kínálthoz képest komoly előnyre tehet szert, amellyel lépéskényszerbe hozhatná vetélytársait. 

A Google esetlegese streaming piacra való belépése sok szempontból érdekes lenne a zeneipar számára is. ( bár ugyanezt elmondtuk akkor is, maikor a cég a felhő alapú szolgáltatásával készült a piacokra) Jelenleg ugyanis a streaming szolgáltatások alapvetően kis kapitalizációjú startup cégek kezében vannak, és ennek ellenére képesek éves szinten gyakorlatilag duplázni bevételeiket és  egyre inkább ellensúlyozni a CD eladások csökkenésével kieső lemezipari bevételeket. S bár ezek a cégek nagyon ügyes és jó marketingtevékenységet folytatnak, nem lehet nem belegondolni abba, mi lenne, hogyha mindezt egy akkora kapitalizációjú,erejű, A  mobil és a tartalompiacon egyaránt erős pozíciókkal rendelkező  cég  végezné, mint a Google...

Arról, hogy a streaming cégek üzleti modellje mennyire törékeny többször is írtunk blogunkban. Hiába az ügyfélszám meredek növekedése, hiába a befektetői bizalom, hiába tartják egyre többen ezeket a szolgáltatásokat a jövő, a zeneipar legtöbb problémáját  megoldó zenei szolgáltatásának, a jövőjük jelenleg roppant törékeny.

Éppen ezért kíséri kiemelt figyelem a vezető streaming szolgáltató a Spotify valamint  az őt észben tulajdonló kiadók közötti tárgyalásokat.  A hírek szerint a svéd cég komoly kéréssel fordul majd a kiadókhoz.   Az üzleti modell alapvetően a magas tartalomköltségek miatti fenntarthatatlansága ugyanis Stockholmban is szöget ütött a vezetők fejébe, így a Spotify szeretné s megbeszéléseken elérni, hogy a kiadók csökkentsék a fizetendő tartalomdíjakat, illetve azt is, hogy a jelenlegi csak a webes platformon elérhető, hirdetés alapú , korlátozásokkal de ingyenesen igénybevehető szolgáltatást mobil platformon is elérhetővé tegyék.

Nem keveset fog tehát Daniel Ek kérni, s kérdéses, a kiadók mit szólnak majd mindehhez.  A helyzet sok tekintetbe ugyanis hasonló ahhoz, mint ami az Apple-el kialakult évekkel ezelőtt. A kiadók számára a jogdíjak csökkentése ugyanis szinte bizonyosan bevétel kiesést jelent majd, ami akkor, amikor a zeneipari bevételek folyamatosan csökkennek, érthetően nem  remélhet pozitív fogadtatást.  Ugyanakkor a kiadók számára a Spotify több,mint egyszerű és könnyen eldobható kísérlet!  Egyrészt a svéd szolgáltatás eredményei, növekedése elvitathatatlan. Ami azonban talán még ennél is fontosabb, hogy a 2012-es adatok alapján egyre több jel utal arra, hogy a streaming modell valóban képes lehet arra,hogy olyan növekedési pályára állítsa a digitális bevételeket, melyek ellensúlyozni képesek a fizikai bevételek csökkenését!

Abszolút nem egyértelmű tehát, hogy a kiadók nemet mondanak a svéd cég kérésére, sőt! A tárgyalásokhoz és a kiadókhoz közel álló források szerint a kiadók belemennek majd mind az ingyenes periódus kibővítésébe, ind a jogdíjak csökkentésébe, azonban nagyon kemény feltételekkel!

A kiadók ugyanis jó eséllyel majd strukturális változtatásokat kérnek a svéd szolgáltatótól annak érdekében, hogy a nyereségesség valóban minél hamarabb ,megvalósulhasson, illetve, hogy a nyereségesség elérésnek árából ne csupán a kiadók vegyenek részt.  Mindez a gyakorlatban nem jelent mást,hogy a svéd szolgáltatónak  csapatát vagy marketing költségeit kellene visszafognia a kiadók kérésnek megfelelően; anélkül, hogy a valóban magas szolgáltatási színvonalat veszélyeztetné mindezzel..

Daniel Ek és cége előtt tehát várhatóan kétszeresen nehéz feladat áll. A kiadók meggyőzése után ugyanis elképzelhető, hogy úgy kell átszervezniük a céget, hogy az ne befolyásolja annak sikerességét.  A svéd fiatalember eddig is nagyon sok lehetetlennek tűnő feladatot megoldott már, most úgy tűnik egy újabb vár rá.

Komoly vállalkozásba fogunk itt a Muzzak oldalain. Egy kisebb sorozat keretében megpróbáljuk bemutatni és kielemezni a zeneipart és a digitális zenét jelenleg leginkább befolyásoló trendeket, irányokat és azok hatását arra, hogyan is fogyasztunk és fogunk fogyasztani zenei tartalmakat. Mostani, harmadik részünkben a  jövő zenei szolgáltatásainak tartott streaming szolgáltatások üzleti realitását járjuk körbe.

2011, 2012 és nagyon jó eséllyel 2013 is a streaming cégekről fog szólni. A digitális zene ezen ága  elképesztő ütemben fejlődik, elsősorban annak köszönhetően, hogy az okostelefonokkal kibővült zenei ökoszisztéma és a hozzá kapcsolódó fogyasztói igényeket jelenleg, ez a megoldás elégíti ki a leginkább.

A fogyasztói igényeknek való megfelelés következtében a streaming és a streaming jellegű szolgáltatások népszerűsége és használata elképesztő ütemben növekszik, és ennek köszönhetően a bevételek is dinamikusan növekednek.

A dinamikus bevételnövekedés azonban messze nem jár az üzleti eredmény növekedésével, mintahogyan azt a lenti ábra is mutatja, a talán két legismertebb piaci szereplőre, a Pandora-ra, illetve a Spotify-ra vonatkoztatva.

Pont ennek a két szolgáltatónak a vizsgálata több szempontból is érdekes. Alapvetően mert az on demand rádiózás illetve a klasszikus streaming piac két legismertebb, piacvezető szolgáltatójáról van szó, de nem csupán ezért. A két szolgáltató sok tekintetben hasonló de sok tekintetben különböző üzleti modell szerint működik. A Pandora, mint on demand rádió- kevesebb interaktivitással és a dalokkal végezhető opcióval- nem közvetlenül a kiadókkal állapodott meg a tartalmak licenszeléséről, hanem a sokat emlegetett DMCA (Digital Copyright Millennium Act) értelmében az amerikai államnak fizet, meghatározott összeget,a felhasználás jogáért. Ezzel ellentétben a Spotify közvetlenül a tartalomtulajdonosokkal, azaz a nemzetközi kiadókkal szerződött annak érdekében, hogy a szolgáltatásban a dalokkal korlátlan számú funkciót ( meghallhatás, playlistbe helyezés, megosztás) kínálhasson  felhasználóinak.

Két alapvetően ugyanazt az alap felhasználói elvárást- zene hallgatás a dalok letöltése nélkül-  kielégítő szolgáltatás alapvetően más  üzleti modellel, mégis nagyon hasonló gondokkal.

A Pandora esetében a 2009 óta követett pénzügyi adatok már a nagy válság, a megszűnés közeli állapot utáni állapotot mutatják,de az adatok még így is beszédesek. A 2009-es 19 millió dolláros bevétel a 2012-es pénzügyi évre 274 millió dollárra, azaz több, mint a tízszeresére nőtt. Rögzítsük mégegyszer tehát, egy olyan vállalkozásról beszélünk, amely akvizíciók, pénzügyi trükkök nélkül 3 év alatt megtizennégyszerezte a bevételét!! Elképesztő eredmény, amely mivel tőzsdei cégről beszélünk, a befektetők kedvencévé kellett volna, tegye a kaliforniai céget. Mégsem ez történt, és ennek a költségoldal az oka! Ez idő alatt ugyanis a cég tartalomköltségei is drámai mértékben emelkedtek, a 2009-es 26 millió dollárról 148 millió dollárra. Még plasztikusabban szemlélteti a költség oldali problémát, hogyha a bevételek százalékában nézzük azokat!

Mint az látható, a tartalomköltségek 2009-ben érték el a legkegyetlenebb szintet, amikor a bevételek 80%-át tették ki. Azóta folyamatosan csökken a százalékban mért szintjük, de az 50%-os szint alá nem mentek és várhatóan nem is mennek, amennyiben nem áll be (pozitív)  változás az online rádiók által fizetendő díjakban. Ez az 50 % körüli szint pont az a szint, amely mellett a nyereséges működés nem vagy nagyon nehezen képzelhető el, vagy csak a bevételek drasztikus növelésével képzelhető el.

A múlt pontosan igazolja is mindezt, hiszen a Pandora működése során még egyszer sem tudott nyereséges évet zárni, ami megint csak a tőzsdei cég státusznál maradva roppant mód aggasztja a befektetőket! A bevételek növelés ésszerű megoldásnak tűnik, ugyanakkor pontosan mivel tőzsdei cégről van szó, nehéz lenyomni a befektetők torkán a  bevételnöveléshez szükséges költségeket és azok további eredményrontó hatását!

Semmivel sem jobb a helyzet a streaming szolgáltatások napjainkban legtöbbet emlegetett szolgáltatójánál, a svéd Spotify-nál. A svéd cég bevételei a 2009-es 12 millió eurós szintről várhatóan 2012-re eléri a 500 millió dollárt, azaz közel negyvenszeres bevételnövekedést regisztráltak három év alatt. Ezt a fajta növekedést nyugodtan nevezhetjük robbanásszerűnek, nem véletlen, hogy pont a svéd szolgáltató őrült növekedésével párhuzamosan kezdték el a streaminget a jövő lehetséges nyerő digitális zenei szolgáltatásaként kezelni!

A svéd cég esetében ugyanakkor a tartalomköltségek még drámaibb mértéket öltöttek az elmúlt években! A tartalomköltségek, a 2009-es  6 millió dollár körüli szintről 2012-re megközelíthetik a 300 millió dollárt, azaz a ptofy esetében a tartalomköltségek nagyobb ütemben növekedtek az elmúlt években, mint a bevételek!

Ahogyan azt a lenti ábra mutatja 2009-ben és 2010-ben csak a tartalomköltségek mértéke meghaladta a bevételek nagyságát.2011-ben pedig nagyon kevéssel marad csak el tőle. A prognózisok szerint 2012 lehet majd az első olyan év, amikor a tartalomköltségek 90%- alatt lesznek majd a bevételek százalékában!

 Tehát a szolgáltatók ördögi körbe kerültek: A használat és egyben a bevételek növelése a tartalom költségeket is ugyanolyan  erőteljesen növeli, így az ördögi körből  gyakorlatilag lehetetlen kikerülni.

Ez pedig közép távon igen sötét jövőképet fest a streaming szolgáltatásokkal kapcsolatban. A jelenlegi veszteséges működést még újabb és újabb tökebevonásokkal menedzselni tudják a szolgáltatók, de az egészen biztos, hogy ez a végtelenségig nem folytatható. Előbb vagy utóbb az út végén vagy a megszűnés vagy a tőzsdére menetel áll, melyek közül az utóbbi csak látszólag kínál megoldást, hiszen az üzleti modellek változatlanságát feltételezve a streaming cégek tőzsdei szereplése egészen biztosan nem az újabb tőke bevonásáról szólna…

A on demand rádiók- így a Pandora- egy hajszálnyival kedvezőbb helyzetben vannak, de ez csak és kizárólag a politika döntésnek köszönhető, amely az eredetileg tervezettnél alacsonyabban tartotta az online rádiók által fizetendő jogdíjakat. És az is a politika döntésének less majd köszönhető, hogyha a Pandora lobbizásának köszönhetően újból  lejjebb viszi a jogdíjakat és ezáltal kimondva, kimondatlanul, de segít az online rádiókat.

Kijelenthető-e tehát az, hogy a jelenlegi üzleti modellek drasztikus megváltozása nélkül az egyre népszerű szolgáltatások hosszú távon halálra vannak ítélve? Azt gondolom igen is, meg nem is. Tisztán, magára hagyott üzleti környezetben minden valószínűség szerint ez történne,még az olyan nagy szolgáltatókkal, mint a Spotify vagy a Deezer is.

A helyzet viszont a valóságban az, hogy nem beszélhetünk magára hagyott üzleti környezetről. A zene, mint minden eszközön- PC, laptop, mobiltelefon, tablet, smart tv-  fogyasztható tartalom a médiacégek saját, egyedi ökoszisztémák kialakítására vonatkozó elképzeléseinek a középpontjába került. Mindenki, aki komolyan gondolja ezen elképzeléseit, kezdve az Apple-től, az Amazon-on, a Google-on át, a Microsoft-ig és a Samsung-ig bezárólag zenei szolgáltatást hozott létre. A jelenleg működő, alapvetően start-upnak tekinthető szolgáltatások tehát üzleti eredményeik további romlása esetén biztosan, de egyébként is nagyon könnyen a nagy halak hálójába kerülhetnek. A nagy médiacégek számára pedig a veszteségek viselése egyrészt könnyebben elviselhető, másrészt pedig a más területeken a zenei szolgáltatásoknak is köszönhetően keletkező extra profitból finanszírozható is ( lásd Apple-iTunes)

Ebben, a sterilnek abszolút nem mondható üzleti környezetben tehát a streaming szolgáltatások  jó eséllyel a nagy médiacégek alakulóban levő zenei ajánlatában kapnak majd helyet. Kitalálóik, létrehozóik pedig a kapott nem kevés pénzzel újabb, immáron más jellegű  zenei szolgáltatások kitalálásán és létrehozásán dolgozhatnak majd.

A közelmúltban két bejegyzésünkben is sok tekintetben hasonló, de sok, apróbb vonásában eltérő amerikai illetve angol zenei piacot vizsgáltuk meg. Alapvetően igaz volt mindkét piacra, hogy a  piac mérete csökken, mivel a fizikai CD eladások oldalán keletkező  kiesést a szépen növekvő digitális szegmens nem képes ellensúlyozni.

Mai bejegyzésünk alanya egy olyan ország lesz, amely jelenleg a nagy nemzetközi jogvédőszervezetek kedvence, ugyanis  a zeneipari bevételek növekedni tudnak. Azt már annyira nem harsogják a jogvédő szervezetek, hogy mindennek az elsődleges oka az elképesztően erős streaming piacban és annak pozitív hatásaiban keresendő.  (pl. kalózkodás csökkentése)

AZ IFPI norvég tagszervezete által közzétett 2012-es adatok alapján a norvég zenepiac 7%-al növekedett. A kis mértékű növekedés hasonlóan a nagyobb, de csökkenő zenei piacokhoz egy erősen csökkenő fizikai szegmens (-19%) illetve egy roppant mód növekvő digitális szegmens (+35%) eredőjeként jött létre. A konkrét bevételi adatok mélyére ásva látható, hogy a skandináv országban a digitális bevételek nagysága gyakorlatilag kétszeres a fizikai eladásokból származó bevételeknek!

Ha az digitális elemet tovább bontjuk, még érdekesebb megállapításra juthatunk. A digitális letöltések ugyanis csupán éppen hogy 6%-al növekedtek, ellenben az előfizetéses termékekkel, amelyek gyakorlatilag megduplázták előző évi volumenüket! Ami talán a legmegdöbbentőbb: A hatalmas növekedésnek köszönhetően a streaming szolgáltatások bevételei (34.2 millió dollár) önmagukban majdnem akkorák, mint a teljes fizikai CD üzletág bevétele! (37.9 millió  dollár)

Mit jelent mindez? Elsősorban azt, hogy a streaming szolgáltatások úgy tűnik valóban megoldást jelenthetnek a zeneipar legégetőbb problémáira. A skandináv piac persze sok szempontból speciális- nagyon erős internetpenetráció, régóta piacon levő streaming szolgáltatások- azt azonban az ottani sikerek mutatják, hogy a folyamat, ami a nagyobb piacokon is zajlik már eljuthat odáig, hogy a digitális bevételek valóban pótolni tudják a fizikai oldalon kieső bevételeket!