A Pandora rakétaszerű előretörése kapcsán itt blogunk oldalain is többször elemeztük a földi sugárzású rádióadók előtt álló lehetőségeket, „jövőképet”. Az idézőjel ez esetben több, mint indokolt, hiszen mind az online rádiók előretörése, az általuk nyújtott jobb mérhetőség, nagyobb interaktivitás valamint  -az ettől függetlenül végbemenő-  a hagyományos rádiók üzleti modelljének drasztikus gyengülése ennek a médiaformának az eltűnését vetíti előre. Van valami azonban, ami a hagyományos rádiók  számára az utolsó szalmaszál lehet- mégha sok közük nincs is hozzá- ez pedig az online rádiókra kivetett rendívül magas jogdíj.

A magas jogdíjak azok ugyanis,amelyek az online rádiókat, illetve a hozzájuk sok tekintetben hasonló funkcionalitást biztosító streaming szolgáltatásokat megbénítják, üzletileg gyakorlatilag ellehetlenítik. Ezt használhatnák ki a földi sugárzású rádióadók, akik azonban a folyamatosan csökkenő bevételeik miatt egyre kevésbé képesek az innovációra. 

Pedig pontosan az innováció lehet(ne) az, aminek a segítségével a földi sugárzású rádiók teret nyerhetnének. Az erős brand, az előadókkal való közvetlen kapcsolat, a rendezvények mind-mind olyan területek, ahol még mindig van mozgástér a hagyományos rádióadók számára. 

A hagyományos rádióadók jelenleg átalánydíj jellegű jogdíjat fizetnek, szemben internetes társaikkal.  Ezt- az amúgy valóan végtelenül igazságtalan megkülönböztetést- rúgta fel önszántából amerikai vezető rádióadóinak  hálózata a Clear Channel. A cég ugyanis a  Big Machine Label Group-al kötött megállapodás értelmében a hagyományos rádióadásban megjelenő zenei tartalmak után is vállalja a bevétel megosztást a kiadóval. 

A piacvezetőtől abszolút szokatlan lépés természetesen rejt magában kockázatokat, elsősorban üzletieket.   A kezdeményezésnél, az innovációnál ugyanakkor egyetlen dolog rosszabb: az egy helyben topogás.  Márpedig a hagyományos rádiók számára az egy helyben topogás végeredménye  egyértelmű: a megszűnés..Nyilván a Clear Channel lépése elsősorban PR értékű és a kiadók részére szól, azonban ez akár stratégiai nyitásként is kezelhető, azon kiadók felé, amelyek anno a rádiók legfontosabb stratégiai partnerei voltak, már pedig a földi sugárzású rádiók pozitív megkülönböztetésének eltörlését követelik…

Az iTunes tavaly őszi indulása után ismét egy lépéssel közelebb került Magyarország a digitálisan is jegyzett országok térképéhez azáltal, hogy hosszú várakozás után az iTunes Match, azaz az Apple felhő alapú zenei szolgáltatása nálunk is elérhető.

Mindez azt jelenti, hogy nagyjából a mai naptól az igazán hardcore zenekedvelők 25 euró ellenében, maximum 25 ezer dalig saját zenei gyűjteményüket is elérhetővé tehetik valamennyi iOS eszközön, legyen az számítógép, vagy éppen mobiltelefon, esetleg Ipad.

Maga a szolgáltatás működés nem túl bonyolult: a 25 eurós, éves díj befizetése után az iTunes lejátszóprogram megkeresi a számítógépen, okostelefonon vagy táblagépen tárolt zenéket, és megkeresi azok legális, jó minőségű kópiáit az iTunes 16 millió dalból álló zenei adatbázisában és összepárosítja őket az adatbázisban található verziókkal. Amennyiben  az iTunes Match  olyan zenéket talál a gépen, amelyeket egyébként nem lehet megvenni az iTuneson, akkor feltölti azokat fizikailag is feltölti az Apple iCloud felhő alapú szolgáltatásába.

Az iTunes Match itthoni elindulása természetesen nagyon jó és fontos lépés, ugyanakkor látni kell, hogy a felhő alapú szolgáltatások jelenleg még evoluciós fázisuk első részében tartanak csupán és elfogadottságuk, népszerűségük még a tengerentúli piacokon is meglehetősen alacsony. Így  badarság  lenne arra számítani, hogy tömegesen jelennek majd meg az iTunes Match fizető felhasználók. Hasonlóan a tengerentúli tapasztalatokhoz, itthon is inkább az igazi audio junky-k megjelenése várható!

Amíg az év első fele, elsősorban a Pandora és a Spotify versengéséről, fejlesztéseiről szólt, addig úgy tűnik az év második részében a Vevo viszi majd a pálmát. A 2013 januárjában lejáró Google szindikátusi szerződés miatt mindez nem is meglepő, hiszen gyakorlatilag a kiadók és független befektetők által alapított prémium videómegosztónak az elkövetkezendő fél évben  döntenie kell arról, milyen formában kíván működni az elkövetkezendő években, és ennek megfelelően a szükséges a partnerekkel meg is kell az év évégig állapodnia.

Maga a cég a hírek szerint igen közel áll ahhoz, hogy mintegy 100-150 millió dollárnyi friss tőkét vonjon be, az Allen & Co. Befektetési bank vezetésével, mellyel a prémium videómegosztó értéke 1 milliárd dollár körül lenne. A meg nem erősített hírek szerint a bank által megkeresett cégek között a Facebook, a Yahoo, valamint az Amazon is szerepelt…

A listá egy negyedik cég, a Vevo-val legszorosabb üzleti kapcsolatba álló Google is szerepelt, a Vevo-Google viszonyrendszer azonban a jelen állás szerint  komplikáltabb annál mint ahogy az első pillantásra tűnik. A Vevo ugyanis fizet a Youtubenak azért, hogy a videóit a Youtube rendszere szolgálja ki. A Vevon megtekintett videók  30%-a ugyanakkor már nem a Youtubeon keresztül folyik, a Facebook központú integráció segítségével pedig közel 200%-al nőtt a videómegtekintések száma. A Vevo számára tehát a Youtube egyre több tekintetben jelkent már inkább korlátot, mint előnyt. A legvalószínűbb persze az, hogy mindez csak a tárgyalási stratégia része. Az ugyanis- tulajdonostól függetlenül- kulcsfontosságú, hogy a Vevo a lehető legkevesebbet fizesse a videók kiszolgálásáért, ugyancsak függetlenül attól, ki is szolgálja ki azokat!

Az amúgy és sokszereplős és sok lehetséges kimenetellel rendelkező sakkjátszmában nem várt fordulatot hozhat az EMI-Universal tranzakcióban formálódó versenyhatósági vélemény. Az alapján ugyanis egyre inkább elképzelhető, hogy a tranzakció engedélyezése érdekében  egy vagy több  érdekeltségétől meg kell, hogy szabaduljon a vezető lemezkiadó, és ezek között a lehetséges érdekeltségek között a Vevo-ban meglevő üzletrészük is szerepel.

A Microsoft- mintahogyan arról be is számoltunk,- június elején nagy lendülettel jelentette be Xbox Music névre keresztelt zene szolgáltatásának a terveit. Magáról a szolgáltatásról, az árazásról, a funkcionalitásról roppant keveset lehetett és lehet tudni, mégis ha lassan is, de elkezdtek kiszivárogni a részletek.  

A most napvilágra került hírek szerint a Microsoft igen-igen ambiciózus funkcionalitást tűzött ki célul maga elé.  Az elképzelések talán leginkább a Google 2 évvel ezelőtti, felhő alapú szolgáltatásához hasonlíthatóak.  A Microsoft ugyanis egyszerre szeretné az új szolgáltatásban elérhetővé tenni valamennyi fontosabb , napjainkban ismert zenei szolgáltatási funkciót, azaz a pay per track letöltést, a streaming funkcionalitást, a saját zenei gyűjtemény szinkronizálását valamint a felhő alapú zenei fájl tárolást.

 Szinte szóról szóra ismételni tudjuk azt, amit tavaly tavasszal például a Google kapcsán említettünk, azaz a fő akadályt ezek megvalósításában a kiadók jelentik, jelenthetik. A nevük elhallgatását kérő, a tárgyalásokhoz közelálló források szerint a redmondi cég, mind  a négy major kiadóval folyamatosan tárgyal a feltételekről, egyelőre azonban vegyes eredményekkel.   

A megállapodás tető alá hozása ugyanakkor roppant fontos a Microsoft számára, hiszen PR szempontból hatalmas kudarc lenne, hogyha a leváltani kívánt Zunenál kisebb tartalommal indulna el- kényszerből – az Xbox Music. éppen ezért valószínűsíthető, hogy a Microsoft a kiadók által elfogadott funkcionalitással indítja majd el a szolgáltatást és az „izgalmasabb” funkciókkal a későbbiekben próbál majd a piacra lépni.

Mindez több okból is magában hordozza a bukás lehetőségét. Annak a bukásnak a lehetőségét, ami a Microsoft számára eben az esetben egész egyszerűen nem opció. Nem opció, mert a Microsoft számára ez a sokadik, de jó eséllyel végső tartalomipari kudarc lenne.  Nem opció, mert a kudarc az amúgy ígéretesnek tűnő hardver terveket is totálisan keresztülhúzná!

A felhő alapú szolgáltatások blogunk legfőbb témáját jelentették a tavaly tavasszal. Minden okkal tettük ezt, hiszen a felhő alapú szolgáltatások és a velük szorosan integrált pay per track letöltési valamint streaming szolgáltatások valóban a digitális zenei szolgáltatások harmadik generációs modelljét jelenthették volna.

A feltételes mód sajnos indokolt, ugyanis a végül megvalósult szolgáltatások funkcionalitásban- jó részt a kiadói ellenállásnak betudhatóan- messze nem voltak annyira ambiciózusak, mint a tervek anno. Mindez persze maguknak a szolgáltatásoknak a sikerét és jelentősen befolyásolta, befolyásolja.

A fő probléma úgy tűnik, így 15 hónappal az indulás után még csak nem is a funkcionalitásban van. Az NPD Group- egyelőre még nem hivatalos kutatása alapján- az internetezők mindössze 6%-a használ, valamilyen felhő alapú szolgáltatást adattárolásra. Jobban belegondolva, mindez nem is meglepő, hiszen a felhő alapú szolgáltatások- különösen a zeneiek- alapvetően azok számára jelentenek igazi élményt, akik megfelelően nagy zenei gyűjteménnyel rendelkeznek. Ezek- a hardcore zenekedvelők- jelentik jelenleg a felhő alapú szolgáltatások igazi piacét, ők bizony roppant kevesen vannak, vagy legalábbis sokkal kevesebben, mint amennyit előfizetőt, akár az Amazon, akár az Apple szeretne.

Mivel a felhő alapú szolgáltatások jelenét alapvetően ez határozza meg, így az a tény, hogy az Apple által kínált funkcionalitás jelenleg valóban nagyobb fokú kényelmet nyújt, mint az Amazon-é vagy a Google-é, gyakorlatilag nem jelent érdemi versenyelőnyt. Ennek ellenére az Amazon és a Google is gőzerővel dolgozik azon, hogy funkcionalitásban utolérje az Applet, ami inkább tűnik jelenleg így egy brandek közötti versenynek, mint valós fogyasztói igények kielégítéséért folyó harcnak.

Ezek után már gyakorlatilag csak egyelten kérdés maradt nyitva. Miért is olyan fontos a felhő alapú szolgáltatás ezen médiaóriások számára? Alapvetően azért, hogy egy, anno az iTunes és az iPod által létrehozott ökoszisztémát kínálhassanak a jövőben is az ügyfelek részére, azaz fenntartsák azt, hogy a relatíve olcsó tartalom tárolásához, használatához méregdrága hardverekre legyen szükség. Ez az igaz tétje a felhő alapú szolgáltatások kialakításának a médiacégek oldaláról nézve. Természetesen ahhoz, hogy (újból) beinduljon ezafajta szimbiózis, időre lesz szükség és leginkább arra, hogy a potenciális vásárlók megértsék a felhő alapú szolgáltatások nyújtotta előnyöket. Ehhez pedig nem másra lesz szükség, minthogy megértsék, ezek alapvetően nem tárhely szolgáltatások, hanem olyan tartalomszolgáltatások, melyek valóban lehetővé teszik a tartalmak minden eszközön való fogyasztását.

Be nem vallotta sem Steve Jobs, sem a cég menedzsmentjének bármely más tagja, de érezhető volt az Apple elmúlt 12-18 hónapban tett törekvésein, hogy ők maguk is tisztában vannak azzal, hogy az iTunes egyre inkább sebezhetővé válik. A szoftver közösségi funkciók felől való átalakításának jele volt a Ping, mely az egyik legcsúfosabb kudarca az Applenek, s amely kivezetését éppen az elmúlt hetekben ismerte el Tim Cook vezérigazgató.  

Napjainkra ugyanakkor az iTunes közösségi/tartalommegosztási funkciókkal való kibővítése már messze nem lenne elég a sikerhez. A kiszivárgott hírek szeirnt az egyik nagyon fontos terület, ahol lényeges változások várhatóak, az a tartalom keresési, felfedezési lehetőségek lesznek. Ahogy nő az egyes felhasználóknál tárolt adatok mennyisége, úgy válik egyre bonyolultabbá az egyes tartalmak megtalálása, s úgy válik egyre fontosabbá a tartalomrendezési és menedzselési funkciók fejlesztése. A tartalommegosztás terén egy másik, az előbbinél jóval eredetibb elképzelésről is s van, melynek lényege az lenne, hogy a Spotifyhoz hasonlóan az iTunes felhasználók is megoszthatnák egymás között a tartalmakat, a mások által küldött dalokat ugyanakkor egy alkalommal ingyen meg lehetne hallgatni! A funkció bevezetése nem meglepő módon inkább üzleti, mint technológia kérdés, hiszen ehhez a kiadókkal  is szükséges megállapodásra jutni. (Érdemes feljegyezni, hogy ez a funkció a felhő alapú szolgáltatás tervekben is szerepelt, több cégnél is, és a kiadói ellenállás miatt kellett lemondani róla..)

A másik fontos terület, ahol a Cupertinoi cég feltétlenül fejleszteni kívánja asztali szoftverét, az iCloud integráció lesz. Eleddig felettébb kevés adatot osztott meg az Apple a nagy nyilvánossággal arról, mennyire sikeres a felhő alapú szolgáltatása, ezért feltételezzük messze nem annyira sikeres, int azt remélték. A hírek szerint az Apple célja, hogy a felhasználói tartalmak felhőben való tárolását és rendezését és az egyes eszközökkel való szinkronizációját a jelenleginél lényegesen zökkenőmentesebbé tegye.

Természetesen, mint minden iTunes újratervezés kapcsán ismét felmerült, hogy a régóta várt és a lemezkiadók által követelt streaming szolgáltatás, de a jelenlegi hírek szerint ez továbbra sem prioritás az Applenél.

Az már a tranzakció bejelentésének pillanatában világosan látszott, hogy az EMI,  Universal általi felvásárlása alapjaiban rengeti, rengetheti meg a zeneipart. A tranzakció létrejöttekor az is egyértelműnek tűnt, hogy komoly versenytilalmi kérdéseket vet majd fel, melyeket mind az amerikai, mind az európai intézményeknek jóvá kell hagyniuk.

Ez a véleményezési folyamat még most is tart, a kiszivárgott hírek alapján azonban úgy tűnik, bármennyire is eltökélt a Universal tulajdonosa,a Vivendi a tranzakció befejezésében, ahhoz áldozatokat kell hoznia.

A február óta zajló vizsgálat során július 3-ig, azaz ehét keddig kellett a Universalnak a bizottság kérdéseire választ adnia. A bizottság álláspontja alapvetően az (volt), hogy a tranzakció erőteljesen gyengíti a versenyt, illetve drasztikus mértékben megváltoztathatja a keresleti és kínálati viszonyokat a zeneiparban,valamint további lehetőséget ad a Universalnak arra, hogy folytassa azt- a már most is versenyt gyengítő gyakorlatát-, hogy a legdrágábban  licenceli tartalmait a szolgáltatók számára a major kiadók közül.

A Universal védekezésének lényegi pontja az volt, hogy a kalózkodás illetve a digitális tartalmakat rendkívül olcsón kínáló szolgáltatók, mint például az iTunes vagy az Amazon MP3 miatt a Universal  tényleges piaci részesedése lényegesen alacsonyabb annál, mint amit a bizottság állít.

A bizottság ugyancsak vitatta, vitatja a Universal azon állítását, mely szerint a vele szoros kapcsolatban álló – többnyire a tulajdonában levő- független kiadókat nem számítja bele a saját piaci részesedés kalkulációja során. Végül de nem utolsó sorban a felek között nincsen egyetértés abban sem, hogy a Universal publishing üzletága beleszámítson-e a piac részesedés kalkulációjába.

A tét  meglehetősen nagy, a Universal tulajdonosa, a Vivendi számára. Az adásvételi tranzakció során ugyanis vállalták,hogy a versenyvédelmi szervek döntésétől függetlenül megfizetik a mintegy 1.9 milliárd dollárra rúgó vételárat az EMI tulajdonosává avanzsáló Citigroup részére.

Nem tudni, hogy az EU bizottság véleményének részleteinek kiszivárgásának hatására, de  azzal egy időben lemondott Jean-Bernard Lévy a Vivendi vezérigazgatója, ami érthető nyugtalanságot szült a Universal berkein belül is.

A bizonytalanság márpedig még megmarad, hiszen a vizsgálat lezárásának határideje szeptember eleje, és szinte biztosra vehető, hogy a Vivendinek egy vagy több leányvállalatától meg kell majd szabadulnia. A tranzakciót ezek után még a tengerentúli hatóságoknak is engedélyezniük kell, s majd csak az után kezdődhet meg  maga az integrációs folyamat.

A tranzakció összege- a természetesen meg nem erősített hírek szerint-  megdöbbentően alacsony, mindössze 14 millió dollár  volt, így a MOG befektetői,köztük a Universal Music illetve a SONY komoly veszteségeket voltak kénytelenek realizálni.

Az akvizíció révén a MOG az eddigieknél lényegesen szélesebb régekhez juthat majd el, hiszen a Beats audio stratégiai befektetője a HTC okostelefongyár. A beats audio pedig márt nem csupán a DR.Dre nevével fémjelzett over the air fülhallgatókat, hanem tartalmat is tud majd a telefonokhoz szolgáltatni.

A tranzakció segítségével a MOG fő problémája,- a tőkehiány és a marketing hiánya-  ami miatt  gyakorlatilag kiszorult az egyre inkább felhevülő és racionalizálódó tengerentúli streaming piacról megoldódhat. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy az önmagában bizonytalan helyzetű és sorsú HTC valóban milyen mértékben és milyen időtávon lesz képes segíteni az amúgy  nagyon jó és eredeti ötletekben gazdag  szolgáltatáson.

Az ugyanazon brand alatt újjáélesztett zenei szolgáltatásokkal kapcsolatban meg valljuk őszintén felettébb szkeptikusak vagyunk.  A legelrettentőbb példa a többször tulajdonost cserélt és ár gyakorlatilag teljesen jelentéktelenné váló Napster.

Mégis, a hosszú évekig sivár és még most is csak éledező magyar digitális zenei piacon örülnünk kell minden újjászületésnek! Így örülünk annak, hogy a Songo új tulajdonossal, némileg megváltozott üzleti modellel ismét belevágott!

 Üzleti modell

A tulajdonosváltás nem hozott drasztikus irányváltást, amin a magunk részéről meg lepődtünk, hiszen a nyugati piacokon ma már a pay per track szolgáltatások gyakorlatilag csak kiegészítő szolgáltatásként élnek meg. Ennek persze az iTunes dominanciája ellentmond, de az , hogy a tengerentúlon már nem indul pay per track szolgáltatás, jelzi ezt az irányvonalat!

Az eredeti Songohoz képest az új a tartalmait már MP3 formátumban kínálja, ami dicséretes és a magyar piacon igen előremutató megoldás, különösen, ha a Track vagy a Songo korábbi DRM közé szorított vergődésére gondolunk..

Tartalom

A nagy nemzetközi kiadók tartalmai szép ütemben kerülnek fel, jelenleg 1.3 millió dal érhető el, és az üzemeltető tervei szerint a végső szám közel lesz majd a 2 millióhoz. A 2 millió ugyanakkor a nyugati  hasonló szolgáltatásokhoz vagy éppen egy iTuneshoz hasonlítva gyakorlatilag nulla közeli érték.

A tartalom terén meglevő mennyiségi illetve minőségi problémák  egy zárt piacon még nem is feltétlenül lenne gond, de szerencsére a mai magyar zenei piac már nem (teljesen) zárt, így tartalom teljesség tekintetében az iTunes-al és az egyre növekvő számú streaming szolgáltatóval is versenyezni kell. A hó hír a Songo számára, hogyha valami javítható menet közben, az a tartalom mennyisége, úgyhogy ezen a téren semmi sincsen még veszve…

Árazás

Az olyan kis méretű és fejletlen- mind méretben, mind digitális érettségben- piacokon, mint a magyar az árazás a legfontosabb, sikert meghatározó tényező. A Songo bruttó 330 Forintot kér egy dalért, az albumokért pedig 2500-3500 Forint közti összeget, kivéve az extrém hosszú albumokat vagy gyűjtemények digitális megfelelőit. Ez az ár egyrészt kb. 50 forinttal meghaladja az iTunes 0.99 eurós, Magyarországra érvényes díjszabását, másrészt – és ez talán lényegesebb is, mint az Apple-el való összehasonlítás- drasztikusan meghaladja a 100 forint alatti, magyar zenekedvelők által elvárt árat. Persze mi magunk is tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy 100 forint, vagy akár 200 forint alatti árral a nyereséges működés nem garantálható. Ezen az áron viszont a Songo valami olyat próbál majd eladni, ami ,ismétlem,- ezen az áron - , nem eladható a jelen magyar piaci viszonyok között.

Az áruház

Minden zenei szolgáltatás megjelenésének megvannak a maga értékelési szempontjai. A Songo esetében ebben a tekintetben nincsen nehéz dolgunk, hiszen gyakorlatilag egy web- áruházról beszélünk, egyetlen típusú áruval. (zenével)  Ebben a dimenzióban öt fontos feltételnek kell megfelelni:

1. Könnyű kereshetőség
2. Erős, érdeklődést kiváltó nyitóoldal
3. Nagyon erős tartalom ajánló algoritmusok
4. Egyértelmű kategorizálás
5. Saját tartalmi gyűjtések létrehozási lehetősége

1.      Könnyű kereshetőség

A zenei adatbázisok mérete miatt a könnyű és gyors kereshetőség- az árazás és a fizetés mellett- a siker egyik kulcsfontosságú tényezője. A keresési funkcionalitást jól látható helyen, egyértelműen azonosíthatóan kell szerepeltetni, a találati listának kellően relevánsnak kell lennie, biztosítani kell a találati lista különböző szempontok alapján való rendezhetőségét valamint a keresés finomítását, részletes keresési lehetőséget is illik nyújtani.

Ha ebben a dimenzióban osztályoznánk a Songot, akkor egy gyenge közepes kerülne a neve mellé. Ugyan a keresés kiemelt, gyakorlatilag eltéveszthetetlen helyen van, a találati listát ne, lehet rendezni, eléggé nehezen értelmezhető, mi és mi alapján került egy adott pozícióba,

2.      Erős, ugyanakkor letisztult nyitóoldal

Bevett mondás a webes ergonómusok körében, hogy a nyitóoldalon a legtöbb dolog pillanatok alatt eldől. A nyitóoldalnak egyszerre kell tehát figyelemfelkeltőnek és egyértelműnek lennie. Kicsit előre szaladva, azt mondhatjuk, ez az a terület, ahol a legjobban teljesített a megújult Songo. A nyitóoldalon kevés, de nagyon egyértelmű funkcionális elem található. A toplisták, a keresés, a kiemelt ajánlatok, illetve a szolgáltatás leírása mind-mind könnyen azonosíthatóak.

3. Nagyon erős tartalom ajánló algoritmusok

Az új zenei tartalmak megismerése a zenefogyasztási szokások egyik legfontosabb motiváló ereje. A streaming szolgáltatásoknál illetve az on demand rádióknál lényegesen kisebb mértékben, de a pay per track szolgáltatások esetében is jelen van ez az igény.  Az igény, melyet a legjobban a különböző a vásárlók akik ezt vásárolták, ezt is megvették jellegű kollaboratív ajánlókkal lehet kielégíteni. A hely meg lenne ehhez a Songo  album oldalain ,de mégis inkább az album oldalakon nem különösebben releváns toplista és újdonságok kaptak helyet.

4.      Egyértelmű kategorizálás

Talán ez az a terület, ahol az új Songo a legmegbízhatóbb és legjobb benyomást tette ránk. A nyolc, nagyon egyértelműen kiválasztott és jól beazonosítható zenei kategória mindenki számára egyértelmű eligazodást biztosít. Maguk a kategória oldalak azonban nem adnak semmi többet az élményhez, ami viszont gond. Hiszen ezek az oldalak nagyon fontos pillérei lehetnének az áruháznak! Sőt, gyakorlatilag mindegyik kategória aloldal az adott zenei stílus nyitóoldalának számít, azaz a Pop zene kedvelői számára a Pop kategória oldal fontosabb is talán, mint a nyitóoldal.

A kategorizálás másik nagyon fontos helyét az előadói oldalak jelentik. Értelemszerűen itt már nem egy adott stíluson belüli zenei tartalmakról van szó, hanem egy adott előadóról, de az adott előadó legfrissebb, legnépszerűbb tartalmainak kiemelésére az előadói oldalak a legalkalmasabbak. A Songo nem igazén élt ezzel a lehetőséggel, az előadói oldalak  alapvetően nem különböznek egy  találati oldaltól, azaz  rendkívül listaszerűek.

5.      Saját tartalmi gyűjtések létrehozási lehetősége

Az amazon egyik leg felhasználóbarátabb megoldása, hogy az érdekes,kedvelt árukat nem csupán a kosárba, hanem későbbi vásárlás esetére,.különböző kívánságlistákba helyezhetjük. Ez a zenei tartalmakra különösen érvényes, iparági szabványnak számító megoldás, a Songo mégsem élt vele. Spt,  belépve az volt az érzésünk, mintha nem is tenne érdemi különbséget a belépett és a nem belépett felhasználók között, ami nagy hiba, hiszen a belépett felhasználók számára még jobban targetált, még pontosabb ajánlatokat lehet(ne) nyújtani…

A Verdikt

Nem könnyű feladat, egy bevallottan még az építkezés fázisában levő szolgáltatásról véleményt mondani anélkül, hogy szigorúnak minősülne a kritika. Ennek ellenére azt kell mondjuk (sajnos) a 2012-es Songo nem sokkal több, mint a 2009-ben bezárt elődje. Ami pedig 20089-ben elég lett, lehetett volna, az 2012-ben egyértelműen nem az. Mind az árazás, mind maga a pay per track üzleti modell ma már a magyar piacon sem versenyképes, még úgy sem, hogy a tartalmak MP3 formátumban vásárolhatóak meg. Kívánjuk, hogy ne így legyen, de az az érzésünk, hogy az iTunes jelenléte mellett a  Songo, ebben a formájában csak mellékszereplő tud majd lenni az elkövetkezendő években…

A svéd cég a Pandorahoz megszólalásig hasonló rádió indításával nagy fába vágta a fejszéjét, több szempontból is. Egyrészt üzletileg bátor vállalkozás egy az elmúlt három évben szárnyaló, éve szinten a felhasználószámát és a használat mértékét duplázó, triplázó szolgáltatás  területére  belépni és bevallottan az ő piacát megpróbálni elhódítani.

A feladat ugyanakkor nem is üzletileg a legmerészebb, hanem technológiailag. A Pandora sikerének kulcsa ugyanis az, az ajánló algoritmus, amely alapján az előadó alapú rádiók dalai egymást követik.  A Spotify, ellentétben a Pandoraval, nem metaadatok alapján, hanem  az ún. social graph illetve,a felhasználó, az előadó  és a playlistek, dalok közötti kapcsolatok alapján határozza meg a lejátszandó tartalmakat.  Mindez alapvetően nem kellene, hogy probléma legyen. de a gyakorlat azt bizonyítja, hogy igenis az!  A Spotifynak már a tisztán online, hónapok óta elérhető, az Echo Nest algoritmusa által támogatott rádiója is néha érdekes dalokat ajánl, sokszor és sokat ismétel dalokat, egyszóval  a zene megismerést   nem túl sikeresen támogatja…A Billboard részletes tesztje mindennél jobban megmutatta mindezt!

Mindez több okból is komoly és kezelendő probléma a svéd cég számára. Egyrészt az ilyen szintű szolgáltatásbeli hibák drasztikusan rontják a hírnevét, amelyek amúgy egyik fontos összetevője az egyszerű ,de megbízható kezelőfelület.  Másrészt nem kérdéses, hogy ezzel a minőségű rádió szolgáltatással a tengerentúlon nincsen esélye a Spotifynak a Pandora uralmának, nem, hogy meggyengítésére, de még az érdemleges küzdelemre sem… Mindez a PR kudarcon felül azt is jelentené, hogy a Spotify kudarcot vallana egy olyan területen, amely a Facebook integráció után  a legkecsegtetőbb terület lehetne az új felhasználók bevonására!