Az, hogy a Youtube ma már nagyon sok tekintetben lényegesen más, mint ami 2005-2006-ban volt nagyon sok minden bizonyítja, de talán legjobban az a folyamat, ahogy az anno felhasználói tartalmakra fókuszáló videómegosztó elmozdult a professzionális tartalmak irányába.

A folyamat anno  a  Google-közeli Vevo elindításával kezdődött és várhatóan a napokban  éri majd el újabb mérföldkövét, amikor is a hírek szerint közel 50 prémium csatornát indít majd a hajdan volt videómegosztó szolgáltatás.   

Az indítandó csatornákról túlzottan sokat nem lehet egyelőre tudni, azt ellenben igen, hogy a Youtube az elmúlt évben közel 200 millió dollárt költött hírességek videócsatornáinak létrehozására. Maguk a csatornák várhatóan 2 és 5 dolláros havi díj közötti árért lesznek majd elérhetőek, jó eséllyel  csak a szerencsés országokban…

A Youtube lépése nagyon sok tekintetben logikus lépés, hiszen a Netflix  vagy épp en a Hulu egyre inkább vetélytársává  válnak, saját gyártású illetve prémium tartalmaikkal. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy mennyire lesz működőképes a modell. A videótartalom előállítók legnagyobb része számára ugyanis a professzionális tartalmak megjelenítése még üzletileg nem rentábilis, márpedig a professzionális tartalmak azok, melyek hirdetési szempontból jobban eladhatóak.  Nagy kérdés az is, hogy a prémium csatornákért mekkora lesz a fizetési hajlandóság…Arról ugyanis természetesen szó sincsen, hogy a prémium csatornákon ne lennének majd hirdetések, gyakorlatilag tehát ugyanarról a tartalomról próbál két bőrt lehúzni a Youtube…

Amennyiben viszont  a kísérlet sikeres lesz, úgy az megnyithatja az utat a filmek és minden olyan prémium tartalom számára, amely jelenélet a tartalomtulajdonosok ódzkodása miatt nem érhető el jó minőségben a legnépszerűbb videómegosztón..

Tavaly ősszel többször is azt írtuk, hogy 2012 kulcsfontosságú év lesz, lehet a prémium zenei videószolgáltatás a Vevo számára. Végül- némileg meglepetésre a cég a Google-al tartotta fenn stratégiai partnerségét, így a nagy felhajtás ellenére szinte semmi nem változott.  Illetve mégis, hiszen a hónap elején David Kohl, értékesítési vezető elhagyta a céget, nagy riadalmat keltve ezzel a befektetők és a zeneipari partnerek között.

A Vevo ugyanis a hirdetésekből él. A videók előtt, a lejátszóban elhelyezett videó hirdetések azok, melyek az amúgy meglehetősen feszített üzleti modellt finanszírozzák.   A prémium videómegosztót ugyanis minden megkeresett dollárból mintegy 51 centet a tartalomtulajdonosoknak, harminc centet pedig a Google-nak fizet ki, azaz egy dollárból mindössze 20 cent az, ami a saját haszna. Ez az üzleti modell nem sokkal kedvezőbb ,mint amelyet a Spotify vagy éppen a Pandora esetében sokszor elemeztünk, mégis az eddigi jelek alapján működőképesebbnek tűnik.

A szervezeti változás ellenére a cégnek komoly tevei vannak a jövőre nézve. Ezek közül talán a legfontosabb a további platformokon való megjelenés. A webes valamint a mobil verzió sikere kirobbanó, de itt nem állhat meg a cég. Egyrészt az olyan új  interaktív televíziós platformokon, mint az XBOX, az Apple TV , másrészt pedig magukban a kábel TV szolgáltatásokban, mint tartalomszolgáltató partnerként való megjelenés lebeg elsődlegesen a szemük előtt. A televízió platformokon való megjelenés zenei videóklipekkel nem lenne újkeletű ötlet, finoman fogalmazva sem…Ugyanakkor a Vevo számára az új platform, megfelelő megállapodások esetében még nagyobb elérést nyújthat a hirdetései számára, ami viszont kulcs fontosságú kérdés a cég számára.

Mindezen felül a cég egyre inkább és egyre határozottabban szeretne megjelenni saját tartalmakkal is. Az új platformokon való megjelenés, a saját tartalmak  létrehozása azonban mind-mind roppant költségesek, s mivel a stratégiai döntés végül az lett a Vevo házatáján, hogy megmaradnak függetlennek,ezért újabb befektetők bevonására lesz szükség, még az első félévben, a terjeszkedés finanszírozására. Ha sikerrel jár a cég, akkor folytathatja diadalmentetét és egyre inkább függetlenné válhat a nagy testvér, Youtube-tól…

A Youtube és a Viacom vitája a közösségi média egyik legjobban elhíresült vitája, amely gyakorlatilag a Youtube piacra lépése óta kíséri a két céget. Érthető módon a döntés – bármilyen is született,született volna – jelentősen befolyásolja majd a közösségi tartalmak monetizálását és azt, ahogyan a nagy médiacégek kezelik  ezeket a tartalmakat.

Az immáron 6 éve zajló per, első ítélet a Youtube-nak kedvezett és kimondta, hogy  a Digital Millennium Copyright Act (az amerikai szerzői jogi törvény) értelmében a szolgáltatók nem vonhatóak felelősségre a felhasználók által hozzájuk feltöltött tartalmakért. A Viacom fellebezett és a fellebviteli bírósághoz fordult, amely  ítéletében az eljárás újrakezdésére utasított és ezzel egy időben hatályon kívül helyezte az első fokú ítéletet és indoklásában kifejtette, hogy a  safe harbour elvet (ami a szolgáltatók felelősségre vonását kizárja) pontosítani fogják, s nem minden esetben lesz kizárható a szolgáltató felelőssége.  

A Youtube természetesen fellebbezett és így az ügy visszakerült az elsőfokon eljáró bírósághoz. Ahhoz a bírósághoz, amely újabb, immáron végleges ítéletében ismét megerősítette első ítéletét és ami talán ennél is fontosabb annak indoklását. Indoklásában  Louis L. Stanton biro kiemelte, hogy az, hogy egy cégnek tudomása van arról, hogy a szolgáltatásába felhasználók illegális tartalmakat töltöttek fel ,még nem bűncselekmény, valamint, hogy a DMCA értelmében a levevendő tartalmak listáját minden esetben a tartalomtulajdonosnak kell meghatároznia és jelezni a szolgálktató felé.

Az ítélet tehát megvédte a DMCA-ban megfogalmaztott elveket, s ezzel jó eséllyel hosszú távra egyértelmű tette mi is azt illegálisnak vélt tartalmak jövőben ajánlott kezelési módja. A per fonáksága, hogy mára nagyon sok tekintetben meghaladta az akkori helyztete a kor. A nagy médiacégek- így a Google is- a tartalomtulajdonosokkal szorosan együttműködve legális, römgek számára elérhető és igénybe vett  szolgáltatásokon dolgozik. 

Az Apple, napokban tizedik születésnapját ünneplő szoftver, az iTunes kapcsán a múltat mindenki ugyanúgy értelmezi. Az Itunes volt gyakorlatilag az a termék, amely megteremtette a legális zeneletöltést, majd pedig később pedig a DRM mente zeneletöltés alapjait.

Arról ugyanakkor már megoszlanak a vélemények, hogy a híres szoftver előtt milyen jövő is áll.  A kérdés úgy is megfogalmazható, hogy az egyre fejlődő streaming szolgáltatások mellett meddig marad, maradhat fenn az egyedi letöltések uralma.

Az NPD 2012-es évet összegző kimutatása szerint az egyedi letöltések, és azon belül is az iTunes  uralma továbbra is totálisnak tekinthető. A kimutatás szerint 2012-ben mintegy 44 millió amerikai vásárolt legalább 1 dalt valamelyik online zeneáruházból. A 44 millió letöltő közel 80%-a az Apple zeneáruházát használta erre célra, így abszolút nem meglepő, hogy az egyedi leötlési piac 63%-a az Apple kezében van és csak mesze lemaradva követi őt 22%-al az Amazon. Az összes többi szereplő a maradék 15 százalékon osztozik…

A piaci részesedés alapján tehát továbbra monopol helyzetben van az Apple, tehát nem nagyon volna oka sem az aggódásra ,sem a újfajta szolgáltatások piacra vitelében való gondolkozásra. Árnyalja a képet ugyanakkor, hogyha megnézzük az iTunes letöltések növekedési ütemét!

Amint az a fenti ábrán látható, a letöltések továbbra is növekednek- igaz itt a zene és az alkalmazás letöltések együtt szerepelnek- ugyanakkor a növekedés üteme 2012 utolsó két negyedévében volt a legalacsonyabb! Mindez persze összefügg azzal, hogy az új iPhone eladások üteme is lassul, de valószínűleg azzal is összefügghet, hogyha nagyin kis mértékben is, de az egyedi letöltési piac is kezd lassulni, telítődni.

Ez valamint az NPD felmérésének egy másik pontja az, amely azonban jó eséllyel  az iRadio irányába tolja az Apple-t. Ez pedig a zenék birtoklására vonatkozó adat. A felmérés szerint a tengerentúli fogyasztók 38%-a tartja továbbra is fontosnak a zenék birtoklását ( az adaton amúgy érződik a zenebirtoklás fontosságának csökkenése, hiszen ez az adat 4-5 éve még jóval 60% felett volt..)  a Pandora illetve a streaming felhasználók között ez az arány viszont nem csak, hogy magasabb, hanem egyértelműen kimutatható, hogy ők többet vásárolnak zenei tartalmakat.

Ezzel pedig összeáll a kép. Az iRadio célja abszolút nem a Pandora  pozícióinak elfoglalása lenne, hanem sokkal inkább a modell lényegesen szélesebb körben való elterjesztése és ezzel  volumenében a streaming piacnál sokkal nagyobb az egyedi letöltési  piac megvédése. Az igaz célpont tehát abszolút nem a Pandora, hanem a Spotify és a Deezer…

Azt, hogy anno a Napster mennyire változtatta meg az internet és a zene viszonyát, igazából csak mostanában kezdjük megérteni, amikor az akkori, immáron közel 15 éves ötletek legális megvalósulásának szemtanúi lehetünk.  A Napster aztán kalandos utat járt be, ameddig a hajdan ismert márka is elerodálódott….Napjaink Napstere már sokkal inkább a Pandora,a Sptofy vagy éppen a Deezer..

Nem így gondolja ugyanakkor néhány lelkes diák a Carnegie Melon egyetemről,így hét létrehozták a Napster.fm néven futó projektet, ami aztán a mai napig létező és a Rhapsody tulajdonában levő Napster márka miatt gyorsan  nevet változtatott és Peer.fm néven folytatta! Hogy mit is tud a szolgáltatás? Az oldalra ellátogatókat egy meglehetősen egyszerű felhasználói felület fogadja Alapértelmezett lejátszható dalként egy régi klasszikus, Rick Astley Never Gonna Give You U című dalai indítható el. A kereső felület egyszerű, a dalokról szóló információk nincsenek eltúlozva (már-már kevésnek tűnnek) ellenben minden gyorsan megtalálható.

A Peer.fm igazi funkcionalitást akkor nyeri azonban el, hogyha saját zenei gyűjteményünket is szinkronizáljuk vele. Miután ezt megtettük, a szolgáltatást használó ismerőseinkkel, barátainkkal megoszthatjuk amit hallgatunk, láthatjuk ők kit hallgatnak, közösen csoportokat formálhatunk, ahol valamelyikünk egyben betöltheti a DJ szerepét, chatelhetünk velük, egy-egy dalt közvetlenül küldhetünk nekik is és a legtöbb más szolgáltatással ellentétben a Hot List funkció segítségével az ő zenei gyűjteményüket is elérhetjük, válogathatunk belőle.

A Peer.fm  nyílt forráskodú, teljesen ingyenes szolgáltatás, azaz abszolút a digitális zeneipar szürke zónájában tevékenykedik, csak úgy, mint anno a Napster vagy a Qtrax. Zenei tartalmainak forrása egyrészt a felhasználók által megosztott saját zenei adatbázisok jelentik, másrészt pedig egy a Youtube zenei tartamainak titkosításában és a Youtube zenei API-ban rejlő apró hiba miatt a Youtube-ról, természetesen a Google engedélye nélkül.

Akárhogy is kerülgetjük, a jogi helyzet meglehetősen tiszta, hiszen gyakorlatilag a Youtube API felhasználói jogainak megsértéséről és lopásról, nem szerzői jogi tényállásról beszélünk,  mint anno a Napster esetében!

Nem a Peer.fm az első olyan vállalkozás, ami a Youtube zenei API-ját használja, helytelenül. 2011-ben a Youtube rádió tett hasonlót, napokon belül törölték is mindenhonnan. Ez a sors vár a Peer.fm-re is, minden valószínűség szerint, egyetlen különbséggel. Mivel nyílt forráskódú szoftverről van szó, újabb és újabb mutációk születését gyakorlatilag nem lehet majd megakadályozni, csak egy módon: a Youtube zenei API használatának lényeges szigorításával!

A Twitter music alkalmazás megjelenése alapjaiban forgathatja fel, az amúgy sem éppen nyugodt és mozdulatlan digitális zenei piacot, írtuk pár nappal ezelőtt. Az alkalmazás péntek óta publikusan is elérhető- igaz csak a legfontosabb zenei piacokon- de a tengerentúli blogok alapján megpróbálunk egy gyors értékelést összeállítani.

A weben a music.twitter.com cím alatt illetve iOS alkalmazásként az iTunesból letölthető alkalmazásként (azaz Andoridon egyelőre még nem elérhető) megjelent szolgáltatás tulajdonképpen nagyon egyszerű dolgot tesz: megmutatja, mit hallgatunk és segít az új zenék felfedezésében…Ez nem lenne különleges, a különleges az, ahogyan mindezt teszi!

Maga a megközelítés, amit a Twitter alkalmazott lényegesen eltér a Facebook által alkalmazott megközelítéstől. Míg Mark Zuckerbergék a  különböző szolgáltatásokban hallgatott tartalmak barátokkal való megosztására építették a Facebook zenei platformot, addig a Twitter csak a Twitteren belüli aktivitásokat mutatja. Így aki igazén élvezni szeretné a Twitter music adta előnyöket, az nem árt, ha kedvenc előadóit a Twitteren is követi…Persze akkor sincs minden veszve, hogyha nem követjük az előadókat és a barátaink sem posztolnak zenei tartalmakat, hiszen a különböző listák segítségével így is megismerhetünk új zenei tartalmakat.

Maga a user interfész egészen egyedi és gyönyörű, a mozaikszerű felépítés persze nem újdonság, a We are Hunted megoldás is ezen alapult. Belépés után a legnépszerűbb dalok fogadják az alkalmazástulajdonost, szép, letisztult kisképes megoldással megjelenítve. A kis ikonokra kattintva pedig már is hallgathatjuk a zenét. Abban az esetben, hogyha összekötjük az alkalmazást valamelyik partner szolgáltatással úgy teljes számokat, ha nem, úgy harminc másodperces részleteket hallgathatunk majd.

A player egy nagyon ügyes megoldás: egy mini lejátszó jelenik meg, amelynek központi elem egy click-wheel. Ezt tekergetve újabb és újabb opciók jeleníthetőek meg A bal felső sarokban pedig a fő menübe lehet visszalépni. Ez tartalmazza a 4 alapkategóriát- a népszerű, feltörekvő, ajánlott, most játsszák- amely révén tovább navigálhatunk az alkalmazásban.

Fontos pillére a szolgáltatásnak az előadók, együttesek profiloldalai, melyek ötvözik a Twitteres funkciókat (követők például) és a zenei alkalmazás funkcióit. A profiloldalról is egyből, könnyen hallgathatunk zenét, ugyanazzal a megoldással, mint az említett listákból.

Az alkalmazás tehát szép, ötletes, mégis sok a hiányérzetünk vele kapcsolatban A legnagyobb a földrajzi korlátozás és a partnerek. A kettő együtt ugyanis gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Twitter Music valós felhasználói köre 10 millió internetezőnél is kevesebb. Természetesen ha választani kell, akkor ezeknek a fizetős szolgáltatásoknak a választása okos és jó döntés. Az azonban, hogy  előfizetés szükséges ahhoz, hogy ne csupán harminc másodperces részeteket élvezhessünk, pontosan azt az élt veszi el, amely miatt a Blip.fm anno sikeres tudott lenni!

A Twitter Music indulásával a világ két legnagyobb közösségi oldala egyaránt belépett a zene bizniszbe.Amit ezek után elmondhatunk, az mindkettőben egyben közös is, ez pedig a bátorság hiánya. Mind a Facebook, mind a Twitter úgy szeretne (zenei) platformként viselkedni, hogy közben a tartalom forrásával nem törődik és azt a lehető legtávolabb tartja saját magától. Mindez pedig nem eredményez mást, minthogy a mindkét közösségi oldal nem tesz mást, mint forgalmat terel a partner szolgáltatók fel. A forgalomterelés pedig kétélű fegyver. Egyrészt a szolgáltatók számára sem annyira jó, mint azt gondolták 1-2 éve, felhasználói oldalról nézve pedig az értelme vajmi kevés...

A streaming szolgáltatások alapvetően új ügyfelekért, új, eleddig meghódítatlan  területekért küzdöttek. Az elmúlt hónapokban, években ez leginkább újabb és újabb országokban való megjelenést jelentett, melyben a Deezer járt az élen.

A francia cég most újabb frontot nyitott,és a streaming szolgáltatók közül elsőként elérhető Windows 8 platformon is.   A francia cég az új platformon való megjelenés alkalmából felhasználói felületét, funkcióit is a platformhoz igazította. Nagyobb gombok, végtelenül letisztult felhasználói felület. Láthatóan minden, Windows 8 adta lehetőséget kihasznált a francia cég.

 Sokkal érdekesebb a Microsoft helyzete…A redmondi cég ugyanis saját streaming szolgáltatással az Xbox Music-al jelen van a streaming piacon, s a szolgáltatás egyik erősségének pont a saját platformokon való hangsúlyos megjelenés tűnt. Az egyik legnagyobb vetélytárs beengedésével ez a doktrína jelentősen gyengül , és nagy kérdés, mit helyet a Microsoft hosszú távon előtérbe: a platform erősítését, vagy a saját szolgáltatását…

A Twitter, mint az internet egyik legjelentősebb közösségi oldala, a tartalommegosztás mai napig (a Facebook mellett is) egyik legjelentősebb eszköze természetesen a zeneipar számára is kulcsfontosságú volt és az is marad, ez biztosan állítható.  Az előadók, együttesek, lemezcégek számára a rövid szöveges üzenetekre szakosodott oldal a kommunikációs mix  egyre alapvetőbb eleme.  Mégis a Twitter mint zenei szolgáltatás és tartalommegosztó eszköz, nem él a köztudatban.

Mindez azonban a Twitter Music zenei alkalmazás elindulásával minden valószínűség szerint alapjaiban változik majd meg! A szolgáltatás múlt hét pénteken indult, egyelőre még csak a meghatározó, sok követővel rendelkező Twitter felhasználók számára érhető el, ők , a szerencsésebbek viszont le vannak nyűgözve tőle!

Lássuk tehát, mit is tud a Twitter Music! A szolgáltatás alapkoncepciója, hogy a Twitter felhasználó szokásai, viselkedése ( twittjei, követettjei, ) alapján ajánl neki előadókat vagy dalokat. Az előzetes hírekkel ellentétben úgy tűnik, a szolgáltatás kapcsolatban lesz valamennyi fontosabb szolgáltatással- Spotify, Soundcloud, Deezer, Rdio,iTunes, Vevo, Youtube- azaz gyakorlatilag nem lesz olyan zenei szolgáltatás, ahonnan ne lehetnének megoszthatóak a zenék, amiket éppen hallgatunk.

A szoros- gyakorlatilag API alapú- integráció révén a Twitter Music nagyon közel juthat a hajdani  nagy sikerű alkalmazás, a Blip.fm funkcionalitásához. A lényeg ugyanis, hogy a zenemegismerés a lehető legsimább, legkönnyebb legyen, a lehető legkevesebb alkalmazások közötti vándorlással…Azt egyelőre nem tudni, mennyire lesz mindebben  hatékony a Twitter Music, a struktúrájáról ellenben már vannak információink…Az alkalmazás négy menüpontból áll majd: Suggested, #NowPlaying,Popular, valamint Emerging. Az első segítségével lesz lehetőség zenét ajánlani, a második tartalmazza majd a Twitter felhasználó által követtett többi felhasználó zenei tweetjeit, a harmadik a legnépszerűbb, a negyedik pedig a népszerűségében legnagyobbat  ugró zenei tartalmakat mutatja majd meg.

Hogy miben rejlik a Twitter zenei piacra való belépésnek a jelentősége? A sikeres, közösségi zenei szolgáltatásokhoz két tényezőre van szükség. Egyrészt egy aktív, zenei tartalmakra fogékony közösség, másrészt pedig eszközök a  zenemegismerés támogatására. Az első a 200 millió aktív és a közel 500 millió regisztrált felhasználóval régóta adott. A második pedig a Twitter Music elindításával adott lehet…Mire lehet mindez elég? Ezt majd az idő eldönti, azonban nem lennénk meglepődve,. Ha a Twitter  hamarosan a digitális zene egyik meghatározó szereplőjévé nőné ki magát…

A rádióhallgatási szokásokat az internet ugyanúgy, ugyanolyan mértékben változtatta, változtatja meg, mint a zeneipar más területeit. A különbség csupán annyi, hogy itt a változás alapvetően nem csökkent fogyasztói keresletben jelenik meg, hiszen a rádió, mint platform ingyenes volt a zenekedvelők számára. Az internet adta lehetőségekkel élve ugyanakkor előbb a shoutcast technológia által  előbb a lineáris webes sugárzás, majd később a Pandora által a teljesen interaktív, on-demand rádiózás is megjelent a weben.

Az újfajta, a hagyományos földi sugárzású rádióadóknál lényegesen bővebb funkcionalitást kínáló, azoknál interaktívbb on-demand rádiók, élen a Pandora-val elképesztő tempóban növelték népszerűségüket, alapvetően a földi sugárzású rádiók rovására. Az először általunk 2011-ben említett folyamat természetesen azóta sem állt meg, és újabb és újabb kutatások igazolták az on-demand rádiók előretörését.

A legutóbbi felmérés az Edison Research által végzett felmérés, melynek  adatai alapján a teljes amerikai lakosság 45%-a legalább havonta egy alkalommal hallgat online rádióadást!Ez nem kevesebb, mint 120 millió embert jelent! A heti adatok – amelyek a törzsközönséget mutatják- még bíztatóbbak, hiszen közel 86 millió ember, azaz a teljes népesség 33% hetente hallgat több- kevesebb  alkalommal online rádiót, rádiókat.

Ami még inkább optimizmusra adhat okot a Pandora és a többi on-demand rádió háza táján az a kutatás azon része  amely szerint az eltöltött idő is dinamikusan növekszik  ezen szolgáltatások esetében, csak az elmúlt évben két órával, az 5 évvel ezelőtti szintnek pedig gyakorlatilag a duplájánál jár a hetente eltöltött idő. A több eltöltött idő pedig több potenciális audio hirdetést, ezáltal pedig megnövekedett hirdetői értéket jelent, ami kulcsfontosságú lehet a szolgáltatások fenntartható üzleti modellje szempontjából!

Mit jelent mindez a hagyományos, földi sugárzású rádiók számára? Azt biztosan, hogy hirdetői szempontból az online rádiók értéke egyre nagyobb és nagyobb lesz, ami feltételezhetően a hagyományos rádiók hirdetési bevételeinek rovására következik majd be. Az AM/FM rádiók ugyanakkor bizonyos területeken továbbra is őrzik megingathatatlannak tűnő első helyüket! Az egyik ilyen terület az autó. Az Edison felmérése kimutatta, hogy a 18 év feletti amerikai lakosság közel 60%-a az autóban rádiót hallgat, messze megelőzve minden más eszközt ( CD, Mp3 lejátszó stb.) A hagyományos rádiók ugyancsak megőrizték fontos szerepüket az új zenei tartalmak megismerésében, a felmérés szerint a megkérdezettek 78%-a  így értesül a zenei újdonságokról.

A hagyományos rádiók helyzete tehát bizonyos platformokon még mindig erős, de úgy tűnik az interneten folyó csatát már elvesztették.  A kérdés most az, hogy az autókban folyó zenehallgatásért folyó küzdelmet meg tudják-e nyerni, vagy legalább meg tudják-e tartani kihagyhatatlan szerepüket. Amennyiben igen, úgy a hagyományos rádiók még hosszú ideig meghatározó szereplői lesznek a zeneiparnak. Amennyiben nem,úgy  sokkal hamarabb búcsúzhatunk el tőlük, mint gondolnánk…

A Facebook sok tekintetben áldás, de ugyanakkor csapda is. Ezt legújabban megtapasztalhatja a streaming szolgáltatók között egyre inkább külön versenyt folytató Deezer és Spotify is. A Facbook ugyanis elképesztő erővel tereli a forgalmat a  zenei partner oldalak felé, mindez azonban nem jelenti azt, hogy pont azokat terelné oda, akiket kellene. Ez pedig nem jelent mást, minthogy mindkét szolgáltatás esetében egyre jelentősebb és fájdalmasabb probléma a felhasználók lemorzsolódása.

Amint az a fenti ábrából leolvasható, mind a Spotify, mind a Deezer esetében a felhasználók túlnyomó többsége inaktív felhasználó. Érdemi különbségek nem fedezhetőek fel a két szolgáltatás Mark Mullighan által idézett  ménileg becsapós adataiban ( hiszen százalékokat mutat, nem  darabszámot) adataiban, apróbb eltérések azonban igen. Ezek közül talán a leginkább említésre méltóbb az aktív ,de nem fizető felhasználók közötti eltérés, mely talán azt érzékelteti, hogy a Spotify jobban képes megtartani ezeket az ügyfeleket. A fizető felhasználók terén viszont a Deezer áll jobban, ami feltételezhetően a telco cégekkel való együttműködések erejét, hatékonyságát mutatja.

Az okokért nem is kell messze menni, egyrészt maga a freemium jelleg, másrészt pedig  a jelenlegi, alapvetően az agresszív terjeszkedésre koncentráló üzletpolitika az, amely ezt eredményezi. (amúgy a jelenség messze nem csupán a zeneiparra és a freemium modellben működő streaming szolgáltatásokra igaz)

Az,hogy van-e és ha igen, milyen kiút ebből a helyzetből, nagyon nehéz megmondani. A streaming cégek számára ugyanis a növekedés továbbra is elsőrendű és mindenek felett álló szempont, azaz nem reális opció az, hogy a növekedést visszafogják annak érdekében, hogy aktívabb, jobban fizető ügyfelek száma növekedjen.

A fő probléma  nem is ez, hanem az, hogy egyre inkább úgy tűnik, hiába a zene, mint tartalomtípus népszerűsége, az emberek a zenét hallgatni szeretik és nem foglalatoskodni vele. Mit jelent mindez? Azt, hogy a streaming szolgáltatások esetében a hatalmas- gyakorlatilag végtelennek tűnő- katalógus nem elég. A zenekedvelők ugyanis hallgatni szeretik a zenét. Nem szeretnek zenék után keresgélni, nem szeretnek playlisteket összeállítani. Azt szeretik, ha szól a zene és az a zene szól, ami számukra kedves...

Hogy mindez azt jelentené, hogy a freemium üzleti modell halott? Kötve hiszem, a folyamatosan növekvő felhasználószám semmi esetre sem erre utal. Ez ellenben igaz, hogy  a streaming cégeknek sokkal erőteljesebben kell azzal foglalkozniuk, hogy a felhasználókat fizető ügyféllé konvertálják. Aki fizet ugyanis,sokkal nehezebben vélik passzívvá, vagy végső esetben hagyja el a szolgáltatást.