Alig egy héttel ezelőtt meglehetősen részletesen kielemeztük azt a két fő okot, melyek miatt az Apple és a kiadók- de leginkább egy kiadó, a SONY/ATV- tárgyalásai  lényegében véve holtpontra jutottak az Apple által tervezett és a kiadói ipar által amúgy nagyon várt  iRadio kapcsán.

A cupertinoi cég eredetileg márt tavaly ősszel szerette volna bejelenteni a szolgáltatást, akkor azonban még túl sok puzzle hiányzott ahhoz, hogy meglehessen tenni a nagy bejelentést. Jövő hétfőn, azaz Június 10-én lehet a következő alkalom, az Apple szokásos, agyon-hypeolt eseményén a WWDC fejlesztői fórumon.

A jelek szerint az Apple- vélhetően a legfelsőbb szintről érkezett utasítás hatására-  most vagy soha üzemmódba kapcsolt annak érdekében, hogy eljusson a tárgyalásokkal odáig, hogy a szolgáltatás legalább bejelenthető legyen. Ne felejtsük el, 2 évvel ezelőtt a felhő alapú szolgáltatásának bejelentésekor is az Apple meglehetősen messze volt még a végleges és minden kiadóval, minden részletet tisztázó megállapodásoktól, de a legfontosabb részletekben más sikerült egyezségre jutnia. Valószínűleg ez lehet a terv most is…

Az idő szorításában ugyanakkor az Apple-nek több alapelvét is fel kellett, kell adnia, ez világosan látszik már. Ennek- azaz a nagyobb kompromisszumkészségnek-  köszönhető, hogy a Warner Music az első olyan kiadó, amely esetében mind a kiadóval, mind a zeneműkiadóval (publishing) sikerült tető alá hozni a megállapodást. 

A megállapodás talán legfontosabb és a többi, tető alá hozandó megállapodást is befolyásoló pontja, hogy az Apple a DMCA által megszabottnál magasabb díjat fizet majd, minden területen, illetve ha nem is előre fizetendően, de egy meghatározott összeget a szerződés időtartamára garantál a Warner részére.

A Business Insider által megszelőztetett információk alapján a cég már nagyon régóta készül arra, hogy IAd platformját a zenei szolgáltatással harmonizálja. A közel 200 főből álló hirdetési csapat hosszú idő óta azon dolgozik, hogy szórakoztatóipari szolgáltatásokban hirdetni kívánó cégeket vonjon be.

A fő kérdés persze mindezek után és mindezek ismeretében is az (marad), hogy vajon eljuthat-e gyakorlatilag 2 nap alatt odáig az Apple tartalomcsapata, hogy bejelentésre kész állapotban legyen a szolgáltatás, jogi értelemben. Arra senki nem is számít, hogy  az év második fel, harmadik negyedévének vége előtt maga a szolgáltatás elérhető is lesz majd. Egyrészt mivel az Apple legtöbbször zenei szolgáltatásait egyben az új operációs rendszer megjelenéséhez is köti , másrészt pedig teljesen nyilvánvaló, hogy a tényleges indulást mg rengeteg feladatnak kell majd megelőznie…

A legmagasabb megmászandó hegy, ezen az úton tudhatóan nem a Warner Music és a Warner Chapel páros volt, hanem a SONY az.  Arról nem jelentek meg újabb információk, hogy sikerült-e előre lépnie az Apple-nek a velük folytatott tárgyalásokban…Ugyanakkor a legnagyobb lépés talán nem is a konkrét tárgyalásokban rejlik, hanem abban, amilyen feltételekkel az Apple hajlandó szerződni. A Pandora esetében érvényes díjaknál közel 50%-al magasabb plusz még a hirdetési bevételből is részesedést kínáló modell bizony már sokkal közelebb lehet ahhoz, amit látni szeretnének, az amúgy a szolgáltatásért lelkesedő kiadók…Hétfőn meglátjuk, meddig és mire jutottak..

Amennyiben egy ideális világban élnénk vagy még mindig Steve Jobs lenne az Apple vezetője, úgy minden  valószínűség szerint már tavaly ősz óta működne  és jelen lenne a piacon az iRadio. Steve Jobs azonban már nincsen közöttünk és karizmáján felül, messze földön híres tárgyalási készsége (is) egyértelműen hiányzik ahhoz, hogy az iRadio elindulhasson.

A Universal-al történt megállapodás kapcsán derült fény tulajdonképpen az igaz okokra, amelyek miatt  gyakorlatilag minimális az esélye annak, hogy a szűk két hét múlva megrendezendő fejlesztői konferencián bejelenthessék a szolgáltatást.

Az egyik egyértelmű visszatartó erőt az ajánlott pénzügyi konstrukció jelenti.  Amint azt korábban már említettük, az Apple sok tekintetben kedvezőbb feltételeket szeretett volna,mint amelyekben a DMCA égisze alatt működő szolgáltatások – mint például a Pandora-  részesülnek, erről azonban pontosan a kiadók és a Pandora között zajló vita miatt le kellett tenniük.  Arról azonban nem tettek le, hogy az on-demand rádiókhoz képest bővebb, a streaming szolgáltatásokhoz közelebb álló funkcionalitás ellenére se fizessenek minimumgaranciát a kiadók számára. Az Apple elképzelései szerint ezt kompenzálná az, hogy a hirdetési bevételből illetve  meghallgatott dalokból nagyobb részesedést adna az Apple, mint azt a kiadók  elvárnák.  

A másik terület, amellyel kapcsolatban régóta nem bír megállapodásra jutni az Apple és gyakorlatilag egyetlen kiadó, a SONY a dalok átlépése. Az Apple által kigondolt funkcionalitás bevallottan nagyon sok tekintetben hasonlít a Pandora idestova 10 éve működő funkcionalitásához, de sok tekintetben több annál és közelebb lenne a streaming szolgáltatások által kínáltéhoz. Az egyik ilyen funkció pontosan a dal ok átlépéséhez kapcsolódik. Míg a Pandora esetében a DMCA által 1 órában 6, egy napban pedig maximum 12 dalt léphet át a hallgató, addig az iRadio esetében ez a szám nem lenne korlátozva. Pontosan ez, illetve az ilyen dalok esetében fizetendő jogdíj mértéke az, amin nem tud egyességre jutni az Apple és a SONY, idestova immáron fél éve…A tárgyalások kimenete több tényező miatt is erősen kérdéses. Egyrészt a SONY oldalán az a Doug Morris vezeti a tárgyalásokat, aki évekkel ezelőtt a legkeményebb ellenfele volt Steve Jobs-nak és az Apple-nek és aki számára az Apple  zenei téren való uralmának a megtörése első számú célja között szerepelt. Persze 2008 óta Doug Morris nem csak kiadót váltott, hanem a digitális szolgáltatások szerepének fontosságával is tisztában van és bármilyen meglepő is, az iRadio ötletét a kiadók  kedvelik, hiszen egy teljesen új bevételi forrást jelenthetnek számukra, kedvező feltételekkel, egy olyan területen, ami jelenleg a zeneipar legdinamikusabba növekvő ágát jelenti.

Esély tehát van a megállapodásra a SONY-val, ugyanakkor a lemezipar és a kiadói szerződések sajátosságai miatt amennyiben az Apple és a SONY megállapodik, az ott leírtakat a többi kiadó szerződéseire is érvényesíteni kell..

Akár hogy is keressük tehát a pozitív jeleket, egyelőre, hasonlóan az felhő alapú zenei szolgáltatás indításához sokkal több a komplikáció, mint az előrelépés. Mindeközben pedig a vetélytársak szépen, csendben erősödnek. A Pandora minden idők legeredményesebb negyedévét zárta pénzügyileg,a Deezer elérte a 4. a Spotify pedig a 6 millió fizető felhasználót, a Google pedig sikeresen elindult saját szolgáltatásával.

A tavaly óta egyre élesedő Deezer-Spotify verseny megítéléséhez egy, nagyon fontos adat az utóbbi időben hiányzott. Ez az adat pedig nem más, mint a regisztrált illetve a fizető felhasználók alakulására vonatkozó adat.

A svéd cég esetében utoljára idei első negyedéves adatot láttunk, amely alapján  a fizető, azaz a prémium szolgáltatást használók aránya elérte a 6  milliót! Francia vetélytársuk esetében ugyanakkor  nagyon hosszú időn keresztül a 2-2.5 millió fizető felhasználóról szóló adat tartotta magát. Ezt, a már-már kínossá váló csendet törte meg Axel Douchez vezérigazgató a Music Matters Asia konferencián.

Elmondása szerint a francia szolgáltatónak jelenleg havi szinten 10 millió aktív felhasználója van és a fizető felhasználók száma elérte a 4 milliót.  Önmagukban persze ezek a számok nem annyira relevánsak, ugyanakkor – bár a fizető felhasználószám jelentős növekedését mutatja- a Spotify hasonló adataival összehasonlítva ugyanakkor igen.

Ez alapján a bizony a Deezer nagyon fontos mutatókban kezd egyre jobb teljesítményt mutatni, mint a Spotify. Ugyan a fizető felhasználók száma egyelőre még elmarad a svéd szolgáltató fizető felhasználó számától és ugyanez igaz az aktív felhasználókra is.  Azaz a Spotify népszerűbbnek mondható, mint a Deezer. Viszont az aktív felhasználók fizető felhasználóvá való konverziójában a jelek szerint a Deezer lényegesen előbbre jár.

Ez pedig két dolgot is jelenthet, hosszabb távon: Egyrészt azt, hogy a francia cég által tudatosan alkalmazott stratégia, melynek keretében telco cégekkel együttműködve lépnek be piacokra, sikeres és működőképes. Mindemellett pedig azt, hogy  ez a stratégia végeredményben jobb eredményeket hoz, hozhat, mint a freemium modellen keresztül való prémium ügyfélbázis építés.

Mielőtt azonban még bárki azt hinné, hogy lefutott a még érdemben el sem kezdődött verseny a két streaming csillag között érdemes két tényezőt felidézni : Egyrészt azt, hogy a Sptofy mindezt úgy érte el, hogy közben sikeresen belépett a legnépesebb és legösszetettebb zenei piacra, az amerikaira.  A Deezer egyelőre ezt még nem is tervezi, ami egyrészt érződik a teljes felhasználószámban is, másrészt meg okozhatja a lényegesen magasabb konverziós értékeket is! Másrészt ne felejtsük el, amit korábban a két szolgáltatónál egyre csak gyarapodó inaktívakról írtunk: a kulcs a fenntartható üzleti modellhez és a sikerhez az, hogy ezt a számot csökkentve növeljék a fizető felhasználók táborát a streaming szolgáltatók!

A Pandora-val kapcsolatban az elmúlt 1 évben szinte csak  rossz hírekről írhattunk. A tőzsdén a cég megítélése nem igazán változott, a befektetők továbbra is nagyon sok kételyt fogalmaztak meg a cég üzleti modelljével kapcsolatban, így a folyamatos és meredek felhasználószám növekedés ellenére a tőzsdei bizalom nem nőtt. Tavaly ősz óta mindezt tetézte, tetézi az Apple állítólagos Pandora-hoz hasonló rádiószolgáltatás indítási tervei, amelyek ugyanakkor az utóbbi hetekben látványosan lelassultak.

Az internetes rádiózás vezető szolgáltatójának nem csupán emiatt volt mozgalmas az utóbbi időszaka. Áprilisban lemondott a céget közel 10 éve vezető John Kennedy, megjelentek a Windows 8 platformon, a szolgáltatás hirdetésmentes verziójával, Pandora premieres néven egy az új albumokra fókuszáló, teljes albumokat bemutató csatornát indítottak, és erősítették a Facebook integrációt a személyre szabható megosztási beállítások bevezetésével.   

A héten mindezek után a cég közzé tette első negyedéves adatait, melyek hosszú idő után először a befektetők szemében is pozitív jeleket mutattak. A pozitív jelek alapvetően nem a pénzügyi teljesítményből adódtak, ezen a területen az on-demand rádió hozta már-már megszokott formáját. Az első negyedéves bevételek, 55%-ot nőve az előző évhez képest elérték a 125 millió dollárt, miközben a mobil bevételek gyakorlatilag megduplázódva megközelítették a 84 millió dollárt. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a mobil bevételek immáron közel kétharmadát adják az on-demand rádió bevételeinek, azaz egyre erőteljesebb a mobil felél való eltolódás.

A növekvő bevétel alapvetően a növekvő használatnak köszönhető, az előző évhez képest mintegy 30%-ot növekedve az első negyedéves hallgatottság 4.18 milliárd óra volt, melynek köszönhetően a cég részesedése a teljes amerikai rádiós piacból immáron meghaladja a 7%-ot!

A fő kérdés persze mint mindig most is az, hogy a növekvő bevételek végre elhozzák-e, elhozták-e a nyereségességet a cég számára? A rövid válasz erre az, hogy egyelőre nem. Az első negyedév továbbra is veszteséget hozott, ráadásul jelentősen nagyobbat, mint az előző negyedév, ugyanakkor nem nagyobbat, mint egy évvel ezelőtt. A rádió, a pénzügyi beszámolóhoz kiadott elemzésében hangsúlyozta is, hogy az év első felében bevezetett mobil zenehallgatási korlátok segítségével sikerült kordában tartani a tartalomköltségek növekedését.

Mi az akkor ami miatt  ilyen hirtelen mégis  annyira optimisták lettek a befektetők, hogy a Pandora részvényárfolyama fél éves csúcsára, hosszú idő után a kibocsátási át felett, 17 dolláron zárt a múlt hét végén?

Az egyik egyértelműen és jól azonosíthatóan a mobil oldali költségek hatékonyabb menedzselése. A mobil hallgatási korlátok bevezetésével ugyanis a mobil hallgatottság csökkent, azonban az aktív felhasználók száma továbbra is növekedni tudott. Azaz a szolgáltatás népszerűsége nem csökkent, jövedelmezőségén viszont sikerült javítani. A másik ok pedig a szolgáltatás hirdetői oldalon való beépülésével kapcsolatos pozitív hírek. A Pandora ugyanis immáron elérhető, két fontos médiatervezési platformon, a Mediaocean és a  STRATA platformokon. Ennek köszönhetően pedig a rádió a közeljövőben integráns részévé válhat a hirdetői oldal médiatervezési és vásárlási folyamatának.

Hogy mennyire mondható biztosnak, bíztatónak a Pandora helyzete ezek után? A befektetői lélektan és a valós üzleti kilátások nem mindig fedik egymást. A Pandora esetében a 2012-es év folyamatosan erről szólt.  Mint ahogyan akkor nem volt a cég helyzete annyira ossz,  most sincsen akkora javulás, mint amekkorát a részvényárfolyam ugrása jelez.  Tény ugyanakkor, hogy a vetélytársnak gondolt szolgáltatások megjelenése a piacon jóval lassabb, mint azt a piac gondolta volna, hatásuk pedig a Pandora-ra korlátozottan érvényes, elég ha csak arra gondolunk, hogy a Spotify tengerentúli piacon való megjelenése ellenére növekedett az elmúlt években meredeken a Pandora használata és népszerűsége.

Alig egy hónapja sok kérdőjelet fogalmaztunk meg a Twitter Music-al, a Twitter zenei szolgáltatásával kapcsolatban.  Akkor azt írtuk, hogy „Az alkalmazás tehát szép, ötletes, mégis sok a hiányérzetünk vele kapcsolatban”. Egy hónap elteltével azt kell mondjuk, a piac, a zenekedvelők ezeket a hiányosságokat nálunk sokkal határozottabban értékelték.

Ennek „köszönhetően” a Twitter Music alkalmazás jelenleg  a dicsőségesnek éppen nem mondható száztizenharmadik  helyen áll a zenei alkalmazások (..) népszerűségi listáján.  Ez a helyezés még hosszú idővel az indulás után is kínos lenne, de egy hónappal utána gyakorlatilag egyet jelent a teljes érdektelenséggel.  

Csak, hogy érzékeltessük, a zenei alkalmazások listáját a Spotify illetve a Pandora vezetik, megjelenésük után évekkel. Köztük és az első százon kívül tartózkodó Twitter alkalmazás között seregnyi ismeretlen és sikertelen karaoke és egyéb zenei alkalmazás áll…

A Twitter Music tehát bukás, nem is kicsi. A kérdés sokkal inkább az innentől kezdve,. Hogy mit tesz a mikroblog szolgáltató ez után.  Elméletileg az esély megvan rá, hogy az alkalmazás hibáit javítják, bátrabb megközelítés alkalmaznak.  Mégis, abból, ahogyan a Twitter az elmúlt években a zenei tartalmakat kezelte, amennyire tartózkodott tőle, azt gondoljuk, sokkal valószínűbb, hogy az egészet egy rövid kalandként fogják majd fel.

Mindez azért szomorú, mert a digitális zenei igazi előretörése anélkül nem vagy csak sokkal lassabban valósul, valósulhat meg amennyiben az olyan hatalma közösségi oldalak, mint a Facebook vagy éppen a Twitter csak felszínesen vesznek részt  a zenei szolgáltatások integrációjában.

Alig 8 hónappal ezelőtt arról írtunk itt a Muzzak oldalain, hogy a digitális zene, a digitális zenei szolgáltatások a befektetők számára  fehér foltot jelentenek, hiszen nagyon kevés az olyan üzleti modell, amely megtérüléssel kecsegtetne, sőt inkább a veszteséges üzleti modellek vannak többségben…

Ehhez képest 2012 ősze és 2013 első negyedéve szinte semmi másról nem szólt, szól, minthogy  hatalmas médiacégek  jelentek meg vagy terveznek megjelenni új zenei szolgáltatásokkal vagy már létező szolgáltatások bővítésével.

Mi változott meg azóta? Alapvetően semmi, Az üzleti modellek ugyanazok, azonban a digitális zeneipar mintha áttört volna egy  nagyon fontos népszerűségi gátat. Úgy tűnik, hogy  üzleti modelljük  törékenysége ellenére a streaming szolgáltatások  népszerűsége, ismertsége nagyon komoly ütemben növekszik és nagyon jó hatásfokkal  képes a legális szolgáltatások irányába terelni a zenekedvelőket.

A streaming szolgáltatások robbanásszerű növekedése mellett ugyanakkor az Apple által dominált egyedi letöltések továbbra is- ha egyre gyengülő ütemben is- de növekszenek  és volumenben még mindig sokkal a streaming szolgáltatások felett járnak.

A digitális zene harmadik feltörekvő területe pedig a rádiózást érinti, alakítja át. Az olyan, interaktív rádióadók, mind a Pandora ugyanis a hagyományos rádióadókhoz képest magasabb élményt biztosítanak  ind a funkcionalitás, mind a mindenhol való zenehallgatás tekintetében. Így abszolút nem meglepő, hogy a hagyományos rádióadók felől tömegesen pártolnak át, különösen a fiatalok az online rádiók felé.

Ebben a három területben tehát nem új befektetők, hanem hosszú évek óta a piacon sikeresen tevékenykedő médiacégek látnak fantáziát. Nem elsősorban  a fenntartható üzleti modelljük, hanem sokkal inkább az általuk vonzott milliók miatt. A zene és a zenei szolgáltatások napjainkban ugyanis a legfontosabb eszközévé váltak

Mindez pedig a digitális zene előretörését vetíti elő. Az a  terület ugyanis az, amelynek segítségével a legkönnyebben lehet új elfőzetőket, új felhasználókat bevonni a nagy médiacégek egyre gyarapodó számú tartalom ökoszisztémáiba. Jelenleg, az Amazon, a Google, a Microsoft vagy éppen az Apple számára az új ügyfelek bevonása a fő cél, az ár, a pénzügyi mutatók másodlagosak, ellentétben a sokkal kisebb cégek, mint például a Spotify vagy éppen a tőzsdén is jelen levő Pandora számára. 

A Turntable.fm a 2011-es év egyik legnagyobb slágere volt. A Social dj szolgáltatások éveként is elhíresült év slágere a Long Islandi székhelyű,  a Stickybits nevű szolgáltató romjain létrejövő szolgáltatás volt.  A szolgáltatás azonban amilyen gyorsan  emelkedett az ismertségi ranglistán , olyan gyorsan  süllyedt a népszerűsége és ne szépítsük, tűnt el a süllyesztőben.

Bill Chasen-ről ugyanakkor sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy ne félne beismerni saját és terméke hibáját , így született meg a Piki.fm ötlete. Annak a Piki-fm-nek az ötlete, amely  a Turntable alapítók  régóta dédelgetett továbblépési  iránya, egy a Pandora-hoz sok tekintetben hasonló on demand rádió irányába, amely ugyanakkor nagyon sok tekintetben más, mint az on-demand rádiók koronázatlan királya.

A tavaly karácsony előtti hírek után aztán most tavasszal a szolgáltatás végre publikus béta verzióban el is indult, így már nem csupán Youtube videók alapján mondhatunk róla véleményt. Ha egy mondatban akarnánk elmondani, mi a Piki.fm különlegessége azt mondanánk, az, ahogyan igazán közösségi alapon próbál zenei tartalmakat ajánlani.  

Mindennek a kiindulási alapját saját rádiónk jelenti, melyet a Pandora vagy éppen a  Songza esetében megismertekhez teljesen hasonló módon, egy adott előadó nevének beírásával egy  vele és a hozzá hasonló előadókkal telített rádiót hozhatunk létre és szabhatunk testre. Az érdemi újdonsága természetesen nem ez a Piki-fm.nek, hanem a közösségi rész! Facebook-os, Twitter-es és egyéb közösségi oldalakon található és a szolgáltatást használó ismerőseinkre rákeresve elkezdhetjük őket követni és igazából innen kezdődik a szolgáltatás érdemi része!

Azután ugyanis, hogy megtaláltuk barátainkat, gyakorlatilag mindegyikük egy-egy rádióállomássá válik, melyet hallgathatunk, az elhangzó daloknál szinte rá vagyunk kényszerítve az interakcióra, azaz, hogy értékeljük a dalt, véleményt írjunk róla, vagy akár  egy ismerősünknek „ajándékozzuk”.

Természetesen az ennyire közösségi fókuszú, a közösségi ízlésre hagyatkozó ajánlórendszer esetén nagyon nagy a veszélye annak, hogy a felépülő zenefolyam hektikus lesz, egymást követik benne az egymástól távol álló zenei stílusok. Ennek kiküszöbölésére két megoldást kínál a szolgáltatás. Egyrészt a Pandora által bevezetett értékekést 2 fokozatúról kilenc fokozatúra bővítve az elhangzott dalokat ugyanúgy lesz lehetőség értékelni és az értékelés ugyanúgy befolyásolja majd azt, hogy elhangzik-e és ha igen milyen gyakran az adott dal  a hallgató számára. További finomhangolási lehetőséget kínál a Piki azáltal, hogy beállíthatjuk, hogy saját zenefolyamunkba csak azon barátaink zenéi kerüljenek bele, akik egy adott zenei stílusból válogatnak dalokat, vagy akár azt is meghatározhatjuk, hogy egy adott barátunk  zenéi hány alkalommal hangozhatnak el!

A Piki.fm ugyanannyira forradalmi, mint amennyire a Turntable.fm volt. Egyértelmű, hogy Bill Chasen és a fejlesztő gárda nem hisz az interaktivitás nélküli, háttérfolyamatok által megszabott zenehallgatásban. Aktívabb részvételt várnak a hallgatótól, hallgatóktól, cserébe viszont valóban sokkal erőteljesebb közösségi jelleget kapunk, mint bármikor, bármelyik szolgáltatásnál valaha. Az, hogy a közösségi jelleg erősítése nem sikerülhet az aktivitás növelése nélkül érthető, nagy kérdés ugyanakkor, hogy ezt mennyire fogják elfogadni a felhasználók, hiszen a Turtntable.fm  bukásának egyik legfontosabb előidézője pontosan az volt, hogy a szobákban  való zenehallgatás, túlzottan aktív részvételt igényelt a zenekedvelőktől és így alapvetően a szobákon belüli aktivitásokkal kellett foglalkozniuk, a háttérben történő zenehallgatással szemben.

A Google, tegnap előtt, fejlesztői konferenciáján bejelentette zeneipari körökben hónapok óta pletykált streaming szolgáltatását. Első látásra a szolgáltatás nem sok újdonságot nyújt a meglehetősen zsúfolt, a Spotify-t, a Deezer-t, a Songza-t, az Rdio-t, a Microsoftot és még sok más szolgáltatót felvonultató streaming piacon.

Ezzel  párhuzamosan ugyanakkor a Google nagyon sok, a streaming szolgáltatások sikerét gátló feladatot nem oldott meg, vagy legalábbis elegánsan maga előtt hagyta őket…

Ezek közül talán a leglényegesebb a fizetni nem tudó vagy nem akaró zenekedvelők kérdése. A  zenei tartalom, mint prémium tartalom már önmagában is egy meglehetősen szenzitív terület, de a Google esetében ez több okból is hatványozottan igaz. Egyrészt amiatt, mert  az egész cég alapvetően egy hirdetési bevételekre koncentráló,azaz alapvetően B2B bevétel orientált cég .Másrészt pedig az Android és a Google alkalmazásokkal kapcsolatos ars poeticája miatt.  Az alapvetően ingyenes alkalmazás ökoszisztéma miatt az Android felhasználók számára a fizetős, prémium tartalom vonzása nyilvánvalóan alacsonyabb lesz. (Érdemes megjegyezni, hogy ebben a tekintetben az Apple pont a fordított úton jár, hiszen  az Appstore révén közel 200 millió fizetett és a fizetős alkalmazásokat elfogadó ügyfele van..)

Maradva a szolgáltatás árképzésénél, a 10 dolláros havidíj, azon felül, hogy az iparági szabványnak minősül, egyben az átlagosan zenei tartalmakra költött havi összeg felső határát is jelenti. Ezt a piacot pedig alapvetően a piacon már jelenlevő szereplők kiaknázták, nem véletlen, hogy a Spotify és a Deezer is egyre inkább új piacokon való megjelenésen fáradozik, mint a tengerentúli piacon való új felhasználók akvirálásán.

Az ugyanakkor  elég egyértelműnek tűnik-  maga a termék bejelentése alapján is- hogy a Google jól bevált termékfejlesztési politikáját követi, azaz először egy amolyan 1.0-ás verzióval jelenik meg a piacon, melyet aztán a felhasználói visszajelzések, valamint a használati szokások roppant alapos elemzése alapján fejleszt tovább. Mi lehet az irány, merre fejlődhet tovább az All Access, mint szolgáltatás?

Mint azt Paul Joyce, az All Access termékmenedzsere a Paidcontent-ben megjelent interjúban elmondta, alapvetően két nagyon fontos irányt lát a Google, amelyben a streaming piacon  előre tud majd törni. Az egyik terület teljesen egyértelműen a zenemegismerés. Itt egyrészt nagy reményeket fűz a cég ahhoz, hogy az All Access a Google már létező felhő alapú szolgáltatásával integráltan működik már a kezdetektől fogva. A felhő alapú szolgáltatás és benn saját hallgatott zenéink, a Google Plus és a benne található barátaink pedig már megadják az alapját egy a közösségi jelleget és a zenemegismerést sikeresen ötvöző megoldásnak. Valóban ez az a terület, ahol nagyot lehet robbantani, hiszen a zenemegismerésben a streaming szolgáltatások a mai napig csak keresik az ideális utat, és egyelőre felettébb kevés sikerrel, így a zenemegismerés elsődleges helye továbbra is egy on line rádió, a Pandora. A közösségi jelleg is érzékeny pontja a jelenlegi streaming szolgáltatásoknak , amelyik legtöbbje a Facebook megosztással kimeríti saját lehetőségeit ezen a téren, és a Google szerint az Rdio és újabban a Spotify által is erőltetett, a véleményvezérek zenei ízlése által vezérelt zenemegismerés sem jó út. Paul Joyce szerint az ideális megoldás valahol a kettő között, van, azaz a megfelelő emberektől, a megfelelő zenei ajánlatokat kell megkapnunk. Hát igen, majd meglátjuk mit hoz ki ebből a Google, de abban biztosak lehetünk, hogy a Google Plus-nak komoly szerepe lesz benne..

A másik- a Google által nem szívesen említett- terület teljesen egyértelműen az integráció. A hajdani keresőóriás, ma már inkább médiacég eljutott arra a pontra, ahol anélkül, hogy harmonizálná hasonló szolgáltatásait már nem fog tudni érdemben tovább lépni. Mint, ahogy mintegy 2 évvel ezelőtt írtuk: Ahhoz, hogy a Google sikeres legyen, lehessen a tartalomiparban is, kereső és technológiai cégből médiacéggé kell válnia! Addig, amíg a Google zenei szolgáltatása, a Youtube, a  Google közeli Vevo gyakorlatilag független, sok tekintetben egymással versengő szolgáltatásként működnek, addig  lehet, hogy a 2 évvel ezelőttiekből tanulva  képes lesz megelőzni a piacra lépéssel  legnagyobb vetélytársait az Apple-t és az Amazon-t,azonban nagyon kicsi az esélye annak, hogy egy az Apple és az iTunes 10 évvel ezelőtti forradalmához hasonló sikert érjen el …

Először tavaly ősszel írtunk arról, hogy az Apple egy a Pandora-hoz hasonló rádió szolgáltatás indítását tervezi, melyet a szaksajtó nyomban el is nevezett iRadio-nak! Az első tervek még arról szóltak, hogy Tim Cook még tavaly, ősszel bemutatta volna a szolgáltatást, az azóta eltelt közel 9 hónap viszont egyértelműen azt jelzi, az Apple lényegesen optimistább volt a tartalomtulajdonosokkal folytatandó tárgyalásokkal kapcsolatban, mint az indokolt lett volna.

A hírek ugyanis arról szólnak, hogy most, 2013 májusában sikerült csak az első kiadói megállapodást megkötnie az Apple tartalomcsapatának, azt is csak úgy és annak árán, hogy az eredeti elképzeléseiket feladták.

Amint arról anno írtunk, tavaly ősszel a gyors megállapodást és indult elsősorban a SONY akadályozta meg, de úgy tűnik, a többi kiadó számára is egyelőre több a kérdés és nyitott pont az Apple terveiben, mint a biztos pont…

Az első, nagy nehezen kötélnek álló kiadó a Universal (ami az elmúlt évek kiadó tárgyalásait nézve rendkívül meglepő, hiszen a legnagyobb kiadó általában utoljára bólintott rá az új,  úttörő szolgáltatásokra) de a megállapodásnak az Apple oldalán súlyos kompromisszumok megtétele volt az ára.

A Cupertino-i székhelyű cég a Pandora és más on-demand rádiók által által fizetett jogdíj (100 dalonként 12 cent) mintegy felét, 100 dallejátszásonként 6 centet ajánlott a kiadóknak, valamint azt, hogy  a kapcsolódó  hirdetési árbevételből részesedhetnek, illetve egy  a szolgáltatás esetleges sikertelenségének esetére egy minimumgarancia jellegű, biztosítékot. A hírek szerint a Universal-al  tető alá hozott megállapodásban az eredeti, Pandora által fizetett  dalonkénti díj szerepel.

Az Apple számára a tető alá hozott megállapodás és ennek várható következményei- azaz, hogy a fennmaradó két kiadóval is gyorsabban tető alá hozható immáron a megállapodás- ellenére sem igazán bíztatóak a kilátások. Egyértelműnek tűnik ugyanis, hogy a kiadók számára az eredetileg  felajánlott  díjazási struktúra nem megfelelő és ennek az elsődleges oka nem is üzleti, hanem politika, hiszen éppen zajlanak azok a szenátusi meghallgatások, melyek a DMCA-ban lefektetett és a Pandora és más online rádiók által erősen támadott jogdíjakról és azok mértékéről zajlanak. Egy ilyen helyzetben a kiadók számára az Apple által felkínált modell- azaz, hogy az alacsonyabb dalonkénti díjakért cserébe a hirdetési árbevételből részesedhetnek- védhetetlen lenne, és éppen ezért az Apple ajánlata jelenleg nem elfogadható a kiadók számára. Külön fejezetet érdemel a SONY/ATV, amely számára a tárgyalások  jó alkalmat biztosítanak  az erődemonstrációra és arra, hogy bebizonyítsa, mekkora erővel is bír az a fajta modell melyet a közös jogkezelésből való kivonulás és a szolgáltatókkal való egyedi tárgyalás jelent…

A helyzet egyre inkább kezd hasonló lenni ,mint anno az Itunes Match előtt volt, azaz az Apple és a kiadók közötti tárgyalások oly lassan haladnak, hogy az lassan, de biztosan sodorja egyre  nehezebb helyzetbe a szolgáltatás indításán fáradozó Apple menedzsmentet. Az iTunes Match kudarca (Apple léptékekben mérve legalábbis) alapvetően nem annak volt köszönhető, hogy  késve tudták csak elindítani, most azonban a verseny lényegesen kiélezettebb a nagy médiacégek között az egyre élénkülő zenei piacon, így a késlekedésnek akár komolyabb ára is lehet…

A Deezer egy területen egészen biztosan győzelmet aratott a Spotify felett, ez pedig nem más, mint a svéd cég terjeszkedésre kényszerítése. Mint az írtuk, talán a két streaming óriás szemlélete között a legjelentősebb  különbség talán a kiszolgálni tervezett területek számában volt.  Míg a Spotify a megfontolt terjeszkedés híve volt, melynek végcélja az amerikai piac volt, addig a Deezer a lehető leghamarabb szeretett volna a legtöbb piacon megjelenni. A francia cég agresszív terjeszkedésével- amely néha digitális zenei szempontból egészen megdöbbentően irreleváns országokba is lejuttatja a digitális zenét- svéd vetélytársát is lépéskényszerbe hozta.

Természetesen a nemzetközi terjeszkedési verseny során nem csupán digitális zenei értelemben fehér foltnak számító, alapvetően kisebb országokban jutnak el a streaming szolgáltatók, hanem több, olyan ,feltörekvő piacra, melynek a növekedési potenciálja az elkövetkezendő 5 évben lényegesen magasabb, mint a fejlett piacoké. Az egyik ilyen terület Dél-Amerika, a másik pedig Ázsia déli része, azaz Malajzia, Hong-Kong és Szingapúr. Utóbbinak különösen azért érdekes terül,et, mert a két nagy vetélytárs itt gyakorlatilag párhuzamosan kezdte meg a működését!

Utóbbi régiót a Spotify célozta meg legfrissebb terjeszkedési ütemének részeként, azonban elképzelhető, hogy minden eddiginél nehezebb feladatot vállalt ezzel magára, mégpedig a helyi piac specialitásai miatt.

Az első és talán leglényegesebb specialitás a lokális tartalom. Maga a lokális tartalom ,mindenhol kulcsfontosságú, azonban ezekben az országokban technológiai fejlettségük miatt nagyon nagy a helyi előadói piac., becslések szerint a legális zeneipari bevétel 70-85%-át a helyi előadók adják. A helyi előadókkal pedig külön kell megállapodni, nem képeik a részét a Spotify amúgy hatalmas, 25 millió dalt megközelítő zenei adatbázisának.  

Ugyancsak problémát jelenthet a svéd cég számára, hogy szemben a Deezer-el,  telekommunikációs partner nélkül kezdi meg a piacokon szereplését, ami egy olyan piacon, ahol például a Hong-Kong-i, mintegy 3 millió előfizetővel rendelkező  CSL szolgáltatónak jelentős számú előfizetője van Musicoholic nevű szolgáltatásában van zenei szolgáltatására ás díjcsomagjára, igen komoly versenyhátrányt jelent. Nem feltétlenül kellene, hogy azt jelentsen, de pontosan az ázsiai piac specialitásai miatt az.  Egyrészt, mivel az online fizetési megoldások- hasonlóan például Közép-Európához-  kevéssé elterjedtek és elfogadottak, így a telekommunikációs cégek számlán való szolgáltatásszámlázása nagy előnyt jelent! Másrészt a telekommunikációs cégek segítségéve például a francia cég olyan területekre is be tud lépni, mint  a Digi-vel kialakított Deejay nevű alkalmazás, amely révén egy adott havi díjért cserébe a Deezer tartalmak csengőhangként is használhatóak.

És végül, de nem utolsó sorban, nagyon jó helyismerettel rendelkező és meglehetősen erős vetélytársakkal is számolniuk kell. Ezek közül talán a legjelentősebb a  2005-ben alapított és azóta 5 országban elérhető KKBOX, amelynek nem csak közel 10 millió regisztrált és 1 millió fizető felhasználója van, hanem a térségben a Twitter helyett a zenemegismerés legfontosabb helyszínének is számít!

A Spotify természetesen mindezen nehézségek ellenére sem indul reménytelen helyzetből. Az ugyanakkor biztosnak mondható, hogy  ebben a térségben érdemi, a helyi igényekre testre szabott marketing aktivitások nélkül nem fog tudni sikereket elérni. Leegyszerűsítve pedig mindez azt jelenti, hogy egy ilyen komoly és alapvetően fejlett piacon érdemi befektetés nélkül nem lesznek sikeresek…