A Pandora a világ vezető on-demand rádiószolgálatója, bátran merjük mindezt kijelenteni, annak ellenére, hogy csak az Egyesült Államokban és Ausztráliában érhető el, és a legfrissebb,  prémium előfizetők alapján összeállított streaming szolgáltatási rangsorban is előkelő helyen áll.

A kaliforniai székhelyű cég speciális ollóban éli mindennapjait. Egyrészt az Rdio felvásárlása után, gőzerővel dolgozik azon,  full service streaming szolgáltatóként is megjelenjen.  Másrészt  tőzsdei cégként, az elmúlt év  tőzsdei árfolyamzuhanása miatt folytonosan felvásárlási pletykák keringenek  körülötte, különböző a streaming piacon már jelenlevő, vagy éppen a zenei piacra való belépést mérlegelő cégek sora merült fel vásárlóként, kezdve az Apple-től, a Facebookig.

A legutóbbi alapján a Pandora-t a zenei téren amúgy is aktív,  UPC tulajdonos, a Liberty Global szerette volna megvásárolni 3.4 mililárd dolláros  ( azaz nagyjából 15 dollár/részvény)áron.   Hivatalos ajánlat ugyan nem is született, azonban a Liberty  pénzügyi vezérigazgató helyettese, Greg Maffei indirekt ajánlatot tett a Pandora részére, melyet annak azt igazgatósága visszautasított.

A Liberty számára,  Sirius  Xm rádiójának kiegészítéseként lehetne abszolút logikus társ a Pandora. (lásd a lenti ábrát)  Amíg az egyik ugyanis meghatározó szereplő a földi sugárzású rádiók között, addig a másik on az on-demand  üzletben  kihagyhatatlan szereplő. 

Mindemellett amíg a Sirius XM, mint hagyományos rádió, bevételeinek alig 11%át kell jogdíjra költse, addig  Pandora esetében ez 70% felett van.  A két cég esetében, együttesen ugyanakkor egy  jóval kedvezőbb szinten lehetne ( nem véletlenül vásárolt saját rádiót anno a Pandora…)

A két cégben rejlő szinergiák  persze nem csupán a költségoptimalizációban  merülnének ki.  Míg a Sirius alapvetően előfizetéses modellben működik, addig a Pandora pont a hirdetésekkel szponzorált modellben erős .

Mindemellett azt se felejtsük, hogy jelenleg, méghogyha nem is teljesen egymással szemben, de a két cég igen is versenytársa egymásnak.  Ugyanúgy az autókban levő  rádióhallgatási időért  harcolnak,  ahol nyilván az előfizetéses és a hirdetés alapú modellek is harcolnak egymással, és egyáltalán nem biztos, hogy az előfizetés alapú modell lesz a győztes. Mindezen felül a Pandora interaktív, adaptív funkcionalitása pont olyan valami, ami a Sirius számára nagy értéket jelenthetne.

Mindezek alapján a kérdés  az, hogy meddig lesz hajlandó emelni ajánlatát a Liberty, márha egyáltalán. A Pandora által sosem megerősített, iparági pletykákban ugyanis  jóval magasabb 19- 20 dolláros részvényenkénti árfolyam szerepel.

Az áron kívül persze az is kérdés, hogy a tranzakció esetleges megvalósulása esetén  a Liberty, mint tulajdonos milyen megoldást választ majd a működési modellt illetően. Logikus lehet, a két cég integrációja, de vannak szakértők, akik szerint az ugyancsak a Liberty birtokéban levő jegyértékesítési platformmal  és nem  mellékesen a világ legjelentősebb koncertszervező cégével, a Live Nation Entertainmenttel integrálná.

Eldöntendő kérdés persze a Pandora oldalán is van. A szolgáltatás  fénye egyre inkább megkopóban van. Ami 2009-ben, 2010-ben egyedinek és zenekedvelők millióinak érdeklődésére számított, az ma, 2016-ban már nem elég.

Az eldöntendő kérdés tehát Tin Westergreen, visszatért alapító és a menedzsment számára az, hogy maguk találják-e meg azt az utast, amely visszavezetheti a Pandora-t az érdekes zenei szolgáltatások közé, vagy bevállalják azt, hogy a cég és a szolgáltatás, amennyire lehet függetlenül  egy nagyobb médiacég berkein belül működjön tovább. Elrettentő példa mindkettőre van. A független streaming szolgáltatások  sorra csődölnek be, vagy vásárolják fel őket. A nagy médiacégen belüli független működés pedig  felettébb utópisztikusnak tűnik. A Last.fm-nek nem sikerült, és ez egész biztosan élénken él a Pandora vezetők fejében is…

A 2016 – os év egyik legjelentősebb trendje videó tartalomfogyasztás erősödése lesz, azaz hamarosan akkor, amikor streaming szolgáltatásokról beszélünk majd, akkor audio és videó streamingről egyszerre beszélünk. Ennek megfelelően számos jelet láthattunk a közelmúltban arra vonatkozólag, hogy az audio és a videó tartalmak  közötti határ elmosódóban van és hogy a streaming szolgáltatók is egyre inkább nem csupán audio, hanem videó tartalmakat is szeretnének nyújtani, annak érdekében, hogy a szolgáltatás berkein belül eltöltött idő növekedjen.

Ebbe az irányba halad a Youtube, az Apple és természetesen a Spotify is. A Svéd cég  egy újabb lépést is tett a full service szolgáltatóvá válás felé, amikor bejelentette, hogy 12 zenei témájú, saját gyártású sorozat forgatásába kezd.  Az egyes sorozatok különböző témákat, ölelnek majd fel, különböző komolysággal. ( részletesen lásd lent)

A saját gyártású tartalmak minden esetben  zenei témájúak lesznek, és előadókkal, zenei producerekkel közösen dolgozza majd ki a pontosa tematikát a svéd cég. Induláskor négy  piacon, Az Egyesült Államokban, Nagy Britanniában, Németországban  valamint Svédországban lesznek majd elérhetőek, a feltehetően lokalizált, azaz helyi témákkal, előadókkal  is foglalkozó sorozatok.  

Az, hogy a Spotify ennyire mélyen belép a videó tartalom piacra több szempontból is érdekes.  Egyrészt maga a videó tartalom lehetőséget kínál újabb fajta hirdetések értékesítésre, azaz a videótartalmak segítségével a Spotify az egyelőre még gyerekcipőben járó hirdetési bevételeit szeretné feltehetőleg látványosan megnövelni.

Másodsorban pedig a videótartalmak segítségével  jobban  eltudja majd magát különíteni a többi streaming  szolgáltatótól- bár igaz, az elsősorban a kisebb szolgáltatókra lesz, lehet igaz- és prémium szolgáltatóként definiálhatja magát.

És végül, de nem utolsó sorban a videó tartalmak egy újabb fajta, talán jobban monetizálható bevételi forrást is jelenthetnek. Ez is egy olyan terület, amelyen a svéd cég a közelmúltban komoly energiákat fektetett.

A lépés, azaz ,hogy a  Spotify a saját gyártású videó tartalmakat készít tehát abszolút logikus.  A kérdés inkább az, hogy segítségével a Netflix vagy még korábbra visszamenve az HBO példáját követve tud-e majd új felhasználókat illetve előfizetőket toborozni illetve hirdetési bevételt generálni?

Azt, hogy a streaming szolgáltatások növekednek, évek óta tudjuk, az idei év eleje óta pedig azt is, hogy immáron a streaming szolgáltatások számítanak a világ zeneiparának legjelentősebb bevételi forrásának.

A Nielsen szokásos évközi jelentése alapján ugyanakkor egyre megalapozottabbnak tűnnek azok a félelmek, amelyek arról szólnak, hogy a streaming alapvetően az egyedi letöltésektől veszi el a teret és csak kisebb mértékben von be új használókat.

A 2016 első félévére vonatkozó adatok alapján ugyanis minden szegmens a streamingen kívül  kisebb vagy nagyobb mértékben csökkent.

A digitális albumletöltések közel 20%-ot csökkenve hosszú idő után ismét 50 millió alá estek.Ennél is meredekebben csökkentek az a lá carte dalletöltések, amelyek közel 25%-ot csökkentek, és immáron nem érik, érték el az 500 milliós letöltésszámot sem. Különösen meredeken, 40%-ot meghaladó mértékben csökkentek az újdonságok, ami ugyancsak igazolni látszik azt a jelenséget, hogy az új zenei tartalmakat egyre inkább a streaming szolgáltatásokban keresik a zenekedvelők, rajongók.

Mindezt persze adatok is alátámasztják, hiszen  2016 első félévében mind az audio, mind a videostreamek száma meredeken emelkedett, az utóbbi lényegében megduplázódott z Egyesült Államokban.

Ez pedig amennyiben a modellek és az előrejelzések nem tévednek azt jelenheti, hogy a 2020-a évek elejére az egyedi  letöltésekből származó bevételek  eltűnhetnek.  Természetesen ez nem feltétlenül kell(ene), hogy rosszat jelentsen, hiszen a fogyasztói szokások  dinamikusan és gyorsan változnak.

A streaming márpedig döbbenetes ütemben növekszik, már ami a népszerűséget illeti. Egyre több ember, egyre több streaming szolgáltatást vesz igénybe is azokban egyre több zenét hallgatnak meg. Ahhoz azonban, hogy a világ zeneipara ne omoljon teljesen össze ennél több kell:a streaming szolgáltatásoknak,  mai bevételeknek a hétszeresét kellene 5 éven belül hozniuk, ami jelentősen tovább növekvő népszerűség és használat mellett is igen-igen optimista becslés, aminek a megvalósulásához nagyon sokféle új, innovatív üzleti modellre, lesz,lenne szükség.

Napjaink streaming piacán a helytállás egyre nehezebb, ezt talán a legjobban a 2015 végi  lista mutatja, amely számtalan helyen változott meg az előző évihez képest. A független szereplők számára a verseny az olyan cégekkel, mint az Apple, a Google vagy az Amazon  szinte reménytelen.

Ebből a perspektivából nézve abszolút nem meglepő, hogy a berlini székhelyű Soundcloud kisebb szünet után, immáron saját maga keres vevőket.

A Bloomberg által megszellőztetett hírek szerint a cég felsővezetése és egy befektetési tanácsadó cég, a Doughty Hanson & Co egyaránt  keresi a potenciális vevőjelölteket. Ellenben a 2 évvel ezelőtti helyzethez képes, amikor a Twitter majdnem felvásárolta a Soundcloudot, a berlini cég a kiadókkal való viszonyának rendezése után  jogilag sokkal biztosabb helyzetben van, így ez elvileg nem riaszthatja el a vevőket.

Ami ellenben elriaszthatja az a vételár, a Soundcloud ugyanis 1 milliárd dollárt szeretne kapni, vagy olyan befektetést szeretne, amely legalább ekkora összegre értékeli a céget. Tavasszal, amikor a Twitter mégis befektetett a cégbe 70 millió dollárt, azért mintegy 10%-os részvénycsomagot kapott, így a Soundcloud értéke akkor valahol 700 milió dollár körül lehetett.

Ha arra a kérdésre próbálunk válaszolni, hogy megéri, megérné-e a Soundcloud egy befektető számára, több szempontot kell mérlegelnie. Egyrészt a  berlini cég 175 millió felhasználója, egyedi zenei kínálata igen jó alap lehet, lehetne egy olyan streaming szolgáltatáshoz, amely más, mint a piacon jelen levő többi.

A 175 millió felhasználó egyelőre, a jelek szerint nem nagyon akar fizetni a Sondcloud-ért, ugyanis csak pár tízezer ember migrált át a prémium funkciókat kínáló verzióra. Ugyanez az adat  a Spotify hasonló időszakában 25-30% körül mozgott, de az Apple Music és a TIDAL és  több milliós prémium felhasználói tábort tudott felmutatni maga mögött.

A bevételek márpedig kulcsfontosságúak, hiszen a Soundcloud jelenleg masszívan veszteséges, így egy esetleges új tulajdonosnak, a jelenleg az egekben levő költségekből kellene úgy lefaragnia, hogy közben a bevételeket is növeli.

Nyilván teljesen más a helyzet abban az esetben, hogyha egy olyan stratégiai befektető vásárolja meg a berlini céget, mint mondjuk az Apple, amely számára a Soundcloud által termelt veszteség szinte kimutathatatlan, ellenben igen jól jönne az Apple számára, nem csak a 175 millió potenciális felhasználó, hanem a Soundcloud előadói  közössége, amely  a lényegében kudarcot vallott @ Connect felélesztésében is segíthetne.  Mindez persze messziről sem jelenti azt, hogy az Apple valóban  felvásárolja majd vagy akár ajánlatot tesz a Soundcloudra, azt ellenben sokkalinkább, hogy immáron  a berlini cég vezetői is felismerték, hogy egyedül, maguktól nagyon nehezen lesznek képeseek  stabilizálni a Soudcloud pénzügyi helyzetét

Az, hogy az Apple komolyan gondolja, hogy az Apple Music-kal nem csupán az audio tartalmak terén válik meghatározó piaci szereplővé nem sokkal a szolgáltatás indulása után egyértelművé vált, amikor  is az Apple, alapvetően az általa támogatott előadók videóklipjeinek készítésébe kapcsolódott bele.  az Apple a kiemelt és támogatott előadók számára videótartalmak gyártását is megkezdte. Drake Energy című, illetve Pharrell Freedom, illetve Eminem Phenomenal című videóját egyaránt házon belül készített az Apple. A következő videó pedig MIA Matahdatah Scroll 01 Broader Than a Border című dalához érkezett Cupertino-ból, illetve Purity Ring, Diddy valamint James Bay is az Apple-el dolgozott.  Az,hogy a  végső cél ennél sokkal-sokkal több, utalt az is, hogy az Apple platformján tavaly ősz óta  nem csupán más oldalakról van lehetőség videókat belinkelni.

A múlt héten ugyanakkor az Apple egy újabb  óriást lépést tett   abba az irányba,  ahol az audio és a videótartalmak közötti határ elmosódik.  Az elmúlt hetekben, hónapokban egyre nagyobb népszerűségre szert tevő James Corden’s Late Late Show  Carpool Karaoke  része saját show műsort kap, nem is akárhol, hanem az Apple Music részeként!

Hogy mindez mit jelent a gyakoroltban?  Röviden azt, hogy  a show-  itt most csak a Carpool Karaoke-ról beszélünk- a jövőben csak az Apple Music részeként lesz elérhető.  A hírek szerint az Apple első körben 16 epizódot rendelt meg, melyek hetente lesznek láthatóak.

Igen ám, de a műsorvezető minden jel szerint nem az egyre népszerűbb James Corden vezeti majd, hiszen ő marad a CBS-nél  saját műsort vezetve. Többek között ez az egyik oka annak, hogy a rajongók sok mindennek mondhatóak csak boldognak nem. Sokan attól tartanak, hogy azon felül, hogy az új show, Cordan nélkül elvesztheti varázsát, illetve, hogy a CBS-en levő show-ról a hangsúly az Apple Music-féle verzióra terelődik majd.

Akár így lesz, akár nem, a lépés plasztikusan mutatja, hogy az exkluzív tartalmak szerepe milyen meredeken emelkedik a streaming szolgáltatások körében, amelyek egymás elől próbálják elhappolni az érdekesebb megjelenéseket vagy akár előadókat.   Ebben a versenyben az Apple nem állt túl jól, a Carpool Karaoke-val ugyanakkor  más irányba, a videók felé terelheti a harcot…

Legutóbb 2014 végén vettük górcső alá, hogy az egyre versengőbb streaming piacon melyik szereplők azok, amelyek az élen állnak. 2014 végén tudtuk, tudhattuk, hogy 2015-ben a lista alapjaiban változik majd meg, hiszen piacra lép az Apple valamint a Youtube.

Ahogyan az várható is volt a lista alapjaiban alakult át. Szereplők tűntek el, új szereplők jelentek meg.

Ami nem változott a listavezető, aki továbbra is a Spotify, igaz immáron háromszor annyi prémium felhasználóval, mint alig másfél évvel ezelőtt.  A második helyezett ugyanakkor már nem a Deezer, a francia cég lényegében stagnáló előfizetőszámmal a hatodik helyre esett vissza.

A második helyet az Apple Music vette át tőle, ami tekintve, hogy alig egy éve indult el az Apple streaming szolgáltatása nem sok biztatót jelez előre a Spotify számára. Hatalmas lemaradással a dobogó harmadik fokára az a Pandora érkezett, amely alapvetően  ingyenes termék, tehát (egyelőre) nem előfizetők gyűjtésére koncentrál. Csak őt követően  sorakoznak  a második vonalas streaming szolgáltatások, mint a Rhapsody, a TIDAL és a Deezer

Persze mindegyikük esetében mást és mást jelent a 3-3.5 millió előfizető. A Rhapsody esetében lassú, de biztos növekedés eredményét, a TIDAL esetében az exkluzív tartalmak erejét és a meghatározó szereplővé válás jeleit, a Deezer esetében pedig egy hosszú-hosszú fájdalmas vajúdás kezdetét.

2015  illetve 2016 abból a szempontból is meghatározó, hogy ez az első olyan év, amikor a lista előkelő helyein  lehetnek olyan szereplők, amelyekről hivatalos adatunk viszont nincsen.  Az Amazon  Prime Music, piackutatások alapján az egyik legnépszerűbb zenehallgatási mód, a Youtube ingyenes verziójának erejét mindannyian tudjuk  így feltételezhető, hogy a prémium  zenehallgatási élményt nyújtó Youtube Red is meghatározó helyen lenne a fenti listában.

2015 azt is bebizonyította, hogy a streaming piac racionalizácója tulajdonképpen befejeződött. A független szereplők számára. Kevés kivételtől eltekintve- az a játszótér, amelyen az Apple, a Google és az Amazon is jelen van, már túl drága, túl költséges és semmi sikerrel nem kecsegtet.

A Spotify minden erőfeszítése és meredek növekedése ellenére sem tudta maga mögött hagyni legjelentősebb problémáját, a veszteséges működést. Az új előfizetők bevonása terén a svéd gyökerű cég  már most is mindent megtesz, amit megtehet, így alapvetően a növekedés újabb motorjának beindításához immáron kénytelen a hirdetési bevételek növelésére koncentrálni   Daniel Ek cége.

Az új monetizációs eszköz pedig a Spotify működésnek alapjához, a playlistekhez kapcsolódik  majd., egész pontosan a svéd cég saját listáihoz (  amelyek a legnépszerűbbek  amúgy)  amelyek immáron szponzorálhatóvá váltak.

A Spotify  maga több, mint 400 playlisttel rendelkezik, ezeket bocsátotta  csúnya szóval élve árúba, bevételek után kutatva. Az első vásárló a KIA volt, aki a 8 millió követővel rendelkező New Music Friday playlistre csapott le.  A hírek szerint, az egyelőre csupán a tengerentúlon valamint az Egyesült Királyságban  elérhető natív  hirdetési megoldást már teszteli a  McDonald’s és a Target áruházlánc is.

 Maga a hirdetési ajánlat egy adott, általában egy hetes időszakra szól , azaz ebben az időszakban van lehetőségük a szponzoráló márkáknak   dominálni az adott listát.

A fő kérdés és feladat nem meglepő módon a Spotify előtt az, hogy  jelenleg gyerekcipőben járó hirdetési üzletágát, megoldásait lényegesen fejlettebb szintre fejlessze és megtanulja őket érétkesíteni.    Afelől komoly kétségek merülnek fel, hogy erre valóban képes lesz a Spotify ?Az  ellenben bizonyos, hogy amennyiben igen, úgy már majd egy másik cégről beszélhetünk majd!

A világ zeneipari bevételeit viszonylag könnyen összeszámolható módon 5-7 nagyobb, tradicionálisnak nevezhető zenei piac adja. Mindez alapvetően a digitális zenei bevételekre is igaz, ugyanakkor a digitális szolgáltatások esetében az igazán jelentős növekedési potenciált a jelenleg még fejletlenebb piacok- Dél-Amerika, Ázsia- jelentik, jelenthetik.

Kis túlzással kijelenthető, hogy minél nagyobb, de minél fejletlenebb egy piac, annál nagyobb a benn rejlő potenciál. A jelentős növekedési potenciállal rendelkező piacok listájáról hosszú idő óta hiányzott a piac mérete alapján abszolút oda kívánkozó Oroszország. Mindez azonban alapjaiban változott meg tavaly májusban, ugyanis az orosz parlament alapjaiban változtatta meg a szerzői jogi törvényt, májusi hatállyal.

A változás pedig szélvésgyorsan éreztetni kezdte hatását: A Yandex  keresőcég ( amúgy az orosz piacokon nagyon komoly Google vetélytárs)  online rádiót indított, az Apple alig fél évvel a indulás után bankot robbantott az Apple Music-kal.

Mindezeket felülmúlóan jelentős lépés lehet ugyanakkor, hogy a legnagyobb orosz közösségi oldal, a helyi Facebook, a Vkontakte  streaming szolgáltatást indított! Az induláskor ugyan csak a Sony, a Warner és a fontosabb független orosz kiadók tartalmai voltak elérhetőek, majd pedig a közelmúltban követte őket a Universal  Music is.  (arról, hogy mindezt mi előzte meg, lásd keretes írásunkat)

A Vkontakte új zenei szolgáltatása  90 napos trial időszak után havidíj ellenében  enged korlátlan számú zeneszám meghallgatását teszi lehetővé, pontosan, mint a nagy nemzetközi streaming szolgáltatások.  A szolgáltatás abból a szempontból különleges és messze több azonban, mint a nyugati, globális  vetélytársai, hogy egy közel 300 milliós közösségi oldalban integráltan működik majd.

Ennek persze ára van, a hírek szerint a Vkontakte éves szinten 8-10 millió dolláros  minimum díj mellett kötelezte el magát , és azt is vállalta,hogy egy a Youtube-éhoz hasonló tartalom azonosító rendszert vezet be a felhasználói által feltöltött tartalmak monitorozására.

A 300 millió regisztrált és a havi szinten 60 millió  aktív felhasználó pedig igen-igen jó alapot jelenthet majd arra, hogy az orosz piacot  az új szabályozás hatására elözönlő nemzetközi szereplők mellett is dominálja majd a piacot…

A Youtube a digitális zeneipar egyik,  ha nem A legjelentősebb pénzgyára, ezzel ma már egyre inkább tisztában vannak a kiadók is. A kiemelt figyelem pedig ebben az iparágban nem mindig  jelent egyet a szerencsével…

A kiadók a tavasz folyamán két területen is támadásba lendültek, annak érdekében, hogy a jelenleginél jelentősen nagyobb mértékben részesüljenek a Youtube mesés reklámbevételeiből. Az egyik  a Youtube működését (is) meghatározó DMCA licenszek kérdése, a másik pedig magának a Youtube és a kiadók közötti szerződéseknek a meghosszabbítása.  

A Youtube minden kritikára harciasan és magabiztosan válaszolt, drámai növekedést vizionálva hirdetési bevételei esetében és úgy tűnt, 35-36 milliárd dollár ígérete még a kiadók számára is elég lehet.

Mindez azonban nem történt meg, a kiadók, előadók újabb támadásba lendültek, ezúttal már  nem csupán a Safe Harbor elvet vitatva ( illetve annak a Youtube-ra való alkalmazhatóságának) hanem a Youtube lelkének számító Content ID rendszer pontosságát  is vitatva! Több kiadó is azt állítja, hogy a rendszer pontosság nem, hogy nem 99%, hanem inkább 50% körül van, és rendszeresen manuálisan kell  jelenteniük saját tartalmaikat. ( napi mintegy 2000  manuális bejelentést generálva..) Sőt,  egyes kiadók  azt állítják, hogy a fontosabb televíziós csatornák tartalmai nem is szerepelnek a Youtube rendszerében…

S ha mindez nem lenne elég, ismételten előkerültek azok a vádak, melyek szerint a Youtube sokkal kevesebbet fizet, mint amennyit a többi, sok tekintetben hasonló streaming  jellegű szolgáltatás. ( Azt ne felejtsük el, hogy szó szerint ugyanez az argumentum hangzott el korábban a hasonló jellegű streaming szolgáltatásokkal, így a Pandora-val vagy éppen a Spotify-al kapcsolatban is)

Ettől persze még igaz lehet, hogy a Youtube által fizetett  lejátszásonkénti díj valóban nagyon alacsony, 0.0008 dollár ( egy cent 800-ad része)  miközben  a Spotify vagy a Soundcloud ennek nagyjából a hatszorosát fizeti, más ingyenes szolgáltatások pedig mintegy 35%-al fizetnek többet, mint a Youtube.

A streamenként fizetendő díj nyilván megállapodás  illetve  kongresszusi döntés kérdése, a safe harbor elv, azaz, hogy a  web-oldalak és szolgáltatások üzemeltetői nem felelősek a felhasználók által hozzájuk feltöltött tartalmakért ugyanakkor a modern internet egyik legfontosabb szabályozó elve. Abban az estben, hogyha a kiadók elérnék céljukat, azaz a Safe Harbort elv bizonyos esetekben felülvizsgálható, támadható lenne, azzal nem csak és nem elsősorban a Youtube kerülne veszélybe, hanem sok ezer kisebb oldal, amely ezen az elven működik.

A megoldás, mint eddig minden esetben a tárgyalás lehet és valószínűleg lesz is. Alapvetően a kiadók sem érdekeltek abban, hogy tartalmaik lekerüljenek a Youtuberól, hiszen a szolgáltatás közösségi jellegéből adódóan mindez fizikailag lényegében megoldhatatlan, arról pedig is beszélve, hogy a Youtube azért mára, még az alacsony  lejátszásonkénti díjak ellenére is fontos eszköz lett abban, (és ezáltal a zeneipar legnagyobb  kereskedelmi partnere) hogy a felhasználók által feltöltött videókban elhangzó zenék után is megkapják a jussukat a kiadók és a lánc végén az előadók.  Pontosan ezért nem is lenne megoldás az, mait a kiadók vitatnak, hogy a Youtube többet fizetne, hogyha a Spotify-hoz hasonlóan nem  lenne kedvezőbb pozícióban, pontosan a Safe Harbor elvnek köszönhetően.

Az összeg pedig nem kicsi, a Youtube 630 millió dollárt fizetett ki a jogtulajdonosoknak, ami viszont kevesebb, lényegesen kevesebb,mint amennyit a videómegtekintések aránya alapján kellett volna, ami 1.6-1.7 milliárd dolláros  jogdíjat eredményezne. A különbség alapvető oka, hogy a Youtube nem videómegtekintésre, hanem eltöltött időre fókuszál, amiben az egyik legfontosabb szerepe a csatornáknak és az azokra való feliratkozásoknak van, ami a zenei tartalmak esetében jelentősen alacsonyabb. A kiadók valahol ezt az 1 milliárd dollárt keresik, amit vagy amiből valamennyit a Youtube-nak meg kell majd adnia és helyreáll majd a béke, egy időre bizonyosan.

Zenei tartalmakat többféleképpen fogyaszthatunk: hallgathatunk rádiót, hallgathatunk streaming szolgáltatást, letölthetünk zenei tartalmakat vagy nézhetünk videóklipeket, vagy akár koncertre is járhatunk.  

Az elmúlt években a domináns zenehallgatási formát a rádió illetve a videó jelentette, pontosan ennek ( is) köszönhetően lett a Youtube a zeneipar oly fontos szereplője és mostanra olyan nagy problémája, amekkora.  ( lásd még value gap..)

Ha innen közelítjük meg, akkor örülhetnek a nagy lemezkiadók vezetői, mert 2016 első féléve úgy tűnik fordulópontot hozott a zenefogyasztási szokásokban: több dalt hallgattak ugyanis meg az Egyesült Államokban, mint ahány zenei videót megnéztek.  ( itt nyilván a zenei videó fontos peremfeltétel..)

Az ábrán is létható, hogy ez a fajta fordulat  alapvetően váratlanul történt, az elmúlt évek dinamikája nem utalt arra, hogy az audio átvenné a video szerepét a zenefogyasztásban. Tavaly, 2015-ben az egész éves adatok alapján még közel 30%*-al több volt a videó streamek száma, mint az audio streameké.

Még azt sem lehet mondani, hogy a változást az okozta volna, hogy a video streamek növekedése megállt volna, hiszen az idén az első félévben  28%-al növekedtek, csak közben az audio streamek száma  megduplázódott!Mindez azt jelenti, hogy amíg 2015 az összes stream 58%-a még video stream volt, addig 2016 első félévében ez a szám mindössze 45%.

S hogy mi volt az, ami képes volt ekkora változást okozni, ilyen rövid idő alatt? A tartalom! Ha ugyanis csak a Top 5 legnépszerűbb tartalomhoz kapcsolódó megtekintéseket nézzük, akkor látható, miért is fordult hirtelen meg az audio és a video streamek aránya.

2015-ről 2016-ra a Top 5 audio stream több, mint megduplázódott, addig a video streamek csak is mértékben növekedtek.   (  spt 2016 első félévében a TOP 10 legnézettebb és leghallgatottabb video illetve audio  stream esetében minden esetben az audio  hallgatottsága volt a magasabb ) Azaz a  legnagyobb slágereket az amerikai fogyasztók  egyre inkább az audio stremaing szolgáltatásokon keresik és ott is hallgatják.

Mindez komoly letolódást jelent, és végét jelentheti annak a korszaknak, amikor zenét első lépésként a Youtube-on kerestünk. A top slágerek esetében, a tengerentúli fogyasztók már letették a voksukat a streaming audio szoláltatások mellett, kérdés, hogy a long tail esetében ez mikor következik be, no és persze mikor lesz igaz nem csupán az olyan fejlett piacokra, mint az Egyesült Államok.