Amikor a streaming szolgáltatások sorrendjét próbáljuk összeállítani rendszeresen beleesünk abba a hibába, hogy alapvetően csak a nagy  nyugati piacokon operáló, klasszikus értelemben vett streaming szolgáltatásokat rangsoroljuk. A sorrendben persze így is drasztikus változások történtek a tavalyi év után. ( ahogyan az várható is volt)

Még érdekesebb ugyanakkor, hogyha azt nézzük, hogy a zenei tartalmak fogyasztása ,milyen szolgáltatásokhoz köthető.  Pontosan ezt vizsgálta az amerikai Cowen piackutató cég,  ez év májusában, amikor is 2500 embert kérdeztek meg internest zenehallgatási szokásaikról.

A  fizetős zenei szolgáltatásokra kérdezve a listát a műholdas rádió adók vezetik, ami egyrészt  maximálisan érthető tudván, hogy még napjainkban is a rádió a legnépszerűbb zenemegismerési forrás.  Meglepő ugyanakkor, hogy a prémium verzió is ennyire népszerű.

Az igaz meglepetés ugyanakkor a lista második helyezettje , ugyanis az nem a Spotify, az  Apple Music  vagy éppen a Google valamelyik szolgáltatása, hanem az Amazon Prime Music, amelyet a megkérdezettek 16%-a használ. Messze lemaradva követi csupán a Spotify, amihez viszont felzárkózott az Apple Music, őt követi a Google Play Music és a Pandora, fizetős verziója.

Az Amazon sikeres nagyon határozottan igazolni látszik azt- a kiadók által vitatott feltevést- amely szerint a jelenlegi  havi 10 dolláros áron elérhető, hatalmas zenei adatbázishoz való hozzáférést kínáló üzleti modell egyszerre drága és kínál túl sokat, azaz a zenekedvelők számára kevesebb dal, sokkal olcsóbban többet ér.

No és persze a teljes piacra és üzleti modellre vonatkozó következmények mellett  se menjünk el az Amazon szerepe mellett sem. Jeff Bezos cége  fokozatosan, de egyre határozottabban halad  a vezető szórakoztatóipari szerep felé. Zeneáruháza már letaszította trónról az iTunes-t, az Prime Music a legnépszerűbb streaming szolgáltatás lehet a tengerentúlon és megindulhat  a nemzetközi terjeszkedés felé,  sőt a portflio akár egy hagyományos streaming szolgáltatással is bővülhet hamarosan, e-commerce óriás televíziós terveiről pedig  pont fent  írtunk bővebben.   Ez pedig akár honnan is nézzük, egy komplett szórakoztatóipari portfolió  lesz így, amit  már az olyan óriásoknak, mint az Apple is komolyan kell majd venniük…

Miután hosszú évekig tartó tárgyalások, küzdelem után  idén áprilisban elindult végre a Soundcloud streaming szolgáltatása  sokan fellégeztek Berlinben. A streaming piac- ahová  Alex Jung olyannyira szeretett volna belépni- ugyanakkor egy pillanatra sem áll meg , így  a berlini startup sem tehette ezt.

Még a streaming szolgáltatás hivatalos indulása előtt a Soundcloud Stations néven bevezetett egy funkciót, melynek segítségével keresés során, vagy egy szám hallgatása során  felkínálja az alkalmazás, hogy hozzunk létre  rádióadót az adott dalhoz kapcsolódóan. Az így létrehozott adó pedig ugyanúgy bekerül a gyűjteményünkbe, mint a lájkolt vagy más módon összegyűjtött dalaink.

A közelmúltban aztán a Station funkció megkapta azt a frissítést, amely révén immáron valóban figyelemre méltó lehet: mostantól ugyanis már az előadói oldalakról is indíthatunk majd rádiókat, de ami talán ennél is fontosabb, a funkció mögött álló algoritmus révén ezek már valódi rádióadók  ( és nem csupán zeneszám gyűjtemények) lesznek, melyekben a dalok egymást követik. Azon Soundcloud felhasználók számára, akiknek már vannak saját playlistjeik, az alkalmazás azok alapján ajánl majd érdekes előadókat.

Hogy mindez miért fontos?  Alapvetően azért, mert a berlini cégnek mindenképpen  további bevételi forrásokat kell találnia. A hatalmas felhasználói tábor jó alap lehet  a prémium elérés monetizációjához, mégis az ingyenes láb és a hirdetési bevételek növelése az, mai a legfontosabb  és legégetőbb lenne. Hirdetési bevételeket pedig úgy lehet a legjobban generálni, ha  jelentősen növeljük a szolgáltatáson belül eltöltött időt. Erre pedig kiváló  eszköz az olyan rádió jellegű funkció, mint amilyet a Soundcloud bevezetett.

Szemben a streaming funkcionalitással itt még azt se lehet mondani, hogy  ne lennének időben, hiszen ugyan a tengerentúlon a Pandora révén van abszolút egyeduralkodója az on-demand rádiós piacoknak , Európában ugyanakkor például abszolút vezetőjére vár ez a piac.

Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt vásárolta meg az Apple  Dr. Dre forradalminak szánt zenei szolgáltatását a Beats Music-ot.   A tranzakció az Apple zenei stratégiájában valaha bekövetkezett legjelentősebb eltolódást jelentette és  megteremtette az alapjait a ma már a második legjelentősebb streaming piaci szereplőnek számító Apple Music-nak.

Az Apple zenei tervei annál sokkal komolyabbak (voltak) minthogy a Beats Music akvizíciójával megálljanak, az azonban ennek ellenére meglepő, hogy ilyen hamar, ilyen jelentős akvizíciót hajtana végre Tim Cook cége, és hogy az nem a Pandora, a világ legjelentősebb on-demand rádiója...

Az alany pedig nem más lehet, mint egy másik celeb és rapper, Jay-Z streaming szolgáltatása, a nagyon sok nehézségen keresztülment, többször a megszűnés szélén táncoló TIDAL lehet az ok pedig nem más, mint az exkluzív tartalmak.Az Apple maga is ebbe az irányba szerette volna illetve szeretné terelni az Apple Music-ot.  Az Apple új zenei koncepciójának egyik pillére ugyanis egy olyan, modern kiadó, amely egyszerre ötvözi az exkluzív megjelenéseket, a koncertekkel, a jegyekkel. Ez a koncepció magában az Apple idén bemutatott streaming zenei szolgáltatásában is tükröződött.

Azok az exkluzív tartalmak, amelyek egyre fontosabb szerepet játszanak majd a streaming szolgáltatások versenyében. Azt azonban sem a Spotify, sem az Apple nem sejtette, hogy a modell, amit Jay-Z kigondolt és amihez a világ 18 talán meghatározóbb mainstream előadója csatlakozott valóban ennyire hatékonyan működik.

A valóságban a  válasz ugyanakkor az, hogy de, az igazán top  előadók exkluzív tartalmai igenis nagyban segítettek a TIDAL-nak abban, hogy csendben felzárkózzon a vezető streaming szolgáltatók mögé.

A TIDAL előfizetőinek nagy részét feltehetően pont a korábbi Beats Music felhasználók közül kaparintotta meg, a helyzet és az esetleges akvizíció oka tehát teljesen más, mint anno Beats Music esetében volt.

A TIDAL 4 millió előfizetőjét, az Apple a Jay-Z által fizetett összeget alapul véve 450-480 millió dolláros áron szerezhetné meg, ami még a vásárló kiléte miatti prémiummal együtt sem valószínű, hogy meghaladná az 1 milliárd dollárt, ami pedig az Apple számára aprópénz.

Ezért az összegért ellenben megszabadulna egy olyan vetélytársától, amely nagyon hasonló  terepen, nagyon hasonló eszközökkel próbál sikere lenni a streaming piacon, újabb, ezúttal az exkluzív tartalmak piacra vitelében tapasztalt szakemberrel bővülhetne és feltételezhetően növelni tudná 15 milliós prémium felhasználói táborát.

Igazából az Apple számára vetélytárs sem nagyon van az akvizíciót tekintve, hiszen a korábban legtöbbet emlegetett vevő jelölt a Samsung visszalépett, a Spotify számára a TIDAL túl drága, a Google pedig igazán komolyan nem fontolta meg az akvizíciót. Aki számára fontosabb lehet a gyors tranzakció az pont maga a TIDAL, hiszen most vannak abban a helyzetben, hogy a helyzetüket, előnyeiket a legmagasabb áron  tudják kihasználni…

Sokszor leírtuk már mi is, de a piac nap mint nap újabb és újabb igazolásokat ad arról, hogy mennyire  kezd kegyetlenné válni a streaming piaci versen és az előfizetőkért folyó harc.  Általában a jelentősebb streaming szolgáltatók karácsonyhoz közeledve szoktak  erőteljes árakciókat bejelenteni. Az idén  az árháború ugyanakkor már most nyáron elindult…Ugyanazon a napon jelentette be ugyanis ind a Spotify mind a Google, hogy jelentős árengedményeket tesz streaming szolgáltatásainak előfizetési díjaiból.

A svéd cég az Apple Music-kal szembeni egyik legmarkánsabb hátrányán igyekezett  csökkenteni azzal, hogy családi csomagjának árait jelentősen csökkentette. Eleddig a Spotify előfizetők 50%-os kedvezménnyel  ajándékozhattak  előfizetést másoknak, ami egy család esetében havi 35 dolláros  havi díjat jelentett, ami  sok mindennek mondható csak versenyképesnek nem az Apple 15 dolláros ajánlatával szemben.

Mostantól azonban mindez alapjaiban változhat meg, hiszen a Spotify minden országban ( így hazánkban is!) ahol elérhető 15 dollárt ellenében 6 személy számára  teszi majd elérhetővé prémium funkcióit.   

És ha mindez nem kenne elég, a svéd cég a karácsonyi promócióinak egy kevésbé brutális, de így is az eddig elő nem fizető zenekedvelők számára érdekes verzióját is bejelentette. Ennek értelmében ugyanis három hónapra 10 dollárért elérhető a prémium verzió.

Mindeközben a streaming piac másik gigaszereplője, a Google sem tétlenkedett, és ami különösen pikánssá teszi a lépést, hogy mindezt  immáron a Youtube Red-el tette, teszi.  Az akció keretében három hónapra havi 99 centért  kaphatják meg az új regisztrálók mind a Youtube Red, mind a Google Music prémium verzióját!  

A Google akciója három ok miatt is fontos. Egyrészt először kezeli valóban integráltan prémium zenei szolgáltatásait.  Másodsorban jelzi, hogy a Youtube RED valóban egy komoly  projekt és nem csupán a kiadók lenyugtatására szolgál. Harmadrészt pedig az akció egyben elismerése annak, hogy a Spotify 99 centes akciója valóban  a leginkább működő akvizíciós eszköz.

A legfontosabb tanulság azonban mindhárom akciónak az, hogy a szabványosnak mondható 10 dolláros havi előfizetési díj egyre jelentősebb akadálya az új előfizetők bevonásának. Hosszú átvon pedig a streaming ipar számára talán ez a legfontosabb megoldandó feladat

Ahogyan az várható volt, az Apple szokásos  fejlesztői konferenciáján, pontosan egy évvel az Apple Music indulása után jelentős átalakulást jelentett be az immáron második legnagyobb streaming szolgáltatásnál.

A változás alapvetően a designt érint, azt ugyanakkor alapjaiban. Amíg egy évvel ezelőtt az Apple meglehetősen erőszakosan  az Apple Music működésével is szerette volna bizonyítani, hogy mennyi zenét kínál és TUD AJÁNLANI, addig a mostam  User Interface átengedi a  döntés jogát a telefontulajdonosnak!

A változás már a kezdeteknél érezhető, hiszen  nem egy ajánló jelenik meg, hanem a saját zenéink, ketté bontva aszerint, hogy a telefonon vagy a felhőben találhatóak.  A tavaly debütált Apple Music „for You”  füle is megmarad, ugyanakkor  az iOS 10-ben a felépítése megváltozik és hármad bontású lesz.  Discover, Recently Played valamint napi, a szerkesztők által ajánlott lejátszási lista lesz elérhető benne.  

Az egyszerűségre való törekvés az album oldalakon is tetten érhető. A változtatás nem nagy, azonban maximálisan kihasználja a 3D Touch technológia előnyeit, így a korábbi három gombos megoldás helyett most ezt használva érhetőek el az olyan  kulcsfontosságú funkciók az albumokkal kapcsolatosan, mint a megosztás vagy a playlisthez adás.

 Dalok kezelése is megváltozott, egyszerűbbé vált. A dalokkal végezhető opciókat tartalmazó menü minden eleme mellé egy ikon került, amelyek az egyes dalokkal végezhető legfontosabb akciókat jelentik, illetve kiemelten  lesz lehetőség egy adott dalt  lájkolni illetve dislikeolni.

A keresés is sokkal inkább felhasználóközpontú lett azáltal, hogy  a megnyitva  saját korábbi kereséseink jelennek majd elsőként meg  és csak őket követik majd a legnépszerűbb keresések. A találati lista ellenben alapvetően változatlan marad, azaz a találatok kategóriánkénti bontásban jelennek majd meg.

Funkcionális értelemben túlzottan sok újdonságról nem beszélhetünk, talán a legfontosabb újdonság az arculatváltáson felül az, hogy az egyes dalokhoz tartozó dalszövegek a számok hallgatása közben is elérhetőek lesznek.  

 Az Apple tehát nem nagyon tett mást, minthogy egy év tapasztalatát , egy év felhasználói visszajelzéseit   egy masszív felhasználói felület átalakításba sűrítette. Az Apple Music, mint termék nem nagyon változott, csak kevésbé akarja majd agresszívan befolyásolni  a használók zenehallgatási szokásait.

Ami  ellenben a redesign tényénél is érdekesebb és talán fontosabb is, az a „miért”. Az Apple az elmúlt 10 évben szinte folyamatosan sikeresnél sikeresebb hardverekkel lépett a piacra. A szoftverei nem voltak remekművek, de a koncepció és az üzleti modell bőven elegendő volt ahhoz például, hogy az iTunes 10 éven át dominálja a zeneipari eladásokat.  

Az Apple Music esetében ugyanakkor más a helyzet.  Az Apple minden idők egyik legkomplexebb streaming szolgáltatásával lépett a piacra, amely valamennyi valaha piacra itt  1.0-ás verziójú streaming szolgáltatásnál jobb volt.  Egy olyan piacon azonban, ahol a vetélytársak 6-8 éve jelen vannak és finomítják, módosítják saját szolgáltatásukat  az Apple nem engedhette meg meg ezt. Illetve megengedhette volna, ugyanúgy, mint ahogyan az Apple Maps esetében megtette, de mégsem tette.

Ennek pedig egyetlen oka van: a zene 10 év elteltével ismételten kulcsfontosságú szerepet tölt be a Cupertinoi óriáscég életében. N nem a bevételek miatt, hanem amiatt, hogy bizonyítsa a befektetők és a tőzsde felé, hogy immáron nem csupán egy, idestova 15 éve megtervezett és piacra vitt tökéletes hardver   gondozására képes cég, hanem egy szolgáltató vállalat!

Abban minden digitális zenével foglalkozó újságíró, szakértő, blogger és iparági szereplő egyetértett és egyetért, hogy a digitális zenei szolgáltatásoknak a következő, igazán jelentős lökést az adhatná meg, hogyha valamelyik közösségi óriás, mint a Facebook vagy a Twitter saját zenei szolgáltatással lépne piacra.

Eleddig ezt egyik cég sem tette meg, annak ellenére nem, hogy mind a Facebook, mind a Twitter mérlegelte korábban illetve a közelmúltban, hogy maga is belépjen, mint  streaming szolgáltató.

 A fókusz tehát továbbra is a forgalomterelésen van. A Facebook ennek érdekében hozott létre dedikált zenei poszt típust illetve fejleszti a Messengert abba az irányba. Hogy zenei megosztásra is tökéletesen alkalmas legyen.  

A Twitter esetében az első és amúgy nagyon sikeres próbálkozást a lemezipar és a jogvédők állították meg , a második próbálkozás, a Twitter Music azonban már eleve kudarcra volt ítélve, ugyanis zenei élményhez tehát túl sok korláton és kattintáson át vezetett az út, így a Twitter Music-ot, idestova két éve a Twitter kisebb gondolkodás után  be is zárta, így a twitterezők ismét jól használható zenei megoldás nélkül maradtak.

Az első óvatos elmozdulást aztán tavaly nyáron, a rengeteg területen innováló és innovatív Rhapsody hozta el, amikor is a Twitter által ősszel bevezetett úgynevezett audio kártyák segítségével vitte el a mikroblog szolgáltatóhoz a zenei élményt. Az Audio Card funkció lehetővé teszi zenei tartalmakat beágyazását és lejátszását a népszerű közösségi felületen. Az új funkció a zenehallgatás élményét helyben kínálja a felhasználók számára, azaz nem kell a streamingszolgáltatók oldalaira elnavigálniuk azért, hogy a valaki által behivatkozott zenét meghallgathassák, azaz végre a legfontosabb korlátozó elem kikerült a Twitter megközelítéséből. A Twitter első két partnere a SoundCloud és az iTunes Radio voltak, hozzájuk csatlakozott most a Rhapsody. A lista aztán idén tavasszal bővült tovább, két kulcsfontosságú szereplővel, a Soundcloud-al is a Spotify-al.

A berlini cég az elsők között volt, akik alkalmazni kezdték  a Twitter Audio Card megoldását, most azonban tovább léptek és még kényelmesebb megoldást  dolgoztak ki: mostantól ugyanis a Moments fülön megjelenő, a Twitter Audio Card-ot használó tweetek egyből  playlistté lesznek alakíthatóak és a lejátszhatóak is, ott helyben,  minden fajta  al oldalra vagy szolgáltató i oldalra  való navigálás nélkül.

A megoldás tulajdonképpen  szinte már az, ami anno a nagysikerű blip.fm integráció nyújtott, egyetlen apró, ámde annál nagyobb különbséggel: a Soundcloud- Twitter Moments integráció egyelőre csak a professzionális felhasználók- ( mint a Buzzfeed,  a Fox News, a Getty Images,  a Mashable, a NASA vagy éppen a New York Times számára érhető el, a Twitter közösségi jellegével abszolút ellentétes módon.  

Ezzel párhuzamosan a Twitter  a Spotify-al is megállapodott,  lényegében ugyanezekben a feltételekben, melynek köszönhetően immáron a Spotify tartalmak is beilleszthetőek a Twitter Audio kártyákba, és anélkül lesznek meghallgathatóak, hogy el kellene indítani a Spotify alkalmazást, és a Spotify tartalmak is megjelenhetnek majd a Twitter Moments fülön.

A  Twitter tehát ha lassan is de valóban  integrálja az összes fontosabb  zenei szolgáltatást és lehetővé teszi, hogy anélkül hallgassunk bele zenékbe,hogy el kelljen hagynunk magét az alkalmazást, és így valóban egyre inkkább a social sharing központjává válhat. Más kérdés, hogy lehet mindez már késő a Facebook-al, a Snapchat-el és az Instagram-al folytatott versenyben.  

A Rhapsody illetve bizonyos piacokon Napster néven jelen levő szolgáltatás a tavalyi évet annak reményével kezdte, hogy az év végére akár a Deezer-t is megközelítheti.  A patinás, a 2000-es évek eleje óta piacon levő, de azóta éveken át szinte jelentéktelenül tengődő szolgáltatás életében a fordulat 2012 végén következett be, azóta pedig folyamatosan az innováció és az egyre agresszívabb terjeszkedés jellemzi.

A Rhapsody volt az, amely először igaz, Twitterre szabott zenehallgatási megoldással jelentkezett, ők voltak azok, akik a több ígéretes és abszolút új szerűnek mondható zenei startupot  felvásároltak és ők azok, akik 2016-ban valódi közösségi zenemegismerési élményt próbálnak  megismertetni a zenekedvelőkkel.

A Rhapsody Music Listener Network lényegében egy zenei Tinder , azaz zenei társkereső szolgáltatásnak tekinthető.  Működése bonyolultnak semmiképpen sem nevezhető ( legalábbis a felhasználók számára)  és a Napster  bejegyzés alatt álló  találmánya, a Music Intelligence Engine tudását aknázza ki.

Segítségével  összetudjuk majd hasonlítani saját zenei ízlésünket másokéval amennyiben pedig egyezik, úgy kommunikálhatunk is velük, a rendszer pedig automatikusan létrehozza a közös lejátszási listánkat ízlésünk alapján.

Természetesen  az új funkció nem csupán  zenei társkeresére alapul, sőt alapvetően a szabadalmaztatni kívánt megoldás sem ebben segít, hanem az új zenék megismerésben. A szolgáltatásban naponta változó módon  olyan  playlistek  érthetőek el, amelyek az érdeklődésünkre tarthatnak számot, korábban meghallgatott zenéink alapján. Ez alapvetően még nem jelentene közösségi élményt, a közösségi élményt az adja, hogy az egyes dalok esetében, hogy az melyik felhasználótársunktól származik,. Akivel aztán amennyiben szeretnénk a fenti módon összehasonlíthatjuk saját zenei ízlésünket. A közösségi jelleg azzal is együtt jár, hogy minden egyes felhasználó saját profiloldallal rendelkezik, ahol publikus lejátszási listái illetve az adott időszakban általa meghallgatott dalok is láthatóak lesznek.

Azon felül, hogy a megoldással a Rhapsody lehet az első valóban közösségi zenemegismerést nyújtó streaming szolgáltatás, a felhasználók egymáshoz kapcsolásával és a közöttük levő interakciós lehetőségek erősítésével  a lemorzsolódást is csökkentheti, hiszen ismerősöket nem szívesen hagyunk magunk mögött, mint lejátszási listákat..

Ettől még  persze a működés nem lesz nyereséges és a Rhapsody nem fogja megelőzni az Apple Music-ot vagy éppen a Spotify-t. Ahhoz aoznban, hogy megerősítse helyét a közvetlrn üldözőbolyban feltétlenül elegendő lehet.

2013 volt az az év, amikor az embernek az az érzése támadt, hogy mindenki, aki él és mozog  streaming zenei szolgáltatást indít. Akkor ez valóban így is volt, annak ellenére, hogy a streaming szolgáltatások üzleti modelljével és fenntarthatóságával kapcsolatos  kérdések és problémák már akkor is ismertek voltak.

Az ok roppant egyszerű és érthető volt ugyanakkor:hosszú évek óta a piacon sikeresen tevékenykedő médiacégek láttak fantáziát a streaaming szolgáltatásokban, őket pedig követték  a független cégek. A nagy cégek nem elsősorban  a fenntartható üzleti modelljük, hanem sokkal inkább az általuk vonzott milliók miatt.

A jóslat beteljesült a streaming valóban alapvetően fontosságú eszköz lett a mobiltelefon eladásokban és egyáltalán a zenehallgatás területén is alapjaiban formálta át szokásainkat. A nagy média cégek belépése ugyanakkor azt is jelentettek, hogy a kisebb szereplők elől elfogyott a levegő és 2015-ben sorra  jelentettek csődöt vagy vásárolták meg őket.

Pontosan ezért nem teljesen világos, hogy miért gondolja azt a Playboy, hogy 2016-ban, miután kiírtotta a meztelenséget és magét  újrapozícionálta, hogy ehhez egy streaming szolgáltatás a legjobb eszköz.

Mert a Playboy streaming szolgáltatást indít, PlayBoy Music néven. A szolgáltatás  exkluzív zenei videókat, élő előadásokat  és playboy modellekről készült videókat  kínál majd.

Önmagában ez a koncepció sem feltétlenül állná meg a helyét 2016-ban, amikor az Apple, a Google é, az Amazon is kínál streming szolgáltatást, a Spotify-ról nem is beszélve, erotikus képekhez meg egy kattintással bárki hozzájuthat az interneten.  Sokkal nagyobb probléma, hogy a Playboy Music jelenleg írd és mond 38 dalt kínál, 5 zenei stílusban- Rock, Party, Latino, Folk és Indie,-  elrendezve, mindegyik stíluson belül egy-egy playlistet ajánlva.

Érdekes módon, a Playboynak hazai terepnek számító  női szekció sem kínál sokkal több tartalmat, mivel jelenleg csupán 5 modell videót találhatunk meg benne.

Magát az alkalmazást a Playboy nem házon belül tervezte és  hozta létre, hanem a BAMM.tv nevű, közel egy évtizede működő cégre bízta. A BAMM.tv alap  konstrukciója , hogy az előadók élő fellépéseit ingyenesen rögzíti majd pedig az azok értékesítéséből származó bevételeken fele-fele arányban osztoznak a felek.

A kínálat nyilván bővülni fog, de ettől még  a hatalmas kérdőjel ott ágaskodik (..) : Miből és miért gondolja a Playboy, hogy 2016-ban az elsődleges célcsoportjának számító tiniket és fiatal férfiakat pont egy ilyen alkalmazással lehet  megszólítani?

Amikor a streaming piaci versenyről írunk, akkor alapvetően a Spotify, a Deezer illetve újabba az Apple Music  és a Youtube azok a szereplők, akikről beszélünk. Ez sok tekintetben indokolható is, hiszen a kisebb független szereplők, mint az Rdio vagy éppen a Songza önálló márkaként megszűntek létezni.

A streaming piac ettől még él és újabb és újabb, magukban bízó szereplők belépésével folyamatosan változik, mozog. Ez alól talán egyetlen kivétel van, a legpatinásabb szereplőnek mondható Rhapsody, amely hosszú évek szenvedése után 3-4  évvel ezelőtt némileg irányt váltva  meredek növekedésbe kezdett, már ami a felhasználószámot illeti.

A növekedésnek ugyanakkor ára van és ez az alapvetően ugyanaz, mint ami a többi streaming szolgáltatást sújtja.  a cég árbevétele már 2014-ben elérte a 160 millió dollárt és azóta tovább növekedve 2015-ben már a 200 millió dollárt is meghaladta, amivel  egyre egyértelműbben a vezető streaming szolgáltatások közvetlen közelébe zárkózott. Mindez ugyanakkor  azzal is együtt járt, hogy a Rhapsody vesztesége is tovább nőtt, azaz ahogyan azt más streaming cégeknél is láttuk  a bevételek növekedésével  együtt nőnek a kiadások és nyílik a veszteség-olló.  A Rhapsody illetve a Real Networks esetében ez azt jelenti, hogy 16%-al növekvő bevételek mellett 66%-al növekvő veszteségekről beszélhetünk.

Ez a felzárkózás talán egyértelműbben is látszik ha az előfizetőszámot vesszük alapul. 2014-hez képest, 45%.ot növekedve 2015 végén a cég már 3.5 millió előfizetőt jelenthetett be boldogan.

A 3.5 millió előfizető elérésben egyértelműen a Rhapsody/Napster agresszív termékfejlesztési megközelítése is közrejátszott.  Az olyan  új termékek, mint a Twitteres audiokártya, a Napster autós verziója vagy éppen a Napster gyerekekre fókuszáló verziója mind-mind kellettek ahhoz, hogy a Rhapsody a Deezer közvetlen közelébe érjen.

 Persze a termékfejlesztés önmagában nem feltétlenül elegendő a mai streaming piacon a sikerességhez. Új  fogyasztók bevonására leginkább a kereskedelmi együttműködések alkalmasak ,és ez a Rhapsody esetében is   igaz. Az erőteljes európai terjeszkedés keretében a Napster volt Hollandiában a Voice  tehetségkutató médiapartnere, Németországban az Aldi illetve a Bild választotta a Napstert streaming szolgáltató partneréül.

A 3.5 milliós előfizetőszám  lényegében azt jelenti, jelentheti, hogy a valós előfizetők számát tekintve az amerikai illetve részben a Telefonica tulajdonában levő cég  akár már megelőzhette a sokáig másodiknak számító Deezert. Igaz persze, hogy közben a második helyet villámgyorsan magához ragadta az Apple.

Ha pedig azt vesszük alapul, hogy a Realnetworks egy nagy, 150 millió dolláros éves profital  működő cég, amely könnyedén képes lehet elviselni ekkora veszteséget.   Más kérdés, hogy a további növekedés ezen trend alapján további  veszteség növekedéssel is járhat majd, mai pedig  közép illetve hosszú távon már a Realnetworks nyereségét is elnyelheti. Azt pedig már  befektetők sem néznék jó szemmel.

A Facebook,Mark Zuckerberg korábban megfogalmazott forradalmi elképzelései ellenére a jelek szerint nem igazán akart és akar. Sokkal inkább egyfajta prémium forgalomterelő szerepet töltött be. A Facebook zenei platform pontosan emiatt, a kezdeti sikereik ellenére nem is hozta el azt a sikert amit a Facebook és a partner zenei szolgáltatók reméltek.

A különböző tartalmak és szolgáltatások közötti határok ugyanakkor egyre inkább elmosódni látszanak , minden fontosabb szereplő platformokban gondolkozik.  Már csupán ha ezt vennénk alapul, akkor is adódna a felvetés, hogy a Facebook végre valahára szánja el magát és ne csupán forgalomterelő szerepet töltsön be a tartalomiparban.

Azonban a Facebook a közelmúltban már  - ha esetleg nem is tervezte- belépett a zeneiparba, mint szolgáltató, pontosan arra a területre, ami az egyik legszenzítivebb ls legforrongóbb, tartalom jogi oldalról.

Ezzel tehát elvi szinten elhárulhatott az akadály az elől, hogy  Mark Zuckerberg cége  immáron ne csak forgalomterelő szerepet töltsön be a világ zeneiparában.  

S hogy ki lehet az ideális jelölt? A videómegosztó szintérre miután belépett a Facebook már  senki, meglepő lenne az is, hogyha a Facebook  a fizetős streaming szolgáltatások piacára lépne be, hiszen ez sem a stratégiájába sem az üzleti modelljébe nem feltétlenül illene szervesen.

Ami ellenben nagyon is szervesen illeszkedne, az egy ingyenes, nagy elérésű  zenei szolgáltatás, amely tovább növelhetné a Facebook core üzleti modelljének, a hirdetéseknek az értékét és fókuszát.

Ezt a gondolatmenetet tovább fűzve pedig adódik, a Pandora, mint esetleges akvizíciós célpont. A kaliforniai rádió az év eleje óta bevallottan aktívan keresi a lehetséges vevőket maga is, akik között csupa olyan  jelölt  áll, amely a facebook legkomolyabb stratégiai riválisainak számítanak.

Akár az Apple, akár a Google vagy éppen az Amazon lenne a vásárló, az a Facebook számára lényegében azt jelentené, hogy  ha akarna se nagyon tudna  belépni az zenei szolgáltatások piacára, maximum hosszabb távon, az üzenetküldő platformok integráns részeként.

De a piacvezető online rádió megvásárlása nem csak miatt lehet érdekes a közösségi média megkérdőjelezhetetlen uralkodója számára. A Pandora ugyanis, ami az letöltött időt tekintve az egyetlen oldal a tengerentúlon, ami a Facebook-al egy szinten  említhető.

A Pandora hallgatók 2015ben 21 milliárd órányi zenét hallgattak.  Ha ezt a Facebook felhasználóira vetítjük, az éves szinten közel 13 óra, vagy napi szinten 2 perc zenehallgatást jelent. Ez persze első látásra kevésnek tűnik, de érdemes  figyelembe venni: a Pandora mindez természetesen nem a Facebook 1.6 milliárdos felhasználói bázisán érte el, hanem egy jóval kisebben, ami pedig magasabb napi szintű hallgatottságot jelent.  A Pandora tehát egy lehetőség a Facebook számára és azt se feledjük, hogy lényegében a Facebook volt az, amely a Spotify-t igazán ismertté tette.  

Ettől persze még elképzelhető, hogy Mark Zuckerberg tanácsadói   úgy döntenek, hogy nem éri meg ,megvásárolni, még ilyen alacsony áron sem a világ legjelentősebb online rádióját. A kérdés ugyanakkor  ebben az esetben fennmarad. Mikor és hogyan lép be a zeneiparba a Facebook?