Az már az akvizíció pillanatában valószínűsíthető volt, hogy az Apple nem önálló entitáskánt tekint majd a Beats Music-ra hosszú távon. Mindez ha jobban belegondolunk teljes mértékben érthető is, hiszen az iTunes a világ legnépszerűbb és legjelentősebb digitális zenei ökoszisztémája, amelynek lényegében egyetlen igazán nagy problémája van jelenleg, mégpedig az, hogy hiányzik belőle a streaming funkcionalitás.

Ennek ellenére, amikor mintegy bő két hónappal ezelőtt először felmerült, hogy a Beats Music 2015-ben megszűnik, az hatalmas viharokat keltett, még úgy is, hogy az Apple a megszüntetés tényét hamar cáfolta.

A fizikai megszüntetés természetesen nem valószínű, az azonban szinte bizonyos, hogy a Beats Music által kínált funkcionalitás nem fog eltűnni, hanem az iTunes integráns részét képezi majd.

(A a képet a Verge-től loptuk )

Az Apple terveivel kapcsolatban újabban felettébb jól értesült Financial Times értesülései alapján ugyanakkor a várthatóan átmárkázott streaming szolgáltatás minden létező támogatást megkap majd az Apple-től. Az angol lap ugyanis úgy értesült, hogy 2005-ben, a már nem Beats névre hallgató streaming szolgáltatás az új operációs rendszer, az iOS 8 nyitóképernyőjén kap majd helyet.

Mindez valljuk be abszolút nem meglepő, sőt az Apple hatalmas hibát követett volna el, amennyiben nem próbálja meg hatalmas iPhone és iPad tulajdonos táborát ily módon ösztönözni a szolgáltatás igénybevételére. Pontosan ez az a versenyelőny, amely miatt az Apple-Beats páros megelőzheti középtávon a jelenleg még piacvezető svéd Spotify-t.

Van azonban egy nem is olyan kicsi bökkenő az elképzelt sikertörténetben: A Beats Music ugyanis szemben a Spotify-al nem rendelkezik ingyenes lábbal, azaz önmagéban az, hogy az iOS 8-ban kiemelt helyet kap majd, még nem jelenti azt, hogy Apple készüléktulajdonosok tízmilliói válnak majd egyben Beats Music erőfizetőkké is.

Ahhoz, hogy ezt is el érje az Apple két megoldás közül választhat: Vagy nagyon hosszú ingyenes tesztidőszakkal jutalmazza majd saját készüléktulajdonosait vagy a havidíjat csökkenti jelentős mértékben.

Az alapján, hogy az Apple ősszel tárgyalásokat kezdeményezett a kiadókkal az előfizetői díjak esetleges csökkentése érdekében, egyértelműnek tűnik, hogy mik a tervei a Cupertino-i cégnek. A kérdés sokkal inkább az, hogy egy 5 dolláros havidíjat sikerül majd kialkudniuk a kiadókkal vagy csak egy a Netflix-hez hasonló, havi 8 dolláros díj lesz a tárgyalások végeredménye. Bármelyik is lesz a végeredmény, az Apple mérete illetve a kiadói megállapodások jellege miatt az a többi szolgáltató árazását is érdemben befolyásolja majd.

Nem voltunk ott a Soundcloud idei karácsonyi buliján, de egész biztosan félemerült ott ( is), hogy a sok szorgos, de viszonylag eseménytelen év után a berlini központú cég számára 2014 igazi tűzijátékot hozott.

Az év elején a Twitter majdnem megvásárolta a különleges, előadókra fókuszáló streaming szolgáltatást, amely aztán az év közepén komoly tárgyalásokba kezdett a nagy nemzetközi kiadókkal ( feltehetőleg nem teljesen önszántából..) azok tartalmainak licenszelése illetve az esetlegesen szerzői jogot sértő tartalmak eltávolításáról és egy teljesen új megközelítésű, mobil alkalmazással is megjelentek, hogy aztán az ősszel egy nagy és fontos lépést tegyenek azzal, hogy megállapodtak a Warner Music-kal, azaz a svéd-német cégnek is megvan immáron az első nagy nemzetközi kiadói megállapodása.

Amolyan év értékelő interjúra ült le a közelmúltban a Financial Times két újságírójával Eric Wahlforss alapító, és az interjú több igen érdekes, spekulációk sorára okot adó elemet is tartalmazott.

Az alapító az év elején meghiúsult akvizíció kapcsán ugyanis kiemelte, hogy ő a maga részéről hisz abban, hogy a Soundcloud függetlenként is ugyanolyan eredményes tud maradni, mint eddig. Az iparág más szereplőivel való kapcsolatok kapcsán ugyanakkor azt is megemlítette, hogy Alex Ljung alapítótársa rendszeresen beszél Jimmy Iovine, Beats Music alapítóval, most pedig már Apple zenei stratégával.

Innentől természetesen minden spekuláció, de ismerve Iovine agilitását és azt a bátorságot, ahogy hosszú évek iTunes-ra való fókuszálása után az Apple belevetetette magát a digitális zenei akvizíciókba abszolút nem lenne meglepő, hogyha felmerülne a Soundcloud megvásárlása (is)

Az Apple zenei portolfiójába legalább annyira illik, illene a német szolgáltatás, mint amennyire a Twitter számára hasznos lehetett volna. A várhatóan 2015-ben az iTunes részévé váló Beats Music a streaming hiányára vélhetően jó megoldást nyújt majd, ugyanakkor az előadói oldal illetve a közösségi elemek fájó hiányára egyáltalán nem biztos, hogy megoldást jelent majd.

Itt ezen a ponton jöhetne jól az óriáscégnek a Soundcloud, amely akár meg is maradhatna önálló alkalmazásként, hiszen alapkoncepciója is teljesen más, mint amilyen a Beats Music-é volt. A Soundcloud nem elsősorban a mainstream tartalmakra fókuszál, így önállósága abszolút nem is zavarná a formáló Apple streaming szolgáltatást.

Mindez természetesen mindössze találgatás egy cikk alapján. Az azonban tény, hogy az Apple számára pénzügyileg nem lenne megterhelő előteremteni az a kb. 1 milliárd dollárt, amennyit jelenleg a Soundcloud ér, így az akvizíció sokkal inkább azon múlhat , múlik majd, hogy mennyire érzi az Apple tartalomért felelős menedzsmentje érdekesnek ,és portfolióba illőnek a berlini céget.

Egy esetleges akvizíció sokkal inkább fontos lehet(ne) a Soundcloud számára. ( annak ellenére, hogy az alapító a függetlenségben bízik) Párhuzamosan kellene megfelelnie az egyre elégedetlenebb kiadóknak, előadóknak és az új funkcionalitással, az egyre több reklámmal egyre elégedetlenebb felhasználóknak is, miközben a növekedést új befektetőkkel finanszírozza. Egyedül, komolyabb úja befektetések nélkül ez nem lesz egyszerű…

A tradicionális modell alapján a zeneiparban az egyes előadók zenei kiadókkal szerződnek le, annak érdekében, hogy azok elvégezzék a zenei tartalmaikhoz kacsoló marketing, terjesztési illetve jogi feladatokat, ők pedig csak a zenére koncentrálhassanak. Természetesen a folyamat ennél bonyolultabb, hiszen a kiadók számára mindig is a legnépszerűbb, legjobban eladható előadók megtalálása volt a fő cél, így a zenészek, zenekarok jelentős hányada kiadó nélkül volt kénytelen egyengetni saját pályáját.

A zeneiparban az elmúlt 10-15vévben végbement drasztikus változások természetesen az előadók és a kiadók viszonyát is sok tekintetben átalakították. A digitális szolgáltatások és marketing eszközök terjedésével az előadók számára egyre fontosabb lett, hogy   tartalmaikhoz kapcsolódó jogokat vagy azok egy része ők kezelhessék, miközben a marketing tevékenység ellátásához sok esetben már nincs is szükség a kiadókra.

Ehhez az újfajta világrendszerhez alkalmazkodott csendben a 2001-ben, New Yorkban alapított Kobalt Music. A fentiekben részletezett, tradicionális kiadói modellben a kiadókkal szerződő előadók a szerződés megkötésével egy időben 35 évre lemondanak a zenei tartalmaikhoz kapcsolódó jogokról, melyeket onnantól kezdve kizárólagosan a kiadó képvisel és hasznosít. Minél nagyobb sztár valaki, annál nagyobb összeg üti ilyen esetekben a megállapodás megkötésekor a markát. A Kobalt Music ezzel szemben rövid távú, nagyon jól körülhatárolható feladatokra és jogokra szerződik az előadókkal.

A céggel szerződésben álló előadók pedig egy online felületen egyértelműen és könnyen nyomon követhetik, melyik tartalmuk, hol, hogyan teljesít. A Kobalt Music rendszere végtelenül áttekinthető, a velük szerződésben álló előadók szinte valós időben egy online felületen láthatják, melyik országban, mennyi bevételt realizáltak. Mindezért ráadásul a megszokottnál alacsonyabb 5-15%-os adminisztrációs díjat számítanak csupán fel. ( a hagyományos kiadók esetében a leggyakoribb az egyenlő, azaz 50-50%-os osztozkodás a jogdíjakon)

A cég az elmúlt években alapvetően a háttérben működött, így arról is viszonylag kevés hír látott napvilágot, hogy mintegy 250 millió dollár értékben fektettek a cégbe kockázati befektetők az elmúlt években. Talán még ennél is fontosabb, hogy a Kobalt olyan művészekkel áll kapcsolatban, mint Paul McCartney,Dr. Luke, a Maroon 5 vagy éppen a Skrillex, a teljes katalógus, amely a hozzájuk köthető előadókhoz tartozik pedig eléri a 600 ezer dalt.

Mindez pedig nem kevesebbet jelent, hogy immáron az amerikai rádiós lejátszási adatok alapján a Kobalt a 10 legnagyobb zeneműkiadó között található, és olyan hatalmas és világszerte ismert kiadókat előz meg, mint a Universal Music Publishing Group , a Sony/ATV Music Publishing vagy a Warner/Chappell Music.

A Kobalt saját becslései szerint az általa képviselt előadók tartalmai napi szinte 500 ezer helyen hangzanak el. A cég, a klasszikus közös jogkezelőkkel szemben nem a fontos, nagy forgalmú szereplőkkel való szerződéskötésre törekszik, hanem arra, hogy egy végletekig tökéletesített algoritmus segítségével a lehető legtöbb lejátszást megtalálja. Az algoritmus nem csak az eredeti verziókat, hanem a feldolgozásokat is megtalálja, az egyes dalok metaadatai alapján, majd pedig elvégezze a szükséges kalkulációs feladatokat.

A new yorki központú cég már jelenleg is szerződésben áll a Youtube-al, a Spotify-al, viszont hiányzik a partnereik közül egyelőre még a Pandora, Soundcloud és a Deezer is.

Az ASCAP, a BMI és a Pandora vitája miatt felforrósodott és szétrobbanás előtt álló amerikai szerzői jogi piac ugyanakkor igen komoly lehetőségeket tartogat a cég számára, hiszen a közös jogkezelés a jelek szerint egyre inkább az egyedi megállapodások felé tolódik majd, amellyel összevetve a Kobalt megoldása igen versenyképesnek tűnik…

Alig két hónappal ezelőtt írtunk a Rhapsody-ról, annak kapcsán, hogy a cég árbevétele idén várhatóan eléri majd a 160 millió dollárt ás ezzel most már egyre egyértelműbben a vezető streaming szolgáltatások közvetlen közelébe zárkózott.

A növekedés azonban egyben a költségek növekedésével is járt, jár ezt minden eddiginél jobban mutatja a cég hivatalos beszámolója. A Rhapsody bevételei a tavalyi év hasonló időszakához képest 30%-al nőttek, azaz a fejlesztések, a T-Mobile-al való együttműködés a jelek szerint eredményes. A negyedéves adatok egyben megerősítik az éves szinten 160-170 millió dollárra várt bevételt.

A cég aktívan terjeszkedik a legjobban növekvő zenei piacokon, azaz Latin-Amerikában illetve Európában, mindkét területen egy híres és ismert márka, a Napster név használatával, feltételezhetően ez a terjeszkedés a legjelentősebb oka a megnövekedett veszteségeknek.

A Rhapsody tulajdonosa a Real Networks számára éves szinten 10-15 millió dollár veszteség természetesen még nem tartozik a finanszírozhatatlan kategóriába. A bevételi adatok azonban jelentősen elmaradnak azért egyelőre még a Spotify vagy éppen a Pandora ismert adataitól, azaz a Rhapsody előtt még hosszú út áll ,amennyiben valóban igazén meghatározó szereplő szeretne lenni. A hosszú út pedig újabb akvizíciókat, marketing költségeket és terjeszkedést igényel, s nagy kérdés, hogy a tulajdonos inkább a CBS példáját követi majd, vagy valóban célja a vezető szerep megszerzése ezen a piacon…

A Pandora, hosszúnak nem mondható életútja az elmúlt években tele volt drámai fordulatokkal. 2008-2009-ben a kézzelfogható közelségbe került a szolgáltatás megszűnése, hogy aztán az iPhone és az mobilalkalmazások térnyerésével meredek emelkedésnek induljon és a tőzsdére is eljusson.

A legnagyobb költségelem és egyben a legnagyobb probléma azonban továbbra is a tartalomköltség maradt, ami egyben azt is jelentette, hogy a kaliforniai on-demand rádió és a közös jogkezelő szervezetek viszonya az elmúlt években sem javult, sőt a Pandora be is perelte őket,mely perekben a bírók  inkább neki adtak igazat, mint a jogkezelőknek. Kiadói oldalon mindez azonnal válaszlépések lehetőségét szülte, jogi vonalon azonban úgy tűnt, hogy ( legalább egy időre) megnyugodthatnak a kedélyek. Tévedtünk.

A hatvanas évek végének közepesen ismert duója, a Flo and Eddie ugyanis megnyerte a pert a SiriusXM ellen, melyet azért indítottak, mert 1972 előtt készült zenéiket a rádió jogdíjfizetés nélkül játszotta. A győzelmen felbuzdulva aztán a duó ( és pénzt szimatoló ügyvédeik) tovább mentek és immáron a Pandora-t vonták ugyanezen okokból per alá.

Az igazán aggasztó a szolgáltató(k) számára az indoklás, amellyel megnyerték a pert a kaliforniai bíróságon. A bíró ugyanis kimondta, hogy az adott állam és a központi jogdíjat is meg kell fizetniük. Mindez a gyakorlatban azt jelentheti majd, hogy a jövőben perek sorozata indulhat meg, az ítéletet precedensként felhasználva.

A gyakorlatban pedig- amennyiben a perek hasonló eredménnyel zárulnak- pedig azt jelentené, hogy a legtöbb, tengerentúli, jelenleg a Webcaster Settlement Act ( amelynek negatív kimenetele esetén a Pandora a bezárásával fenyegetőzött) hatálya alatt működő szolgáltatóknak plusz egy költségelemet kellene beépíteniük és kifizetniük az előadóknak és dalszövegíroknak.

A magunk részéről ,már anno a Youtube-Viacom pereskedés kapcsán leírtuk, hogy a pert, mint megoldást egy a 90-es évek zeneiparának rossz megoldásnak tartjuk, ezt továbbra is fenntartjuk. S hogy mindez mit jelent a jelen amerikai szerzői jogi piacára? Alapvetően azt, hogy továbbra is recseg-ropog.. a közel 70 éve megalkotott váza, melyet a kongresszusnak mihamarabb módosítania kell, annak érdekében, hogy a viszonyok egyértelműek legyenek, minden szereplő számára.

A nyáron a T-Mobile US a közelmúlt egyik legvitatottabb lépésével emelte új szintre az amerikai mobilelőfizetőkért folytatott harcot. A Music Freedom névre keresztelt ajánlat, lényege, hogy a T-Mobile előfizető, bizonyos, a cég által választott szolgáltatások által generált adatforgalom alól mentesülnek. Az első körben a preferált szolgáltatások közé tartozott- a Pandora, az iHeartRadio, az iTunes Radio,az Rdio, a Rhapsody, a Slacker, a Spotify valamint Samsung Milk Music, de kimaradt a Soundcloud, a Beats Music vagy éppen a Google Music.

November legvégén aztán a T-Mobile bejelentése alapján ehhez a listához 14 további szolgáltató- köztük a Google Play Music, az Xbox Music és a SoundCloud – csatlakozott, és így összesen immár 27 a tengerentúlon elérhető streaming szolgáltatás adatforgalma nem számít bele az előfizetők adatforgalmába.

A cég adatai szerint naponta mintegy 200 terrabyte adatot használnak fel az ügyfelek zene szolgáltatások berkein belül, ami 5 dolláros gibabyteonkénti árral számolva, éves szinten mintegy 350-360 millió dollár adatforgalmi díj elengedését jelenti.

A T-Mobile ezen lépése ugyanis tengernyi, a zeneiparon messze túlmutató kérdést vet fel. Mindenekelőtt az Internet egyik legfontosabb és leginkább tiszteletben tartott elvét, a függetlenség elvét (net neutrality ) sérti, hiszen nem kevesebbet jelent, minthogy egy telekommunikációs szolgáltató maga választhatja ki, mely webes szolgáltatások részesülhetnek kiemelt bánásmódban. Eleddig a T-Mobile US nem élt vissza semmilyen formában ezzel és nem próbált meg üzleti érdekekre hivatkozva egy vagy több szolgáltatót kizárni.

A harmadik legnagyobb amerikai mobilszolgáltató lépése minden valószínűség szerit tovább fűti majd az amúgy is egyre meredekebb ütemben növekvő tengerentúli streaming piacot, nagy kérdés ugyanakkor, hogy mindez meddig tart majd ilyen önkéntes alapon és mikor kezdi majd el a T-Mobile diktálni a feltételeket a szolgáltatók számára..

A Spotify, mint a világ ( jelenleg még) vezető streaming szolgáltatásával kapcsolatban az egyik legfontosabb kérdés hosszú ideig az volt, hogy mennyi ideig lehet még képes újabb és újabb befektetésekkel finanszírozni a működése során keletkező veszteségeket.

Az elmúlt bő 1, másfél év növekedése és terjeszkedése mellett aztán kevesebb figyelem irányult erre a területre és sokkal inkább a svéd cég prémium felhasználó számára voltak kíváncsiak az elemzők és a zeneipari szakemberek.

Legutóbb, globális bevételi adatokat 2012 végén hallhattunk Daniel Ek cégéről és cégéről. Akkor a 2012-es évre mintegy 500 millió dolláros árbevételt vártak a cég vezetői, és az akkori felhasználószám bővüléssel kalkulálva 2013-ra az 1 milliárd dolláros álomhatár elérése reálisnak tűnt.

A Guardian által a közelmúltban megtalált svéd luxemburgi adóhivatalnak beadott éves jelentése szerint a svéd cég bevételei valóban a tervezett, meredek ütemben nőttek és ha végül 930 millió dolláros ( 740 milló euró) éves árbevétellel el nem is, de nagyon megközelítették az 1 milliárd dolláros álomhatárt.  

Mindez nem kevesebb jelent, mint hogy az előző évhez képest a svéd cég bevételei döbbenetesen meredeken, 76%-al emelkedtek, ami a Pandora legsikeresebb időszakára emlékeztet. A bevételeken belül, nem meglepő módon- az előfizetési bevételek domináltak, melyek 678 millió eurót tettek ki, míg a hirdetési bevételek csupán 68 millió euróra rúgtak.

Ami a költségeket illeti, 2013-ban összesen több, mint 615 millió eurót tett ki a Spotify által a tartalom tulajdonosoknak kifizetett összeg, az előző évi 390 millióhoz képest. A pozitív jel ezzel kapcsolatban az, hogy a tartalom disztribúciós költségek az előző évhez képest, a bevételek százalékában csökkentek, 90.5%-ról 82%-ra. 2013-ban ugyanakkor a Spotify a nemzetközi terjeszkedésével illetve az új funkciók bevezetésével összhangban lényegesen több pénzt költött fejlesztésekre, illetve marketing költségekre is, mint az azt megelőző évben, így az összes költsége drasztikusan, 65%-al nőtt.

Pontosan a magas költségek miatt ,a svéd cég a meredeken növekvő bevételek és felhasználószám ellenére veszteséges volt, sőt a 2013-as évben a vesztesége meghaladta az előző évben mért veszteségeket, annak ellenére, hogy a bevételek százalékában mérve 16%-ról 13%-ra csökkent a veszteség mértéke.

Összességében nézve a svéd cég pénzügyi adatait, alapvetően pozitív a folyamat, hiszen azt jelentik, hogy végre a bevételek erőteljesebb ütemben növekednek, mint a költségek, azaz a Spotify valóban elindult azon az úton, melynek a végén képes lehet kinőni a tartalomköltségeket.

Teljesen más kép rajzolódik ki ugyanakkor, amennyiben a Spotify esetleges tőzsdére lépését  szem előtt tartva, szigorúan növekedési és pénzügyi szempontból nézzük az adatokat. A költségek meredek növekedése, illetve az, hogy láthatóan a jelenlegi árazás mellett a növekedési potenciál a streaming szolgáltatásokban már meglehetősen alacsony. További kérdéseket vet fel a Spotify prémium bevételeinek növekedését illetően a tavaly év végén bevezetett ingyenes mobil láb és hogy az hogyan fogja befolyásolni a prémium lábra való átváltást illetve a hirdetési bevételeket.

Hiába nőtt és nő a Spotify alapvetően a cég által eltervezett meredek ütemben, hiába van immáron 50 millió felhasználója, 2015 kapcsán is csak azt tudjuk írni, amit az elmúlt években mér többször is: várhatóan a svéd cég eddigi legnehezebb éve lesz…

A Microsoft-Nokia akvizíció egyik fontos lépéseként a Nokia márka lényegében eltűnt a Microsoft marketing stratégiájából, s mindez több, fontos anno Nokia terméket is érintett. Az egyik fontos, érintett termék pedig nem más, mint a Nokia anno, az iTunes letörésére életre hívott szolgáltatása a Nokia Mix Radio.

Az akvizíció természetesen érintette a Nokia zenei szolgáltatását is, hiszen jelen formájában az sok tekintetben a Microsoft zenei szolgáltatásának, az XBOX Music-nak a konkurenciája, integrációjuk pedig sokkal inkább  lenne bonyolult, mint kifizetődő, a bezárás lenne a másik lehetőség, de a jelek szerint  mind a Nokia, ind a Microsoft szakemberei úgy vélik, van olyan értékes a szolgáltatás, hogy önállóan is meg tudjon állni a lábán. Ezt(is) mérlegelve született az a döntés, melynek értelmében a Nokia Mixradio önállóan, folytathatja pályafutását.

Az elmúlt hetek, hónapok ennek megfelelően befektető kereséssel teltek, hiszen a döntés egyben pénzügyi önállóságot is jelentett, azaz a szolgáltatásnak  jövőbeni működéséhez (új) befektetőkre van szüksége.

A meg nem erősített és sok találgatást tartalmazó hírek ugyanakkor arról szólnak, hogy a tárgyalások a zárós szakaszukhoz értek, azaz hamarosan ismerté válik, kis is veszi majd át a szolgáltatást.

Több technológia blog, a nemrég mintegy 50 millió dollárnyi támogatást elnyerő VersoVentures emlegeti, mint lehetséges befektetőt..

A feladat persze az új befektető mellett sem lesz könnyű. A Microsoft-tól való elválás egyben ugyanis jó eséllyel azt is jelenti majd, hogy a cégnek saját, értékesítési csapatot kell felállítani az ingyenes láb finanszírozására, fejlesztési oldalon pedig az Android és iOS platformokon való leghamarabbi megjelenés kell, hogy a legfontosabb feladat legyen.

Mindezek mellett és után is roppant nehéz dolga a új cégnek. A streaming piaci verseny ugyanis minden eddiginél hevesebb sebességre kapcsolt. A Google a Songza felvásárlásával illetve jövő évben indítandó Youtube Music Key szolgáltatásával, az Apple a Beats Music integrálásával az iTunesba, az Amazon fapados streaming szolgáltatásával készül letörni a Spotify egyre inkább letörhetőnek tűnő uralmát, miközben a Deezer és az Rdio egyre inkább a klasszikus rádiós tartalmak felé mozdul el.

A Nokia Mix Radio-nak és új tulajdonosának tehát ezen a két piacon kellene megtalálnia a helyét. Ha ügyesek, és gyorsak, akkor a 31 országban elérhető szolgáltatás  bizony nagyon komoly szereplő lehet, különösen Európában, ahol a Pandora és egyáltalán az adaptív online rádió szolgáltatások eleddig nem terjedtek még el. Ha nem, akkor sajnos a Nokia, felettébb erős márkaneve örökre eltűnhet a digitális zenei életből…

Alig egy év telt el azóta, hogy arról elmélkedtünk, hogy az akkor éppen 5 millió prémium előfizetős határt elérő Deezer utolérheti-e a legtöbb szakértő által megkérdőjelezhetetlenül piacvezetőnek számító Spotify-t.

Az idei év aztán sok mindenről szólt a francia cég kapcsán, csak nem a Spotify üldözéséről. Az év elején az ausztrál iroda bezárása, majd a vezérigazgató Axel Dauchez távozása jelezte, valami nincsen rendben a francia cégnél.

Tovább fokozta a bizonytalanságot, hogy a nyáron a cég tulajdonost is váltott és a ProSiebenSat.1 ( a TV2 korábbi tulajdonosa) kisebbségi tulajdonrészt vásárolt a francia streaming szolgáltatóban.

A francia cég az ősszel hosszas várakozás után végre megjelent a tengerentúlon is, igaz nagyon sok tekintetben az eddigiektől eltérő koncepcióval. A tengerentúli piacokon ugyanis a francia cég egy igazán prémium szolgáltatással jelent meg a piacokon, Deezer Elite (..) néven.

Úgy tűnik a francia cég átalakulása ezzel még messze nem fejeződött be, ugyanis megvásárolták a Stitcher névre hallgató, hagyományos rádióadók adásait online, on-demand formában összegyűjtő alkalmazást fejlesztő és üzemeltető céget.

 A hosszú távú cél az akvizícióval elsősorban az, hogy a Deezer a napi rendszerességgel podcastokat hallgató 39 millió amerikai netező közül minél több embert tudjon megszólítani. Ehhez pedig előbb vagy utóbb igenis szüksége lesz arra, hogy a Stitcher tartalmait integrálja saját, 35 millió dalból álló zenei adatbázisával.Az teljesen nyilvánvaló ezek alapján, hogy a francia cég eddigi stratégiájában gyökeres fordulat állt be, amely várhatóan 2015-ben már majd az operatív lépésekben is éreztetni fogja hatását. A változás lényege pedig, hogy a Deezer a klasszikus streaming szolgáltatás felől, egy streaming illetve rádió tartalmakat ötvöző szolgáltatás irányába szeretne elmozdulni.Mindez egyben azt is jelenti majd, hogy a fókusz az egyesült Államokra tolódik át, a Deezer pedig 201-5benv már sokkal inkább az Rdio-val, az iHeart Radio-val és a Pandora-val versenyez majd. Két évvel ezelőtt ezt valljuk meg, kevesen gondoltuk volna… 

A Spotify napjaink legnépszerűbbnek számító streaming szolgáltatása, 50 millió felhasználóval, amely indulása óta sok tekintetben átformálta azt, ahogyan zenét fogyasztunk. Az Uber napjaink egyik legvitatottabb szolgáltatása, amely megjelenésével a világ legjelentősebb városaiban okozott felfordulást a közösségi közlekedésben.

A jelek szerint a felforgató szolgáltatások ellenzőinek legrosszabb rémálma valósul meg 10 városban, ahol a Spotify és az Uber közös szolgáltatást indítanak. A 10 szerencsés városban (London, Los Angeles, Mexico City, Nashville, New York, San Francisco, Szingapúr, Stockholm, Toronto és Sydney ) az Uber-en keresztül autót rendelők, a megrendelt autóba beszállva saját, Spotify-ban tárolt zenéiket hallgathatják majd.

Arról, hogy a gyakorlatban és azután, miután majd a Spotify használók beülnek az autókba mi történik, egyelőre nem tudunk túlzottan sokat, de a Techrunch tesztje alapján úgy tűnik,, hogy az utas által, az alkalmazásban kiválasztott dalok az autó hifi rendszerén szólalnak meg, amennyiben vezető is rendelkezik az alkalmazással. A megszólaló dalokat az utas maga szabályozhatja, bármelyik playlistje, bármely dalát kiválaszthatja, végig hallgathatja.

Ahhoz, hogy utasként használni tudjuk a funkciót, az Uber alkalmazásban kell a Connect Spotify opciót kiválasztanunk, és amennyiben mi is rendelkezünk prémium előfizetéssel és a sofőrnek is van Spotify alkalmazás a telefonján, úgy az Uber alkalmazás képernyőjének alsó részén lesz lehetőségünk a zenei tartalmak és a Spotify kezelésére.

Maga a zenefolyam akkor indul majd el, amikor a sofőr, az Uber alkalmazásában jelzi, hogy elindult a fuvar. Attól a pillanattól kezdve viszont már valóban mi ellenőrizhetjük majd, mi is szól. Ha úgy adódik, új, létező playlistjeinkben még nem szereplő dalokat is választhatunk majd, vissza navigálva a Spotify alkalmazásába. Nagy előnye az elsőre bonyolultnak hangzó konstrukciónak, hogy minden adatforgalom a vezető telefonján keresztül zajlik, de sem az ő sem az utas adatforgalmi korlátait terheli.

Működését tekintve tehát a Spotify-Uber kollaboráció egy ügyesen okosan megoldott, könnyen használható okos megoldás, a PR értékéről nem is beszélve, akkor, amikor mindkét céget, teljesen más okokból, de erőteljes támadások érik.

Komplikáltabb kérdés azonban, hogy mindez amennyiben lehet hasznos a Spotify számára. Az első körben érintett városok és az üzleti modell alapján megkockáztatjuk, drámai előfizető növekedés nem várható az együttműködéstől, márpedig a svéd cég számára a Youtube, az Amazon és az Apple már meglevő vagy a jövő évben megvalósítandó olcsó streaming szolgáltatásai mellett létfontosságú lenne…