Egy évvel ezelőtt,a 2014-es év zeneipari kilátásait elemezve több jóslatot is tettünk, melyek alapvetően a piacok racionalizálódását jelezték előre. 2014-ben a legfontosabb kérdések tisztázódását, és a fontosabb zenei piacokon minden eddiginél nagyobb, erőteljesebb és keményebb versenyt vártunk.

 A 2015-ös évvel kapcsolatban a korábbi évekkel ellentétben meglehetősen kevés a bizonytalanság, nagyjából látható, hogy milyen fontosabb fejlemények várhatóak az év során. Most röviden megpróbáljuk felvázolni az öt legfontosabb várható eseményt, ami meghatározhatja a 2015-ös év digitális zenei hangulatát.

1. Az Apple streaming szolgáltatással lép a piacra

Az lényegében a Beats Music akvizícója ( de már előtte is) tudható, hogy az Apple számára nem maradt más választása, minthogy saját maga is belépjen a streaming piacra. Az ősszel több olyan lépést is tett Steve Jobs hajdani cége ( Beats Music bezárása, tárgyalás a kiadókkal a kiadói díjak csökkentéséről) amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy egy a többihez képest feltételezhetően olcsóbb az iOS8-ba integrált  stremaing szolgáltatással lép majd piacra az Apple.

2. Hivatalosan is elindul és rengeteg vihart kavar a Youtube Music Key

A Youtube streaming és videóklip szolgáltatást ötvöző szolgáltatását már a tavalyi évre várta a piac, a kiadókkal való lassabb tárgyalások azonban azt eredményezték, hogy publikusan majd csak az idei év első negyedévben indul el a szolgáltatás.

Az a szolgáltatás, amely egészen biztosan alapjaiban forgatja majd fel a digitális zeneipart. Egyrészt azáltal, hogy a szolgáltatás a Youtube része lesz, már indulásakor a, így a Youtube Music Key legjelentősebb streaming szolgáltatóvá válik majd. A fogyasztói oldalon, azzal, hogy a videók mellett a szolgáltatás indulásával a videó nélküli tartalmak streamelési lehetősége is megjelenik majd, azaz a Youtube egy szempillantás alatt szintet lép és egyszerre lesz videó és audio streaming szolgáltatás. Az előadói oldalon pedig azzal, hogy a jelenleg, a Youtube-ra érvényes licenszek a prémium szolgáltatás esetében nem feltétlenül lesznek érvényesek, s ebből sokan egészen biztosan hasznot próbálnak majd húzni.

3. További kiadókkal állapodik meg a Soundcloud és valóban streaming szolgáltatás lesz belőle

2014 a berlini cég számára igazi hullámvasút év volt. De a lényeg, hogy az év végére sikerült tető alá hozni az első kiadói megállapodásukat, 2015-ben pedig várhatóan újabb megállapodások követik majd mindezt, ami hatalmas lehetőséget jelenthet a Soundcloud számára…

Hatalmas lehetőség, ugyanis a Soundcloud kiterjedt független kiadói kapcsolatrendszerével, jól beágyazott előadói kapcsolataival, elég nagy és aktív felhasználói táborával olyan feltételekkel rendelkezik, melyekkel más streaming szolgáltatások nem nagyon. Mindehhez a major kiadói repertoárt hozzáadva a berlini cég szolgáltatása katalógusméretét tekintve, felveheti majd a versenyt az iTunes sokak által megközelíthetetlen méretűnek tartott katalógusával, s így akár a streaming szolgáltatások vezető szereplőjévé válhat. 2015 feltételezhetően megadja majd erre a választ…

4. Egyre több kérdőjel a Spotify jövője körül

Spotify viszonylag csendes 2014-es éven van túl. Az Echonest hosszú távú befektetésnek inkább beillő megvásárlásán túl a legfontosabb esemény a 10 millió prémium, illetve az 50 millió "mezei" felhasználó elérése volt. A piaci adatok alapján kétség sem férhet ahhoz, hogy a Spotify a streaming piac jelenlegi vezető szolgáltatása.

A svéd cég több nehéz éven van már túl, de 2015 feltételezhetően egy újabb, minden eddiginél nehezebb év lesz. Az Apple valamint a Youtube streaming piacon való megjelenésével, az Amazon fapados streaming szolgáltatásával új, nagyon erős ajánlatot állít majd a svéd cég ajánlatával szembe. Várhatóan mg egy év múlva is a Spotify lesz a piacvezető, de tőzsdére lépés vagy a befektetők által remélt eredménye exitre egyre kisebb az esély…

5. Minden eddiginél több vita az előadói jogdíjak körül

A 2014-es év, és szinte bizonyosan kijelenthető, hogy a 2015-ös év is a streaming szolgáltatások további előretöréséről szól majd. A streaming illetve a streaming jellegű szolgáltatások ugyanakkor az előadók számára kisebb bevételeket biztosítanak, int a CD eladások vagy az a lá carte letöltések.

Az előadók és a különböző előadókat képviselő szerveztek már 2014-ben is hevesen támadták a streaming illetve on-demand rádió szolgáltatókat, és mindez 2015-ben várhatóan csak erősödni fog, így egyre több és több esetben fordul majd az elő, hogy meghatározó előadók a tartalmaikat csak késleltetve teszik elérhetővé a streaming szolgáltatások keretein belül.

Összefoglalva, 2015 egy meglehetősen zajos, botrányoktól sem mentes év lesz a digitális zenében. Egy olyan év, amelynek a végén ugyanakkor rendkívül tőkeerős médiacégek válnak a vezető szolgáltatókká, miközben az újabb fajta, harmadik generációs digitális zenei szolgáltatások is elkezdenek megjelenni a háttérben…

Amikor tavaly ősszel az Amazon sok kritika mellett elindította, hangsúlyoztuk, hogy a szolgáltatás alapjaiban fogathatja majd fel a digitális zenei piacot és a streaming szolgáltatások piacát. Pontosan azzal, hogy nem a már piacon levő, standardnak mondható streaming szolgáltatásokkal akar versenyezni, hanem célja az, hogy magát az Amazon Prime-ot minél népszerűbbé tegye. Azáltal viszont, hogy a Prime korlátozott kínálattal,de lényegében ingyen kínálja a streaming szolgáltatást az előfizetők számára, a potenciális vásárlók  által  már jelenleg is inkább drágának, mint olcsónak  talált teljes streaming szolgáltatások  így még inkább drágábbnak tűnnek majd...

A Seattle-i cég a napokban ette közzé a karácsonyi időszakra vonatkozó adatait, amelyek szerint ezen időszak alatt mintegy 10 millióan próbálták ki a Prime által nyújtott előnyöket. A kifejezetten magas szám persze annak (is) betudható, hogy a szolgáltatás népszerűsítése érdekében az leső 30 nap ingyenes ( free trial) és csak utána indul el automatikusan a számlázás.

Emiatt természetesen nem egyszerű megbecsülni, hogy mindez 2005-ben hány extra Prime –és egyben streaming- előfizetőt jelent majd, de a Spotify esetében megismert 25%-os konverzióval kalkulálva 2.5, egy sokkal pesszimistább 10%-sok konverzióval kalkulálva is 1 millió extra Amazon Prime előfizetővel kalkulálhatunk.

Ha pedig mindezt rávetítjük a már jelenlegi is működő streaming szolgáltatásokra ( amelyeknek a sorrendjéről nemrég írtunk) akkor azt mondhatjuk, hogy az Amazon, még a pesszimista verzióval kalkulálva is képzeletbeli dobogó harmadik fokán lehet 2015-ben, az évé végre pedig könnyen elképzelhető, hogy a Deezer-t is megelőzi majd.

A világ egyelőre még lehet, hogy legnagyobb zenei piacának számító, amerikai zenei piac lassulásának első jelei 2013-ban mutatkoztak, hogy aztán egy évvel ezelőtt, a teljes 2013-as évre vonatkozó adatok már egyértelműen kirajzolták a kórképet. A tendencia 2014-ben nem hogy nem változott, inkább felerősödött, a Nielsen szokásos éves kimutatása alapján.

Ami a legelkeserítőbb, hogy a digitális szegmensben egyedi dalletöltések csökkenése tovább folytatódott, méghozzá a CD eladásokkal immáron összemérhető mértékben 12.5%-al, a már eleve csökkenést mutató 2013-as adatokhoz képest. A 2013-as, csúcsot jelentő adatokhoz képest pedig közel 20%-al estek vissza az a lá carte dalletöltések

Semmivel sem jobb a helyzet a digitális albumletöltéseket és a CD eladásokat egyesítő albumletöltési adatokban, amelyek 11%-al csökkentek az előző évhez képest. A 11%-os csökkenésből ugyanakkor messze nem csupán a fizikai CD eladások vették ki részüket, a digitális albumletöltések, ha sokkal kisebb mértékben is, de ugyancsak csökkentek. (Ennek ellenére az albumeladásokból egyre nagyobb részt hasít már ki a digitális szegmens)

Hogy hová lett mindez a sok dal és album letöltés, no meg CD vásárlás? Természetesen a streaming szolgáltatásokba vándoroltak, melyek egészen brutális ütemben 54%-al nőttek az előző évhez képest, összesen 165 milliárd meghallgatott dalra, az előző évi 112 milliárdról.

A tengerentúli digitális zenei piac tehát egyre meredekebben csökken, mind a fizikai,, mind az alá carte letöltési szegmensben. A streaming egészen elképesztő- már- már a skandináv országok előző években bemutatott emelkedésére emlékeztető- növekedésbe kezdett, ami jó eséllyel 2015-ben is folytatódik majd.

Mindez a növekedés, párosítva a prognosztizálható további, a lá carte letöltési illetve CD eladási csökkenésekkel várhatóan egyre erősíti majd a feszültséget az előadói oldalon, a streaming szolgáltatások által generált alacsonyabb bevételek miatt.

Arról, hogy a zene, mint tartalom egyre fontosabbá válik napjaink mobil ökoszisztémáiban, már többször írtunk itt blogunkban is. Egyre több is több, határszektor szereplője lép vagy próbál belépni ennek következtében valamilyen formában a digitális zenei piacokra.

A legújabb jelentkező a 24 órás web alapú hírszolgáltatást nyújtó Vice, ami talán még ennél is érdekesebb azonban, hogy a Live Nation-el együttműködve tervezik mindezt.

A két cég célja, hogy egy ingyenesen, hirdetések által szponzorált zenei és zenéhez köthető, TV-n és mobilon igénybevehető szolgáltatást hozzon létre. A Livenation már régebb óta dolgozott egy hasonló koncepción és tavaly el is indított egy 365 részből álló koncert és dokumentumfilm sorozatot. A Vice pedig már most is rendelkezik saját zenei csatornával, Noisy néven, amely videóklipeket, interjúkat és egyéb saját gyártású zenei tartalmakat sugároz.

A már jelenleg is meglevő zenei érdekeltségén felül még egy fontos indoka lehet a közös fellépésnek: ez pedig maga a piac. Az MTV lényegében kilépett a zenei videóklip piacról, amelyre így több irányból léptek és lépnek be szereplők. A klasszikus televíziós, lineáris videóklip piacra a Fuse illetve a Revolt lépett be, a webes illetve multiplatform videóklipek piaca pedig a Vevo illetve a Youtube által dominált.

A jövő évben induló szolgáltatás valamilyen formában ezt a kettőt próbálja majd ötvözni. Az önálló zenei videóklipeken felül, saját gyártású programokat, koncertközvetítéseket illetve szöveges zenei tartalmakat is kínál majd.

Jelen pillanatban nem könnyű megmondani, mire is lehet majd képes a két cég együttműködése, hiszen a piac sok tekintetben telített és nagy kérdés, hogy milyen zenéhez kapcsolódó tartalmak is az igazán jól eladhatóak napjainkban. A Livenation jelenléte az együttműködésben ugyanakkor sok mindenre garancia lehet, különös tekintettel az egyedi koncerttartalmakra. Meglátjuk.

A digitális zenei szolgáltatások megjelenésével és folyamatos, gyors tempóban való fejlődésük révén, az 1950-es évek elején kialakított, majd egy alkalommal a 2000-es évek fordulóján módosított tengerentúli szerzői jogi szabályok egyre kevésbé képesek szabályozni napjaink zenei életét és szolgáltatásait. Ezernyi példa lenne felsorolható, kezdve a Youtube és a Viacom között pereskedéssel, folytatva a Pandora és a közös jogkezelő szervezetek közötti per sorozattal.

Ha mindez önmagában nem lenne elegendő, maga a zenei piacon jelenlevő szereplők is komoly átalakuláson mennek keresztül. A tradicionális modell alapján a zeneiparban az egyes előadók zenei kiadókkal szerződnek le, annak érdekében, hogy azok elvégezzék a zenei tartalmaikhoz kacsoló marketing, terjesztési illetve jogi feladatokat, ők pedig csak a zenére koncentrálhassanak. A digitális szolgáltatások és marketing eszközök terjedésével az előadók számára egyre fontosabb lett, hogy   tartalmaikhoz kapcsolódó jogokat vagy azok egy része ők kezelhessék, miközben a marketing tevékenység ellátásához sok esetben már nincs is szükség a kiadókra. Ennek a folyamatnak a részeként, a tradicionális kiadói modell és szerepek egyre inkább elaprózódnak és specialisták kezébe kerülnek

Ennek a folyamatnak és a közös jogkezelést egyre inkább elhagyó, meghatározó zenészeknek köszönhetően, egyre gyakrabban állnak elő pikáns jogi helyzetek. A legfrissebb alanya és kezdeményezője Irving Azoff ex-Livenation vezérigazgató, aki a Madison Square Garden Entertainment nevű céggel közösen létrehozta a Global Music Right nevű, bizonyos előadók, köztük az Eagles, Pharrell Williams, John Lennon anno közös jogkezelők alá tartozó jogainak kezelésére szakosodott céget.

Azoff és cégre aztán novemberben- érdekes módon pontosan azután, miután a Youtube hosszas várakozás után bejelentette streaming szolgáltatásának indulását - több alkalommal is felszólította és emlékeztette a Youtube-ot illetve a Spotiy-t hogy nem rendelkeznek a megfelelő licenszekkel az Azoff által képviselt 20 ezer videóklip kapcsán. Majd megismételte mindezt, ügyvédjével felerősítve és hozzátéve, hogy a Youtoube ezek alapján nem rendelkezik a szükséges jogokkal a videókkal kapcsolatban, és minden videólejátszás attól a pillanattól kezdve szerzői-jog sértésnek minősül majd.

A Global Music Right-nak és tulajdonosának minden jel szerint pereskednie kell majd annak érdekében, hogy saját igazát bizonyítsa és az jogosnak gondolt jussát megkapja, ugyanis a Youtube, Kent Walker jogtanácsosa által jelzete, hogy Azoff-nak is a szabványos, a Youtube videókra kialakított, Content ID rendszeren alapuló bejelentési módszert kell alkalmaznia, mind a 20 ezer videó esetében. Mindezt Azoff természetesen vitatja.

Mi lehet akkor a valóság? Jogi szempontból ketté kell bontani a helyzetet és a lehetséges kimeneteleket. A Spotify helyzete ebben az esetben tisztának mondható, ugyanis a streaming szolgáltatások esetében , azok a Copyright Royalty Board által meghatározott, kiadói megállapodásaikban szabályozott összeget kötelesek fizetni. Ez jelenleg 10.5 %-a a bevételeiknek, és az előadói jogkezelők ebből részesülnek,az általuk a kiadókkal kialkudott formában és mértékben.

A Youtube esetében ugyanakkor a helyzet más, ugyanis az előadói jogok kezelői szabadon tárgyalhatnak a szolgáltatókkal, akiket ugyanakkor a DMCA Safe Harbour egyezménye véd, azaz példánál maradva abban az esetben, hogyha a Youtube minden tőle telhetőt megtesz, akkor nem, büntethető azért, mert a felhasználói nem jogosított tartalmakat töltenek fel.

A Youtube ugyanakkor éppen új, klasszikus értelemben vett streaming szolgáltatásának indítására koncentrál, amely esetében ugye a kiadókkal kialkudott tarifák a mérvadóak, ebben az esetben viszont a kiadó maga Azoff.

A két fél küzdelme azóta operatív, ügyvédi szinten folytatódott. A GMR (Global Music Right ) jogi képviselője, Howard King a Youtube-nak írt levelében kiemelte, hogy a cég úgy utasította vissza a GMR kérelmeit, hogy általános megállapodásokra hivatkozott , miközben ezen megállapodások részleteit nem volt hajlandó megosztani Azoff-al és képviselőjével.

A jogi vita ezen a ponton visszautal arra, a régóta vitatott pontra, hogy kinek is kell pontosan őrködnie az illegális, nem tisztázott szerzői jogi viszonyú tartalmak felkerülésével kapcsolatban. A Youtube, több más szolgáltatóval összhangban azt képviseli, hogy a DMCA alapján a szolgáltatót nem terheli felelősség ez ügyben, így a tartalomtulajdonosoknak kell jelezniük pontosan mely tartalmak eltávolítását is kérik.

A Google jogi képviselője, David Kramer azt állítja, hogy King megpróbálja megkerülni a szabványos és a Kongresszus által is elfogadott tartalomletiltási folyamatot ( take down notice procedure) , sőt Kramer szerint King-nek a pontos, törlendő videó URL mellett azt is bizonyítani kellene, hogy jogában áll a művész nevében nyilatkozni.

King azonban vitatja ezt és azt állítja, hogy a Google-nak pontosan tudnia kell, mely tartalmakat kell eltávolítani, hiszen beazonosítja őket tartalomazonosító rendszere, a Content ID segítségével.

Amennyiben pedig ezt nem teszi meg., úgy egy milliárd dollárt is elértő szerzői jogi perrel fenyegeti a Youtube-ot és tulajdonosát. A Youtube állítása szerint ugyanakkor rendelkezik a videük megjelenítéséhez szükséges jogokkal, igaz azok forrását nem jelölték meg, így a legtöbben arra gyanakszanak, hogy a standard licenszekre hivatkozik a cég.

Maga a per kimenetele egyrészt kétes, másrészt nyilvánvalóan évekig, vagy akár egy évtizedig is eltartana. Azt sem árt észben tartani, hogy a Youtube nem rég nyert meg egy sok tekintetben hasonló pert a Viacom-al szemben és, hogy a bíróságok az esetek túlnyomó többségében maximum csak részlegesen találják felelősnek a szolgáltatókat a szerzői jogsértő tartalmak megjelenésekor.

Hogy miről is szól akkor az egész fenyegetés? Természetesen a Youtube új streaming szolgáltatásáról. Azoff végeredményben semmi mást nem szeretne, mint jobb feltételeket kialkudni. Teszi mindezt egy olyan üzleti környezetben, ahol a sztárelőadók elégedetlenek a streaming szolgáltatásokból befolyó bevételeikkel és ezért egyre inkább új és új megoldásokat keresnek.

A Youtube zene aranykorának tehát messze nincsen vége- ahogyan azt az Index írta- Azoff és a Youtube várhatóan majd megegyeznek egy valamivel magasabb összegben,mint a jelenlegi, a Youtube Music Key pedig a terveknek megfelelően elindul jövőre. Mindez ugyanakkor nem változtat azon a tényen, hogy rendkívül káros és kellemetlen az a folyamat, amely során majdani, magasabb bevételek reményében egyre több és több előadó lép ki a közös jogkezelés alól. Napjainkban streaming szolgáltatások alapjait képező 20-30 millió dalból álló zenei adatbázisok létének alapja a rendezett szerzői jogi helyzet.

Hosszú távon ez a folyamat ugyanakkor a 2000-es évek elejéhez hasonló helyzetet teremthet, amikor a digitális zenei szolgáltatások terjedésének a legnagyobb gátja sok esetben a tisztázatlan szerzői jogi helyzet volt. Abból pedig több pénz biztos nem lesz az előadók számára…

A streaming szolgáltatások előretörésével egyfajta második zeneipari forradalom van kibontakozóban, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Míg a felhasználók körében egyre népszerűbbek ezek a szolgáltatások, addig a zeneipar egyéb szereplői- elsősorban az előadók körében egyre több vitt kavar az általuk fizetett meglehetősen alacsony jogdíj. Ami így önmagában nem is igaz, hiszen a streaming szolgáltatók bevételeik mintegy 70%-át jogdíjfizetésre költik, és mégis az előadók elégedetlenek.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy átlagos, nemzetközi előadó ma, a különböző streaming szolgáltatásokban elhangzott/ megtekintett dalai esetében, 1 millió lejátszás után mintegy 4-7 ezer dollárt vehet készhez, ami lényegesen kevesebb, mint amit 1 millió dal vásárlás vagy 1 millió eladott CD után kapna.

Ugyanakkor a szolgáltatások ily módon való összehasonlítás nagyon sok tekintetben almát a körtével összehasonlítás. Hiszen a realitás az, hogy az egyedi letöltések esetében az előadó, dalonként a kiadónak kifizetett 0.62 dollárnak csak a töredékét kapja meg, a streaming szolgálatások esetében nagyobb az esély arra, hogy régebbi dalait is meghallgatják és ez után és részesül a szolgáltatói bevételből, miközben egyetlen legális letöltést utána akár évekig ingyen hallgathatunk! A hagyományos CD eladásokkal való összevetés esetében pedig nem szabad elfeledkezni arról, milyen ütemben is hagyatlanak napjainkban a CD eladások. A statisztikák alapján a kiadott CD-ék alig 2%-ból adnak el legalább 5 ezer darabot világszerte.

Jelenleg tehát a zeneipar gyakorlatilag mindegyik szereplője elégedetlen. A szolgáltatók üzleti modellje nehezen menedzselhető és folyamatosan újabb és újabb befektetésekre kényszerülnek annak érdekében, hogy növekedni tudjanak. Az előadók, a tartalom előállítói elégedetlenek, mivel úgy érzik, kevesebb bevételre tesznek szert az újfajta zenei szolgáltatások mellett. És a kiadók is elégedetlenek, hiszen a CD eladások csökkenek, és a digitális szolgáltatásokból származó bevételek továbbra sem igazán képesek ellensúlyozni a csökkenést.

Ebben a helyzetben határozott úgy Guy Oseary ( A U2 menedzsere) és további 8 meghatározó menedzser, valamint a több zeneipari befektetéssel (is) rendelkező kockázati tőke befektető cég, a A-Grade Investments és a világ legmeghatározóbb koncertszervező cége, a Livenation, hogy Maverick néven közös céget hoznak létre.

A Maverick és az őt megalapító nyolc menedzser a világ legmeghatározóbb előadói képviseli, célja, pedig nem kevesebb, minthogy az eddigiektől eltérő módon, új, innovatív megoldások illetve a menedzserek kapcsolatrendszereinek, tudásának megosztása révén növelje a menedzserek által képviselt előadók bevételeit.

Az együttműködés pontos részleteiről keveset tudunk,így a pénzügyi részletek is titkosak, annyit azonban elárultak a közreműködő felek, hogy a 8 menedzser Michael Rapino Livenation vezérigazgatónak riportol majd és lényegében a livenation már most is meglevő mintegy 100 menedzserből álló A&R csapatának egy félig-meddig független része lesz majd.

A Maverick., mint próbálkozás két szempontból lehet roppant érdekes és az iparág jelenleg sok tekintetben bevett és megszokott struktúráját alapjaiban felforgató. Egyrészt azáltal, hogy a Maverick napjaink legfontosabb előadónak marketing tevékenységét saját maga végzi majd azok kiadói helyett.

A Livenation által az együttműködésben képviselt terület, a koncertekkel kapcsolatban pontosan ellentétes folyamat zajlik le, mint ami a CD-ék és a digitális letöltés esetében lezajlott: a koncertjegyek átlagos ára is közel 100%-al emelkedett, azonban, hogyha a sztárok ( Madonna, U2 stb.) koncertjegyeit nézzük, akkor az emelkedés még ennél is drasztikusabb. Az emelkedő árak mellett is növekszik a koncertre járó zenekedvelők száma (a világ legnagyobb zenei piacának számító Egyesült Államokban például közel 30%-al) így a koncertpiac jelenleg két tényező együttes, kedvező hatásának köszönhetően növekszik, ezt pedig az együttműködés másik szereplője a Livenation segíthet majd kiaknázni.

Azaz, ha kicsit közelebbről és alaposabban vesszük szemügyre, akkor bizony a Maverick egyfajta 21.századi, zenefogyasztásra és zeneterjesztésre optimalizált kiadó vállalat lesz, aki ráadásul a legnagyobb sztárokkal is rendelkezik. És mint ilyen, ha jól csinálja azt, amit, akkor nagyon komoly változást hozhat a jelenleg fennálló status quo-ban. Ha pedig mindehhez még hozzá vesszük, az Apple hasonló terveit, illetve a korábban említett Kobalt Music-ot,akkor már körvonalazódik egy teljesen régi iparág, teljesen új szereplőkkel…

2015, a Youtube Music Key megjelenésével nem sok kérdés lesz azt illetően, melyik is a legnagyobb streaming szolgáltatás. Ha ehhez még hozzávesszük az Apple ugyancsak prognosztizált és az iTunes-al integrált Beats Music-on alapuló streaming szolgáltatását, akkor 2015 végére az első két hely jó eséllyel elkelt, így nem ért rögzíteni az utolsó békeév végén az állást..

Forrás:Billboard.biz

A piacot jelenleg a Spotify vezeti, mind az összes, mind a prémium felhasználókat tekintve, közel 60 millió felhasználóval és 10 millió prémium előfizetővel. A svéd céget az elképesztő terjeszkedésének köszönhetően 180 országban elérhető francia Deezer követi. A francia cég nagyon jó példa ugyanakkor arra is, hogy a féktelen globális terjeszkedés önmagában nem elégséges. A Deezer háromszor annyi piacon,mint a Spotify alig ötödannyi prémium előfizetővel rendelkezik.

A dobogó képzeletbeli harmadik fokára egy olyan szolgáltatás lépett, amely 2-3 évvel ezelőtt a létezés hatására sodródott, hogy aztán szép lassan, szisztematikus munkával fokozatosan növelje népszerűségét és közelítse meg a Deezer-t. A Rhapsody, a várt nagy szereplők mellett 2015 meglepetése lehet a streaming piacon!

A dobogóról éppenhogy csak lemaradt az, az Rdio, amely azóta már irányt váltott és inkább a Pandora-t próbálja meg követni, ingyenes on-demand rádióként.

Már az Rdio-ra is igaz sok tekintetben, de a mögötte álló helyezettekre feltétlenül, hogy ezek a streaming szolgáltatások már inkább regionálils, niche szolgáltatásoknak tekinthetőek (a Gogole All Access-t leszámítví természetesen ) melyek esetében a prémium felhasználók aránya vagy nem is ismert vagy csak csupán becsülhető.

A sorrend még egy dologra rávilágít, ez pedig a streaming piac 2013-ban elkezdődött, aztán 2014-ben igazán felerősödött racionalizációja. A 2014-es év akvizícói következtében nem lehet ott a listán a Beats Music, a Songza illetve megszűnése miatt a Turntable.fm.

A lista illetve a listáról hiányzó cégek és szolgáltatások - Pandora, Soundcloud- plasztikusan kirajzolják azt a tényt is, hogy a vezető zenei szolgáltatások bizony messze nem a streaming szolgáltatások, sokkal inkább a streaming jellegű szolgáltatások…

2015 egyik nagy kérdése- a nagy médiacégek belépésnek hatásán túl- pontosan az , hogy mi történik majd magukkal a szolgáltatások funkcionalitásával, mennyire konvergálnak majd egymás felé.

Taylor Swift döntése, amely lapján visszavonta tartalmait azon streaming szolgáltatásokból, amelyeknek   van nem fizetős lába is ( a Youtube hogy-hogy nem sok kiskapun keresztül de kivétel lett ezalól..). Ez a lépés leginkább a svéd céget érintette, amely már így is több területen vitában állt és áll az előadókkal.

Az alapfelvetés, melyet sok előadó hangsúlyoz az, hogy a streaming szolgáltatások és a Spotify által fizetett jogdíj és ezáltal az előadók bevételei alacsonyabbak, mint a CD-k, illetve az a lá carte letöltő szolgáltatások esetében.

Pontosan ezért kulcsfontosságú az a kimutatás, amelyet a Kobalt Music készített. ( a cégről itt olvashattok bővebben) Az előadók számára megbízásos alapon jogdíjkezeléssel foglalkozó cég a közelmúltban ugyanis közzé tette európai jogdíjfizetési adatainak a különböző szolgáltatók közötti megoszlását.

A cég kimutatásai alapján a legutóbbi lezárt negyedévben ( ez náluk 2014 első negyedéve) a Spotify által generált előadói bevételek már meghaladták az iTunes szintjét. Amint az ábrából látszik is, két negyedével ezelőtt még viszonylag kényelmes előnnyel vezetett az iTunes, hiszen azon onnan származó bevételek 32%-al nagyobbak voltak, mint a Spotify esetében, hogy aztán 2 negyedév alatt mintegy 15%-ot csökkenjenek a Kobalt által kezelt előadók innen származó bevételei.

Talán még érdekesebb, hogyha a streaming szolgálatásokból származó bevételeket nézzük, globálisan.

Ezek ugyanis az elmúlt 2 év alatt lényegében megháromszorozódtak. Míg 2012-ben csupán a Kobalt bevételeinek 3%-a származott az ilyen jellegű szolgáltatásokból, idén az első negyedévben ez az érték már elérte a 10%-ot.

Természetesen csak egyetlen jogkezelőről beszélünk, de a Kobalt által említett adatok teljesen beleillenek abba a trendbe, melyet a tengerentúlon a Nielsen illetve az RIAA adatai alapján már korábban kirajzolódni látszottak , és amelyek egyértelműen a streaming szolgáltatások előretörését erősítik.

Mi a magunk rézéről itt a blog oldalain már több alkalommal is kiálltunk amellett, hogy a zeneipar különböző szereplőik között meglevő érdekkülönbségeket nem peres úton kell rendezni.

A Youtube és a Viacom közötti pereskedés 10 év után, végül is peren kívüli egyezséggel zárult, miközben a felek már évek óta együtt dolgoztak több területen is, a Pandora esetében is egyre gyakrabban hangzik el, hogy minden fél számára előremutatóbb lenne, ha együttműködnének és nem a bíróságon próbálnának egyezkedni és maguk igazát keresni….

Mégis újabb és újabb perek indulnak, most éppen az az Apple volt egy per alanya. A felperesek miatt perelték be a cupertinoi céget, hogy annak saját DRM rendszere miatt, a más a lá carte szolgáltatásokban vásárolt zenéket Apple termékeken nem tudták meghallgatni a zenekedvelők, sőt az iTunes indulása előtt, az Apple által használt RealPlayer segítségével megvásárolt zenéket sem.

A per kezdeményezői összesen mintegy 8 millió esetet képviselnek, így a per esetleges elvesztése mintegy 350 millió dolláros kárterítésre kötelezte volna, a DRM-et amúgy 2009-ben önszántából eldobó Apple-t.

A per egyik központi eleme volt, hogy a felperes Steve Jobs korábbi leveleiből, nyilatkozatait is felhasználta a perben az alperes Apple ellen. Jobs nem sokkal halála előtt 2011-ben tanúskodott a perben és alapvetően a nagy nemzetközi kiadókra tolta a felelősséget, mondván azok a tartalmaikat licenszelő szerződésekben kikötötték, hogy a DRM megoldásnak milyen képességekkel kell rendelkeznie, és ezek közül az egyik legfontosabb a korlátozott másolhatóság volt.

Az Apple több vezető tisztségviselője mindemellett kiemelte meghallgatásuk során, hogy több cég, köztük a Realnetworks is folyamatosan olyan megoldásokkal jelent meg, melyek segítségével az iPod használók a máshol vásárolt zenéiket is megtudták hallgatni.

A per egyik meg nem nevezett tanúvallomása ennél is többet állított: nevezetesen, hogy az Apple, a más szolgáltatásokban vásárolt zenéket, ánélkül törölte a tulajdonosok iPodjairól, hogy értesített volna őket erről. A telepítési folyamat során ugyanis abban az esetben, hogyha az iTunes más szolgáltatásban vásárolt zenét talált a készüléken, arra figyelmeztette a tulajdonosát, hogy állítsa vissza a gyári beállításokat, ami viszont gyakorlatilag az idegen zenék törlését eredményezte.

Az eljárást aztán egy érdekes fordulat- a felperes egyik tanújáról kiderült, hogy a kérdéses időszakban nem is tulajdonolt iPod-ot- miatt az Apple megnyerte elsőfokon és megmenekült egy újabb jelentős kifizetéstől.

Az egész per ugyanakkor érdekes tanulságokkal szolgál a zeneipar fejlődéséről és a fejlődés szükségességéről.

A 2000-es évek közepén, az iTunes indulásával nagyjából egy időben a fájlmegosztás a csúcsán volt, pontosan azért, mert a legális alternatívák a DRM fogságában vergődtek és a legalapvetőbb felhasználó igényeket ( reális ár-érték arány, korlátlan másolhatóság, hordozhatóság) sem voltak képesek kielégíteni.

Szűk 10 év elteltével a helyzet sokat változott, szerencsére, méghogyha esetleg ezt egyes kiadók vagy más piaci szereplők nem is gondolják így.Az iPhone mint hardver megjelenésével és az így kialakult digitális ökoszisztéma minden elemén élvezhetik a hatalmas zenei adatbázisokhoz való hozzáférést.

Groteszk módon a streaming szolgáltatások is használnak DRM-et, annak érdekében, hogy a felhasználók különböző eszközein található tartalmakat csak addig érjék le, amíg él az előfizetők a szolgáltatásra. Mégis, a DRM ilyen megjelenése senkit nem zavar, nem állít korlátokat, a fogyasztók pedig a hozzáférésért fizetnek, nem a birtoklásért.

Ez az az újfajta szórakoztatóipari doktrína, amely egyre inkább úgy tűnik, hogy film és zenekedvelők tízmilliói számára elfogadható. A zeneipar sok szereplője számára mégis ez am mostani helyzet hasonlít ahhoz, mint ami 1999 és 2003 között volt. A streaming egy kételyekkel, féltve nézett valami számukra, ami kevesebb bevételt hoz. Nem kéne félni tőle, sokkal inkább segíteni kellene…

A streaming szolgáltatásokkal kapcsolatban az elmúlt években elsősorban magával az üzleti modellel kapcsolatos kérdések merültek fel, azaz, hogy tudnak-e és ha igen mikor, milyen feltételek mellett nyereségesek lenni az ilyen típusú digitális zenei szolgáltatók.

Az elmúlt hónapokban ugyanakkor eltolódni látszik a hangsúly ennek elsődleges oka pedig abban keresendő, hogy a tengerentúli adatok alapján a streaming növekedése most már egyértelműen az a lá carte szolgáltatások rovására történik, ami egyben azt is jelenti, hogy a digitális zenei szolgáltatásokat igénybe vevők száma elérte a maximumát.

Több kutatás is kimutatta ezzel párhuzamosan, hogy a zenekedvelők- rajongásuk mértékétől függően- különböző összeget költenek zenei tartalmakra. A legmagasabb- éves szinten 150-300 dollárt a hardcore zenerajongók költik. A mainstream zenerajongók éves szinten 100 dollár alatt költenek, sokan közülük azonban nem szeretnek vagy csak minimálisan fizetni a zenéért, az inaktív zenekedvelők pedig teljesen egyértelműen nem fizetnek a zenéért, csak kivételes esetekben.

A világ legnagyobb zenei platformja, az iTunes adatai, mindezzel alapvetően összhangban pedig azt mutatják, hogy az átlagosan zenére költött összeg éves szinten 60 dollár körül vagy az alatt van, azaz a streaming szolgáltatások évi 100-120 dolláros előfizetési díja a legtöbb zenekedvelő számára drága.

A streaming szolgáltatások ára tehát az egyik gátló tényező azok tömeges elterjedésében, sőt ami külön rossz hír a zeneipar számára, hogy a streaming szolgáltatások révén alapvetően a hardcore zenerajongók költései csökkennek.

Mi lehetne akkor tehát az a havi előfizetési díj, amely elő tudná segíteni a tömeges elterjedését, az amúgy kedvelt streaming szolgáltatásoknak? Nem feltétlenül egy ár, ez a legfontosabb. Akár a mobiltelefonszolgáltatások, akár az autóipar akár más tartalomszolgáltatások esetében előbb vagy utóbb kialakult egy szegmenspecifikus árazás. A zeneiparban ezzel szemben- részben fura módon pont a jobsi örökséget folytatva- részben pedig az ős-streaming szolgáltatások árazását követve- egyetlen árat próbálnak lenyomni a szolgáltatók az összes szegmens torkán.

A legfontosabb tehát különböző, szegmensek igényeinek megfelelő árazás kialakítása lenne. A felső határ akár emelkedhetne is 12 dollárra, a hardcore rajongók számára, bizonyos extra prémium funkciók bevezetésével, miközben a mainstream árat a jelenlegi 10 dollárról érdemes lenne a Netflix, 8 dolláros szintjére lehozni, miközben a különböző kisebb fogyasztói csoportok számára 1, 3, 5 dolláros eléréseket létrehozva.

Természetesen mindez a nagy kiadók tetszését nem fogja elnyerni, a probléma ugyanakkor ennél jóval összetettebb. Hosszú távon ugyanis a jelenlegi streaming árazás és a jelenleg a streaming szolgáltatásokat használók növelése nélkül a zeneipar számára ismét a bevételek csökkenése vár. ..