A magyar zeneipar a 2000-es években igazi hullámvasútra került, annak is a kevésbé jó,egyre meredekebb tempóban lefelé tartó részére. A 2005-ös 10 milliárd forintról tavaly alig 3 milliárd forintra zsugorodott a teljes magyar zeneipar mérete, azaz a 2000-es évek közepén- amikor azért már a globális zeneipar bőven csökkenésben volt- értékének 70%-át vesztette el!

Mindez természetesen a már-már megszokottnak mondható menetrendben zajlott le: A hagyományos CD eladások meredek ütemben kezdtek el csökkenni, miközben a digitális szolgáltatások bevételei csak nagyon lassan növekedtek, sőt sok országgal ellentétben 2009 és 2012 között inkább csökkentek..

Mindennek egyik legfontosabb oka az volt, hogy lényegében egyszerre vonult ki a Magyar Telekom és az Econet a magyar digitális zenei piacról, amely így gyakorlatilag megszűnt létezni.

A látszat ellenére a zenei tartalmak és szolgáltatások mindig is központi szerepet játszottak a Magyar Telekom életében. A Telekom nyitotta meg 2004-ben az első magyar legális zeneletöltő áruházat, a T-Online Zeneáruházat, majd a Sony Ericssonnal közösen a - villámgyorsan kudarcba fulladt - PlayNow Plus-t, később, egy újabb szünet után, a 2011-es év végén pedig fapados rádiószolgáltatását, a Zenecentert.. Ez utóbbi hosszú távon ugyanakkor nem jelenthetett megoldást a Telekomnak, különösen úgy, hogy a német anyacég már 2012 óta, a közép-európai leányvállalatok pedig azt követően sorozatban kötöttek egyedi megállapodásokat a Spotify-jal vagy a Deezerrel.

És mindezzel párhuzamosan a magyar digitális zene is feléledt. Előbb az iTunes majd pedig két évvel ezelőtt a Deezer a Telenorral közösen jelent meg a hazai piacon. A Deezer-Telenor kapcsolat pozitív hatása pedig azonnal érzékelhető volt a hazai digitális zeneipar bevételeken: a 2011-ben alig 30 millió forintot kitevő előfizetéses bevételek 2013-ban már megközelítették a 170 millió forintot!

A Telekom tehát, ha nem is kényszerhelyzetbe, de egyre fontosabbá vált számára, hogy digitális zenei téren is komolyabb szolgáltatással legyen jelen, mint a Zenecenter. A hosszas tárgyalások végül a jelek szerint eredményre vezettek, hiszen 2014. július 1-jétől a Magyar Telekom előfizetői számára is elérhetőek azok a új speciális zenei csomagok, melyek adatforgalmat és Spotify-hoz való hozzáférést is tartalmaznak.

A Magyar Telekom három csomagot kínál a Spotify-eléréssel nem rendelkező, esetleg nem is T-ügyfelek számára. A kizárólag főiskolásokat és egyetemistákat célzó Music XS díjcsomag havi 3990 forintért 2 GB Spotify-ra használható adatmennyiséget foglal magába, akárcsak a Next M-re épülő, hálózaton belül korlátlan perc- és SMS-forgalmat biztosító, havi 9360 forintba kerülő Music S csomag. A legdrágább, havi 16690 forintba kerülő Music M a korlátlan beszélgetések és SMS-ek (hálózaton belülre és kívülre is) mellett korlátlan Spotify-hozzáférést nyújt. A Music S és M a Spotify-tól függetlenül havi 1 GB adatforgalmi keretet kínál, a Music XS ennek a mennyiségnek a felét nyújtja. A már T-ügyfelek számára alakították ki a Music opciót, amely 1590 forint havidíj ellenében a Spotify-elérésen felül 500 MB csak a Spotify-ra használható adatforgalmat is ad.

A Telekom-Spotify megállapodás márt csak résztvevőinél fogva is roppant jelentős a magyar zeneipar és benne a magyar digitális zeneipar számára. A vezető streaming szolgáltató és a piacvezető telco cég megállapodása nagy mértékben lendítheti tovább, feljebb a digitális zeneipari bevételeket.

A frigy azért is fontos lehet, mert ahhoz, hogy a magyar zeneipar bevételei ne csökkenjenek tovább, jelentősen a CD eladások csökkenése mellett a digitális szegmensnek az elkövetkezendő 1-3 évben is gyakorlatilag duplázódnia kellene és el kellene érnie az 1-1.5 milliárd forintos szintet ahhoz , hogy a magyar zeneipari bevételek akár csak stagnáljanak.

Ennek a növekménynek a jelentős részét pedig az olyan, közös szolgáltatásoknak kell megteremteniük, mint a Telekom-Spotify együttműködés. Erre minden esély meg is van, de az esetleges siker- amely mind a Telekom számára, mind a svéd cég számára fontos- nem fog magától jönni! Itt és most is igaz az, amit 3 évvel ezelőtt, a Zenecenter kapcsán leírtunk: Ahhoz, hogy a szolgáltatás és az együttműködés sikeres legyen az kell, hogy a Magyar Telekom saját gyermeke mögé álljon, és valóban minden csatornáján keresztül hirdesse, promotálja az új szolgáltatást. A Telenor megtette mindezt a Deezer-el, kérdés, megteszi-e a Magyar Telekom is a Spotify-al.

Ha igen, úgy zenekedvelők tízezrei kapcsolódhatnak majd be a Telekomnak köszönhetően magyar digitális zenei ökoszisztémába, élvezhetik a Spotify hatalmas zenei adatbázisát és addicionális szolgáltatásait.

A világ legjelentősebb zenei piacának számító piacán, az Egyesült Államok zenei piacán párhuzamosan zajlik, két roppant brutális, a piacot alapjaiban átalakító folyamat. Az egyik magának a streaming piacnak a racionalizációja és a hatalmas médiaipari és készülékgyártó cégek egyre határozottabb belépése erre a piacra. A másik folyamat ellenben egy Európában már tulajdonképpen lezajlott folyamatnak a megjelenése és felerősödése. Ez pedig nem más, mint a streaming szolgáltatások és a telekommunikációs cégek együttműködése.

Az Európában már működő modell roppant egyszerű: a telekommunikációs cégek bizonyos előfizetői csomagjaikba integrálják , az arra előfizető ügyfeleik számára ingyenesen elérhetővé teszik. Mindez sok tekintetben win-win megoldás, hiszen a telekommunikációs cégek az extra szolgáltatás révén könnyebben képesek megtartani ügyfeleiket. A streaming szolgáltatók pedig hatalmas ügyféltábort érhetnek el.

A jelek szerint a tengerentúli mobilpiaci háború, amely alapvetően a T-Mobile helyzetnyeréséről szól az At&T és a SPRINT rovására újfejezethez érkezett a múlt héten, több szempontból is! Az egyik a az úgynevezett „Uncarrier” szolgáltatás, melynek keretében bármely új ügyfél egy hétig ingyenesen használhatja a T-Mobile US (!!) hálózatát, szolgáltatásait egy iPhone 5S segítségével, majd ha elégedetlen, visszaviheti ezt,díjmentesen, minden további kötelezettség nélkül.

A további kettő azonban digitális zenei szempontból lényegesen érdekesebb lépés.

Az Uncarrier direktíva részeként ugyanis T-Mobile ugyanis a Rhapsody-val közösen bejelentette, hogy a Rhapsody UnRadio néven a bejelentéssel egy időben elindított szolgáltatásának T-Mobile ügyfelek számára speciális verzióját is elindítják.

Az együttműködés keretében a T-Mobile előfizetők- a Simple Choice csomagot választók illetve az új 4G LTE előfizetők- ingyen vehetik majd igénybe a Rhapsody szolgáltatását. Minden további T-Mobile US előfizető 4 dolláros kedvezményes áron érheti el szolgáltatást Azaz ingyenesen vagy kedvezményesen vehetnek majd igénybe egy Pandora jellegű rádió szolgáltatást, 20 millió dallal, reklámok, megszakítás és mindenfajta korlát nélkül.

Végére maradt a talán a legfontosabb és várhatóan a legtöbb vitát kiváltó Music Freedom névre keresztelt ajánlat, melynek a lényege, hogy a T-Mobile előfizető, bizonyos, a cég által választott szolgáltatások által generált adatforgalom alól mentesülnek. A preferált szolgáltatások közé tarozik- jelenleg- a Pandora, az iHeartRadio, az iTunes Radio, a Rhapsody, a Slacker, a Spotify valamint Samsung Milk Music. A kimaradó, és ezáltal nem preferált szolgáltatások között megtalálható a Soundcloud, a Beats Music vagy éppen a Google Music.

A kimaradó szolgáltatásokat a T-Mobile US listázza és arra kéri az előfizetőket, hogy értékeljék azokat, annak érdekében, hogy a legnépszerűbbek a lehető leghamarabb csatlakozhassanak a preferált szolgáltatások közé.. (..)

A T-Mobile ezen lépése ugyanis tengernyi, a zeneiparon messze túlmutató kérdést vet fel. Mindenekelőtt az Internet egyik legfontosabb és leginkább tiszteletben tartott elvét, a függetlenség elvét (net neutrality ) sérti, hiszen nem kevesebbet jelent, minthogy egy telekommunikációs szolgáltató maga választhatja ki, mely webes szolgáltatások részesülhetnek kiemelt bánásmódban.

Persze a T-Mobile mindezt a fogyasztók érdekében teszi- mondják ők- és ez alapvetően igaz is. A vásárlók ugyanis valóban több zenét hallgathatnak, valóban magasabb színvonalú szolgáltatást élvezhetnek.

De valójában miért is van szükség az adatforgalom mentességre ezeknél a szolgáltatásoknál? Mert a telekommunikációs szolgáltató legtöbb csomagjukban meglehetősen alacsony adatforgalmat helyeztek el ingyenesen. Azaz, ha szigorúan vesszük, nem történik más, minthogy a T-Mobile a saját korábbi hibáját korrigálja, de csak az általa kiválasztott társaságok esetében, egyfajta tartalomra.

(Félre értés ne essék, nem a T-Mobile az első, amely ilyen vagy olyan formában megsérti az internetes egyenlőség elvét. Az AT&T esetében szolgáltatások fizethettek a cégnek azért, hogy az alkalmazásaik által generált adatforgalom ne számítson bele az előfizetői csomagban foglalt adatforgalomba. De hasonló megoldások érhetőek el a Verizon vagy éppen a Comcast esetében is )

A T-Mobile lépése egyfelől persze érthető- Legere mindenáron növekedni szeretne a nagyobb vetélytársak kárára. Ehhez pedig látványos megoldásokra, lépésekre van szüksége. A lépés ugyanakkor a net neutrality elv megsértése miatt roppant veszélyes, hiszen hasonló lépésre ösztönözheti válaszként a többi szolgáltatót is, amely tovább élezheti, a már amúgy is kibontakozóban levő digitális zenei háborút!

A Rhapsody az egyik legpatinásabb előfizetéses szenei szolgáltatásnak számít. Idősebb, mint az iTunes, és évekkel előbb volt a piacon, mint a napjainkban olyannyira hypeolt Spotify. A szolgáltatás kalandos életutat járt be és nem is mindig volt sikeres (sőt), az iTunes hamar sarokba szorította, melyen aztán a DRM eltűnése a digitális zeneiparból tovább erősített.

Az amerikai cég aztán tavaly kezdett nagy hadjáratba, előbb zenefelismerő megoldást integrált mobil alkalmazásába, majd a Telefonica tulajdonszerzésével egy időben, Európában a Napster márka alatt folytatta.

A lépéseknek meg is lette az eredménye, hiszen a Rhapsody tavaly év végére immár közel 2 millió prémium, azaz fizető felhasználóval rendelkezett. ( összehasonlításképpen a Spotify 10, a Deezer pedig nagyságendileg 5 millió prémium felhasználót tudhat magáénak)

Mindez azonban messze nem a végét, sokkal inkább a kezdetét jelentette egy hosszú és érdekes folyamatnak, melynek célja a Rhapsody totális újrapozícionálása.

Ebbe az irányban lépett egy újabbat a cég múlt héten, amikor Unradio néven online, ondemand rádiószolgáltatást jelentett be. Az UnRadio alapfunkcionalitását tekintve a Pandora által bevezetett és sikerre vitt on-demand rádiómodellt képviseli, azaz előadók vagy stílusok alapján indíthatunk benne rádióállomásokat, zenei szakemberek által létrehozott rádiókat hallgathatunk és szabhatunk testre és AM/FM rádiókat is hallgathatunk.

A Rhapsody Unradio különlegessége, hogy mindezt a már jelenleg is előfizető Rhapsody ügyfelek ingyenesen, új ügyfelek pedig havi 5 dolláros díjért vehetik igénybe.

A Rhapsody Unradio tehát fél-úton pozícionálja magát az ingyenes, on-demand rádiók- mint a Pandora- és a teljes funkcionalitású streaming szolgáltatások- mint a Spotify- közötti úton.

Az igazi fegyvertény és hír ugyanakkor nem ez- bár az Amazon fapados streaming szolgáltatásának elindításával együtt jelzi, hogy a 10 dolláros havi díjért elérhető streaming szolgáltatások üzleti modelljében egyre kevesebben hisznek - jelenti, hanem az, hogy a Rhapsody lesz a T-Mobile US kiemelt partnere a John Legere által vezetett cég MusicFreedom névre hallgató direktívájának.

Az együttműködés keretében a T-Mobile előfizetők- a Simple Choice csomagot választók illetve az új 4G LTE előfizetők- ingyen vehetik majd igénybe a Rhapsody szolgáltatását. Minden további T-Mobile US előfizető 4 dolláros kedvezményes áron érheti el szolgáltatást Azaz ingyenesen vagy kedvezményesen vehetnek majd igénybe egy Pandora jellegű rádió szolgáltatást, 20 millió dallal, reklámok, megszakítás és mindenfajta korlát nélkül.

Ha a T-Mobile-al való együttműküdéstől függetlenül nézzük, azt kell mondanunk, hogy a Rhapsody lépése érdekes, de nem valószínű, hogy a Pandora-t érdemben veszélyeztető lépés. Különösen tekintettel arra, hogy maga a Pandora is rendelkezik olyan csomaggal, amely havi díj ellenében megszabadítja az ügyfeleket a hirdetések zavaró hatásától.

A T-Mobile együttműködéssel ugyanakkor a Rhapsody hatalmas lehetőséghez jutott. Gyakorlatilag ugyanis egy a piacon agresszívan mozgó telekommunikációs cég csomagjainak többségébe került bele, melynek köszönhetően az év évégre drasztikusan megnőhet a már most is szépen gyarapodó előfizetőszám!

A Google számára a digitális zene gyakorlatilag évek óta inkább problémát jelent, mint sikersztorit. A Google felhő alapú  zenei szolgáltatásának nehézkes indulása, kudarca vagy éppen a Google streaming szolgáltatása körüli rengeteg bizonytalanság jelezte, hogy a keresőiparban mesteri cég a zeneiparban és a zeneiparral gondokkal küszködik.

Sokkal érdekesebb kérdés a Youtube helyzete.  A Google által 2006 őszén 1.65 milliárd dollárért megvásárolta a videómegosztó szolgáltatás mind növekedését, mind a megtekintett videók számát tekintve. A Nielsen adatai szerint tavaly év végén 13 milliárd videót tekintettek meg, melyek 40%_a zenei videó volt. A Youtube tehát a zenemegismerés egyik központi szereplője, elvitathatatlanul.

Mégis ha a zeneipar számára generált bevételeket nézzük, akkor a Youtube alig szerepelt, szerepel jobban, mint a Spotify. Mindkét cég, eddig, mintegy 1 milliárd dollárt fizetett a tartalomtulajdonosok számára, a Spotify mindezt azonban kevesebb idő alatt és sokkal-sokkal kevesebb felhasználóval tette.

Mindez felveti azt a kérdést, hogy mennyit is jelent a Youtube a zeneipar számára? A világ zeneiparának bevételei 2013-ban elérték a 16 milliárd dollárt, ezzel összemérve a Youtube által évek alatt kifizetett 1 milliárd dollárt, az elhanyagolhatónak tűnik.

Nem véletlen tehát, hogy a Google a Youtube pozícionálásának megváltoztatásán dolgozik. Ez lenne( lesz?) a Youtube Music Pass, a Youtube prémium streaming szolgáltatása. Ugyan a pontos funkcionalitás a mai napig nem ismert, de jó eséllyel a Youtube egy hibrid zenei szolgáltatás indítását tervezi! A szolgáltatás videókból (is) fog állni, és a hírek szerint kettős felépítésű lesz- a Spotify-hoz hasonlóan- azaz lesz egy ingyenes része, amelyben hirdetések szakítják majd meg a zenehallgatást és lesz egy prémium, előfizetési díj ellenében igénybe vehető része. Az ingyenes rész elsősorban dalokra koncentrál majd, míg a prémium szolgáltatás egyik fő hozzáadott funkciója a teljes albumok streamelési lehetősége lesz valamint a zenei videók is itt lesznek az albumokhoz kapcsolva elérhetőek! Várhatóan ugyancsak része lesz a prémium ajánlanak az offline elérhetőség, azaz nem kell majd minden egyes dal meghallgatáshoz internet-kapcsolat. Ez különösen a mobil platform esetében lesz fontos előny.

Mindez papíron szépen és jól hangzik, a gyakorlatban azonban több, felettébb magas, megmászandó hegy tornyosul a Google és a Youtube előtt a siker felé vezető úton.

Az első hegyet maga a tartalom jelenti. A nagy major kiadókkal sikerült megállapodnia a Google-ak, a legnagyobb független kiadóval, a Merlin-el és az általa képviselt kiadókkal azonban nem! Az egyesség hiányára hivatkozva pedig a Youtube elkezdte azon kiadók zenei tartalmainak eltávolítását, melyekkel nem jutott egyezségre. Mindez pedig látványos és fájó következményekkel járhat majd az átlagos Youtube felhasználók számára is. Olyan előadók hivatalos dalai kerülnek ugyanis le majd a Youtube-ról, mint Adele , a The xx, vagy éppen az Arctic Monkeys

A második problémát a célcsoport és a Youtube márka maga jelenti. A Youtube neve az elmúlt évek során ugyanis összeforrt a hatalmas zenei adatbázissal és az ingyenességgel. Bármilyen zene, mait z egyszeri zenekedvelő nem, talált meg egy streaming szolgáltatásban, garantáltan megtalálható volt a Youtube-on valamilyen formájában, ingyen.

Az ingyenességnek köszönhetően a Youtube elsődleges felhasználói a tinik. Számukra egy tisztán prémium szolgáltatás nem lesz valós opció, hiszen nincs hitelkártyájuk stb.

De méghogyha a nem tini felhasználókat vesszük, akkor is roppant nehéz lesz a Youtube jelenlegi imidzse mellett az ingyenes felhasználókat a fizető verzió használatára rávenni.

Végül de messze nem utolsó sorban pedig ott a kérdés, hogy hogyan, miként fogja a Google a Youtube Music Pass megjelenésével pozícionálni sok tekintetben egymással vetélkedő zenei szolgáltatásait.

A sok kérdőjel ellenére a Youtube Music Pass előtt hatalmas lehetőség is áll, természetesen,. Ennek oka pedig nem más, mint a Youtube elképesztő méretű felhasználói tábora. A Spotify, a streaming szolgáltatások között a legjobb értéket produkálva, ingyenes felhasználóinak mintegy negyedét tudja prémium előfizetővé konvertálni. Amennyiben a Youtube ennél lényegesen rosszabbul teljesít és 1-2%-ot tud majd prémium előfizetővé konvertálni, úgy is magasan a legnagyobb, 15-30 millió fizető előfizetővel rendelkezne.

A legtöbb streaming szolgáltatás gyakorlatilag ugyanazt az alapszolgáltatást nyújtja: egy hatalmas zenei adatbázishoz való hozzáférést, ingyenes és prémium lábat, mobil hozzáférést. A sok nagyon hasonló szolgáltatás jelenléte mellett nem meglepő tehát, hogy egy-két vezető szereplő mellett a többiek nem nagyon rúgnak labdába.

Pontosan ezért érdemes figyelmet szentelni a más megközelítéssel dolgozó szolgáltatásokra. Ilyen volt a Turntable.fm, vagy éppen a napokban bezárt Bloom.fm és ilyen a Soundcloud is.

A ma már Berlini központú 2007-ben Stockholmban alakult Soundcloud azonban fordított megközelítés alkalmazott és alkalmaz. zenészek, Dj-ék, zenei szakemberek tölthetek és tölthetnek fel zenéket. Mindennek következményeként pedig a Soundcloud egy roppant egyedi, a Spofity-tól, a Deezer-től, az Rdio-tól totálisan eltérő, hatalmas zenei adatbázist épített fel. ez az adatbázis sokkal inkább mindható egyfajta szürke, a long-tailt jellemző és mutató adatbázisnak, mint egy a mainstream zenei adatbázisnak.

A jelenleg Berlinben, Londonban, San Francisco-ban valamint Szófiában is irodával rendelkező cég nemrég zárt le ez 60 millió dolláros befektetői kört, mely így mintegy 700 millió dollárra értékelte a céget.

A 60 millió dollárt- bár ezt a cég nem verte nagy dobra- de több forrás is úgy tudja, hogy a nagy nemzetközi kiadókkal való megállapodások tető alá hozására kívánja fordítani.

Mindez több okból is lényeges lehet, lenne. Egyrészt mivel a kiadói megállapodások révén a Soundcloud elmozdulhatna abból a szürke zónából, amiben jelenleg jogi szempontból a befektetők, a zenei kiadók elhelyezik, és amely például minden jel szerint megakadályozta a Twittert abban, hogy megvásárolja a céget.

Másrészt a nemzetközi kiadókkal való megállapodás más, érdemi, versenyelőnyhöz is juttatná a céget.

Katalógusmérete ugyanis messze a legnagyobb lesz, sőt, felveheti majd a versenyt az iTunes sokak által megközelíthetetlen méretűnek tartott katalógusával.

• Szemben a többi szolgáltatóval, melyek küzdenek az előadókkal való viszonnyal és az előadók elismeréséért, a Soundcloud esetében pontosan a fordított üzleti modell miatt nem jelentene problémát
• A Spotify, a Deezer és a többi streaming szolgáltatás alapvetően a major kiadókkal áll kapcsolatban és a független kiadókkal való kapcsolatuk felhőtlennek éppen nem mondható. A soundcloud esetében ez se nagyon jelentene problémát, pontosan a tartalom jellege miatt itt a független kiadók uralkodhatnának…
• A Soundcloud már most is meglehetősen nagy (30 millió feletti) és roppant elkötelezett felhasználói táborral bír, melyet csak erősít az a tény, hogy a szolgáltatás API-ja segítségével szinte bárhová, bármilyen formában beágyazhatóak a Soundcloud tartalmak.

A Soundcloud tehát (egyelőre? )nem került a Twitter tulajdonába, aggódni valója azonban abszolút nincsen. Ellenkezőleg, amennyiben tető alá tudja hozni a kiadói szerződéseket, úgy nagyon könnyen a streaming szolgáltatások vezető szereplőjévé válhat!

2014-ben, ahogyan az várható volt, szinte felrobbant a világ streaming piaca. Amint azt mi már 2013-ra vártunk, 2014-ben már tényleg lekerülhetetlenné vált. Két párthuzamosan zajló folyamat, nevezetesen a nagy médiacégek egyre fokozódó érdeklődése a zenei tartalmak és zenei szolgáltatások iránt ( mint a több képernyős digitális ökoszisztéma egyik alapköve) illetve a streaming szolgáltatások üzleti helyzetének további gyengülése az egyre több piaci szereplő miatt.

A végeredmény pedig egy egyre erősödő akvizíciós és piacra lépési hullám. A folyamatot a Spotify indította el az Echonest felvásárlásával, majd következett a nagy visszhangot kapó és a digitális zene jövője szempontjából is lényeges Apple-Beats tranzakció, majd a ProsiebenSat1 Deezer-ben való részesedés vásárlása illetve az Amazon streaming szolgáltatásának indulása.

Mindez alig több, mint egy hónap alatt zajlott le, ami jelzi, a felek amúgy is tervezték már a lépéseket, amelyek aztán egymást indukálták, gyorsították. Az akvizíció sorozat beindulása ellenére ugyanakkor még mindig vannak kisebb, gazdátlan szereplők, illetve nagy, de kevéssé sikeres szolgáltatással rendelkező médiacégek, így a sorozat várhatóan folytatódni fog.

A nem túlzottan jól szereplő óriáscégek listájának előkelő helyén mindenképpen a Google kell, hogy álljon. A sok más területen abszolút piacvezető cég évek óta küszködik azzal, hogy megtalálja a helyét a digitális zenei palettán. A Youtube ugyan a legnépszerűbb zenei szolgáltatások közé tartozik, mégis sokan a zeneipar egyik legnagyobb kudarcának tartják, a Google pedig már lassan egy éve próbálja a streaming szolgáltatások körébe bevonni.

Az igazi kudarcot azonban a Google klasszikus értelemben vett prémium zenei szolgáltatása, szolgáltatásai jelentik. A cég már anno a felhő alapú szolgáltatási piacra való belépéssel is komolyan megküzdött, majd pedig a Google Music sok mindennek volt mondható, csak sikeresnek nem. (Hozzá kell tenni, hogy önmagában a felhő alapú zenei szolgáltatások sikere mérsékelt..)

Alig több, mint egy éve aztán a Google piacra lépett saját streaming szolgáltatásával és egyesítette szolgáltatatásait, a kimondhatatlan nevű Google Play Music All-Acces néven…

Ugyan az időzítés ez esetben kifejezetten jónak volt mondható, a Google ez esetben sem biztos, hogy jól értette meg a fogyasztói igényeket.A Google ez esetben sem biztos, hogy jól értette meg a fogyasztói igényeket. Az ingyenes láb hiánya, a szakemberek által összeállított lejátszási listák hiánya, a kevés szerkesztett tartalom, az előadói platform hiánya mind-mind fontos és fájó hiány.

Nem véletlen tehát, hogy a megélénkülő akvizíciós lázban a Google is hamar lépett. A hírek szerint. Ugyanis a Sonzga befektetői számára tett a Google egy 15 millió dolláros (..) ajánlatot.

A tranzakció-már amennyiben megvalósul- a Google számára több szempontból is előnyös lehet. Egyrészt a Songza segítségével jelentősen megerősítheti majd streaming szolgáltatásának tartalmi oldalát, a Songza tematikus lejátszási listái révén.

A Songza számára a megállapodás nem mentőmellény, de fontos lépés lenne, de nem mindenáron. Az Rdio-val együtt a streaming piac második vonalának képviselője számára, azon a piacon, ahol az Apple, az Amazon, a Spotify, a Microsoft küzd majd, roppant nehéz dolga lenne.

A Songza ugyanakkor nincsen kényszerhelyzetben és pontosan ez jelenti a legnagyobb kérdőjelet a tranzakció kapcsán. A Google által kínált 15 millió dollár egy olyan szolgáltatásért, amely majd 5 millió használóval rendelkezik ( ne feledjük a 200 ezer prémium előfizetővel rendelkező Beats Music és csatolt részei 3 milliárd dollárt értek az Apple számára) felettébb kevésnek tűnik.

A megállapodás ellen mutat az is, hogy a Songza- pontosan az Aimee Street kapcsán-ezer szállal kötődik az Amazon-hoz. Ahhoz az Amazon-hoz, amely épp a napokban indította el saját streaming szolgáltatását, így elképzelhető, hogy a Google végeredményben csupán ezt próbálta késleltetni ,hátráltatni.  

Való igaz, a Google számára nem egy Songza méretű cég  akvizíciója jelentene igazi megoldást a digitalis zenei piacon elfoglalt helyzetük javítására.  Nem véletlen, hogy a Google neve gyakran felmerül akkor, amikor a Pandora esetleges vevőjéről  kelnek szárnyra pletykák vagy éppen akkor, amikor azt latolgatják többen, hogy a Spotify tőzsdére lépése előtt  mekkora eséllyel talál új gazdára…Ezek a cégek 4-5 millárd dollárra értékeltek, de szemben a Songza-val több tíz millió felhasználóval rendelkeznek, így akvizíciójuk segítéségével a Google valóban  meghatározó streaming piaci szereplővé válhatna…

 Az amerikai digitális zenei piac átalakulása roham léptekben kezdődött el, lényegében már a tavalyi év során, az a lá carte ( egyedi) letöltések csökkenésével, majd pedig folytatódott a Beats Music elindulásával, a Spotify- Echonest tranzakcióval, az Amazon egyre komolyabb streaming piaci terveivel, a Spotify- Sprint megállapodással és végül, de talán legfontosabb elemként az Apple-Beats Music tranzakcióval.

A piac egyre inkább koncentrálódik, az Apple, a Google, az Amazon vagy már jelen vagy a piacon, vagy éppen a belépését tervezi vagy éppen egy másik szereplő felvásárlását tervezi gőzerővel. Mindez pedig a már eddig is nehéz helyzetben levő kisebb szereplőket- Songza, Rdio, - még nehezebb helyzetbe hozta, hozza.

A kisebb szereplők közül a leghamarabb a „felkészülést” az Rdio kezdte meg, még 2013 őszén új tulajdonost vont be a szolgáltatás működtetésébe. Az már akkor is látható volt, hogy az új tulajdonos, a Cumulus Media megjelenése a stratégiában is változást hozhat.

Az igazán érdemi változás ugyanakkor idén ősszel jöhet majd el, ugyanis a cég bejelentése szerint az év második felében az Rdio egy a Pandora-hoz hasonló, ingyenes, hirdetés alapú szolgáltatást indít majd.

A szolgáltatás különlegessége az lesz, hogy a szigorúan vett zenei tartalmakon felül a Cumulus kötelékébe tartozó rádiók nem zenei tartalmai is elérhetők lesznek. A lépés több szempontból is logikusnak tűnik. Egyrészt az Rdio megváltozott tulajdonosi szerkezet és a benne rejlő stratégiai lehetőségek valóban sokkal jobban kiaknázhatóak egy ingyenes, hirdetéseket felvonultató szolgáltatás esetében, mint egy klasszikus streaming szolgáltatásnál. Másodsorban az amerikai streaming piac drasztikusan átalakult az Rdio indulása óta.

A Kazaa és a Skype alapítói által 2010-ben létrehozott Rdio, ugyan üzleti modelljét tekintve klasszikus streaming szolgáltatás, azonban felhasználói felületét tekintve abszolút egyedi megközelítést alkalmazott az által, hogy egyes aktivitásokhoz, hangulatokhoz tartozó  zenefolyamokat kínál.

Az egyedi koncepció ellenére az Rdio az elmúlt 4 évben nem volt képes igazén meghatározó szereplővé válni a közben az Appale, a Google, a Beats Music és a Spotify belépésével roppant mód fragmentált és versengővé váló amerikai streaming piacon, így a lépés ebből az aspektusból nézve is érthető.

Az Rdio ingyenes lábának indítása egy folyamat befejezésének is tekinthető. A folyamat tavaly, a Cumulus belépésével egy időben kezdődött, amikor is jkét, teljesen újfajta zenehallgatási lehetőséggel bővítette kínálatát az Rdio. A Friend FM névre hallgató szolgáltatás, tulajdonképpen a Turntable fm azóta megszüntetett, a barátok által hallgatott zenei tartalmak alapján összeálló zenefolyamot kínál. A You Fm pedig  egy a Pandora-hoz hasonló, előadó alapú rádió létrehozási lehetőséget biztosít. A következő lépést maga a piac kényszerítette ki. A Spotify által a piacra vitt ingyenes mbilzenehallgatást a vetélytársak, így az Rdio is követte. A végső lépés pedig a fent említett nem zenei tartalmak integrálása.

A folyamat végén egy a korábbihoz képest lényegesen átalakult Rdio áll majd, amely immáron más piacon is versenyez, mint korábban. Az új, átalakult szolgáltatás számára az igaz vetélytársa a jövőben nem a Spotify, a Beats Music vagy a Pandora lesz, hanem sokkal inkább a Clear Channel és az iHeart Radio.

Más piac, más vetélytársak, mégis az esélyek sokkal jobbnak tűnnek, mint az egyre inkább médiapiac óriások által dominált streaming piac.

A Facebook zenéhez való viszonya mindig is amolyan ambivalens volt. A lassan egy milliárdot megközelítő felhasználó óriási lehetőséget és erőt rejt magában. A Facebook, amennyiben akarna könnyen válhatna a vezető digitális zenei szolgáltatóvá. De a jelek szerint nem igazán akart és akar. Sokkal inkább egyfajta prémium forgalomterelő szerepet tölt be.

A Facebook zenei platform legalábbis ennek nevezhető, és pontosan emiatt, a kezdeti sikereik ellenére nem is hozta el azt a sikert amit a facebook és a partner zeni szolgáltatók reméltek. A Facebook-ot persze ügyesen is lehet használni, erre talán a legjobb példa a Vevo, amely népszerűség növekedésének egyik deklarált és bevallott oka a Facebook- integráció.

Az egyre élesedő digitális zenei versenyben, melyben egyszerre vannak jelen tartalomszolgáltatók, klasszikus médiacégek , készülékgyártók a Facebook sem tehette,teheti meg, hogy ne lépjen, ne erősítse jelenlétét. A fő doktrína, nevezetesen, hogy Marc Zuckerberg semmiképpen sem szeretne kiadókkal és jogtulajdonosokkal egyezkedni ugyanakkor rányomja a bélyegét a lehetséges megoldásokra.

Pontosan emiatt a Facebook által bejelentett és a mobil alkalmazás mind iOS mind Android platformon megjelenő új verziónak megjelenésével a Facebook is rendelkezik majd egy a Shazam-hoz kísértetiesen hasonló zenefelismerő funkcióval!

Maga a funkció -amely a tavaly tavasz óta elérhető feellings funkció része lesz- működése opt-in jellegű ,azaz az alkalmazás használóknak lehetőségük lesz , ki és bekapcsolni, bármikor. Bekapcsolva a telefon mikrofonja segítségével képes lesz a háttérben hallható zenét vagy hangokat felismerni és beazonosítani, a beazonosított tartalom pedig automatikusan bekerül a posztba, de természetesen eltávolítható onnan a felhasználó által. Zenei tartalmak esetében ez majd azt jelenti, hogy 30 másodperces minták lesznek hallhatóak…

Magát az alkalmazást a Facebook házon belül fejlesztette, de természetesen több lemezipari illetve filmstúdiói megállapodás is van mögötte, igaz ezek pontos számát és a partnerek kilétét a Facebook gondosan titkolja.

A funkció folyamatosan jelenik majd meg a Facebook felhasználók között, először az Egyesült Államokon kívül, de ahogyan azt Aryeh Selekman termékfelelős elmondta, fokozatos megjelenéssel érdemes kalkulálni.

A Facebook oldaláról ez rövid időn belül immáron a második olyan funkció, amelynek másodlagos célja, minél több felhasználói adat, szokás gyűjtése. Az egyelőre nem ismert, hogy milyen formában használja majd fel ezt a cég a hirdetései targetálásában.

Az ugyanakkor egyértelműen kijelenthető, hogy a lépéssel a hatalmas felhasználói bázishoz ismét egy lépéssel közelebb hozta. Mindenképpen figyelemre méltó azonban, hogy most ezt nem a területen már jelen levű partnerrel, hanem saját erőből oldotta meg…

Egy akkor szereplő, mint a Facebook belépése egy ilyen, amúgy nem túl jelentős piaci szegmensbe, pillanatok alatt okozhat felfordulást benne..

Az Amazon esetleges streaming piaci belépéséről lassan egy éve szólnak hol intenzívebben, hol kevésbé intenzíven a pletykák, melyek aztán idén tavasszal, a Fire TV névre keresztelt set-top box bejelentésével egy időben erősödtek fel igazán.

A pletykáknak megfelelően aztán múlt héten, látványos médiaesemény nélkül, mindössze egy sajtóközlemény formájában tudatta a közvéleménnyel, hogy az Amazon Prime előfizetők innentől kezdve streaming szolgáltatást is igénybe vehetnek, a 99 dolláros havidíjuk terhére.

A szolgáltatás ugyanakkor amolyan fapados szolgáltatás, hiszen tartalmi téren könnyen és rögtön kiszúrható hiányosságai vannak. Olyan előadók hiányoznak a katalógusból, mint a Bon Jovi, Elvis Presley, Stevie Wonder, a U2, Jay-Z, Kanye West, Katy Perry, vagy éppen Lady Gaga. Mindez csak részben tudható be annak, hogy az Amazon és a Universal Music nem jutottak dűlőre az előbbi által kínált feltételeken. Sokkal inkább betudható az Amazon által követett ars poetica-nak, amely a Prime Music-ot elsősorban a korábbi, nem slágertartalmakkal kívánta és kívánja megtölteni.

Az Amazon-t rengeteg kritika érte emiatt, jobban belegondolva ugyanakkor a stratégia sok tekintetben működőképes lehet. Az Amazon célja ugyanis teljesen egyértelműen nem a Spotify, a Deezer vagy a többi, klasszikus streaming szolgáltatóval való versenyzés. Az Amazon célja az, hogy magát az Amazon Prime-ot minél népszerűbbé tegye. A Prime és az általa garantált két napos kiszállítás révén ugyanis olyan fogyasztókat is elcsábítani, akik amúgy a hatalmas amerikai áruházláncokból vásárolnának.   Az Amazon a Prime népszerűségének, vonzóságának növelése érdekében integrál egyre több és több ingyenesen igénybe vehető szolgáltatást az előfizetők számára.

Egy önálló streaming szolgáltatás esetében a katalógus mérete, a friss tartalmak elérhetősége alapvető elvárás és kritikus sikertényező.  Egy ingyenesen igénybevehető zenei szolgáltatás esetében mindez természetesen fontos, de közel sem annyira, mint ha önálló szolgáltatásról beszélnénk. Az Amazon a Prime Music esetében előreláthatólag ugyanazt a stratégiát követi majd, mind tett azt a Prime Video-nál.  Azaz fokozatosan bővülő, de az önálló szolgáltatásokkal ( a videó esetében a Netflix-el például) nem vetekedő, alapvetően a korábbi címekre fókuszáló  tartalom kínálat. A videó esetében ez működött és valószínűleg, hosszú távon a zene esetében is működni fog.

Az Amazon példája a zeneipar és a kiadók számára is több kérdést vet fel. A leglényegesebb az ár-érték arány. Az Amazon Prime éves díj ugyanis alacsonyabb, mint egy éves Spotify előfizetés ára. És hiába beszélünk  fapados streaming szolgáltatásról, a Prime többi eleme révén egy felettébb értékes csomagot kapunk. A potenciális vásárlók  által  már jelenleg is inkább drágának, mint olcsónak  talált teljes streaming szolgáltatások  így még inkább drágábbnak tűnnek majd...

A Deezer a legtöbb streaming szolgáltatóhoz hasonlóan felettébb eseménydús évet tudhat már eddig is maga mögött. Az év végén még a jó hírek- 4 millió  prémium előfizető, amerikai piacra való belépés és a Spotify beérésenek reális esélye.

2014-ben aztán minden rapid gyorsasággal fordult meg és változtak a felkiáltójelek kérdőjelekké! Az ausztrál iroda bezárása,Axel Dauchez meglepetésszerű távozása mind mind azt sugallták, hogy valami nincs rendben a francia cég háza táján.

A jelek szerint a bizonytalanság mögött egy akvizíció- szerűség állt. A mai napon ugyanis a német médiaóriás, a Tv2 korábbi tulajdonosa, a ProSiebenSat.1 kisebbségi tulajdonrészt vásárolt a francia streaming szolgáltatóban.

A megállapodás részeként a német médiakonszern tavaly indított, AMPYA névre hallgató rádiószolgáltatás, streaming zenei szolgáltatás és zenei híreket is magában foglaló zene szórakoztatóközpontjának egy részét- a rádió állomásokat és a streaming szolgáltatást- beintegrálja a Deezer alá, míg a AMPYA.de portél többi része, elsősorban a szerkesztett tartalom MyVideo márkanév alatt, függetlenül él majd tovább. Ugyancsak a megállapodás értelmében három, német nyelvű ország- Ausztria, Németország, Svájc- vezetését a Deezer-en belül a AMPYA eddigi vezérigazgatója, Michael Krause veszi át.

Ugyan a ProSiebenSat.1 nem szerez többségi tulajdont a Deezer-ben, sőt a megállapodás sok tekintetben valóban egy nagyon szoros, kölcsönös engedményekkel telített partnerségnek tűnik, több kérdést is felvet . A legfontosabb, hogy a német médiakonszern új befektető lesz, vagy valamelyik korábbi befektető- például a Lev Blavatnik által birtokolt,- többek között a Warner Music-ot is tulajdonló- Access Industries részét vásárolja meg.

A második nagyon fontos kérdés, a tengerentúli terjeszkedés. A Deezer több forrásból megerősített hírek szerint is gőzerővel dolgozott a tengerentúli zenei piacra való belépésen. Mindez a ProSiebenSat.1 belépésével nagyon könnyen megváltozhat és egy sokkal inkább Európára, azon belül és a német nyelvterületre koncentráló stratégia veheti kezdetét. Az szinte biztosan kijelenthető, hogy az anno az Access Industries-tól érkezett forró pénz által mozgatott elképesztő ütemű nemzetközi terjeszkedés- amely aztán a jelek szerint fel is emésztette a Deezer tőkéjének nagy részét- ebben a formáéban nem folytatódik majd.

Az ugyanakkor nyitott kérdés, hogy az európai piacokon milyen stratégiát követ majd. Folytatja, az alapvetően a telco cégekkel kialakított együttműködéseket, vagy egy önállóbb, a saját márkát jobban előtérbe helyező ügyfélakvizíciós stratégiába fog bele.