Megalakulásakor a TIDAL egyik legtöbbet és leghangosabban kommunikált célja az volt, hogy a szolgáltatást támogató  felettébb neves előadói gárda tartalmai előbb vagy utóbb exkluzívan jelenjenek meg a szolgáltatásban, ezzel is elősegítve annak a népszerűsítését.

Mindennek túl sok nyoma nem volt, egészen mostanáig ,amikor is először Rihanna új albuma volt órákkal a hivatalos megjelenés előtt elérhető a TIDAL-on, a héten pedig Kanye West legújabb, hetedik, The Life Of Pablo névre hallgató albuma ugyanis csak a TIDAL-on belül volt elérhető digitális formában. A megosztó lépésre maga az előadó is ráerősített a közösségi médiában illetve azzal, hogy a legtöbb, magához az albumhoz kapcsolódó aktivitás is csak a szolgáltatáson belül volt élvezhető.

S hogy működött-e a modell? Részben igen. A cég adatai alapján ugyanis az album bemutató közel 20 millióan nézték meg a TIDAL oldalain, márha tudták nézni, hiszen a közvetítésbe rengeteg technikai hiba ékelődött be, mintha a TIDAL nem számított volna ekkora érdeklődésre.

Sokkal jelentősebb probléma ugyanakkor az, hogy az album ugyan legálisan valóban csak a TIDAL-on elérhető, nem legális formában ugyanakkor elárasztotta a megjelenés pillanatában az összes fontosabb torrent –oldalt. Sőt, a The Life Of Pablo a megjelenés utáni napokban a 48 óra alatt legtöbbet leöltött torrent volt. Egyes becslések szerint több, mint 10 ezer torrentező osztotta meg az albumot és mintegy 500 ezren töltötték le.

Ami tehát anno Taylor Swift esetében is beigazolódott, az most, Kanye West esetében is látható: Exkluzivitással lehet segíteni vagy negatívan diszkriminálni streaming szolgáltatásokat, a nyertesek azonban minden esetben pont az előadók által nem favorizált, sok esetben nem is legális szolgáltatások.

2015 egyik legforróbb digitális zenei témája ( Az Apple és a Youtube piacra lépésén felül) a zeneipar közép de akár már rövid távon is alapjaiban   befolyásoló terület, az üzenetküldés. Maga a zenei messaging, mint szolgáltatás lényege roppant egyszerű: chatelés közben teszik lehetővé, hogy a chat partnerek zenei tartalmakat cseréljenek egymás között. Maguk a zeneszámok természetesen nem teljes hosszúságú zeneszámok, hanem csak részletek, amelyek vagy csatolmányként vagy külön üzenetként küldhetőek el.m A piacon már most is több ígéretes szereplő van jelen, közülük is talán leginkább a Snapchat illetve a Flipagram az, amelyeket érdemes kiemelni.

Nyilvánvaló, hogy előbb vagy utóbb a streaming szolgáltatások is eljutnak majd életciklusuk csúcsára onnan pedig majd lefelé vezet az út és más szolgáltatások vehetik majd át a helyüket, mint például az üzenetküldésbe integrált zene hallgatás és megismerés.

Innen nézve tehát meglepőnek és váratlannak abszolút nem mondható, hogy a streaming piac jelenlegi vezetője , a svéd Spotify minden jel szerint maga is az üzenetküldési piacra való belépést tervezi.

Ennek érdekében két akvizíciót is végrehajtott a közelmúltban Daniel Ek cége. A Cord Project and Soundwave megvásárlásával egyszerre két területen is próbál erősíteni a Spotify.

A Cord project illetve a Soundwave tehát valóban az üzenetküldés és a zenei tartalmak integrációja felé vezető nagy-nagy Spotify lépésnek mondható. A cél egyértelmű: A Spotify-t igazi zenei és közösségi platformá fejleszteni. Ez az elképzelés újnak nem mondható, a svéd cég évekkel ezelőtt az alkalmazások révén valami nagyon hasonlót szeretett volna elérni. Egy odlgot ugyanakkor nem szabad elfejteniük: ezen a harctéren, még az Apple-nél és a Youtube-nál is komolyabb ellenfelek ( mint a Facebook, a Whatsapp vagy éppen a Snapchat) várnak a svéd cégre…

Amikor az Apple bejelentette, hogy az Apple Music nem csupán saját operációs rendszerein, hanem Android telefontulajdonosok számára is elérhető lesz érezni lehetett, hogy Tim Cook és az Apple valóban komolyan gondolja a zenei paradigmaváltást.

Az Apple Muisc megjelenése az iOS világon kívül hatalmas és sok tekintetben váratlan lépés az Apple részéről, amely Steve Jobs életében elképzelhetetlen lett volna. 2015-re azonban megváltozott a környezet, így az Apple sem engedhette, engedheti meg magának, hogy az Apple Music és a Beats Radio ne legyen elérhető több platformon.

Hogy ennek mi az oka? A látszat ellenére nem az Apple Music, vagy csupán kis mértékben. Az Apple mindenkori zenei szolgáltatásának elsődleges feladata az,  hogy az Apple eszközeinek értéket növelje. Az iTunes a közelmúltban már nem volt erre képes, a streaming szolgáltatások előretörésével pedig az Apple sok, értékes vásárlót vesztett emiatt.

Az Apple Music bevezetése a vetélytárs platformra tehát nem más célt szolgál, minthogy visszacsalogassa az Apple-től elvándorolt, értékes vásárlókat és újabb Apple hardverek vásárlására ösztönözze őket.

Ennek a célnak érdekében pedig az Apple mindent bevet, még akár azt is, hogy az Apple Music Android verziója lényegesen erősebb funkcionalitással bírjon mint az iOS verzió. Márpedig most szépen csendben ez történik. Az Apple ugyanis az Apple Music legújabb Android verziójába, az Android egy régi funkcióját kihasználva megengedi a felhasználóknak, hogy az Apple Music-ban hallgatott zenéket lementség SD kártyára. A maximális SD kártya méreteket ismerve, ez maximum 128 GB zenét jelent, ami bizony az átlagos iPhone méreteknél lényegesen nagyobb tárhelyet jelent.

Az Apple lépése nyilván népszerű lépés lesz, ugyanakkor azt is látni kell, hogy az Apple Music Android alkalmazása még mindig ezer sebből vérzik ( például nem támogatja a Chromecastot) azaz ahhoz, hogy Android-on is sikeres legyen , még további fejlesztésekre, javításokra lesz szükség. Az azonban biztos,hogy a legtöbbet marketingelt funkciója a mentési lehetőség lesz az alkalmazásnak, még hosszú ideig.

2015 egyik legbizarabb zenei történése volt, amikor a Deezer bejelentette, hogy tőzsdére szeretne menni, majd pedig a kötelező papírok benyújtsa során kiderült, hogy a francia cég előfizetői bázisa messze nem akkora, mint korábban állította, sok az inaktív felhasználója és egyáltalán, recseg-ropog az üzleti modell. Ezek után nem meglepő módon a hivatalos megfogalmazás szerint a kedvezőtlen piaci környezet miatt, elhalasztotta tőzsdére menetelét a cég.

A növekedéshez illetve a működés finanszírozásához ugyanakkor tőkre, újabb tőkére volt szükség, így az sem mondható meglepetésnek, hogy januárban a Deezer régi-új befektetők újabb befektetéséről számolt be.

A két befektető, a Lev Blavatnyik által vezetett Access Industries illetve az Orange, összesen 109 millió dollár értékben fektettek újból a francia streaming szolgáltatóba. ( Az összeg nagyjából a harmada annak, amit a Deezer a tőzsdére meneteltől remélt..)

A befektetés nagyságánál és tárgyánál fontosabb talán, a két befektető kiléte. Az Orange a Deezer legfontosabb stratégiai partnere, 2014-es bevételeinek több,mint 50%-a a francia telco céggel között megállapodásnak köszönhető. Az Orange-el kötött stratégiai megállapodás ( amelynek részeként a francia telco óriás különböző csomagjaiban ingyenesen teszi elérhetővé a Deezer szolgáltatását) idén jár le, így az, hogy az Orange befektet a Deezer-be, egyben a Deezer több ebből vérző előfizetőszáma szempontjából is létfontosságú.

Sokkal érdekesebb ugyanakkor a másik tulajdonos, az Acces Industires lépése. A sok tekintetben különc, média szakembernek abszolút nem mondható orosz milliárdos Lev Blavatnyik cége ugyanis az újabb befektetéssel minden eddiginél egyértelműbb jelét adta annak, hogy a komplett, médiacég létrehozását tűzte ki célul, amely hosszabb távon az Apple által tervezett 21.századi kiadói és médiacég modellel való versengés is lehet majd.

Jobban belegondolva az Access- at eszközök legnagyobb részével rendelkezik is, a Deezer-ben megemelt tulajdonrész pedig tovább erősítheti mindezt. Az Acces Industries ugyanis rendelkezik a puzzle minden fontos elemével. A kezében van egy zenei kiadó, egy streaming szolgáltatás és már csupán egy online jegyértékesítő hiányzik.

A cél pedig pontosan ugyanaz lenne, mint amit az Apple maga elé célul tűzött ki. Az előadók számára modern, 21.századi szolgáltatásokat nyújtani, szolgáltatásokkal, közösség menedzsmenttel, analitikával miközben a zenekedvelők számára is a lehető legszélesebb szolgáltatás palettát nyújtja, zenemegismeréssel, korláltan zenehallgatással,   személyre szabott zenei és koncertajánlókkal.

A világ digitális zenei bevételeit 5-7 hatalmas piac ( Egyesült Államok, Japán, Egyesült Királyság, Németország, Brazília, Franciaország, Ausztrália) adja ki. Több olyan ország is van ugyanakkor, amely népessége alapján igen komoly digitális zenei bevételekkel kecsegtethet.

Az egyik ilyen ország Oroszország. Az, az Oroszország, amely sokáig, a legalitás és illegalitás határán mozgott és ahol a legális szolgáltatások terjeszkedését a roppant népszerű szürke tartományban mozgó szolgáltatások mellett az a fizetési megoldások hiánya is gátolta.

Mindez alapjaiban változott meg tavaly májusban amikor az orosz parlament alapjaiban változtatta meg a szerzői jogi törvényt. A törvénymódosítás értelmében a korábban csak a videótartalmakra vonatkozó meghagyások immáron zenei tartalmakra is alkalmazhatóak.

Többek között ez a lépés is kellett ahhoz, hogy az Apple ismét digitális szolgáltatással lépjen orosz-földre. Az Apple Music-ot ( hiszen róla van szó) tárt karokkal fogadták, melynek köszönhetően rövid idő alatt 300 ezer előfizetője lett a szolgáltatásnak.

Ezzel az Apple szolgáltatása egészen biztosan benne van öt legnépszerűbb szolgáltatásban, jó eséllyel azonban a dobogón is ott lehet. Legnagyobb vetélytársa pedig a helyi google Yandex zenei szolgáltatása, a Yandex.Music illetve a Google saját szolgáltatása a Google Play.

Az orosz piacon az Apple sikeréhez az is kellett, hogy a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó stratégiát alkalmazzanak. Ennek legfontosabb eleme pedig az árazás. Szemben ugyanis a legtöbb piacon alkalmazott és bevettnek mondható 10 dolláros vagy azzal egyenértékű árral az orosz zenekedvelők 2 dollárnak megfelelő havi díjért érhetik el az Apple Music-ot, ami nagyjából,megegyezik a vetélytársak áraival is.

Az Apple Music sikere ugyanakkor veszteséggel is jár, járt, nem is kicsivel. A roppant árérzékeny orosz piacon ugyanis a streaming szolgáltatások előretörésével az a lá carte letöltő szolgáltatások bevételei drámai zuhanásba kezdtek, és ez alól az iTunes sem kivétel, melynek forgalma a negyedével csökkent alig fél év alatt.

Az orosz piacon aratott siker azon felül, hogy fontos lépés egy potenciálisan nagyra növő piacon mutatja azt is, hogy mennyire gyorsan globaizálódik a streaming piac. 2016-ban és később is egyre fontosabb szerepe lesz majd annak, hogy a nagy piacokon kívül mennyi előfizetőt tudnak magukhoz csábítani a streaming szolgáltatások.

Ugyan keveset, sokkal kevesebbet beszélünk róla,mint az Apple-ről, a Youtube-ról a Spotify-ról vagy akár a Deezer-ről, de ettől még tény, az Amazon is jelen van a streaming piacon, saját szolgáltatásával.

A szabványos streaming szolgáltatásoktól eltérő megközelítést alkalmazó ( lásd keretes írásunkat) Amazon Prime Music szépen csendben fejlődött, növekedett az elmúlt bő másfél évben. Az Amazon , ahogyan az várható volt, a Prime videó esetében bevált stratégiát követte: fokozatosan bővülő, de az önálló szolgáltatásokkal ( a videó esetében a Netflix-el például) nem vetekedő, alapvetően a korábbi címekre fókuszáló  tartalom kínálat. Ennek keretében jelentek meg az on-demand rádiók a szolgáltatásban a nyáron, majd pedig állapodott meg a ég a Universal kiadóval, hogy annak tartalmai is bekerülnek az Amazon Prime Music kínálatába.

Meg nem nevezett kiadói források ugyanakkor azt pletykálják, hogy Jeff Bezos Amazon vezér a Prime Music   eredményein felbuzdulva, illetve annak érdekében, hogy az Amazon teljeskörű szórakoztatóipari szolgáltatás tudjon nyújtani az e-könyvektől a filmeken át a zenéig, azt tervezi, hogy kibővítve az Amazon Prime Music-ot klasszikus, Spotify vetélytárs streaming szolgáltatást indít, még az idén.

A kiszivárgott elképzelések szerint a szolgáltatás a piacon megszokott 10 dollárba kerülne ( bár Amazon Echo le mellé 3-4 dollárért is elérhető lenne) azonban szemben a mostani szolgáltatással teljes, azaz 25-30 millió dalból álló repertoárt is nyújtana.

Kiadói oldalon abszolút támogatást élvez Bezos elképzelése, ugyanis a kiadók eltökélt célja, hogy az összes nagy médiacéget ( Apple, Google, Microsoft, Amazon, Samsung) rávegyék arra, hogy indítsanak saját streaming szolgáltatás annak érdekében, hogy ez az elérési mód valóban igazán mainstreammé válhasson.

Erre valóban az egyik legjobb alanya az Amazon lehet, amely szép csendben már jelentősebb zeneboltnak számít, mint a hosszú éveken át letaszíthatatlan és letaszíthatatlannak hitt Apple. Ugyanakkor a Prime Music sikerének egyik ( legfőbb) titka pont az volt, hogy ráérzett a  hagyományos streaming szolgáltatások két gyenge pontjára is ( nagyon nagy, kihasználhatatlan tartalom kínálat és magas ár) és ezeken javítva, kompromisszumokat téve jelent meg a piacon. Kérdés, hogy ezeket elvetve, mennyire lehet majd sikeresebb az Amazon, mint vetélytársai…

A Universal Music a világ legjelentősebb zenei kiadója, mely szerepét egyrészt kiváló üzletpolitikájának, nagyszerű előadóinak köszönheti, de ne felejtsük el azt sem, hogy a Universal Music és tulajdonosa, a Vivendi számítanak a zeneipar egyik legaktívabb akvizíciós résztevőjének is.

A Universal vezetője, Lucian Grange ugyanis egyértelműen azt szeretné, hogyha kiadója nem csupán, mint kiadó, hanem mint zeneipari szolgáltató is komoly szereplő lenne. Grange az freemium modell esküdt ellensége, aki saját streaming szolgáltatás indítását sem tartotta elképzelhetetlennek azon dolgozik, hogy a Universal akkor is meghatározó szereplő legyen, amikor már majd zenei kiadó alatt teljesen mást értünk, mint 5 évvel ezelőtt.

Ennek a hosszabb távú elképzelésnek egészen biztosan része, hogy a kiadó a francia BETC ügynökséggel ( amely a Havas média csoport tagja) alapított közös kiadót, POP Records néven. Fizikailag a kiadó a Polidor kiadó utóda ( amely olyan sztárokat gondozott korábban, mint Rolling Stones, Madonna vagy Lana Del Rey) lesz majd, annak előadóit és munkatárs gárdáját megörökölve.

A cél az közös céggel az, hogy egyszerre támogassa a Universal és a Havas munkáját. A Universalét azzal, hogy az ügynökség erőteljes zenei életbeli jelenlétét kihasználva találjon   számára új tehetségeket, az ügynökségét pedig azzal, hogy az egyre inkább médiacéggé váló ügynökségi szerepkör tartalmi oldali feladatit támogassa.

Hogy ez lesz-e az a modell ,ami sikeressé teszi ( ismét) a kiadói modellt a megváltozott zenefogyasztási szokások mellett ,nem tudni. Mi inkább arra tennénk a voksunkat, hogy az újfajta modell a digitális területről, a tartalom monetizálásának elősegítését támogató oldalról érkezik majd, azaz a 21.századi zenei kiadó inkább lesz segítség az előadóknak abban, hogy a létrehozott tartalmaikból a lehető legtöbb bevételt generálják digitálisan, mint abban, hogy ezeket a tartalmakat létrehozzák.

Ha az alkalmazás letöltéseket vesszük alapul, akkor a Spotify megkérdőjelezhetetlenül a világ legnépszerűbb zenei szolgáltatásának nevezhető. Egy olyan piacon ugyanakkor, ahol a pénzügyi helyzet egyre fontosabbá válik, az alkalmazás letöltés messze nem a legfontosabb szempont.

Amennyiben pedig a bevételeket vesszük alapul, úgy a listavezető egy igazi monstrum, a Youtube, 9 milliárd dolláros árbevétellel .( ami az elemzői várakozásokat is meghaladja) természetesen ez az árbevétel nem csupán a zenei videókból származik, ugyanakkor nem ért észben tartani, hogy a Youtube forgalmának mintegy 40%-át a zenei videók teszik ki, azaz a 9 milliárdos árbevétel egy jelentékeny része a zenei tartalmakkal hozható kapcsolatba.

Hogy értsük, mit is jelent ez gyakorlatban: A Youtube 9 milliárd dolláros árbevételére a fent említett 40%-os részesedést alkalmazva is nagyobb az árbevétele, mint az összes többi vetélytársának. Az összehasonlítás persze sántít, hiszen a Youtube esetében 2015-ös, bevételekből beszélünk, a Spotify esetében pedig például 2014-es éves bevételekről, de az alapvető különbségeket így is jól érzékelhetjük.

A bevételek tehát nagyon jól mutatják, hogy a Youtube belépés a streaming piacra mennyire alapjaiban formálja majd azt át. A videómegosztón rendszeresen zeni tartalmakat néző egy milliárd ember alig 10%-át a prémium csatornákra és termékekre csábítva a Youtube 2016 végére a streaming piacok egyeduralkodója lehet 100 millió prémium felhasználóval, messze -messze lekőrözve a Spotify-t, de még az Apple-t is!

2013-ban vált egyértelművé az Apple számára, hogy a zenefogyasztási szokások olyan mértékben alakultak és fognak átalakulni az elkövetkezendő években, hogy az iTunes meglevő piaci dominanciája pillanatok alatt eltűnhet.

2013 előtt az Apple számára a streaming piacra való belépés a saját kezében volt, hiszen az egyedi letöltésekből származó bevétele nagyságrendekkel haladta meg a streaming szolgáltatások bevételeit. Mindez 2013-ban s sem változott, ugyanakkor a bevétel csupán egy figyelendő faktor. A többi faktor esetében viszont az Apple számára kedvezőtlen folyamatok sora erősödött meg, amely lépéskényszerbe hozta az Apple-t. Ma már tudjuk, hogy ez a lépéskényszer és az ebből következő sietség alapvetően befolyásolta negatív értelemben az iTunes Radio sikerét.

Az iTunes Radio sorsa tavaly, az Apple Music indulásával tulajdonképpen megpecsételődött, méghogyha az Apple ezt természetesen nem hangsúlyozta. Megpecsételődött, hiszen az Apple házon belüli vetélytársat indított a Beats Radio személyében, amely az új Apple ökoszisztéma egyik kulcseleme.

Az ami terhét idén januárban megtörtént abszolút várható és megjósolható volt. Az Apple annak érdekében, hogy tovább erősítse az Apple Music felhasználói táborát. Megszünteti az iTunes Radio ingyenes részét, a fizetős részt pedig beintegrálja az Apple Music-ba.

Mindez azt jelenti a gyakorlatban, hogy az iTunes Radio ingyenesen többé már nem lesz elérhető. Az Apple Music előfizetők ugyanakkor a jövőben is élvezhetik a szakértők által összeállított playlisteket és rádió tartalmakat, melyek esetében az ingyenes iTunes Radio-val szemben nem lesznek reklámmegszakítások.

Akik pedig minden áron ingyenesen szeretnének rádió jellegű formában zenéket hallgatni,azoknak a Beats Radio illetve a várhatóan egyre szaporodó Beats Radio(k) nyújthatnak majd megoldást.

Jobban belegondolva az Apple lépése teljes mértékben érthető, mind üzleti, mind stratégai szempontból. Stratégiai szempontból mivel a cég a kurált, szakértők által összeállított playlistekre illetve rádióadásokra fókuszál és abban hisz. Egy ilyen környezetben, az alapvetően algoritmusok alapján működő on-demand rádió olyan mértékben menne szembe az Apple törekvéseivel, hogy a megszüntetése indokolható.

Üzleti szempontból pedig abszolút logikus, hogy az Apple minden felhasználóját abba a szolgáltatásba- az Apple Music-ba- igyekszik terelni, amelyre hosszabb távon is fókuszálni szeretne.

Más kérdés, hogy az iTunes Radio ( talán az Apple Maps-el együtt) az Apple termékfejlesztéseinek legkevésbé sikeres darabjai közé tartozik. És úgy sem tudott sikeres lenni, hogy egy ugyanazon az elvvel működő szolgáltatás, az Apple marketing ereje nélkül számít továbbra is a piacvezető zenei szolgáltatásnak a tengerentúlon… Mindez pedig komoly és szem előtt tartandó lecke az Apple számára az Apple Music kapcsán is…

Szinte még meg sem száradt a nem létező tinta posztunkon, amely 2016- lehetséges zenei eseményeit latolgatva a Spotify tavaly nyáron bejelentett videó platformjának tényleges leindulását is előkelő helyen említettük.

Minden jóslatunk így jöjjön be, a svéd cég ugyanis tegnap publikusan is elindította a szolgáltatást, igaz egyelőre csak az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Németországban és Svédországban élő Andorid felhasználók illetve telefontulajdonosok számára érhető el.

A videó szolgáltatás fókuszában alapvetően rövid videóklipek lesznek, ebben tehát inkább hasonlít majd az Instagramra, a Coub-ra vagy a Snapchat média részére, mint a Youtube-ra. Maguk a tartalmak ugyanakkor professzionális tartalmak lesznek, olyan tulajdonosoktól, mint az ESPN, a Comedy Central, a BBC vagy éppen a Vice Media.

A svéd cég már valóban a nyár elején megállapodott a tartalomtulajdonosokkal azóta azt tesztelte, hogy hogyan tudná legjobban integrálni a videótartalmakat alapszolgáltatásába. Saját bevallásuk szerint is még csak a folyamat felénél járnak, tapasztalatok azonban már bőségesen állnak így is a rendelkezésükre.

Egyrészt a videórtalmak jól integrálhatóak a kapcsolódó zenei tartalmakhoz. Másodsorban viszont a Spotify alapfunkcionalitásából adódóan önmagukban a videók kisebb, lanyhább érdeklődésére tartottak számot,sokkal inkább tartalom specifikus, tematikus csomagokban ) pl. heti hírek, egy per nevetés ) váltottak ki nagyobb érdeklődést és nézettséget.

A svéd cég egyelőre abszolút kísérleti szolgáltatásként tekint a videó szolgáltatására, így egyelőre monetizációs tervei sincsenek, ennek megfelelően hirdetésekkel sincsenek megzavarva a videók.

A hivatalos megfogalmazás természetesen helyezheti a hangsúlyt a tesztelésre, a valóság azonban azt gondoljuk, fundamentálisan eltér ettől. A Spotify a saját gyártású videó tartalmak segítségével a Netflix vagy még korábbra visszamenve az HBO példáját követve tudna új felhasználókat illetve előfizetőket toborozni illetve hirdetési bevételt generálni. Arról se feledkezünk meg, hogy a 2016 – os év egyik legjelentősebb trendje videó tartalomfogyasztás erősödése lesz, azaz hamarosan akkor, amikor streaming szolgáltatásokról beszélünk majd, akkor audio és videó streamingről egyszerre beszélünk. Hogy ebben a Spotify lesz-e olyan meghatározó, mint a Youtube, vagy inkább kudarcot vall, mint az Rdio, az hamarosan kiderülhet…